Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Harsányi Zsolt
Liline
Keletkezés ideje
1937
Fejezet
11
Bekezdés
655
Mondat
2690
Szó
25137
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
1.
A boulognei tengerparton viháncoló gyerekek kergetőztek, sikítottak, vagy homokvárat építettek.
Az a fiú, aki ma érkezett Londonból a divatos fürdőhelyre, ott állt közöttük idegenül.
Apja letelepedett a forró, sárga homokon ujságot olvasni.
A fiú pedig félszegen és tanácstalanul nézte a játszókat.
Végre egy francia gyerek megszólította, hogy nem akar-e segíteni: ők kimerik a vizet egy csónakból, aztán beleülnek.
Csatlakozott hozzájuk.
Csinálta, amit azok mondtak .
Ha nevettek, nyájasan velük nevetett.
Azok versenyezve beleugrottak a csónakba, majd kiugrottak belőle.
Ezt csinálta ő is.
Eljátszott így egy darabig, de únta.
Még állt ott kissé, aztán eloldalgott.
Apja még mindig az ujságot olvasta.
Ő nem akarta zavarni, tehát leheveredett melléje és csendesen maradt.
Nézegette az ott hagyott fiúkat, akik még mindig kölyökkutyaszerű jókedvvel élvezték a játékot.
Ő különöset érzett magában: felnőtt felsőbbséggel lemosolyogta őket, de játékukat ugyanakkor sajgó szívvel irigyelte .
Gyerek is volt, nem is.
- Csodagyerek vagyok, - gondolta magában büszke hiúsággal, de önmaga iránt érzett meleg részvéttel is.
Behúnyta a szemét.
Visszagondolt eddigi életére.
A doborjáni szülőházra, ahol apja , az Esterházy herceg birkaszámadó tisztviselője, éldegélt valaha.
Ahol ő először eszmélt az életre és a zongorára.
Még meg sem ítélhette, mi történik vele, mikor egyszer bevitték Pozsonyba, hogy ott egy fényes teremben előkelő urak előtt zongorázzék.
Tapsolták, ölbevették, cirógatták.
De apja csak amolyan majdnem-szolga gyanánt csetlett-botlott a háttérben, anyja pedig éppenséggel be sem jöhetett a terembe, míg a hangverseny folyt.
Egyszerre jött rá arra, hogy ő maga milyen ritkaság és csoda és arra, hogy apja, akit addig félistennek tartott, milyen szégyenletesen alázatos és hajlongó a nagyurak előtt.
Egyszerre kóstolta meg a legnagyobb dicsőség és a legmélyebb megalázottság ízét.
Aztán Bécsbe költöztek.
Következtek a rendszeres tanulás nehéz hónapjai.
Czerny mesternél és az öreg Salierinél.
Majd az első hangverseny.
A kedves Unger Karolin , aki ugyanezen a hangversenyen énekelt és őt, a tízéves fiút, annyira elvarázsolta .
Óriási siker.
Aztán megint hangverseny.
Beethoven lent a hallgatók között.
S az a nagy pillanat, mikor Beethoven feljött hozzá a dobogóra és megcsókolta.
A pesti hangverseny.
Neve a falragaszokon ilyen különös sorrendben: Liszt Ferenc.
Nem úgy, ahogy szokták írni: Franz Liszt.
A nagy siker.
A pesti cigánymuzsika elandalító , furcsa varázsa, a gyönyörű Duna.
S az az érzés, hogy ő is magyar, ő is odatartozik.
Aztán a nagy elhatározás, hogy Párisba mennek tovább tanulni.
Útközben hangverseny Münchenben és kihallgatás a bajor királynál.
Augsburg, hangverseny.
Stuttgart , hangverseny.
Strassburg, hangverseny.
S egy decemberi alkonyon megérkezésök Párisba .
Ott először a tragikus, nagy csalódás: a rideg igazgató, Cherubini, nem vette fel a Conservatoireba, mert külföldi honos volt a gyerek.
De aztán az áldott öreg zongoragyáros, Erard papa, jósága.
S aztán az első sikerek.
Hangverseny az udvarnál .
Berry hercegné, Artois grófja, Lajos király.
Rögtön ezután az előkelőségek végeláthatatlan sora, akik meghívták játszani.
Chartres hercegnő.
Charette gróf.
Az orleánsi herceg.
Márkik, grófok, hercegek, bárók.
Csupa kényeztetés, dédelgetés , taps.
Álomszerű szép élet.
De aztán a nagy-nagy keserűség: apjának szigorú döntése, hogy az anyától el kell szakadnia.
Mert az anyai lágyság elrontja a gyerek fejlődő jellemét.
Eljött a nap , amelynek fájdalma azóta sem gyógyult meg: mikor anyja hazaköltözött Párisból, s ő ott maradt apjával.
Hogy dolgozzék, hogy soha meleg, gyengéd szót ne kapjon, hogy játszópajtásai ne legyenek, hogy gyakoroljon, vidéki turnékat robotoljon végig és keresse a pénzt.
Aztán, hogy görnyedve komponáljon zenét arra az opera-szövegkönyvre , amelyet apja szerzett neki.
Most jöttek Londonból.
Az angol hangversenykörút alatt befejezte az opera megkomponálását.
Nagy szenzáció lesz Párisban, ha az Opera elfogadja: a csodagyermek dalműve.
Dőlni fog a pénz.
A papa örülni fog.
Ő pedig most halálosan fáradt.
Szeretne szórakozni.
De nem tud.
Pajtásokkal játszani sohasem tanult meg.
Apja felnézett az ujságból.
- Mi az, már nem ízlik a játék?
A fiú vállat vont.
- Nem tudok velök mit beszélni.
Az apa nem szólt.
Tovább olvasott.
Ő udvariasan megvárta, míg apja fordít.
Akkor megkérdezte:
- Mondja, papa, meddig maradunk itt?
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE