MIRŐL SZÓL EZ A KÖNYV?
( Ki látott nemzetet támadni , A Genezáret tava.
- Zebedeus két fia hogy lett apostollá ? )
Előre meg kell mondanom, miről szól könyvem.
A ki olvasásába bele kezd: tudja meg eleve, mit talál soraiban.
Ne várjon se mást, se többet .
Okom az, hogy a tárgy különös.
Valami sok könyvet nem irhattak róla, mióta irnak az emberek.
Efféle könyvet nem olvastam s nem is hallottam, hogy volna efféle.
Több, mint százezer könyvet irtak már hitről , vallásról, szentegyházról, de oly módon, miként én, még nem irtak.
Én legalább ugy gondolom, ugy tudom.
Meglehet: tévedek.
Ha irtak is: akkor is meg kell irnom a magam könyvét .
Van felekezet Magyarországban, melyet ugy hivnak: a Nazarénusok.
Vallásos felekezet ez.
Hivőit a történelmi egyházak hiveiből toborozza.
Különösen római katholikusok és kálvinisták voltak kezdő hivei .
De más egyházakból is nyert már hiveket .
Ezekről lesz szó könyvemben.
Tehát hitről is, vallásról is , egyházról is .
Mi a hit?
Mi a vallás?
Mi az egyház ?
E kérdésekről nem beszélek.
Nem bocsátkozom se hittani fejtegetésbe, se bölcseleti álmodozásba.
Azt se keresem: van -e, nincs -e igazság a nazarénusok hitében és vallásában.
Hitüket és vallásukat se nem ajánlom, se nem kárhoztatom.
Se ellenségük nem vagyok, se hozzájuk nem tartozom.
Még csak nem is elmélkedem hitvallásuk fölött.
Van -e jövendőjük , még e fölött se szerkesztem meg véleményemet .
A hit, a vallás és az egyház együtt fenséges és csodálatos természeti tünemény.
Fenségesebb és csodálatosabb, mint a költészet.
Sokban hasonlit a csillagok rendszeréhez.
Ép oly fenséges és csodálatos, mint a népek és nemzetek lelke közt való különbség.
Mikor és miként támadt s miként és miért fejlődött ki ez a különbség?
A boncztan, az élettan és a vegytan szerint minden magyar és minden angol ember teljesen egyenlő.
S az angolok együtt s a magyarok együtt mégis egészen más-más nemzet: Nyelvük, erkölcsük , természetük, vallásuk, költészetük ég-föld különbség .
Ki látott nemzetet támadni ?
Senki.
Egyes ember talán nem is láthatott, mert a nemzetek támadásának időkora századokra és ezredekre terjed, egyes ember figyelő ideje pedig csak ötven-hatvan év.
Ennyi idő alatt nyelv és nemzet a maga különös lelkének teljességében nem támadhat .
A nemzetek támadásáról s egyéni, társadalmi és állami életük keletkezéséről már sok könyvet irtak.
De minden könyv csak bölcseleti rámutatás arról, a mi most van, arra, a mi évezredek előtt volt.
Gyönyörü művek; igazak is, de nem teljesek.
Meggyőznek bennünket arról, miként támadtak a nemzetek, - de kisérletileg nem tudják szemeink elé állitani , miként támadtak hát valósággal .
Igy vagyunk a vallásokkal .
Ki látott vallást keletkezni, felekezetet támadni, egyházat eredni ?
Mind a három kérdésre meg tudunk felelni s a feleletben meg is nyugszunk.
Sőt Mózes, Jézus és Mohamed hivei oly tisztán látnak e kérdésekben, hogy szükségtelennek, sőt ártalmasnak tartják a kételkedést és a további kutatást.
Ne is kételkedjünk, ne is kutasunk.
Hanem azért mégis eszünkbe juthat a kérdés: vajjon napról-napra, óráról-órára s emberről-emberre miként támad, nől, fejlődik és terjed a hit és a vallás ?
Gyerek-ifju voltam még, a mikor ez nekem már eszembe jutott.
De nem sokat törődtem a kérdéssel.
Sőt nevetségesnek tartottam volna, ha törődöm vele .
Azonban ujra és ujra eszembe jutott .
Ha Mózes könyveit olvastam, ha Homérosz hőskölteményeibe elmerültem, ha az évangyélisták és apostolok irásai fölött elmélkedtem : mindig eszembe jutott.
Hogy jöhetett hát létre a zsidó vallás?
Miként alakult meg a hellenek istenvilága?
Mikor és miként támadott a szeretetnek keresztyén vallása ?
Különösen sokat tünődtem egy jeleneten, melyet Jézus életéből leirnak az evangyélisták.
S nem is egy irja le, hanem három is.
