VII. VÉRES NÁSZ.
Husvét napjára volt kitűzve Törő Pál uram esküvője Szegedinácz Peró leányával.
Azóta , hogy eljegyezték egymást, Zorka nem lakott többé nevelőapja házában, hanem átköltözött a szomszédba, a főkurátornak egyik szegényebb sorsú rokonához.
Minden este elment a boldog vőlegény "leánynézőbe ", mint azt a régi jó szokás előirta; ámbár jól tudta, hogy jövendőbelije ügyes a háztartásnak minden dolgában, s nem kellett erről előbb meggyőződést szereznie.
Az az aczélkemény ember ott ült órahosszant a leánynyal szemben és boldog elmerültségében hallgatta csevegését.
Mintha kicserélték volna, olyan jókedvü lett, s még Busi András uramnak is előbb köszönt, ha az utczán találkozott vele.
Pedig igazán nem szenvedhette, mint az aféle "tedd ide, tedd oda" embert, aki mindig azt lesi, hogy honnan fúj a szél.
Mi neki most Busi András, mi az egész világ, mikor ez a két éjsötét szem rámosolyog és ez a felséges arcz elpirul láttára!
Megifjodott húsz esztendővel, s versenyt tudott kaczagni boldogságában a galambokkal, melyek az ő udvarából átröpültek a szomszédba, a hol az ő galambja epedve vár, míg hazaviszi a puha, meleg fészekbe.
...Néha ugyan, a boldogság közepett, mintha valamely kellemetlen érzés bántaná .
Összeránczolta ilyenkor homlokát, s azt suttogta magában:
Fiára, Gyulára gondolt, a ki Zorkát szerette, de vad és féktelen indulatával elriasztotta magától a leányt.
Hisz ő maga is úgy akarta, hogy a kettőből egy pár legyen, s tudott volna parancsolni szívének, hogy soha el ne árulja legbensőbb indulatát.
De a leány, a nő finom ösztönével kitalálta, hogy ami Gyula szívében lakik, nem szelíd láng, a mely a házi tűzhelyen melegít, hanem egy pusztító, mindent megemésztő tűz, a mely halált és romlást okoz.
Őt választotta s nem a fiát.
Azért még se kellett volna Gyulának azt megcselekednie, hogy átpártolt hitének és hazájának ellenségeihez.
Hogy ha valaki vétett is ellene, nem a haza és nem a hit voltak a bűnösök...
Csakhamar azonban erőt vett magán és ismét vidám hangulatba csapott át.
Nagyon is igénybe volt véve mindenfelől, s nem ért rá a búsulásnak nekiadni magát - ha ugyan egyáltalában kenyere lett volna a búsulás!
Be kellett rendeznie a házat a fiatal asszony számára, hogy ifjúsága idegenül ne érezze magát ebben a kissé komor környezetben.
Virágos kertet ültetett a nagy porta közepén, s mikor a mezőtúriak esténkint arra mentek, s a kerítésen áttekintve, meglátták, a mint a földön guggolt és egy-egy gyenge palántát helyezett el a jól megöntözött talajba, mosolyogva integettek egymásnak s mondogatták:
- Kivirul husvét táján főkurátor uram háza tája: rózsák közé jön a legszebb rózsa.
Az egész városban alig akadt irigye Törő Pál uramnak.
Ha volt valaki, akit irigyeltek, úgy Zorka részesült ebben a kiváltságban; mert a mezőtúriak hite szerint Törő Pál uram olyan ember, hogy még báró-kisasszonynak se derogálna, ha hozzá menne feleségül.
Még Bujdosó Gergely is abbahagyta egy időre a kóborlást s Mezőtúr városát szemelte ki Parnasszusának a lakodalom utánig.
Szokatlan munkára adta magát; nászkölteményt írt , amely tele volt görög hitregebeli hasonlatokkal és költői figurákkal.
Nagyon nehezen ment, mert múzsája nem szokta meg a feszes úri járást, hanem aféle parasztleány volt , aki dalolt, mikor kedve tartotta.
Hanem Törő Pál uram kedvéért még úri dámát is csinált Bujdosó az ő vadoncz múzsájából.
Eljött végre a nagy nap.
Már jókor reggel talpon volt az egész város és ünnepi díszbe öltözött.
A jó mezőtúriak kapva kaptak az alkalmon, hogy kimutassák az aczélembernek azt a nagy ragaszkodást, melyet iránta éreztek.
