III.
Lénárt Endre karrierjének első fejezetére a bakonyváriak még igen jól emlékeznek.
Vagy huszonöt évvel ezelőtt lehetett, hogy a Schober Péter fia cég tulajdonosa, ifjabb Schober Károly, egy kenderszínü, sovány fiút hozott magával Budapestről Bakonyvárra azzal a szándékkal, hogy a gyereket a füszerüzletében kitanítja.
A kaszinóban, dominózás közben, elmesélte, hogy az új inas szerződésével tulajdonképp a kegyeletnek áldoz, mert a fiu édesanyja nem más, mint ama Kertész Mária ne v ü hajadon, aki húsz éven át szolgált az öregebb Schober-család szentkép-utcai házában, sőt a füszer- és gyarmatáru-üzlet jelenlegi tulajdonosát, hathónapos korától tizennégyéves koráig fölnevelte.
Kertész Máriát egyenesen a szentkép-utcai házból vezette oltárhoz egy Lénárt nevezetü péklegény, aki később budapesti műhelyekben dolgozott, de időnek előtte elpusztult hektikában.
Az asszony most , öreg napjaira, dajkának állott be valami pesti izraelita családhoz, a gyerek pedig visszakerült Bakonyvárra, ugy a nabba a hajlékba, ahol az édesanyja negyedszázadon át őrölte minden este a feketére pörkölt kávészemeket ...
Lénárt Endre tehát kitanult a füszerüzletben, sok szidást kapott a főnökétől, még több verést a segédektől, de mindez, alapjában véve, nem ártott néki: idejében fölszabadult, s tisztességesen megtanulta a füszerességhez szükséges tudományokat.
Mint segéd is ott maradt a Schober Péter fia üzletében , ahol fokozatosan, sőt később soron kívül emelkedett első segéddé, majd üzletvezetővé lett, attól kezdve pedig, hogy ifjabb Schober Károly kizárólag a szőlőgazdaságnak szentelte az idejét és a tehetségeit, teljesen a maga izlése szerint kormányozta a hatvan évvel ezelőtt alapított üzletet.
Schober ugyanis ekkor már nem igen törődött a füszerekkel és gyarmat á rúkkal; reggeltől-estig öreghegyi szőlőjével babrált , aranyérmekről és elismerő oklevelekről álmodozva, amelyekkel a szakemberek a pincészetét kitüntetnék .
A megvagyonosodott kereskedő jóformán csak újév napján törődött a boltjával, amikor Lénárt fekete császárkabátban tisztelgett nála, s az évi mérleg egy kaligrafikus példányát bemutatta neki.
Egy ilyen alkalommal történt , hogy Schober, aki akkor is a boros palackjai etiketjeit rendezgette, váratlanul így szólott az üzletvezetőjéhez :
- Az inventáriumot persze az idén is pontosan megcsinálták ?
- Így tehát tiszta képünk van az összes aktivákról és passzivákról ?
Schober erre az ablak felé tartott egy borral megtöltött mintaüvegecskét, jól megnézte az aranysárga folyadékot, aztán így szólott :
- Mondanék magának valamit: vegye át tőlem a saját nevére az üzletet .
Lénárt e szavakra elsápadt; nem lehetett tudni, hogy az örömtől , vagy a meglepetéstől -e?
Azután ezt mondotta :
- Én vegyem át az üzletet, főnök úr?
Hiszen, ha megte hetném, nem cserélnék a római pápával se, de hol vegyem én azt a pénzt, ami az ilyen vállalkozáshoz szükséges ?
- Hát nincs semmi megtakargatott pénze ?
- De van főnök úr...
Van négy- vagy ötezer forintom a takarékpénztárban, hiszen tizennégy év óta nem adta m még ki egy fölösleges krajcárt sem!
De mi az a négy- vagy ötezer forint ?...
A Schober-üzlethez az annyi, mint egy félkrajcár ...
Schober Károly megtörölte egy kendővel a mintapalackot, aztán ráütött az üzletvezetője vállára .
- Maga tudja, hogy nem vagyok barátja a sok beszédnek, hát most is röviden fogok végezni...
Én eladom magának a füszerüzletet, még pedig minden cikket tíz százalékkal a beszerzési áron alul...
A vételár fejében egyelőre négyezer forintot fizet, a többit pedig negyedéves részletekben t örleszti...
Áll az alku ?...
Ha fölcsap, hát menjen el a közjegyzőhöz, az majd megcsinálja magával a szükséges iratokat ...
Lénárt fuldokolva rebegett hálát, s hat héttel később már az ő cégtáblája függött a történelmi jellegü firma helyén.
A Kertész Mária fia e váratlan esemény révén egyszerre számottevő tagjává lett a bakonyvári társadalomnak ...
Azok, akik a változás következtében a régi cég rohamos sülyedésétől tartottak, csakhamar beismerték, hogy tévedtek; Lénárt Endre jól értette a dolgát, s ugyancsak föllendítette Bakonyvár legrégibb üzletét .
Hajnaltól napestig szinte emberfölötti módon dolgozott, s fáradságának meg is volt a jutalma: az új ember vagyonhoz, tekintélyhez és pozicióhoz jutott.
Három év mulva már a városi képviselőtestület tagjává lett , r öviddel azután pedig, amikor a Bakonyvári Népbankot megalapították, ő is bekerült az igazgatóságba.
Ekkor már tudták róla, hogy vagyonos ember; s a respektust, amellyel polgártársai körülvették, még emelte , hogy a leendő virilista a hírneves Harpagonnál is fukarabb volt.