Ez a jelenet az, a mikor apostollá lett Zebedeus két fia .
Keresztelő Jánost börtönbe zárták.
Mikor ezt Jézus meghallotta : Názáretbe ment.
De ott se maradt sokáig, hanem elindult észak-kelet felé, a galileai tengerhez, Kapernaumba.
Utja közben oktató, fölvilágositó , hitterjesztő lelkes beszédeket tartott uton-utfélen, de a zsinagógákban is .
A galileai tenger nem tenger, hanem tó.
Egyik nevén igy is nevezik: Genezáret tava.
A szent irásokban tibériási tengernek is nevezik , mivelhogy délnyugati partján fekszik Tiberiás városa .
Körülbelül akkora a tó, mint a Balatonnak az a része, mely Tihany és Kenese közt s Siófok és Füred közt fekszik.
Nem sokkal nagyobb tehát, mint a Balatonnak egy harmada.
Keresztülfolyik rajta a Jordán vize.
A Balatonnál mélyebb s egykor több hala is volt .
Nyugati partja Bethsaidától Tiberiásig: ez az igazi szent föld .
Itt élt, itt tanitott legtöbbet Jézus.
Itt éltek szülői, testvérei, rokonai .
Itt szerették őt legjobban.
Itt szerették igazán.
Első apostolai itt csatlakoztak hozzá.
Emberi elmének nincs oly ragyogó és fenséges költészete , mint Jézus élete itt Názáret körül s a Genezáret tava körül .
Ide jött akkor is, a mikor Keresztelő János elfogatása miatt szive elszomorodott.
S lement a tópartra; mint akkor mondták, a tenger partjára.
A tóparton halászokkal találkozott.
Ott találta Zebedeust is .
Zebedeus egyszerü jámbor halászember volt.
Csónakja a part mellett a vizen himbálódzott.
Nem maga volt a csónakon, hanem ott volt vele két fia is, az idősebb: Jakab s a fiatalabb: János.
De voltak vele még szegődséges halászlegények is, kiket béres szolgáknak nevez a szentirás .
Ilyen is lehetett kettő vagy három .
Voltak tehát öten vagy hatan.
Többen nem igen lehettek, mert a csónak nem volt nagy, több ember abban nem fért volna el s egymást gátolta volna halászember munkájában .
Igaz, hogy a szentirás se azt nem mondja meg, hány volt a halászlegény, - se azt, mekkora volt a csónak.
De azt igenis megmondja, hogy a csónakot, a mikor rajta elvégezték dolgukat, kivonták a száraz partra .
Ebből bizonyos, hogy a csónak nem nagy volt, öt-hat emberre valónál nagyobb semmi esetre se volt.
A nagyobb csónakot nem szokás, de nem is könnyü s nem is czélszerü a partra vonszolni .
Zebedeus és fiai és emberei épen hálójukat kötözték , igazitották s mosták, a mikor Jézus oda ért.
Halászembernek mindennapi rendes munkája ez.
A hálón halászás közben szakadás támadhat s mikor kihuzzák, halon kivül más is beleakadhat; rák, kagyló, tüskés sulyom s egyéb.
Mind ettől a hálót meg kell szabaditani.
De ha a hálónak egyik-másik fonala szines foltot kapott: azt is ki kell mosni tisztára.
Mert ha ki nem mossák: meglátja a hal a vizben s nyomban odább ugrik .
Jézus odament Zebedeus csónakjához s oda szólt a két fiuhoz : Jakabhoz és Jánoshoz s hivta őket magához.
S a két fiu letette a munkát ; kivonszolták a csónakot a partra s akkor a két fiu ott hagyta apját a csónakkal s a halászlegényekkel s elment Jézussal Kapernaum felé.
Nem is vált el többé tőle .
Igy beszélik el az evangyélisták ezt a jelenetet.
De vajjon hát igy történt -e ez ?
Bizonyos, hogy igy történt.
De még százszor bizonyosabb, hogy e jelenet igen sok részletét elhallgatják a szent irások.
Nézzük csak meg közelebbről .
Az egyszerü tóparti halászember ma is olyan, a milyen Jézus korában volt.
Olyan a tava, a vize, a hala, a hálója, a csónakja, a ruházkodása, étele-itala, napirendje, sátora, tanyája, házas élete s minthogy akkor is, most is ezek körül forog elméje gyerekkorától agg koráig , tehát olyan a gondolkozása is .
Ha ma a parton hálóját kötözgeti a halászgazda két fiával s két cselédjével s oda jön egy idegen, eddig soha nem látott kegyes férfiu, akár magánosan, akár tized-huszad magával vagy bár egész embersokasággal s oda szól a két fiuhoz :
- Hejh, jó emberek, hagyjátok ott a munkát s engem kövessetek !
