Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A madarasi király
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
15
Bekezdés
1055
Mondat
2028
Szó
21232
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Hogy mulat Finum András.
Finum Andrásnak sikerült a kehes Rárót egészségesnek eladnia.
Mi természetesebb, mint hogy őkemének ezen sikerén való örömében nagy mulatozó kedve kerekedett.
Abban állapodott meg, hogy kirugja a korcsma falát .
Kifente bajuszát szép kacskaringósra és vállára vetette cifrábbik szűrét: úgy ballagott be Ábihoz, ahol is egy magános sarokban ártatlan, jámbor arccal letelepedett .
Először csak egy félüveg bort parancsolt és kijelentette Ábinak, hogy többet ne merjen neki hozni, mert agyonüti .
Ám Ábi ismerte az András természetét: tudta, hogy inkább az ellenkezőjéért ütné agyon.
Ennélfogva, alig nyelte le András a félüvegjét: minden szó nélkül elébe tolt egy egész üveget .
Őkigyelme úgy tett, mintha észre nem vette volna s apránkint kiitta az új üveget.
A harmadikat meg már nem is apránként itta: akkor már rájött a bor ízére és megbecsülte az ízét.
Némi pirosság ült sima pofacsontjára és fényleni kezdett a szeme is .
Ez még nem borközi állapot Andrásnál, csak az elüljáró kedve.
A borközi állapot nála a hatodik üvegnél kezdődik.
Még pedig olyformán, hogy fölkavarodik az epéje: mindenkire dühös, aki csak él.
Irtózatos verekedhetnékje kerekedik .
Baj az, hogy igen ismeretes már ez a passziója, hát senki sem áll neki kötélnek: az okos emberek kitérnek kötekedése elől.
Némelyik csupa tapintatból meg is ijed a kedvéért: hagy teljék öröme a félelmetességében .
Azonban Andrást, habár hizeleg neki, nem mindig elégíti ki az efajta hódolat.
Ő már csak jobb szeretne elagyabugyálni valakit, ha egyszer beléje ütött a virtuskodás vágya .
Jelen alkalommal is hasonló kedvében létezhetett őkigyelme, mert nagyot ütött öklével a korcsmaasztal közepébe és elordította magát :
- Cigány legyék, mert megverek valakit, vagy engem valaki !
Az asztalról csörömpölve hullanak le a boros üvegek, Ábi kétrét csuklik ijedtében, Borcsa, a korcsmatündér elvisítja magát és az idézett Csucsi is ugy előkerül egyszeribe, mintha a földből pattant volna ki, - de ennyi hatás is kevés már az András idegeit lecsillapítani; őkeme ma, úgy látszik, mindenáron nagy és rettenetes akar lenni .
E célból pofonüti Csucsit (hogy miért nem jött szaporábban ), aztán egy teli boros üveget leüt az asztalról, végre fölrugja magát az asztalt is; azzal kiáll a korcsma közepébe és bunkósbotjával nagyokat csapkod a mestergerendára: úgy üzen hadat az egész emberiségnek :
- Aki áldója van ennek a heptyikás világnak, be ne gyűjjön most ide senki, mert susinkát lapítok belüle, ha maga a király fia is !...
De nem tartotta meg a szavát.
Mert épen Furó Márton talált belépni , az ő kedvelt keresztkomája, hát őt csak nem csaphatta agyon.
Inkább megkinálta egy pohár borral .
- Imhol, koma, egy kis ital, - mondta neki - sziveskedjék véle .
Furó Márton sziveskedett véle: felköszöntötte a jószívű adakozót :
- Úgy látom, már megint eszi kendet a fene.
No, Isten éltesse, kedves komám !
- Szó sincs róla, - hagyta helyben András, - mer az ember nincsen fábul, hogy ki ne rugjon a hámfábul .
- Szent való igaz - ismerte be Furó .
És kettesben folytatják az italozást.
