Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Asbóth János
Álmok álmodója
Keletkezés ideje
1878
Fejezet
4
Bekezdés
681
Mondat
2421
Szó
38561
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
ELSŐ KÖNYV. DARVADY ZOLTÁN VELENCZÉBE ÉRKEZIK.
I.
Te vagy Velencze !
Igen , ha még e világon helyem lelni tudnám , ha volna zúg a földön , a hol csillapúlni tudna a lét ellen lázongó kebel , üdülést várhatna meddő vágyak sóvár tüzében kiégett szív : te vagy az .
Harcz előtt verve .
Reményeimben megrabolva .
Hová levétek nagy álmaim ti mind ?
Vissza-vissza tekintek reátok , mint e néma paloták hosszú sorára , a múltnak e fenséges halottaira , melyek elevenedni nem fognak többé soha ; de elhagyatva , fakúlva , pusztúlva is gazdagabbak színekben , hangulatban , az eszmény tündöklésében , mint a mai világ rideg pompája .
Lebilincselnek bűvarázszsal , mert feledtetni képesek ezt a mai életet , mely nem egyéb , mint mindenkinek mindenki ellen folyó keserves harcza , tele lázas kapkodással , harcz a nyomorúlt szükségért , nemtelenért és becstelenért , melyben magasztosra gondolni nincsen idő , nincsen hangulat , nincsen mód .
Adj nekem feledést ...
Ifjú álmaim egy forró szívnek mérhetlen boldogságáról , elmének dicsőségéről , tettnek erejéről : sülyedjetek a néma lagúnába .
De magatokkal együtt vonjátok le a posványba mindazt , a mi titeket könyörtelenűl darabokra tört , vonjátok magatokkal , a mit láttam és tanúltam világ folyásáról , emberek dolgairól .
Feledést adj nekem Velencze , hogy ne kellessék a világ fölött zokognom , önmagamon kaczagnom .
Hiszen azért tudtad ezt a tompúlt szivet megkapni olyan édes csodaerővel , mivel hogy olyan vagy , mintha nem is e világról való volnál .
Mese városa , mintha egy világ terhe esett volna le szívemről , midőn a nyargaló vonat odahagyva a száraz földet , a mesterei oriás hídra robogott ...
Szeretem a vasútat .
Társtalanúl ülve , szeretek hosszas hosszú időn át keresztül robogni térségeken , országokon .
A mozdony óriás gépe pokoli sebességgel hegyen-völgyön , folyamon és téreken keresztül vontatja a hosszan elnyúló kocsisort , nem ismerve akadályt , tele erővel ; tüzet okádó karcsú kürtőjében , nehéz emeltyűinek könnyü mozdulataiban , mi kisérteti báj ; tüdőinek nehéz , de rendszeres lihegésében mennyi élet !
Büszke megvetéssel hagy el mindent , nem törődik emberekkel és hitványságaikkal , bármi nagyoknak és nagyszerüeknek is képzeljék magukat .
Igy szeretnék emberekkel és világgal hidegen nem törődni , ha képes volnék szivemből kitépni szeretetet és gyülölséget , vágyaimat és reményeimet , a kiábrándulást és a csalódást .
Hanem leginkább azért szeretem a mozdonyt , mert nem fáradó utazásával el tudja velem hitetni néha , hogy egyenesen kivisz ebből a világból .
És a mikor hosszú útjában elhagyta a havasok falait és éjszaknak zordon birodalmából lesietett az olasz földnek kertjébe , hogy Mestre-nél végre egészen elhagyja magát a szárazföldet is : mintha csakugyan más világba törtetne .
A természet törvényei mintha fenekestől felfordulnának , hadd lássuk , hogy mese városába érkezünk .
A kocsiban középen ülve mitsem látni a vonat alatti keskeny , hosszú kőhidból , mely a partot a lagunák városával köti egybe .
Jobbról-balról csak a síma lagunának a napnak aranyában csillogó kék vizei terülnek el odáig , a hol össze folynak a távol tenger habos zöldjével ; elfog az az érzés , mintha a vonat magának a tengernek végtelen tükrén készülne már most folytatni akadályt nem ismerő útját .