Vajjon mi történik akkor ?
Bizonyos, hogy a két fiu nem hagyja ott szó nélkül apját és munkáját s nem követi a kegyes férfiut .
Hanem előbb megkérdezi a kegyes férfiut: vajjon kicsoda, hogy hijják, mi járatban van, miért hivja őket magához, miért és meddig és hova kövessék őt, mi lesz a munka, mi lesz a fizetés, miből élünk, miből ruházkodunk ?
Az öreg Zebedeus is bele szól a dologba.
Ő a fiait csak ugy hevenyében eltávozni nem engedi.
Az ő gyerekei ezek!
Mi lesz a hálóval és halászattal, ha a két munkabiró fiatal eltávozik?
Ő már öregszik, gyengül , csupán idegenekkel, szegődöttekkel a munkát folytatni nem tudja, tehetsége sincs hozzá.
Abból tehát semmi se lesz, hogy az ő két fia ő tőle bizonytalan életre eltávozzék .
Most ez a jelenet állana elő a legszelidebb alakban is.
S bizony másként akkor se volt.
A változhatlan emberi természet biztos ismerete bizonyitja, hogy másként akkor se történhetett .
Ha ugyanis a Zebedeus-fiak, Jakab és János, akkor még Jézust nem ismerték .
Jézus is ismerte őket.
Különbén majdnem érthetetlen, hogy ott a csónakon dolgozgató öt-hat ember közül épen csak Jakabot és Jánost hivja magához.
Szinte természetesebb lett volna, ha magát Zebedeust szólitja vagy csupán a halászlegényeket .
Ugy, a hogy a szentirás elbeszéli: csodaszámba jön a történet .
Pedig, ha minden részletét ismernők, nem lenne benne semmi csodálatos .
Mert mikor Jézus odament Zebedeushoz, akkor már volt két állandó apostola.
Az egyik Simon-Péter, a másik András, Péternek a testvéröcscse .
Ezek is halászok voltak a Genezáret taván.
Ott halászgattak ők is Zebedeus halásztanyájának közelében.
Kétségtelen, hogy ők jó ismeretségben voltak már régóta a Zebedeus-fiukkal, valószinüleg barátság és rokonszenv állott fenn köztük s a két fiut ártatlan, jó és nemes szivü férfinak s komoly és világos eszü embernek ismerték s ők tanácsolták Jézusnak, hogy azt a két fiut is szólitsa magához .
Kétségtelen az is, hogy ezek a jámbor halászemberek már korábban is ismerték Jézust s ha talán személyesen nem is, hirből minden esetre.
Názáret alig van a Genezáret tavának déli végéhez 28 kilométernyire ; a szegény, egyszerü emberek közt Jézus bátorságának, bölcsességének s a papokkal való viaskodásának hire elterjedhetett s akkor már biztosan el is terjedt.
S a hir s az együgyü elmék képzelete már a csodatévő hatalom fényével övezte Jézus alakját .
Csak igy lehet megérteni, hogy az öreg Zebedeus szó nélkül oda adta két fiát apostolnak s a két fiu is szó nélkül követte Jézust .
Másként az egész dolog érthetetlen .
Az öreg Zebedeussal a szentirásban másutt nem találkozunk.
A mennyire tudniillik én ismerem a szentirást.
Hanem feleségével találkozunk .
Az öreg Zebedeusné, a két apostol anyja, Jézus halála és föltámadása idején ott van Jeruzsálemben.
Az ő lelkében is ott fénylettek már az uj hit sugarai.
A mi azt bizonyitja, hogy némi fogékonyság ehhez volt már a Zebedeus családban akkor is, a mikor még csupán csak a galileai tengeren halászgatott .
- Nos hát e két Zebedeus-fiu története okozott nekem nagy tünődést .
S gondolkozni kezdtem a fölött, vajjon a mi életünk, a mi társadalmunk meg tudná -e még egyszer szülni ezt a jelenetet ?
hitalapitó ismerőseim.
- Táncsics.
- Mikor kezdtem a Nazarénusok eredetét kutatni ? )
Van -e még hit?
Van -e még néma rajongás?
Tud -e még az emberi lélek mást is érezni, mint örömet és bánatot, boszuságot és unalmat?
Van -e még valamink az istenek adományából, a mely fel tudná üditeni az aszú sziveket és a számitó elméket ?
A léleknek szabadság kell, hogy legyen ideje és módja fölkeresni az életnek, a boldogságnak s az üdvösségnek titkait.
Nagy titkok ezek, melyekhez csak a hit segitségével juthatunk el.