Csucsi húzza közben, de sohasem úgy, ahogy a komáknak kellenék, amiért is mindkét részről szapora pofonokban részesül .
...
Sajnos, nem igen volt tartós a komák kettesben való mulatozása , mert egyszeribe csak föltünik a korcsmaajtó nyílásán két alkalmatlan asszonyi fej .
Az egyik a Furónéé volt, a másik meg épen a Finum Andrásnéé .
Az asszonyok, tekintetbe véve a nyilvánosságot, nem igen bátorkodtak egészen belépni: az ajtóból csalogatták haza urukat .
Finumné így :
- Gyűjjék kend haza üstöllést, mert szétütöm a vén csontjait !
Furóné ellenben csak így :
- Kerüljék mán haza, édes gazdám, olyan kapros csuszát gyúrtam, hogy a püspök is megnyalhati utána a száját .
A csalogatások különbözőképpen hatottak.
Finum András végképp megvadult tőle és kidobta az oldalbordáját sajátkezüleg (Seprüre boszorka ! ); Furó ellenben végképp megszelidült és követte az asszonyt .
- Egy szó sem igaz a kapros csuszából, de azért menek, - mondta megadással.
És ment is a felesége után, azaz előtte, mert a mézes száju asszony valamiképpen a hátának került és nagyokat lökött rajta szégyenszemre .
Ilyformán magára maradt András: úgy folytatta a bált.
De mivelhogy első gazda létére illett megadnia a módját: tíz szál gyertyát hozatott s ezen gyertyákat szép figurában az asztalra ragasztotta.
Azzal végigkönyökölt a fényesen kivilágitott asztalon és hallgatót parancsolt Csucsinak .
Csucsi most már fényesen huzta, mert nem pofozgatták mindenfelől, sőt inkább igen áhítatosan hallgatták a muzsikájukat .
András belekurjantott néha, (Jujuju!
Uccucu ! ), néha belekáromkodott , azonban legtöbbnyire csak sírt a hegedü húrjaival versenyt; csakhogy ő nem szárazon, mint a húr: valóságos könnyek gyűltek a szemébe .
Csucsinak nagy öröme telt zenéje ilyetén hatásában, mindig búsabbat huzott, a végén még a cigánykesergőt is megeresztette, ami a legkeservesebb melódia az egész világon .
Finum András elbődült tőle gyönyörteljes fájdalmában és összeölelkezett Csucsival .
- Egy csókot, tesvir, - mondta neki, - úgy szeretlek, mint a tulajdon édesapámat .
A csók elcsattant, de megbánhatta András, mert leszidta érte Csucsit .
- Hi, a tüdőgyuladását, hogy mertél engem megcsókolni, aki áldója van !
More nem a maga nyelvén válaszolt e szives szavakra, hanem a hegedüén.
Szilaj, ropogós csárdásra gyujtott: olyanra, amitől még a félholt embernek is megmozdul a lába .
No ki is gyurta András az összes taktusokat olyan akkurátusan, hogy legénykorában se különben.
Eleinte csak illegette, pipisgette, de később már ugrosott is, hogy csizmája sarka jól odakoppanjon a korcsma padolatához.
Ám még így sem volt neki elég zamatos a tempó, hát nagyokat csapdosott tenyerével a csizmája szárára.
Ezenközben szája se pihent, folyton kurjongatott: Uccucu !
Ujjuju!
Hajahaj !
Egyszóval egymagában akkora tombolást vitt végbe András, mint együttvéve 15-20 sziu-indián, amikor eltáncolja az imádságát .
Bele is fáradt hamarosan, elannyira, hogy már a bor sem ízlett neki .
Egyéb, izgatóbb élvezetekre vágyott .
Mert valamiképpen a tulcivilizált ember elfásúlván az emberi örömökben, természetellenes gyönyörökre áhítozik, azonképpen Andrásnak is megvolt a maga külön perverzitása.