De felvetődnek a szigetek , ódon falaikkal , avatag épületekkel , a magasba nyúló campanillékkel .
A porlepte fakó zöldhöz szokott magyar szem előtt a babér és a myrtus zöldje sötétlik .
Sajkák himbálóznak , dagadozik a halászbárkának tarka ábrákkal kifestett vitorlája .
Minden ragyog a napban és derült pompában borit be mindent egy menyboltozat , mely nem olyan fakó , mint a miénk .
És végre elterül előttünk Velencze, lebegve mint a tóvirág a vizeken , hatalmas kupoláival , palotáinak özönével .
Minő látvány az otthon megszokott magtár-architectura után !
Épületeiben a művészet örökre kifogyhatatlan változatai , a gót és a szerecsen épitkezés sajátságos összeolvadásának meseszerüsége , késő századokból a jelenbe nyúló múltnak fenséges varázsa .
És mindez lebegve a tengeren , a színek minden elevensége mellett is csaknem olyan méla , nyúgodt , csöndes , mint a tenger alá merült mesevárosok .
Gyorsan menekülünk a pályafő zsibongásából .
Nesztelen evező-csapással hajtja a gondolás a nagy csatornán végig fekete nyúlánk bárkáját , melynek élén a hagyományos halabárd villog , közepén mint ravatal áll a sátor .
A párnákba dőlve , a sátor ablakai előtt elhagyok vonúlni templomot , palotát , jobbra , balra egyik a másikán , némán , csöndesen .
Miért , hogy roszkor és rosz helyen születtem !
Miért nem vagyok azoknak egyike , a kiket fejedelmi palotájában várt a doge , hogy meghallgassa , mit és mikép végeztek királlyal , császárral , pápával ?
Sima müvészettel és büszke erőtudattal hogyan hajtották alázatra a száraz föld urait a tengerek királynéja előtt .
Miért nem szállhatok le hadi hajóról fényes harczosokkal , hogy merész hadjáratból hozzam meg a köztársaságnak tartományok hódolatát , keletnek kincseit , fogoly szerecseneit , felszabadított rabjait .
Ezer bárka kisér , aranyhajú gyönge arczú signorák merengő szeme átvillog a fekete fátyolon , a P IAZETTA óriás oszlopairól büszkén tekint le M ÁRKUS szárnyas oroszlánja .
A dogék palotájának sima falán magasra csúcsosodó ablakból hirnök hirdeti jöttünket .
A M ÁRK- tér márvány koczkáin ujjongó nép hullámzik , mintha csak az égbe meredő campanille tornyát akarná megdönteni ; előreküzködnek a kik a tért befogó oszlopsorok alá szorúltak ; a kongó harangok zúgnak a mozaikban ragyogó bazilika hatalmas kupoláiban , a templom előtt felnyuló pílik vörös árboczain lobognak a meghódolt C YPRUS , C ANDIA és M OREA zászlai .
A nagy tanács terme ragyog a legdúsabb hatalomnak kincseiben .
P AOLO V ERONESE és T INTORETTO virító festményeit elhalványítja a nagyok és nemesek pompája .
Tiszteletet parancsoló vas-arczával ül trónján a köztársaság herczege .
A hölgyek emelvényéről szelíd bájban tekint le a dogeressa az egész világ követeire és V ELENCZE nemességének virágára .
Minő nevek , mennyi fény és dicsőség e nevekben !
Nem herczegek , czímeik nincsenek , de mindenik a császár fiával tudja magát születésre egynek , mindenik fejedelmektől , néha a császárnál is hatalmasabb fejedelemtől származik , és mindenik lehet fejedelemmé , a kinek kegyéért verseng császár és pápa .
Nagy ősök büszke ivadékai .
Minden név egy-egy - és némelyike nem csak egy - történelmi esemény : D ANDOLO , M ICHIEL , C ONTARINI , S ORANZO , F ALIER , M OCENIGO , F OSCARI , G RIMANI , L OREDAN , D ONATO , V ENIER , M OROSINI , F OSCARINI. .. ki tudná elsorolni mind ?
Mostanság a dogék termeit pénzért mutogatják , és bús a R IALTO .