Pál, a nagy apostol azt mondja, hogy csak az a hit, a mely megvalósitja reményeinket s megmutatja a láthatatlan dolgokat.
Én azt hiszem, neki van igaza s nem annak a sok papnak, tudósnak és bölcselőnek, a kik Jézus óta mind másként magyararázzák a hitet s a kik nehéz, hosszu, elmefárasztó és lélekölő tudományt csináltak a hitből.
S nevezik azt hittannak, egyházi törvények s hitelvek rendszerének .
De hát hol van a léleknek ma akkora szabadsága ?
Ma mindenkit szorosan megszabott munkára kényszerit az élet.
A szegényt kenyere, ruhája, hajléka, egészsége, asszonya és gyereke után izzadni s a gazdagot arra ösztönözni, hogy vagyonát védje és szaporitsa, - élvezeteit gyakorolja, - országának, községének, vállalatainak ügyeit elintézze s a napoknak el nem foglalt óráit tárgytalan fecsegésben töltse .
A birót nem köti ugy a törvény, mint a hogy a sziveket és lelkeket megköti ma a divat, a közhangulat, a társaság szokásai s a tudományok tantételei.
A hogy megszokott módon kell öltözködni: ép ugy megszabott módon kell gondolkozni.
Sőt még érezni is.
Minden érzésre van műszó, minden műszónak van tudós meghatározása s minden cselekvésnek szigoru törvénye.
A gyermeket attól kezdve, a mikor már futni tud, mind ezek szigoru megtartására oktatják.
Mintába gyurják az agyagot, hogy szabályos tégla legyen belőle.
Ily téglából áll az épület.
S mintába gyurják az emberi lelket, hogy rendes közpolgár legyen belőle.
Ezekből áll a korszerü társadalom.
Kórságos elme, gonosztévő vagy nagy ur legyen az, a ki ennek törvényeit megszegheti .
Hogy hit támadjon bennünk: a léleknek önmagába kell szállania , önmagával kell foglalkoznia.
Távol a világtól, a várostól, a zsibongó sokaságtól, a zakatoló gyáraktól, a kufárok viaskodásától, a papok szemforgatásától s a tudósok feleselésétől.
Erdők magányában, vizek partján , sivatagnak rónavidékén: ott készül az ábránd, a sejtés, a szeretet vágya, a gondolatok szárnyalása, az érzések igazsága, a költészet, a végtelennek imádása s ha mindezek együtt vannak a lélekben: ott készül a hit.
Az erős hit, a mely méltó erre a névre .
Keresztelő János, a mikor növekedett s lelkében erősödött : kiment a pusztába.
Ott élt évekig a sivatagon.
S mikor érezte magában istennek hitjavitó sugallatát: akkor tért meg a pusztából s ment az emberek közé.
Igy mondja az irás .
Hát Jézus hol töltötte azt a husz esztendőt, a melyről életének történetéből a mi szentirásaink semmit se tudnak?
Nem ott -e, a hol Keresztelő János ?
Sok időt kellett magányban töltenie, mély tünődésekbe s erős érzésekbe elmerülnie, hogy megváltója lehessen az emberi nemzetségnek.
Ha mindig emberek közt van, ha folyton a papokkal és irástudókkal vitáz: az emberszeretet nem fejlődött volna ki annyira szivében.
S akkor se, ha Athénbe megy bölcsészeti tanfolyamra s Rómába jogi egyetemre .
A pusztában megszabadul a lélek a korhadt társadalom eszejárásának nyügeitől .
Három embert ismertem, a ki uj hit alapitásán törte fejét.
Két fiatalt és egy öreget .
Nem akarok sokat beszélni róluk.
Nem volt sikerük .
Az egyik pécsi tanuló volt az ötvenes években.
Katholikus papnak törvénytelen gyereke.
Hatalmas agy, erős elme, nagy szorgalom és buzgóság a tudomány megszerzésében, de keserüséggel teljes lélek.
Csak gyülölni tudta az egyházat, s a hitnek egyéb külső intézményeit.
Csak azért a Jézusért rajongott, a ki a templom csarnokából kiverte a kufárokat .
Szellemét megülte a sötétség, hiányzott belőle a szeretet napvilága.
Nálam idősebb volt s többet is tudott.
Egész éjszakákon át magyarázta nekem világjavitó eszméit.
Se gondolkozni, se érezni nem tudtam vele.
Eltünt nyomtalanul .
A másik kecskeméti fiu volt.
Szegény özvegy asszonynak gyereke .
Apja takács volt valamikor s ő is megtanulta apja mesterségét.
De erős vágy rohanta meg lelkét, a magasra törés vágya.
A kálvinisták kecskeméti gimnáziumát és jogi főiskoláját végig járta.