Előtte való éjjel munkához látott az egész ifjúság és eleven virágokból lugast készített, mely a menyasszonyi háztól a templomig vezetett.
A lugas teteje virágokkal volt teletűzdelve: hadd higyje a mennyasszony, hogy rózsás kert az, amelybe lép, mikor az oltár elé járul.
De még ennél is díszesebb, üdébb és szebb volt az az eleven virágsor, mely a lugas belsejében jobbra és balra ékeskedett.
A mezőtúri leányok és asszonyok kettős sorfalat képeztek; mindegyiken legszebb ünneplője és valamennyinek arczán az a kedveskedő mosoly, mely az emberi szív mélyéből fakad, mikor érzi, hogy erre érdemes embertársának nagy örömet okoz.
Miért nem tudok én ennyi szépséget leírni?
De szóljon helyettem Bujdosó Gergely, a poéta, aki e pillanatban összegyűri zsebében a készen tartott nászkölteményt , valamennyi görög istennővel egyetemben, s megteszi önmagának a következő vallomást:
- Bolond voltál teljes életedben, Gergely fiam, de a legnagyobb bolondságot akkor követted el, mikor Görögországba mentél, hogy a szépet kutasd.
Hisz itt megtalálod a legnagyobb bőségben és le sem kell érte hajolnod.
Tíz óra tájban megnyilt a menyasszonyi ház nagy kapuja és kivonult a díszes menet .
Czinka Peti, a hires Rákóczy-korbeli lantosnőnek unokája, nyitotta meg bandájával a menetet és olyan muzsikát készített, hogy még a dalos madarak is megálltak, s álmélkodva lesték a bűvös hangokat.
Utána jött a városnak valamennyi negyven éven túl levő asszonya, a kik már nem állhattak be a virágsorba, s aztán a legszebb hat leánytól kisérve Zorka, a szép menyasszony.
Ugyanekkor megnyilt Törő Pál uram kapuja is és fejedelmi méltóságban kivonult a főkurátor.
Igazi fejedelem ő ma, meghódol érdemei előtt szülővárosa, és még az élet is gyöngyöket szór útjára.
Azt eszelte ki az utolsó perczben a poéta, hogy a város valamennyi árváját összegyüjtötte maga körül, akiknek vagyonát Törő Pál kezeli két évtized óta megtörhetlen hűséggel, s elmondatta velük hálás gyermekszívvel:
- Gondviselő apánk voltál eddig; áldjon meg az Isten, hogy ezentúl is az lehess!
Kell -e nagyobb kincs az élet útjában, mint a gyermekajkakról fakadó áldás?
A két menet a templom előtt találkozott s ott szépen egybeolvadt.
A vőlegény elhaladt menyasszonya előtt és még egy utolsó kérdő pillantást vetett rá.
Az volt e tekintetben kifejezve, hogy:
- Nem bántad meg elhatározásodat?
Még van idő, ha mást gondoltál!
A leány megértette a néma kérdést, és lesütvén tekintetét, boldog mosolylyal súgott feléje:
Az oltár előtt már várta őket a tiszteletes úr.
Arczáról le lehetett olvasni, hogy retorikai mesterművön töri a fejét.
Olyan szónoklat lesz a mai, hogy évtizedek mulva is róla datálják az eseményeket, mondván:
- Ez vagy az két héttel azután történt, hogy a tiszteletes úr a szép beszédét elmondotta.
Bele is jutott ez a beszéd a "hires templomi szónoklatok könyvébe ", elolvashatja ott mindenki, s nem szükséges, hogy idézzek belőle.
Csupán annyi említés történjék ezúttal róla, hogy valóban korszakot alkotott volna Mezőtúr városának történetében , ha szerencsétlenségére az ezután következő események olyanok nem lettek volna, hogy tökéletesen elhomályosították ragyogását.
Mert amint az esküvési szertartás véget ért, és a menet kifelé indult a templomból, a bejáratnál hirtelen nagy tolongás támadt.
A templomban levők nem tudták megérteni , mit jelentsen a zúgás és elégületlen moraj, mely behallatszik.
Csak nem történt talán baj?
Az történt, hogy egy század katonaság elállotta a templom előtti tért, épen csak annyi egérutat engedve, hogy a templomból kijövők elmehetnek, ha kedvök tartja.
De erre senki sem gondolt.
Sőt ellenkezőleg még azok is, akik be nem fértek az esküvő alatt, most a bejárathoz tolakodtak, hogy ott lehessenek, ha a templomot netalán meg kellene védelmezni.
