Uly esztendő napja minálunk igy vót. (1901)
Tisztőtt Mártony sógor lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok, továbbá bort , buzát, békességöt, jó egésségöt, és hogy az Isten éltessön bennünket ebbe a zuly századba is.
Továbbá mondok azt is mög köll irni, hogy a zuly esztendő hogyan köszöntött be nálunk.
Hát a pap kihirdette, hogy aszondi éjféli mise lösz, mer aszondi uj esztendőbe fordul a züdő szekere, oszt ugy illik, hogy az templomba tanájjon bennünket a forduló.
Hát ott vótam, oszt aszondi a sógor, hogy aszondi mér búsúl kend ö. m. a f.
Mondok a sógornak, bizony sógor nagy nap ez, mert az bizonyos, hogy most itt vagyunk a század első napján, de az nem bizonyos, hogy itt löszünk -e a zutolsó napján.
- Dehonnem aszondi, elgyövünk akkor is.
- Látszik mondok, hogy nem tud kend se irni se olvasni, mert nem tuggya kend , hogy egy század ippeg száz esztendő.
Akkor a sógor is elbúslakodott, hogy aszondi:
- Ö. m. a f. kár hogy mink ketten möghalunk.
- Mondok még az se vóna kár, ha tudná a zembör, hogy hova kerül?
Mert lássa kend , ha a mi falunkbéliek ott is egy hejön vannak, akkor ott is én löszök a biró , kend mög a zelső eskütt, de ha szanaszéjjel vannak, akkor tsak úgy löszünk a sok idegöny között mint Pestön, hogy tsak ide oda lükdösnek bennünket, oszt minduntalan ránk ordéttoznak, hogy nem szabad pélpázni.
A pap aztán ránk atta a záldást, mink mög nagybúsan haza möntünk.
Másnap még ki se keltem a zágybúl, jelönti a zasszony, hogy aszondi bujjon ki mán kend a dunna alól, mer a zesküttek várják kendöt.
Hát hamarosan felőtözködtem, möghúztam a tsutorámat, oszt átmöntem a kösség szobába.
Itt elém áll a Durbints sógor az esküttek szószólója képpen oszt aszondi:
- Hála lögyön a fölségös Istennek, hogy mögen uly századra virradtunk, kigyelmed biró uram a falu feje ö. m. a f. hát kigyelmedhöz jöttünk legelsőbe, hogy az lyó Isten ebbe a századba is éltesse ö. m. a f. Mert ahol a biró lyó, ott a kösség is lyó ö. m. a f. valamint ahol a gazda lyó, ott a zökrök is röndbe vannak ö. m. a f. Kigyelmed a zokosságával is, tudományával is bötsületöt szörzött a kösségnek, hát ö. m. a f. azt kivánjuk, hogy sokájig üjjön az birói székön ö. m. a f. ne lögyön sok panasz, tsak sok igazság, ö. m. a f.
Avval elmondta a végin a szokásbéli köszöntőt, hogy aszondi:
Örüjjön kigyelmed ma uly év napjára ö. m. a f.
Hogy szépen fölvératt piros hajnalára ö. m. a f.
Valamennyi fűszál az kerek mezőbe ö. m. a f.
Annyi áldás szájjon fejére ebbe a zesztendőbe ö. m. a f.
Ha pegyiglen möghal, mönyekbe vitessön ö. m. a f.
A zarany korona fejibe tétessön ö. m. a f.
Ojan szépen elmonta, hogy magam is mögkönyveztem, oszt alig jutottam szóhon, de asztán ojan szép beszédöt pöndöritöttem vissza, hogy mind réttak, mert mondok a kösség virágzásába rönd köll, oszt ebbe a zeskütteknek is része van, mert valamind az főd is tsak akkor hordozza jól az termést, ha jól mögtrágyázzák , akképpen az kösség is az jó példa adásba erősödik.
Pájinkát hozattam osztán mög foghagymás piritóst, oszt tsak azután möntünk a paphon mög a méltóságos bárónéhon, de ott mán én magam montam a beszédöt, jól kivágtam mindön hejön a zesküttek örömére.
Mejhöz hasolló lyókat kivánok.