Csakhogy egész másmilyen, mint az uraké.
Az ő perverzitása ugyanis abból állott, hogy eleven egeret nyeletett Csucsival borban .
Csucsi életének ezek voltak a legkeservesebb pillanatai.
Nem hogy nehéz lett volna neki lenyelni az egeret (egy patkány is átfért volna az ő öblös torkán ), hanem mert a mulatság emberi méltósága rovására ment.
Mert az ő méltósága is csak kezdődött valahol, habár jó messzire is a végeknél, de kezdődött, mert mindennek a világon van eleje ...
Ám Finum András borközi állapotában egyáltalában nem ismert határokat, annál kevésbbé respektálta azokat, amiket Csucsi magának szabott .
Hiába könyörgött ez neki, rárivallt a korcsmárosra :
- Egér legyék, mer ütök !
Egér mindig akad egy korcsmabeli egérfogóban.
Az ott fölhalmozott dohos lisztet, avas szalonnát igen kedvelik a házi rágcsálók.
Hozta is Ábi a kis állatot legott, még pedig azonmód, ahogy Andrásnak kellett: borban szervirozva .
- Jajajaj! - kesergett a cigány - inkább kiállok huszonötöt, de ma nem iszok egeret .
- Micsoda! - rivallt rá András.
- Hát mér élek én akkor ?!
...
Denikve, ki kellett Csucsinak az egeret innia .
András feszült figyelemmel, tátott szájjal, de végtelen komolysággal nézte a műveletet.
Még belenézett a cigány torkába (hogy nem csalt -e az adta füstöse ), aztán ütött egyet a fejével :
- Ajha, e mán valami! - mondta és egy pengő forintot adott Csucsinak az élvezetért .
Azzal - miután ennél izgatóbb mulatság úgy sincs a földtekén - szedte szűrét, hogy haza ballagna .
Csak kint vette észre, hogy feje szokatlanul nehéz, erővel a föld felé kivánkozik.
Hanem a lába vitte.
Sőt lassacskán a feje is tisztázódni kezdett , ami most éppen nem volt haszon, mert eszébe juttatta a rá váró kínos bonyodalmakat .
- Az a kérdés, - dünnyögte - hogy a seprüt vágja -e a fejemhez, vagy a tepsit?
No, mer ha a tepsit, akkor ...
Megállott, elhatározandó, hogy mit csináljon, ha az asszony a tepsit vágja a fejéhez, nem a seprüt.
Gondolt valamit, aztán folytatta útját .
Minduntalan egy-egy árok akadt a lába elé, amin őkigyelme módfölött elcsudálkozott, mert biztosan tudni vélte, hogy csak két párhuzamos árok huzódott utcahosszat a falun végig, még csak tegnap is.
De nem igen okoskodott most : ( biztosan megváltozott a világ tegnap óta) átlépte a keskeny árkokat.
Sőt a fák árnyékát is átugrosta sorjában, bár ezekre maga is gyanakodott, hogy talán nem is igen árkok.
Ám, biztos a biztos - gondolta - hátha bele lehet pottyanni az árnyékba is .
A harangláb árnyéka azonban már nagy nehézségeket okozott Andrásnak .
Bármennyire pityókos volt is, azt be kellett látnia, hogy azon az ő két lába által nem viszi.
Megfordult hát a sarkán és megkerülte a félfalut a harangláb árnyéka miatt, amibe belepottyanni semmi szín alatt sem akart .
És jót tett neki a hosszu séta.
Egy bölcs elhatározást érlelt meg benne: azt, hogy nem igen kelti föl a feleségét, (mit huzakodjék vele !) elhál ő a tehén-ólban a Julcsa mellett is.
Már mint a tehén mellett, mert az volt a Julcsa , nem is más .
Bekerült hát a tehén-ólba, ott kinézett magának egy alkalmatos vackot és belefeküdt.