Mert ámbátor nem volt fenyegető a katonaság magatartása, s még puskát sem hozott magával senki, ott lebegett a nagy veszély a város fölött.
Sejtette mindenki, amint meglátta, hogy ki vezérli a haderőt.
Nem volt az holmi zordképű öreg bibornok, hanem egy fiatal, síma arczú pap, a jezsuita-rend viseletében.
Ismerte mindenki a városban, és sejtette, hogy nem azért jött el, hogy a fiatal házaspárnak szerencsét kivánjon.
...De hát akkor miért jött el?
Mit keres a hitehagyott fiú apjának esküvőjén?
Amint Törő Pál uram, feleségét karján vezetve, kilépett a templom ajtaján, szemben találta magát fiával.
A fiatal jezsuita vakmerően viszonozta apjának bámuló tekintetét és nem pirult el, mikor ez hangos szóval megkérdezte:
- Mit keres itt ez a sok katona?
- Eljött, hogy meggyónjon; én leszek a gyóntatója, - válaszolt fagyos, hideg hangon a pap.
- Mivelhogy nincs más a városban!
- Ez a templom a mienk, - szólott Törő Pál uram és elbocsátván Zorka karját, a két oszlop közé állott, mely a bejáratot jobbra és balra szegélyezte.
- De mi megvásároltuk a jogot, hogy bemehessünk és katholikus szertartással Istenünknek áldozzunk!
- Az az alku hamis! - válaszolt keményen a főkurátor.
- Csalás útján jött létre.
- De azért mégis áll az alku! - daczoskodott a fiatal pap.
- Tessék föllebbezni, ha nem ismeri el jogunkat.
- Addig azonban szabad utat kérünk az oltárig.
- Vagyunk annyian, hogy kierőszakoljuk azt, amihez jussunk van!
Törő Pál egyetlen tekintetet vetett az előtte álló arczára.
Talán olyan vonást fedezett föl, amely saját lelkére emlékeztette, mert utoljára is megkisérlette a szép szót:
- Fiam, Gyula fiam, - mondá csaknem kérlelő hangon, - gondold meg jól, hogy mit cselekszel!
Nem lehet, hogy annyira gyűlöljed a hazádat!
- Nem is a gyűlölet késztet, hogy így cselekedjem, - válaszolt halkan a fiú, - hanem inkább a szerelem.
Egyetlen tekintetet vetett az oldalt álló Zorkára; amelytől ez mélyen elpirult a fátyol alatt, mely arczát borította.
De a harag pírja volt ez, mintha érezné a sértést, melyet rajta ejtettek.
Törő Pált is kihozta ez a tekintet sodrából.
Hisz nemcsak apa volt ő, hanem férj is!
- Megmaradsz szándékod mellett? - kérdezte kissé rekedtes hangon.
- Akkor hát, Isten engem úgy segéljen, én is beváltom azt, amit igértem.
A körülállók visszafojtott lélegzettel lesték, hogy mi fog most következni.
Még a katonák érzéketlen arczvonásai is megélénkültek a feszült várakozásban.
A fiatal pap odalépett a templom ajtajához és rátevén jobb kezét a kilincsre, messze csengő hangon így szólott:
- A királynő nevében elfoglalom -
Azt akarta mondani: "elfoglalom ezt a templomot ", de nem fejezhette be mondását .
Egyetlen villanás, aztán felszökellő vérsugár és a pap keze erőtlenül hullott le a kilincsről.
Csonkán csüngött alá törzsén, öt ujja különválva hevert a földön...
Törő Pál beváltotta igéretét.
Díszkardjával hozzá sujtott a kézhez, mely ki akarta erőszakolni a templom bejáratát...
Erről az esetről kapott tudósítást a királynő épen akkor, midőn Mészáros Andrásnak felesége kedvéért megkegyelmezett.
Csakhogy furcsán volt kiszínezve ez a tudósítás .
Az volt benne elmondva, hogy mikor a katonaság templomba vonult, fegyver nélkül, hogy a szent gyónást végezze, a mezőtúri nép rátámadt és halálra sebezte a papot.
Azóta is folyton lázad a nép, élteti a papgyilkos Törő Pált és már gyülekezik is számos helyen, hogy ujból egy kis kuruczvilágot kerekítsen.
Nem lesz talán fölösleges megjegyezni, hogy ezt a tudósítást Gurszki Teophil uram írta a királynőnek.
Mindenre kiterjedt ennek az úrnak a figyelme.