Engem nagyon kedvelt, nagyon ragaszkodott hozzám.
De valami titkot mégis őrzött keblében, melyet nem akart velem közölni .
Szerény fiu volt; lehajtott fejjel, lassu járással ballagott az utczákon és sétáló utainkon.
Beszéde is lassu és vontatott.
A mindenség legmélyebb kérdéseiről szeretett álmodozni .
De voltak napok, a mikor nem keresett föl.
A mikor az egész délutánt magánosan töltötte el otthon vagy a szőlők közt való bolyongásban .
Bevallotta, a mikor kérdeztem .
Nem nő után ábrándozott.
Nem készült költőnek se, tudósnak se .
Mit jelentett tehát e gyakori magános bolyongás ?
Egyik sétánkon félig komolyan azt mondtam neki :
- Te pajtás, te valami nagy bolondságon töröd a fejedet .
Fejét fölvetette s kérdő merevséggel nézett rám .
- Ugy van az; te bizonyosan valami uj hitet akarsz alapitani .
Megrezzent.
Mosolyogva figyeltem lelkének zavargását.
Utóbb azt kérdezte: honnan tudom én ezt ?
- Sehonnan, de azért mégis tudom.
Nehéz, nyomasztó ábrándok vesznek rajtad erőt igen gyakran, titokként rejtegeted előttem tünődésed tárgyait.
Más nem ragadhatott el magával, csak a hitbeli kétség .
Valami különös nagyravágyás fesziti keblét.
De ő szegény s nem is daliás alak, hóditó jövő a nők közt nem mosolyog rá.
Gazdag nem lehet , hadvezér nem lehet, költő nem lehet, de ő mégis nagygyá akar lenni.
A szegény nép millióinak hite oly gyönge, oly hézagos, annyira tele van babonával s tévedésekkel, hogy a ki e hitet megtisztitja s megedzi: az szent munkát végez s megörökiti nevét.
Erre akar vállalkozni .
Szerettem ezt a fiut s megsajnáltam.
Napokon át beszéltem lelkére.
Az ifju lélek ábrándok nélkül nem élhet.
De ha szertelen az ábránd : akkor az már betegség.
Nem hiszem, hogy a gondviselés őt a hitalapitó tehetségével felruházta volna.
Hanem kis ember, jó ember és boldog ember lehet belőle, csak várja be nyugodtan, mig ábrándjai lassanként elszállanak s helyüket lassanként elfoglalja a munkavágy és a kötelességérzet .
Huszonöt éve, hogy utoljára meglátogatott itt Budapesten .
Valami nagyon kis hivatalnok volt akkor itt.
Itt van -e és él -e még: nem tudom .
- A harmadik volt az öreg jó Táncsics Mihály.
Őt már nagyon sokan ismerték; országos neve, országos szerepe volt; függetlenségi harczunk azzal kezdődött 1848-ban, hogy őt erővel kiszabaditottuk sajtófogságából ; tagja volt a törvényhozásnak is.
Az első magyar szoczialista, de olyan szoczialista, a ki mindenkit szeretett és senkire se haragudott.
El is hagyta e miatt utóbb minden követője .
Irt egy három kötetes hosszabb munkát, melynek czime: Józan ész.
Ennek egyik kötete a Vallásról szól.
A vallást akarja ebben a mindennapi józan ész törvényeire áthuzni s ekként - mint szokta mondani - megtisztitani.
Az ő uj vallása is keresztyén vallás volna, de inkább csak erkölcstan, mint hit.
Az egyházaknak csaknem minden történelmi intézményét eltörölné s hit nélkül való, de józan, egyszerü, jó erkölcsü, szelid emberekké alakitaná át a megromlott emberi nemzetséget .
Fiatal koromban gondosan átolvastam ezt a munkát.
S igaz, hogy sok egyszerü, világos elméjü s jóra való földmives embert találtam, a ki körülbelül ugy gondolkodott, mint az öreg Táncsics munkája .
Agg korában gyakran beszélgettem vele e kérdésről.
Kérdeztem tőle, mennyi idős volt, mikor a hitjavitásra adta fejét?
Vágy és rajongás birta -e erre őt vagy az elmének komoly fontolgatása?
Tett -e kisérletet arra , hogy egyenként nyerje meg az embereket az ő uj hitvallásának vagy megelégedett könyve megirásával?
Akadtak -e követői, apostolai, a kik tűzbe , vizbe, halálba is készek voltak menni uj hitükért ?
Az öreg Táncsics bizony nem tudott hivőket gyüjteni .
Tisztelték, becsülték, meg is hallgatták, vitatkoztak is vele, pajkos emberek gyakran ki is nevették, de állandó követői nem akadtak .