De nem tudott elaludni aggodalmas gondolatai miatt.
Eszébe jutott ugyanis, hogy holnap koplalni fog.
Mert életepárjának az volt a megátalkodott szokása, hogy cécó után nem adott szájába harapnivalót .
Hát váltig azon töprengett András a vackában, hogy miképen lehetne kifogni az asszonyon.
Mert az, hogy másutt kereskedjék étel után, nem megoldás .
Háza belügyeit csak nem viheti piacra.
Még azt gondolnák, hogy fél az asszonytól .
Pedig dehogy is.
Tehát más megoldást kell találni.
Meg is találta nagysokára ...
Kulacsa ott lógott az istállóban egy szögön, mert a felesége ilyen istentelen edénynek nem ád a szobában helyet.
No, most épen kapóra jön .
András óvatosan beakasztja a kulacsot a szögről és szeretettel megvizsgálja az állapotát.
Nem volt annak kutyabaja se .
- No, asszony, - dünnyögte magában és arca szinte ragyogott a kárörömtől, - ha most sem pukkadsz meg, hát sohase .
Azzal előkapta a fejőszéket és a Julcsa alá állította.
És belefejte kulacsába a Julcsa összes tejét .
A tehén engedte, még meg is nyalta érte a képét az érdes nyelvével .
Ettől a szeretettől egészen elérzékenyedett András: átölelte a tehén nyakát.
Julcsa elbődült, mintha viszonozni akarná gazdája érzelmeit, aki is egész tisztán érezte a jelen pillanatban, hogy sokkal de sokkal jobban szereti Julcsát , aki neki szíves készséggel adja le a tejét, mint az asszonyt, aki semmit sem ád le neki ...
Ezen szívbeli érzelmei közt el is aludt András és azt álmodta, hogy a tehénnek nagy fehér szárnyai kerekedtek, amiken azonmód fölrepült az égbe .
Egyszóval angyallá lett a Julcsa.
A felesége ellenben azt se mondta: kukk , odakapott az istállósöprühöz, lába közé csapta nagyhirtelen és - iszkiri - ellovagolt rajta a többi boszorkány közé .
Egyszóval gyönyörvetes álmai voltak Andrásnak.
Csak az a kár, hogy nem voltak végtelenek: föl kellett neki ébrednie.
Még pedig igen kellemetlen körülmények között.
Azt a söprüt ugyanis, amiről álmodott, nem a saját lába közé vágta a felesége, hanem az ő nyaka közé.
Még pedig olyan kiméletlenül, hogy nem lehetett szó nélkül hagynia .
- Szerencséd, asszony, - mondta szemeit dörgölvén, - hogy nem a tepsit vágtad a fejemhe, különben ...
- Mi különben?
Halljam hát! - rikácsolt az asszony és csipőjére tette kezét .
- Különben megmángorótalak vóna, - vágta ki András elszántan .
- Hát csak azt szeretném én látni, semmi mást! - fenyegetőzött Andrásné s egyben ura fejéhez vágta a tepsit is .
De hiába szerette volna látni: András bizony nem mángorolta meg.
Csak ennyit mondott, azt is csendeskén :
- No, ezt már mégse hittem vóna ...
...
Így végződött az András mulatozása, tehát mostohán.
Szerencsére koplalnia nem kellett: volt bőven teje.
És a mi fő, nem sült ki a csinossága .
Ki is keresne kulacsban tejet .
Dorka asszony inkább Csürnére fogta Julcsa tejének váratlan elapadását: hogy az verte meg a tehenet a szemivel.
Ki is kaparta volna a Csürné szemit, ha engedte volna, de nem engedte.
Sőt inkább még ő tépázta meg a Dorka haját, ami Andrásnak nagy elégtételül szolgált .
Tehát végeredményében mégis csak sikerült az András mulatsága.
Akkor pedig jól van minden, mert még a revolució is szép, ha sikerül .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE