ELTE regénykorpusz

Honorville, 1957, április.

E feljegyzéseimet én, Jack Millard, mint szemtanú azzal a bevallott céllal bocsájtom az Egyesült Államok közönsége elé, hogy nem fognak okulásul szolgálni .

Az ember az egyetlen állat, amely nem okul.

Ugyanazon a helyen, ugyanolyan körülmények közt, ugyanabba a csapdába százszor egymásután beleesik; sőt beleesik abba a csapdába is, amelyet ő állított saját magának.

Távol áll tőlem, hogy amikor a honorvillei terraszról az alkonyati sugárzás pompáját bámulom: az emberiségért aggódjam!

Pusztán kötelességet teljesítek, amikor személyes tapasztalataim alapján leírom az európai Második Nagy Háború történetét, a nyugat-európai civilizáció pusztulását; ezt a példátlanul egyszerű és példátlanul bonyolult történetet.

Nem tartok igényt arra, hogy amit írtam, azt történelemnek tekintsék.

Európa aranykorában hemzsegtek a történelemírók a kávéházak mélyén.

A kevésszámú európai között, aki nem pusztult el: bizonnyal akad olyan, aki hivatottabb nálam megírni a Nagy Háború történetét.

Csupán személyes impreszióimat mondhatom el, mert sohase tudtam tárgyilagosan szemlélni a dolgokat és mert a véletlenek folytán magam is részt vettem abban az eleve reménytelenségre kárhoztatott akcióban, amely a háború fellángolását igyekezett megakadályozni.

Ennek ellenére röviden vázolnom kell a háború előzményeit.

Irnom kell viszont Katalinról is, akinek élete épolyan szoros kapcsolatban volt az enyémmel, mint az én életem Európa végnapjaival.

Foglalkoznom kell a Népszövetség működésével , szervezetével és eredményeivel; az utolsó évek irodalmával, társadalmi s erkölcsi eltolódásaival, - mindezekkel azonban csupán azért, hogy emlékezetemet felfrissítsem.

Állításaim megbízhatóságáról mindenki gondolkozzék úgy, amint jól esik neki.

Az a meggyőződésem, amely szerint a XX. század ötvenes éveinek zűrzavaros ideológiáját, az előbb szétkorhadt s aztán porrá égett Európát semmi sem élte túl, csak a katolicizmus, - az amerikai olvasó előtt talán kissé bizarrnak fog tűnni.

Élményeim alapján azonban nem tudok szabadulni ettől a hitemtől.

A legtökéletesebb gyógytudomány sohase fog annyi embert meggyógyíthatni amennyit a legtökéletesebb háború elpusztít.

A Tudomány vagy nem elég, vagy túl sok.

A Tudás elérhető annak, aki nem keresi, de elérhetetlen a tudásra szomjas ember számára.

A Kereszt talán kevesebb, de mindenki elérhette , amikor szüksége volt rá.

Vannak helyzetek, amelyekben az ember méltányolja ezt.

E tétel talán nem olyan kétségtelen az olvasó előtt, mint én előttem.

De én rengeteg embert láttam, aki a Tudásban hitt s nem tudott vígaszt meríteni abból a veszély óráiban.

Millió embert láttam, aki félt a haláltól, de egyet se láttam , aki a felebarátja halálától félt volna.

A gyilkosok nem gyilkolási vágytól űzve öltek, hanem csupán abban a feltevésben, hogy őket nem ölheti meg senki.

Mihelyt a legcsekélyebb veszély fenyegette őket, - azonnal a béke mellé álltak.

A romlásnak tehát csupán erkölcsi okai vannak; a hiányzó erkölcsi alapot megközelítően csak az Istenben való hit nyujtotta a történelem során.

De ezen mosolyogtak a bölcsek; ők a spengleri törvényszerűségben hittek, még akkor is, ha kijelentették, hogy nem hisznek benne.

E u r ó p a m e g é r e t t a p u s z t u l á s r a! - mondták és azt hiszem, nem azért mondták, mert valóban megérett, hanem azért érett meg, mert mondták.

Szükségem volt bizonyos időre, amíg rendezni tudtam feljegyzéseimet s nyugodtabban gondolhattam vissza a borzalmak apokaliptikus sorozatára.

Isten adjon erőt nekem , hogy minél több embert tudjak meggondolásra késztetni.

Minden érdeknél nagyobb érdek, minden célnál fontosabb cél, minden reménynél biztatóbb remény, minden parancsnál hatalmasabb parancs a lélek tisztasága s a felebarátaink iránti szeretet.

Jack Millard.

Aszlányi Károly

Özöngáz

ELŐSZÓ

1.

2.

3.

4.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Aszlányi Károly

Özöngáz

ELŐSZÓ

1.

2.

3.

4.