Levél a Kokas Mártony sógornak.
Tisztőtt Mártony sógor, lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok továbbá nálunk is vót mártzius 15-dike mer én összvedoboltattam a népet, hogy mondok tsütörtökön este mindönki a kösség házánál lögyön a harangozás után.
Hát el is gyöttek.
Én osztán ezt a beszédöt mondtam nekik, hogy mondok:
Tisztőtt kösség, tudom, hogy nints mindönik háznál kalendárijom, mert kinek tellik, kinek nem tellik, de a kinek nints is kalendárijuma, mindön esztendőbe tuggya mög, hogy mikor van mártzijus 15-tödike?
Mer ez nevezetös jelös nap.
Ezön a napon ütött ki a szabadság.
Az urak mindönfele mögünneplik ezt a napot, pedig a parasztságnak köllene jobban mögünnepölnie.
Mér?
Azér mer a zurak mindig szabadok vótak, de a parasztok jobbágyok vótak annak előtte, oszt akkor vertek rájok 25-töt mikor akartak.
Hát ettül szabadultunk mög főképpen és ezér hijják ezt a szabadság napjának .
Minekutána igy mögmagyaráztam, hogy ezt mártzijus 15-tödikének köszönhettyük , mindönki helyösölte, hogy ezön a napon mindön esztendőbe ünnepöjjünk, oszt ha lösz könyv a kaszinóba a szabadság háboru történetérül, hát akkor én abbul fönszóval olvassak, de ha nem lösz könyv a jövő esztendőbe se, akkor ne olvassak, hanem az utána következő esztendőbe olvassak, ha akkor lösz könyv.
Továbbá azt hallom, hogy most mán az én ábrázatomat mög a Durbints sógorét képes levelező papiroson kűdözgetik egymásnak a zurak, hát küdözgethetik is, mert én zabot nem szállitok a zosztráknak, tsak a zannyukom szigyölli, hogy aszondi mezitláb van kend leábrázolva.
- Hadd el mondok, láthati akinek szöme van, hogy ott a tsizma előttem, tsak azér nem huztam föl, hogy könnyebben essék a levélirás.
Tovább aztán igy vót a mártzijus 15.
A beszéd végin azt mondtam a népnek, hogy mondok közös vatsorát illenék önni mint más hejön olvassuk, de mivelhogy mink szögényök vagyunk, oszt ki tejet öszik ki pedig kolompért vagy csak könyeret magába, hát azon is segithetünk.
Hozza el kiki a maga vatsoráját a kösség házára oszt ott költse el, mert nem a vatsora a fő hanem az hazafiság.
Hát ugy is lött.
Hanem a zembörök elhozták a tsutorájukat is, oszt megemléköztünk Kossuth apánkról is, mög a költőrül, aki talpra állitotta az magyart.
Föláll oszt Balog sógor oszt aszondi, ojan szépön beszélt kend biró sógor, hogy az vóna a kérésünk mongya el mégegyször.
Hát én el is mondtam, de hogy a Burutz Jóska részög vót, minduntalan belekajabált a beszédömbe.
- Halgass mondok mert bizony rosszul jársz!
Mikor oszt oda értem, hogy a jobbágy embörre a régi időbe gyakorta ráverték a huszonötöt, mögen beleordét, hogy aszondi:
Hallgass mondok, mert mán haragszok.
Avval tovább beszélök, hogy mondok, hát ezt a szabadságot ünnepöjjük ma, mög mindönféle szabadságot.
Mögen közbe ordét a Burutz, hogy aszondi:
- Hát ha szabadság van, akkor én is beszélhetök.
Itt engöm is elönt a zepe, mondok ejnye azt a vertyogó tütskit a zapádnak, hát velem mersz e pistikázni?
Avval ojan huszonötöt vágattam rája, hogy még ma is tapogati.
Mejhöz hasolló lyókat kivánok