ELTE regénykorpusz

Konrád két napi távollét után visszaérkezett Bélára Bertához, ki ezen idő alatt készületeit tette, s kész volt utra kelni.

Másnap hajnalban, a két testvér, Elsbethtel együtt, ki semmi uton el nem akart tőlök válni, Heidelbergbe indultak.

Konrád az egész hosszu ut alatt komor volt és hallgatag, mit utitársai nem csudáltak.

Volt elég, mi az ifjut komorrá teheté, egészségi állapotán kivül is, mely oly rosz volt, hogy olykor alig érezte képesnek magát utja folytatására.

Végre Heidelbergben voltak, Konrád régi szállásán, melyet a jó Müllerné egy szobával megtoldott, Bertha és Elsbeth számára.

Alig pár órára érkezésük után, Konrád oly roszul lett, hogy orvost kellett hivatni; és hat hét mult el, mig szobáját ismét elhagyhatta.

Ezen egész idő alatt az ifju oly nyugtalan volt, hogy alig birt helyt maradni; s a mennyire örült előbbeni betegségében, ha a tanár s a kedves Betty meglátogatták, annyira elbusitották őt most e látogatások, mit alig tudott Betty előtt eltitkolni.

Órákig némán ült, vagy hevert, buskomoly gondolatokba merülve, s látszott, hogy ilyenkor még Berta jelenléte is terhére van.

Nem foglalkozott semmivel, nem érdekelte őt semmi, csak az ujságokat lapozta át naponkint, főleg azokat, melyekben magyarországi hirek szoktak lenni.

Ezen ujságokból tudta meg szegény Berta is annak halálát, ki bút és fájdalmat hozott ifju életére, s kit mégis szeretett, vagy inkább hitte, hogy szeret.

Ha valóban szereti, a nyugalom nem térhetett volna vissza oly rövid idő alatt szivébe, mint a hogy ez történt; mert kevés hónap mulva Berta a régi volt ismét, bár komolyabb és csendesebb, mint ezelőtt.

De ennek okát nem kereshetjük a fájdalomban a halottért, hanem a nyugtalanságban az élőért; Konrádért, egyetlen testvéreért, ki nem hasonlitott többé sem testileg, sem lelkileg ahoz, mi csak félév előtt volt.

Mihelyt egészsége annyira helyre állt, hogy a szobát elhagyhatta, a tanárhoz ment, s előtte ki-nyilatkoztatta, szeliden, búsan, de elhatározottan, hogy kénytelen lemondani leánya kezéről.

Okául azt hozta föl, hogy oly körülményeknél fogva, melyek egészen személyesek, de elhárit-hatlanok, le kell hogy mondjon a lelkészi pályáról; s igy rongált egészséggel, s biztos kilátás nélkül, nem kötheti kedves, és szeretett gyermekét, szegényes bizonytalan sorsához.

Nem akarjuk e jelenetnek részleteit adni, igen búsak, igen fájdalmasak azok; elég, ha azt mondjuk, hogy Konrád elvált végképen a tanártól, a legnagyobb lelki gyötrelmek közt, - de barátságosan.

A derék tanár látta, hogy itt nincsen valami könnyelmü változékonyságról szó; érezte, hogy a szegény ifju épen a lemondás keserü pillanatában inkább szereti Bettyt mint valaha, de érezte azt is, hogy elhatározása szilárd és megingathatlan.

Mit szenvedett Konrád, mit a szelid Betty, ezen kinos és mégis felejthetlen órában - ezt leirni tollunk képtelen.

Vannak bizonyosan olvasóink közt, kik ehez hasonló fájdalmon mentek keresztül - ezek tudni fogják, hogy ily lelki vihart ecsetelni határos a lehetetlenséggel; azon boldogok pedig, kik eddig mentek voltak az ily gyötrelmektől, bizonyosan megbocsátják nekünk, ha részletekbe nem bocsátkozunk.

Pár hét mulva Konrád, Berta és Elsbeth, elhagyták Heidelberget s Berlinben telepedtek le, hol egészen visszavonultan éltek saját keresetükből.

Konrád leckéket adott, Berta pedig kézimunkák által, melyekben igen ügyes volt, igyekezett egy kis pénzt szerezni.

Igy tengtek hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre, - Konrád buskomolyan, rongált egészséggel, s nyugtalan kedélylyel; Berta szelid megadással, erélyesen leküzdvén a fiatalság vágyait öröm és változatosság után, türvén nyugodtan, szelid vidámsággal, mit a sors számára kijelölt.

Jósika Júlia

Konrád

XI.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Jósika Júlia

Konrád

XI.