A holdnak rezgő zöldes világában mélán veti hatalmas ivének sötét árnyát a vizre , melyen alig siklik el egy-egy késett gondola .
A paloták alusznak a múltról álmodozva .
T ITIAN frescói a sós és nedves levegőben régen lekoptak .
Élet és öröm kihalt , minden csak árnya a múltnak , de a múltnak ez az árnya is szebb a jelen valójánál - feledést , feledést , hogy mindennek letüntén ne kellessék keservesen sirnom , enmagam fölött keservesebben kaczagnom .
II.
Elhibázott létnek terhe nyom .
Hogy tágithassak szivemen , ha mindjárt szétrepeszteném is , sóhaj után küzködöm , a szívnek fenekéből kitörő sóhaj után , hadd lehelném ki azzal együtt életemet , melyet sem ellökni , sem viselni erőm nincs .
Pedig ha valahol , akkor itten feltalálhatnám , ha nem is az életkedvet , de legalább a megadásnak , a lemondásnak bús nyugalmat !
Múltjának nagy álmait alussza e város , és tündöklő emlékeitől szabadúlni nem tud .
Múltját , noha örökre elveszett , levetkeztetni , magát a jelen világának oda adni képtelen .
Lángolóbb szívnek , merészebb elmének nagy álmaitól szabadúlni nem tudok én sem , bár azok romokban hevernek és rég felébresztett sívár valóra az élet .
Vajha meg tudná szállani az én szívemet is e csöndes vizek , ez ódon márványpaloták nyugalma , a lemondó fájdalomnak ez a méltósága , ez a csönd , ez a nyugalom , mely még komolyabb és ünnepibb lesz a bárkák egyhangú evezőcsapása és e fáradhatlan harangoknak örökké váltakozó zenéje által .
Vajha el tudnám lesni mind ez embernek csodás kedélyhangulatát .
Mintha valamennyien , mert nem élhetnek többé a múltnak nagyságában és fényének gyönyöreiben : vállvonítva fordúlnának el a mai világ életének lázas hajhászatától .
Mintha egyiküknek sem volna semmi dolga , semmi gondja : ki a paloták alján heverész a napon , ki a M ÁRK -tér oszlopainak árnyában üli el idejét ; a magas épületek alig nyitott ablak-deszkája mögül nagy fekete szemek kiváncsian tekintenek a tovasíkló gondolára ; az összekuszált campók és callék szorosra szorított terein , ellentétben a canálisok és paloták csöndjével , a zsibongó népnek kaczagása és zaja mindenen és semmiért ; a hidak alatt és a csatorna hosszán elnyúló fondamentén a vendégét várva nyújtózó gondolásnak egy-egy elszakított dala halkan dúdolva ; egy kis ingerkedés a faczipőben kopogó leányzóval , a ki lágy és mégis ruganyos termetével , nemes metszésű arczával , élénk szemeivel , rongyokba burkolva , de rongyaiba is keccsel és bájjal burkolva , olyan jól illik a hanyatló és elhanyagolt paloták ronda pompájához és épen úgy , mint e ronda pompa és úgy , mint itten minden és mindenki : gondtalanságot , széles , kényelmes , a nyomorban és fájdalomban is mosolyogni és csengő kaczajra fel-felvidúlni tudó gondtalanságot lehel .
Hiszen gondtalan idő-töltésnek látszik itten még a munka is : a vizeken evezés és vitorlázás , a nyilt boltokban henyélés és csevegés , a műhelyekben festés , vésés , fúrás-faragás ...
Otthont lelni képtelen bolyongó a minő vagyok , nem akartam itten sem többet időzni , mint a mennyit másutt szoktam , kergetve helyről helyre , tovább s tovább örökké .
De olyan visszhangját találtam fel itten bensőmnek , hogy éreztem , hogy ha egyebet nem is érek , de legalább háboritlanúl kibúsúlhatom magamat .
És mint rendesen szoktam , az első ösztönt követve , a » D ANIELI « cselédségének nagy ámulatára V ELENCZÉBEN hallatlanúl korai órában hagytam el vendéglőmet , hogy a napos riván végig és a sóhajak hídja mellett elsietve , beleüljek a legelső gondolába , és keressek magánlakást a nagy canalis legelső üresen álló palotájában .
