ELTE regénykorpusz

Thein százados csinos hálókabátban, himzett papucsokban, s tarka horgolt sipkában ült szobá-jában.

Előtte az asztalon a reggeli állt, s mig lassan itta kávéját, s hosszu török pipából szitta a legfinomabb dohányt, valami laza francia regény olvasásával mulatta magát.

Ugy látszott Berta eltávozása nem okozott neki nagy fájdalmat - nem fogyott meg, nem volt halványabb mint ezelőtt, s étvágya is a régi maradt.

Oly emberek, mint Thein, mindent nyugodtan szoktak venni, ha csak személyes jólétök hiányt nem szenved.

Mig a tiszt igy három dolgot élvezett egyszerre, t. i. reggelijét, pipáját, s francia regényét, léptek hallatszottak a tornácon, s pár másodperccel ezután azon alhadnagy lépett a szobába, kivel pár hónappal azelőtt Bertát illetőleg fogadást tőn ötven darab aranyban.

- Jó reggelt Ferdinand; - szólt a háziur, kezet nyujtván a jöttnek - nem is tudtam, hogy visszajöttél.

- Tegnap késő este érkeztem meg, s azért csak ma reggel jelenthetem be magamat.

- Jól mulattál -e Bécsben?

- Pompásan, s egyszersmind financiáimat is rendbe hoztam.

Az öreg urat ez egyszer jó kedvében találtam, aztán anyám is egy kis pénzt tett volna félre számomra.

Örülök, hogy végre képes vagyok neked is lefizetni tartozásomat, s egyszersmind fogadd köszönetemet béketürésedért.

Ezzel a hadnagy, egy papirosba boritott hengerkét tett az asztalra.

- Köszönöm; felelt a háziur - de tovább is várhattam volna; nincs szükségem pénzre, aztán soha se nyertem meg valamit oly könnyen, mint ez ötven aranyat.

Ha mindig oly tapasztalatlan libácskákkal volna az embernek dolga, mint Berta, akkor a dolog nem is érdemelné a fáradságot.

- Azt hallom, hogy a leány eltünt nyom nélkül Késmárkról?

- Ugy van; - viszonzá a százados; de oly hangon, s oly arckifejezéssel, mintha értésére akarná adni a kérdőnek, hogy igen jól tudja hová lett.

- Csak vigyázz, hogy a szép Irma szelét ne vegye a dolognak; jegyzé meg a hadnagy.

- Nincs semmi veszély; felelt Thein nyugodt mosolylyal.

És most ülj le s reggelizz velem.

- Lehetetlen; - lőn a felelet.

- Miért lehetetlen?

- Először, mivel már reggeliztem - -

- Ez korántsem helyes ok, - veté közben a százados, főleg mikor huszonkét éves hadnagyról van szó.

A hadnagy nevetett; - másodszor, - folytatá azután, - mivel hosszas távollétem után kissé rendbe kell szednem szállásomat, s harmadszor, mert látogatást akarok tenni minél elébb, a csinos tiszttartónénál.

- Ez az indokolás már ér valamit; eredj tehát isten hirével.

- Evvel kezet nyujtott a hadnagynak.

- Viszontlátásra! - szólt ez; s aztán elhagyta a szobát.

- Viszontlátásra? hol? mikor? ez életben -e, vagy ott, ama más világban, hol aratni fogjuk, a mit itt vetettünk?

* * *

Körülbelül egy órával ezen jelenet után, Thein kapitány lovásza visszaérkezett Késmárkról, hová gazdája reggel elküldte volt, valami csekély megbizással.

Lovát az istállóba vezette, aztán benyitott gazdája szobájába.

A kapitány még ott ült a támlányban, hol őt reggelijénél láttuk, de feje lehajtott mellére, szemei be voltak hunyva, arca viaszszinü; - a lovász közelebb lépett - gazdája halva volt.

* * *

A lovász kirohant a szobából, mintha gonosz szellemek vették volna üzőbe, s kiáltani kezdett, a hogy kifért torkából.

Az emberek összefutottak, a gyászhir pár perc alatt az egész falun keresztül szárnyalt, a többi tisztek sietve jöttek, a legközelebbi orvos eléhivatott - mind hiába! - az élet angyala elröpült örökre!

Thein százados pisztolylövés által halt meg.

A golyó szivébe furódott, s ugy látszik, tüstént véget vetett életének.

Egy töltött pisztoly, de melyről senki sem tudta a századosé vagy másé, mert semmi jegy vagy betü nem volt rajta, nem messze tőle a földön hevert; pipája pedig közvetlen a támlány mellett.

Az arany hengerke még előtte volt az asztalon, órája, erszénye, ágya mellett egy kis asztalkán - ha tehát itt gyilkosság történt, ez rablással nem volt összekötve.

És kit lehetett ezzel vádolni?

A lovász kikérdeztetett, ugy szintén mindenki, ki a századosi szállás közelében volt, sőt az alhadnagy is, ki azon reggel látogatást tett Theinnál, s kit többen onnan kijönni láttak; de minden igyekezet mellett még azt sem lehetett napfényre hozni, más lőtte -e agyon Thein századost, vagy mint öngyilkos halt meg.

Hetek, hónapok, évek multak el, de a sürü fátyol, mely e véres tettet födte, nem szellőztetett; s végre e gyászeset is feledve lőn, mint minden ez életben.

Volt egy fiatal sziv, mely mélyen, oh minő mélyen gyászolta azt, ki nem volt érdemes szerelmére, de kit ő annak hitt, annak hinni akart, s e sziv évekig hervadt az emésztő bú sulya alatt, mig végre lassan s észrevétlen kezdett felüdülni, más, tisztább, szentebb szerelem varázsa alatt, mely enyhitő harmatként ereszkedett sajgó sebeire.

De hagyjuk ez most, későbben vetünk majd még egy pillantást a szép és kedves Irma életére, most Bertához kell visszatérnünk.

Jósika Júlia

Konrád

X.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Jósika Júlia

Konrád

X.