Rég elmult már negyven éves, a mikor hitjavitó könyvét megirta .
Keresztül ment már akkor az életnek keserves iskoláin, meg is nősült , gyermekei is lettek, vérré vált benne az a meggyőződés, hogy csak munkával és okossággal lehet megélni, nem pedig rajongással s a hit szent ábrándjaiba való elmerüléssel.
Szeretettel mindig tele volt a szive, de az a szent láng , mely a hitterjesztéshez szükséges, nem lobogott ereiben .
Elmondtam neki mindezt.
Ezt felelte :
- Igazad lehet, de az emberek se olyanok ma már, mint Jézus idejében .
Ez én előttem a nagy kérdés !
Mindig hallottam, hogy Oroszországban és Amerikában egyre-másra keletkeznek uj vallásfelekezetek.
Oroszországban a legszegényebb és a tanulatlan nép közt, de Amerikában a tanult, eszes, vagyonos és iparos nép közt is.
Talán nem állandók se itt, se ott e felekezetek.
Talán csak futó tünetek társadalmunk felszinén, mint az elsuhanó felhőnek árnyéka a földön .
De mégis tünetek, melyek nem ok nélkül vannak.
S minden uj hitnek kell apostolának lenni.
De hát miként tud sikerre jutni, habár csak egy időre is , az apostol ?
Hogy a közvélemény valamely nagy kérdésben miként támad s miként terjed el s mily mélyen nyomakodik az elmékbe és érzésekbe: ezt gondos figyeléssel kikémlelhetjük.
A nagy nemzeti költők hatását is nyomrul-nyomra kisérhetjük .
De miként támad az uj hit ?
Ime: itt vannak nálunk a Nazarénusok.
Uj felekezet, még pedig keresztyén.
Jézust vallja ő is hite alapitójának.
Háromszáz év óta nem támadt Magyarországon uj felekezet más, csupán ez.
S főleg a magyar fajta népben támadt .
Jobb vagy rosszabb lett a népnek sorsa?
Szegényebbé vagy gazdagabbá vált a nép szelleme, mint az előtt volt ?
Minő szép dolog volna mind ezt tisztán látni, mind e kérdésre tökéletes feleletet nyerni !
Harmincz év óta foglalkoznak már az állami hatóságok a Nazarénusokkal.
S már harmincz év előtt keletkezett bennem a vágy: lenézni a nép lelkének mélységeibe, hogy ama kérdéseket megvizsgáljam.
Föl kellett keresnem az első apostolokat, a kik az uj hitet megalapitották s lassanként elterjesztették.
Meg kellett ismernem egyéniségüket, lelküket, buzgóságuk erejét a hatásuknak eszközeit és sikereiknek mértékét .
Nem találtam meg mindent, a mit kerestem.
De sokat találtam s a mit találtam, azt el nem hallgathatom.
Az a magyar ifju, az a szegény iparoslegény, a ki a magyar Nazarénusok felekezetét megalapitotta , megérdemli, hogy szavait és cselekedeteit följegyezzem.
Régen meghalt már ; idegen földön, bujdosásban hunyta be örök álomra szemeit, felekezetének tagjai közt talán egy sincs már, a ki nevére is emlékeznék.
De én följegyzem nevét s őrzöm emlékezetét.
Nem keresem: tévelygés vezette -e utjain vagy igazság, mert látom, hogy mély és igaz érzés vezette .
A mit e könyvem tartalmaz: annak egy részét, körülbelül majdnem felét ez előtt közel harmincz évvel már megirtam.
De töredékesen és sok helyütt nem összefüggőleg.
De a mit megirtam is: ujra átdolgozom s talán itt-ott igazitok is rajta .
A mai Nazarénusok nem a hitalapitó Hencsey Lajos nazarénusai .
Erkölcsük az, de hitük sokat változott.
De ez az én vizsgálódásomon kivül esik.
Hitük tartalmának birálatába nem bocsátkozom .
az én elbeszélésem?
- Mit jelent a nazarénus szó?
- Pál apostol bünpöre. )
De birálták hitük tartalmát mások.
Egyházi és világi hatóságok , katonaság, lelkészek, sajtó, emberei.
Sokat irtak, sokat beszéltek róluk, de engem se irás, se beszéd ki nem elégitett és az én érdeklődésem kellő kielégülést, kellő megnyugovást nem talált .
Ismertették és tárgyalták tanaikat; dicsérték és kárhoztatták erkölcseiket; kicsinyelték vagy magasztalták az erőt, mely a felekezet lelki buzgalmában rejlik s a jövendőt, melynek a felekezet eléje néz.
De sem a dicsérők, sem a kárhoztatók nem ismerték a felekezet belső életét.