De nem voltam képes a dogék palotáján túl menni .
A derűlt fenségben emelkedő mór homlokzat befelé vonzott ellenállhatlanúl .
Némán fogadott az udvar .
A legelső lépcső széles márványán felhaladva , végig mentem az emeletnek hosszú tornáczán , ámulattal függesztve tekintetemet a túlsó oldal oszlopainak és szobrainak gazdag sorára és ama csúcsíves ablakokra , melyeknek müvészi rácsain itt-ott sejtelmesen áttetszik a M ÁRK -tér .
A folyosó végén , az » óriások « lépcsőinek két szobra közt , S ZT- M ÁRK szárnyas oroszlánja alatt állottam .
Velem szemben a díszkapú .
Ennél szebb után nem vágyódhattam .
Leültem a lépcső széles , fényes , fehér párkányzatára .
Nem tudom , tiszteletből -e , avagy csupán hogy a hűs levegő járhassa izgatott fejemet , magam mellé tettem kalapom ; az oszlopnak dőlve csavartam ideges ujjakkal és szívtam el egyik papírszivaromat a másik után .
Nem tudom mennyit és meddig .
Láttam ugyan , hogy » tilos a dohányzás , « de mivel a lassanként fel-felszállingó custodék közül egyik sem törődött a félig nyitott ajkaimon kibodorodó füsttel , én sem törődtem sem velük , sem a táblával .
A hűs levegő s a hűs márvány ; a nyugalom müvészeteinek , az építészetnek és szobrászatnak remekei ; a gyűrüdző füstnek édes illata : réges-régen sovárgott , réges-régen fel nem talált , merengő nyugalomba ringattak .
Régebben az emberek élvezni tudták magát a puszta létet is ; örülni tudtak az életnek magában is , és ez volt a valódi életöröm .
Ma a lét lázas versennyé fajúlt , melyben könyörtelenűl letiporják az elmaradót .
Régebben küzdeni kellett a létért az erőszakos megrohanás egyes eseteiben és a győzelem után annál édesebb volt a létörömnek nyugalma .
A modern élet rohamában és ezer igényeiben velőt és ideget sorvasztó szakadatlan küzdés a lét , küzdés , melynek apró győzelmeiben nincs öröm ; mert hiszen akkor vivjuk ki rendszerint a miért küzdöttünk , a mikor élvezésére vagy érzékünk , vagy erőnk nincs többé , vagy tovább-tovább , mint a bolygó zsidó , uj czélra vágyunk , vagy ujabb ellenséggel kell szembeszállnunk .
Legyen czélod ország kormányzása , vagy akár csak birtokod fenntartása , valamely tudományág apró ágazatának bírása , vagy akár csupán társas viszonyaidat akarnád fenntartani : perczig sem szabad elejtened a gondot , fegyverben kell állanod örökké , mert elmaradsz , leszorúlsz .
Alig tudtál kivivni az előtted levőktől talpalatnyi tért , sarkadban vannak előrenyomúlva az utánad jövők , hogy megelőzzenek , visszalökjenek .
Felejtsd el magad az élvezetben , szánj magadnak pihenést : tönkre silányúlsz , volnál bár a legerősebb , a legdúsabb .
Ebben a hajszoló versengésben hajszolássá váltak gyönyör és öröm is .
Perczekre összeszorítani hosszú idő örömeit , ezen törik fejüket ezren s ezren , a kik ebből üzletet csinálnak , mert erre irányúl az időben fukar mai ember élvvágya .
Mohón élvezni igen , de gyönyörködni is örvendezni nem tudunk többé .
Képtelenek lévén teljes odaadásra , képtelenek vagyunk teljes megnyerésre is .
Kezdeni és bevégezni egy szerelmet két szivar közt , vált szokássá .
Külsőleg elvégzünk mindent gyorsan , belemélyedésre teljes odaadással nincs időnk , türelmünk .
A munka s a küzdelem örökös lázában lázat keresünk az élvezetben is .
És mint a nővel a világfi , úgy szeret íme végezni veletek is , müvészetnek örök remekei , a mai világ fia .
