A vadász igy járt.
Lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok, továbbá, hogy a városba jártunk, láttuk kiirva, hogy aszondi Rip van Vinkle, eleinte nem ügyeltünk rá, de hogy a harmadik negyedik sarkon is mögen ki vót irva, hát ott tüneködünk, hogy mi löhet az, hát aszondi egy ur azt jelönti az, hogy az egy embörnek a neve.
- No mondok bizonyosan nímöt embör az, mert én ijen nevet sohase hallottam.
- Az tsak olyan komégyiás név, aszondi, mert komégyiások vannak a városba.
- No mondok ezt mögnézzük.
Hát beváltakoztunk a szinház pallására este a sógorral, oszt ott hallgattuk hogyan muzsikálnak odale.
Etzör tsak fölhúzódik a fal, oszt láttyuk hogy ott összevissza énekölnek, ki szaladgálva, ki álltában, de mindönféle idegön ember.
- Mi lösz ebbül sógor mondok, mert hiába nints soha szaladgálás.
- Aszondi talán tűz van odaki.
- Mondok az möglöhet.
Maragygyon tsak itt kend én majd mögnézöm.
Avval leballagok oszt körüljárom a házat.
Mondok egy tüzoltónak:
- Hát mondok mi baj van, hogy ugy zavarognak odabe.
- Aszondi nem tudom, mer én tsak ideki vigyázok.
Vissza akarok mönni, hát elájja a zutamat egy vörösgalléros embör.
- Mondok tán a reskontót kéri?
Váltottam mán mondok.
- Odaattam a zasszonynak?
- A ki odafönn van a palláson.
- Aszondi beszélhet kend, jegy nélkül nem eresztem be kendöt.
- De mondok kétször a patikába se köll füzetni.
Húsz krajtzárt fizettem én .
Mitsoda huntzutság -e?
Elvöszik az embörtül a tzédulát, oszt hogy mögen váltsak!
Addig addig veszeköttünk, hogy odagyütt egy úr oszt uj czédulát adott.
Fölmászok vele a pallásra, mögen kéri az asszony.
- Csak azt lesse mondok, hogy odaaggyam.
Vögyön magának odale ha akar.
- De aszondi ide köll adni.
- Majd ha fagy mondok, nem vagyok bolond.
A szinház népe is odafordult, oszt sziszögtek mint a liba, hát beszélni kezdöm , hogy mit akar az asszony, hadd tuggyák odale is.
- Hallgasson kend aszondi a röndér mert kitöszöm.
- Azt szeretném látni mondok.
Nem azér fizettem én.
Nézzük oszt, hogy mi van odale, hát gyön ám egy vadász a röttentő erdőbe, oszt ott hujángat mög danógat magába, de nem magyarosan.
Egyször tsak előtűnik a sok késértet, a vadász mögijed, de rajtam is végig futkosott a hideg, még a szűröm szőre is fölborzolódott, mert késértetöt tsak etzör láttam életömbe, akkor is tsak öggyet.
A sok késértet innya adott a vadásznak, hogy ne féjjön, mink is előszöttük az kulatsot, hogy ne féjjünk, de a sok késértet tsak ott maratt, oszt úgy danótak majd föl vötték a házat.
Féltömbe aztán öszve szödöm a lölki erőmet, oszt nagyot huritok:
- Mindön jótét lélök ditséri a zurat!
Hát nem hogy eloszlott vóna a sok késértet, hanem még nevettek.
A röndér mögen odagyön, hogy aszondi nem igazi késértet az, hallgasson kend!
- De a kutya ugassa mög mondok, ha nem igazi ne rémijje a bötsületös embört.
Hát mi történt a vadászszal?
Nem jó bort attak neki innya, hanem valami maszlagosat.
Ugy összerogyott tűle, hogy a fejit is alig birta.
A késértetök mög rádanótak, hogy aszondi: Husz évig itt alunni fogsz!
- De mondok ez nem igasság, ezt föl köll jelönteni, mert mög is halhat.
- Hagyja kend ö. m. a f. - feleli a sógor, vannak itt ölögen majd elvégzik.
Avval, hogy leeresztötték a falat, szöggyük a kalapot oszt indúlunk.
- Föléled mögen, ne búsújjanak.
- Mondok ha föléled is, ki tuggya mögérjük -e?
Aszondi komégyia ez tsak.
- Tudom én mondok, de éppen az a gyisznóság benne, hogy komégyia oszt mégis húsz esztendeig köll várakozni.
Avval visszamöntünk a kotsmába.