Ha egyszer ráült a pénzesládájára, egy krajcár nem sok, de annyit se engedett ki a kezei közül a maga jószántából.
A kaszinóba ugyan följárt, de a pincérnek, aki eleintén neki is fölkínálta a feketét és a kapucinert, furfangosan ezt válaszolta :
- Most még ne, majd talán később...
Otthon már megittam a feketémet ...
A takarékbetétjei már meglehetősen emelkedtek, amikor Lénárt Endre szakított az agglegény-élettel; de csodálatos: a házasságában nem a pénzt kereste, hanem - legalább a látszat szerint - a szívére hallgatott.
A törvényszéki elnökék nevelőnőjét vette feleségül, a molett, piszeorru Terka kisasszonyt, aki néhanapján, a kis növendékével sétálgatva, barátságosan megállott a boltja előtt, s hosszan mesélt neki Budapestről, a szülői szeg é nységről, s a sziniiskoláról, amelybe vérmes reménységekkel iratkozott be, de ahonnan, a pályatársnői intrikái folytán, távoznia kellett .
Szerencsére megvolt a tanitónői diplomája is, s így arra, hogy éhen haljon , mégse került a sor .
Terka kisasszony, egy áprilisi estén, a növendékei nélkül jött be a boltba, s citromot meg kockacukrot vásárolt.
Lénártnak föltünt, hogy a szemei ki vannak sírva, körülöttük pedig fekete karika húzódik .
- Valami baja történt? - kérdezte érdeklődve .
A leány lemondólag intett, aztán mélységes szomorúsággal válaszolt .
- Higyje meg, Lénárt úr, okosabb dolog lenne, ha minden szegény leányt, mindjárt a születése után a vízbe fojtanának ...
A kereskedő ösztökélésére bőbeszédüen elmondotta, hogy mi történt vele; az elnökné azzal gyanus ította meg, hogy az urával kacérkodik, s fölmondás nélkül kitette a házából .
- És most mi a szándéka? - kérdezte Lénárt .
- Mi lenne?
Ma éjjel a szállodában alszom és holnap reggel elutazom a szüleimhez ...
Lénárt erre szó nélkül nyújtotta át csinos vevőjének a citromot és a kockacukrot, de másnap reggel, a vonat indulása előtt, megvárta Terka kisasszonyt a szálloda kapujában.
Ezt mondotta neki :
- Az éjjel sokat gondolkodtam kegyed felől...
Mit szólna hozzá, ha arra kérném, hogy ne menjen vissza Budapestre ?
- Hát mit tegyek? - kérdezte a leány elbámulva .
- Én csak egyszerü ember vagyok, - folytatá Lénárt, - iskolába se jártam, de a szivem és az eszem azért helyén van...
Ha nincs kifogása ellene , hát jőjjön hozzám feleségül ...
Terka kisasszonynak nem volt kifog ása, s a házasság két hónap mulva megtörtént.
Az elcsapott nevelőnő mint vagyonos úriasszony tért vissza a bakonyvári társadalomba .
Megbánta -e Lénárt Endre pillanatnyi nagylelküségét, vagy továbbra is meg volt -e elégedve a választásával, az földerítetlen t itok, de annyi bizonyos, hogy a fiatal asszony a házasság után nem törődött valami sokat a férje hangulataival.
Csinosan öltözködött, napos vendég volt a sétatéren, a színházban, a cukrászda terraszán, az idők folyamán barátnőket és barátokat is szerzett , sőt azt a diadalt is megérte, hogy a törvényszéki elnökné egy jótékonysági hangverseny után szóba állott vele .
- Igen örülök kedvesem, hogy örökre hozzánk került...
Azt a kis ostobaságot, remélem, végképpen elfelejtette ...
A szokatlan nyájasságnak persz e megvolt a titkos magyarázata: az elnök úr ő méltósága igen el volt adósodva, s legutóbb a Bakonyvári Népbanknál próbálta elhelyezni a váltóit ...
Lénárt közömbösen nézte a felesége sikerét; a házastársak között egyáltalán sajátságos viszony fejlődött ki.
Egy födél alatt laktak, de csak igen ritkán állottak szóba egymással; s mindketten akkor voltak a legboldogabbak, ha valami súlyos maliciát mondhattak egymásnak.
Honnan származott ez az elkeseredett gyűlölködés?
Ezt senki se tudta, talán magok se tudták e g észen tisztán.
Annyi bizonyos, hogy a férj gúnyosan ujságolta otthon, ha a Terka asszony valamelyik udvarlója a vőlegénysorba lépett, vagy egy más asszony társaságában mutatkozott a főutcán, a felesége pedig igen érthető célzásokat tett azokra a férfiakra , akik még ünnepi ruhájukban is erősen sáfrányszagúak.
Ez a viszony azonban nem akadályozta meg a jólelkü gólyát abban, hogy a Lénárt-házban időnkint látogatásokat tegyen .
A vázlat tökéletlen volna, ha lojálisan el nem ösmernők, hogy Terka asszony még bájosabb lett, amióta az anyakönyvvezetőnél megfordult.
A pisze orra, a pajkos szemei csakhamar egy különös melléknevet szereztek neki Bakonyvárott: a kis város asszonyai magok közt a színésznőnek hívták.
Sőt egyízben, amikor a jótékony nőegyesület műkedvelő i előadást rendezett, a figyelmes rendezőség őt szólította föl , hogy a Szép Helénát eljátssza ...