Ha szakít magának időt tisztább élvezetre , ha felkeresi gyönyöreidet , sem kedve , sem érkezése , sem érzéke odaadó élvezésre nincs , hanem múzeumokat állít , hogy egy-egy óra alatt futhassa végig annak ezreit , aminek egyikét is fenékig élvezni örök szépségében nem lehet soha .
Nehéz munkát , fárasztó terhet csinál ebből is , undort és fásulást gyorsan szülőt .
És a hol lángelme századokon át halmozta össze remekeit , kora reggeltől késő estig otromba vezető által hurczoltatja magát végig , hogy már egy óra múlva ne legyen többé képes egyébnek , mint a cicerone szellemének felfogására , hanem egy nehány nap múlva elmondhassa , hogy látott s élvezett mindent , s rohanhasson tovább , ujabbat látni , élvezni .
Prostituálja a múzsát s nem tudja , hogy valami kis idővel és valami kis pénzzel a múzsától sem lehet megszerezni többet , mint a mit ennyiért kaphat nőtől : a sekély szívnek látszólag mindent , de valósággal semmi egyebet , mint egy kis izgalmat és gyorsan enyésző emléket .
A múzsa is nő , a ki megtagadja attól a szívnek és a kedélynek titkait , az érzelemnek hevét és gyönyöreit , a ki mindezt odaadás nélkül , egy kis idővel , egy kis pénzzel gondolja megvásárolhatónak .
Egyetlen egy szobor , egyetlen egy kép , egyetlen egy sziv is százszorta több gyönyörrel áraszthat el , mint a mennyit élvezett az , a ki egyiktől a másikhoz futkosva , az élvezetteknek hosszú sorával dicsekszik .
Vajjon mind azok közül , a kik e palotán naponként végig hurczoltatják magukat lépcsőn fel és lépcsőn le : hányan leltek benne annyi gyönyört , mint én , órákig ülve e párkányon ?
Évezred tekint le reám .
Egyik század a másik után örökítette meg itten szellemét .
Itt van a gótnak titokzatos szigora a szarazennek képzeletgazdag derüjével felvidítva és ezekkel versenyre kelve a tarka renaissance .
És itten vannak a classicai kornak antik szobrai , mig a szomszédból S ZT -M ÁRK bazilikájának byzant kupolái tekintenek át számtalan ágas-bogas kereszteikkel .
Hiszen itt van a világtörténelem !
Igen , olyan ez a palota , mint a világtörténelem ; valamint az emberiség történelmében századok , népek , események tarka-ellentétes sokasága csodás összhangban szorosan összefüggő egységbe olvad , úgy olvadnak össze e palotának egymástól oly idegeneknek látszó részei is .
És gazdag , mély , végigkutathatlan e palota , valamint az emberiség történelme .
Szembeszökő az egyes századok szelleme és erősen domborodnak ki a fővonások .
Megkapó benyomást tesznek első látásra is az udvar tág márvány kövezetét tőlem szembe és balra befogó csúcsíves csarnokok , erődúsabb az alsó , bájban gazdagabb a felső ; a fölöttük emelkedő mór falak szélesen elterülő vörös lapjai , kevés , de nagy és nagyszerü ablakaikkal , és a hol e falak az égbolttal határosak , megkoronázva a napban ragyogó fehér csúcsok és ágak hosszú sorával ; velem szembe a P ORTA DELLA C ARTA ide csatlakozó nagyszerü márvány épülete , a renaissance felé hajló gótnak színekben és plastikában gazdag remeke , fülkéibe állított antik szobraival ; jobbra tőlem B ERGAMASCO tizenhatodik századbeli bájos façadja ; s itten alattam , szemben a nagyszerü P ORTA bejáratával s szinte találkozva ennek szürke homályával , a gigánsok fehér lépcsője , mely nem csak szobrairól , hanem az udvar közepéig nyomuló mérvei által is kiérdemli az » óriás « nevet ; ha rajta állsz , szemben a campanille , jobbról a bazilika kupolái tekintenek az udvarba , és mögötted van dús renaissanceban a négyszöget bezáró keleti homlokzat .