Nem ismerték kisded egyházaik s tanaik keletkezésének s kifejlődésének történetét .
Intézkedtek is már dolgaikban a világi és egyházi hatóságok.
S intézkedéseiket hol az elfogultság és hatalom rideg parancsoló szavával, hol a keresztyéni szeretet atyai intéseivel hajtották végre.
A nazarénus a hatalom parancsoló szavaitól meg nem ijedt, a szeretet szavaira a szeretet szavaival válaszolt, de hitét és vallási meggyőződését el nem hagyta.
Ugy szerette hitét, mint életét s jobban szerette, mint az életnek kényelmeit .
Honnan meriti a vallásnak e bátorságát s a meggyőződésnek e nagy erejét ?
Talán a hivők sokaságából?
Nagyjainak hatalmából?
Multjának történetéből a nagy és fényes emlékeiből?
Erős intézményeiből vagy vérré vált szokásaiból ?
A nazarénusok kevesen vannak.
Nagyjaik sincsenek, mert ők mind szegények s közülök még se a tudomány, se a művészet, se a kormányzás és törvényhozás, se a nagy vagyon magaslatára nem emelkedett senki.
A felekezet története csak tegnap kezdődött.
Vallási intézményei alig vannak s a már meglevők is egyszerüek és kezdetlegesek.
Még szokásaik se lehetnek erősek , -hiszen az a nemzedék, mely az uj hitet megalkotta, ma se halt ki még egészen.
Még ma is lehetnek élők a legelső hivők seregéből .
És az ő hitük mégis erős, önérzetük mégis teljes s számuk lassan ugyan, de napról-napra szaporodik .
Én e titoknak mélyére akarok hatolni.
Keletkezésük történetét s fejlődésük első folyamatát meg akarom ismertetni.
Kisérem őket a felekezet bölcsőjétől fogva s igyekszem egyéni és családi életük rejtelmeibe behatolni.
De menten attól az elfogultságtól, melyet más vallásom, másféle miveltségem s másféle társadalmi állásom szülhetne .
Különös gonddal fogok irni Hencsey Lajosról.
Arról az ifjuról , ki a legszentebb hitnek rendithetlen erejével csüngött az uj felekezet tanain; ki hitelvekké dolgozta föl a homályos sejtelmeket; ki egyházat alkotott a hivők kicsiny, de lelkes seregéből s kinek buzgósága soha meg nem apadt.
Ki éjjeleit s nappalait, ifjuságának minden örömét s végre életét áldozá föl nagy gondolatainak s a jövendő élet és a más világ ábrándos képeinek.
Kegyelettel emlékezem meg az ápoló kezekről, melyek a szegény fiu szenvedéseit megkönnyitették s a sirról, mely nem honának földjén, hanem távol idegen országban fedi porladó hamvait.
És megemlékezem a jó öreg szülőkről is, kik bizalommal, jó remény fejében bocsájtották el gyermeküket , kinek arczát többé nem láthatták soha .
A történet, a melyet e könyvben elbeszélek, az utolsó szóig hű a valósághoz.
Az emberek, a kiket megnevezek, élő emberek voltak mind .
Harmincz év előtt, mikor történetem egyik-másik részét irni kezdtem, még éltek közülök néhányan.
Talán ma is élnek még.
Akkor is bizalommal hivtam fel őket, hogy ha soraim kezükbe jutnak, tegyenek tanuságot soraim igazságáról.
S ha tévedtem volna valamiben: igazitsák ki a tévedést .
Történetem a magyar függetlenségi harcz végével véget ér.
A kor, a melyről irok, a mult század negyvenes éveinek kora.
Az események fonalát tovább kisérni szemeimmel nem állott módomban.
Tovább kisérni most már nem is vállalkozom.
A kisded társaságot, melyből állott kezdetben a nazarénus felekezet s mely az atyafiak szent gyülekezetének méltán nevezheté magát, szétszórták az élet viszontagságai s én a tagokat az ország különböző részeiben és más országban s a tengeren tul is nem követhettem többé figyelő szemekkel .
De felhivok mindenkit, a ki olvassa e sorokat s lelkesül a történeti igazság teljességeért s a kit e titkos felekezet támadásának részletei érdekelnek: vegye föl az általam elejtett fonalat, kövesse az általam megjelölt nyomokat s legyen munkás abban, hogy a nazarénusok történetét levezethessük napjainkig.
Egy kis darab ez a mivelődés egyetemes történetéből; egy kis mutatvány a magyar népszellem erőkisérleteiből .
Megérdemli a nemesen gondolkozók fáradozását .
Mielőtt történetem elbeszélését megkezdeném: a nazarénus szóval kell tisztába jönnünk .
A magyar felekezet tagjai kezdetben a nazarénus szót és elnevezést nem ismerték, önmagukat ekként soha nem nevezték.
E nevet a világ adta rájuk .
A hozzáértők, a tudósok azt állitják, hogy a nazarénus név a nazir szótól származik.
E szó a héber nyelvben fordul elő s közhasználatú és valóságos jelentése magyarban annak felel meg, melyet nyelvünk a jött-ment , jövevény, kóbor szavakkal jelez .
Senki ezen meg ne ütközzék.
A szót gúnyként szokták alkalmazni , tehát jelentése édes és gyöngéd nem lehet .
A régi héber világban nazir szóval jelezték mindazokat, kik családjuk, községük, felekezetük vagy nemzetségük kötelékéből kiváltak s más családba, más felekezetbe vagy más nemzetségbe léptek át.
Nazir szóval jelezték a hontalanokat, a bujdosókat, a szakadárokat, a foglalkozás nélkül csavargókat, a tüzhely nélkül valókat és a jövevényeket.
E szó: nazir , jelentett igazságot is, jelentett csufságot és megvetést is .
Nazireusnak vagy nazarénusnak nevezte a zsidó, a ki Samariában telepedett meg, vagy samariabeliekkel szoros viszonyra lépett.
Nazarénusnak nevezték Zakariás papnak fiát: Keresztelő Jánost, mikor Judea pusztáin tanitott s a Jordán vizében keresztelt.
Nazarénusnak nevezték Józsefet , mikor kis fiával Jézussal Egyiptomból visszatérve Galileában megtelepedett .
Nazarénusnak nevezték magát az Üdvözitőt is, mikor a pusztában bolyongott , mikor rokonai megvetették s mikor a Golgotán keresztre feszitették .
Nazarénusnak neveztek a középkor homályos századaiban száz meg száz apró felekezetet s még napjainkban is nem egy németországi s más országi titkos felekezetet neveznek e névvel .
Nazarénusoknak nevezték az ős keresztyéneket is az első két század folyamán mind a szent földön, mind Rómában.
Semmise bizonyitja ezt jobban, mint Pál apostolnak nagy pöre, a mint leirják ezt a szent könyvek .
Nevezetes pör ez.
A mai igazságszolgáltatás is sokat tanulhat belőle.
Igaz, hogy a mikor lefolyt, a jog Rómában akkor már magas fokra fejlődött .
Ananiás főpap vádolta Pált eretnekséggel és közcsendháboritással.
Pál azonban római polgár volt, a zsidók birósága ellen kifogást emelt, s azért áttették ügyét a római birósághoz.
Rómának czezáreai helytartója akkor Felix volt, neki kellett első fokon biráskodni .
Ananiás nem bizott magához.
Nem hitte, hogy Pál apostol nagy elméjével, lánglelkével a nagy igazságaival meg tud birkózni.
Ügyvéd után nézett .
Volt Jeruzsálemben egy hires ügyvéd.
Római jogász, a neve volt Tertullus.
Ezt fogadta meg a főpap vádló ügyvédnek s vitte magával Czezareába Felix helytartó elé .
Gyönyörü volt a bűnügyi tárgyalás, de nem irom le.
Nem tartozik ide.
Hanem az igenis ide tartozik, hogy a vádló ügyvédnek első szava is az volt a helytartó előtt Pál apostol ellen :
- Ime, ez az ember a nazarénusok felekezetének főembere !
Vád is volt, gunyolódás is volt e szóban.
De e jelenet azt is bizonyitja, hogy akkor az első keresztyéneket a törvényszékek és hatóságok előtt is nazarénusoknak nevezték .
A magyarországi nazarénusok maguk közt ezt az elnevezést nem használják.
Kezdetben legalább nem használták.
Atyafiak és szent gyülekezet ezek maguk közt a legszokottabb elnevezések .
Ma a közéletben atyafi alatt a testvérnél távolabbi vérrokont értenek, de hajdan csupán csak az édes testvért értették.
Még pedig az apul-anyul való testvért, a melyet latinul carnalis és uterinus frater néven neveztek .
Legjobban szeretik magukat a magyar nazarénusok igaz keresztyének-nek nevezni.
Hitvallásuk könyvében, melyet Hencsey Lajos 1841-ben irt s melynek eredeti kézirati példánya kezeim közt van, e nevet vették föl: A bűnökből megtért, szentélet-követő, Krisztusnak szent keresztségét a hitnek megvallása után felvett keresztyének .
Hosszú név.
Én ezt nem használom.
Maradok a nazarénus szónál.
A világ igy ismeri őket.
Nálam e szó nem gúnyt jelent .