Mint a történelemben a századok szelleme , a népek hullámzásának nagy mozzanatai , úgy tűnik szemedbe mind ez .
De mélyedj belé , kutass és fürkéssz és csak az odaadó búvár előtt nyilvánuló ujabb s ujabb részek , rejtettebbek bár , de nem kevésbé nagyszerűek és megkapók , nyilvánúlni fognak előtted is .
Hanem Isten tudja , meddig kellene kutatnod , mig kikutatnád mind azt , a mi szép és nagyszerű a történelemben rejtve van .
És belemélyedve ez architectura , ez ékitmények szépségeibe , szerényen megvonúlva , rejtve csaknem , ujat s ujat lelsz folyton , hogy szinte azt hinnéd , kimerithetlenek , valamint a történelem .
Milyen szegényesek az építészet ily remekei mellett a mi új díszépületeink , és mégis mennyire túlhalmozottak !
Igen , mert ma mindenki kiáltva hirdeti a vásári zajban azt , a mije van , s a szegényes képzelet szembeszökően és kirivóan igyekszik mindazt kivágni , a mit vergődő fáradással teremtenie , vagy jobbadán s inkább , csak utánoznia sikerült .
Az igaz müvész dús phantáziája keresetlenül teremtett ; kifogyhatlan kincseinek özönében is szerény tudott maradni és kerülte a kiáltót és rikítót .
Olyan az epigon mellett , mint a felvergődött szerencsevadász mellett az igazi nagy úr .
A történelem lehellete ütötte meg szívemet e csarnokokban , a korai órák e magasztos csöndjében .
A vásári tolongás porától távol , üdébb légkörben voltam és szabadabban lélegzettem .
Az alsó csarnokok mély árnyában V ELENCZÉ -nek egy-egy gondtalan fia heverte még édes álmát .
Csak a S ANSOVINO bronce-remekeivel diszített két cisternánál sürgött egy pár vízhordó leány F RIAUL -nak kaczér öltözetében .
A csarnokok csúcsívei közűl kitekintő szobrok , a szellem és a tett hőseinek szobrai , reám függesztették merész és komoly tekintetüket s olyan érzés fogott el , mintha félig én válnék szoborrá , félig ők elevenednének fel , hogy mint rokon lények kérdezzük egymástól : » jó -e küzdelmes élet után nyúgodni századok hosszú nyugalmát ? «
- » miért nem állasz közénk , tettek után halálban pihenők közé , életnek bánatos , merengő fia ? « és dicstelen életem hitvány árnak tetszék , megszerezni rajta helyet e kőalakok között .
Ki tudja , meddig maradtam , ki tudja , nem -e váltam volna kővé , ha egy csoportos angol család , minden nemből és korból egy-egy taggal , a sörfőző-fajból , el nem lepi előttem a tért és a miss -ek egyike nem kezdi M URRAY -ból recitálni az udvar látványosságait , míg a többi leeresztett állkapczával hallgatja .
III.
A mai nap levélre volt szentelve ; szentelve : nekem szent személynek tártam ki lelkemet .
Ime a levél :
» Édes Anyám !
Édes , szegény anyám ! «
» Elaggottan , elhagyatottan ülsz az ősi udvaron .
Szomorúan néznek reád a D ARUVÁRNAK fekete omladékai és búsabban tekintenek édes jó szemeid messze délnyugatnak .
Nem lehetne örömed öreg napjaidban , csak fiadban .
És fiadban , a kit , a hogyan irod , könyek között is kimondhatatlan örömmel és büszkeséggel hoztál a világra életednek legszebb napján , mi örömed lehetne benne ?
Ne óhajtsd látni , ne hervatag alakját , ne óhajtsd látni reményeid vesztét , büszkeséged összeomlását , egy nyomorúltat , a ki nem terjeszthet maga körül egyebet tikkasztó elégedetlenségnél .
Hivsz , hogy melegedni jőjjek szíveden , de szíved megfagyna tőlem , élő halottól , a ki az élettel végzett és beszámolt és a számvetés eredményének egy nagy semmit talált és igényt és reményt nem tud táplálni többé semmire .
Arczomat óhajtod látni ; kérlelsz , hogy végre-valahára hagyjam abba a bolygást , melyet évek óta folytatok nyugtalan és czéltalan ; kerülve hazát , anyát , múltat és jövőt ; ez önkéntes számkivetést , melyből alig hatol hir nagy néha hozzád ; és ez is szaggatott és tompa , mint a megtört harang zúgása ; és én a szerencsétlen anya kérésére hajtani nem tudok , képtelen vagyok , lehetetlen .
Ugy hiszed talán , hogy meghidegültem irántad ; és megdöbbent az eszme , hogy jogot adtam e hitedre ; óh ne hidd , hogy csorbúlt volna az a rajongó szeretet , mely életemnek tiszta öröme egyedűl volt , ha nyilvánúlni talán évek óta nem is láttad többé ; hogyan nyiljon a szeretet virága a sivár kopárságon , a dermesztő hidegben ?
Nem akartam megtenni a világnak azt az örömet , hogy keserveimen , csalódásaimon , meddő küzdelmeimen kaczaghasson , büszke voltam láttatni , hogy meg vagyok verve , érzelmeim és eszméim szentélyét a tömegnek mutatni visszariadtam , és megszoktam emelt fővel , hideg tartózkodással , biztos nyugalommal járni az emberek közt még akkor is , midőn valamennyinél nyomorúltabbnak éreztem magamat , midőn kitörni lázongtak bennem az érzelmek , midőn össze akartam roskadni súlyuk alatt .
És igy sivár és kopár lőn kedélyem , dermesztő kéreg vonta be , melyen érzés virága kitörni nem tudott és hogy büszkeségemet levetkőztetni nem tudtam még előtted sem : ime bünöm , melynek töredelmes vallomását hadd vigye meg neked e papir , hiszen szemtől szembe talán képtelen volnék reá .
Zordon téli estén , midőn a fütyülő szél zörgette az ablakokat , midőn lovászunkkal a szélsebes agarászatról kiizzadva és átfázva visszatértem és a kandalló mellett készitetted nekem a füstölgő theát , hányszor nem volt ajkamon a szeretetnek meleg szava ! de ha keresztül töröm a jeges kérget , kitör alóla minden , és be kellett volna vallanom , milyen szerencsétlen , magam előtt mennyire nevetséges vagyok , milyen nagy az , ami után áhítozám , milyen hitványnak találtam reá erőmet .
«
» És be kellett volna vallanom .
Talán kevésbé lehettem volna büszke és - kevésbé szerencsétlen .
És kevésbé lettél volna szerencsétlen te , mert ha özvegységednek éji magányában akkor is sirtál volna rajtam , legalább azon , hogy szeretlek , nem kellett volna kétkedned .
«
» De ezt a kétkedést tovább viselni nem tudom .
Idegen földön , idegenek közt , a kikkel érintkeznem nem kell és nem is érintkezem , zárkózott büszkeségem terhén engedtem úgyis , főm itt nem magas , arczom nem hideg ; hisz nem ismernek és nem törődnek velem , és a mi megmaradt , félre lököm előtted , hadd vonúljon el szemed előtt egész múltam ködfátyolképe , hadd érts meg abból mindent és ha sírni fogsz fiad fölött , többé legalább azért ne sirj , hogy szeretni megszünt .
De hogy haza térjek , azt ne kérd ; semmi , semmi sincs , a mi vissza tudná tartani nem egyszer már felemelt öngyilkoló karomat , mint a reád gondolkodás .
De otthon erőt nem tudnék többé találni , hogy nyugodt és hideg legyek , és az ellen , hogy lássák , hogy le vagyok győzve , fellázad minden izem .
És az életet viselni nem tudnám .
Megfuladnék a levegőtől , melyet szivnom kellene , meghalnék az undortól nagyjaink nagysága , hazafiaink hazafisága , okosaink bölcsesége fölött , újra hallván őket , kikergetne az életből az az undor , mely kikergetett a hazából .
«
» E levelemmel elküldök neked mindent , a mit magamról mondani tudok .
Olvasd el és érteni fogsz mindent .
«
» Fiad « » Z OLTÁN .
«
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE