ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Harsányi Zsolt

Liline

Keletkezés ideje
1937
Fejezet
11
Bekezdés
655
Mondat
2690
Szó
25137
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11

11.

A weimari Altenburgban egy hatvan esztendős öregúr üldögélt.
Hosszú fehér haja a vállát verte.
A nagy küzdő volt ez, a modern zene titánja, a Wagner-apostol, az egész világ számára a zongora félistene.
És most már reverendát hordott.

Most nyitotta fel a napi postát.
Rengeteg levél érkezett hozzá a világ minden tájáról.
A nyitott ablakon a májusi napfény ragyogott be.
Az asztal másik oldalán ült barátnője, Sayz-Wittgenstein hercegnő, leánynevén Carolyne.
Életének harmadik Karolinja.

Egymásután bontotta fel és dobta félre a temérdek levelet.
Minden második levél rajongó vallomást tartalmazott.
De most egy gyászjelentés következett.
Kinyitotta.
És dermedten pillantott a névre.
Gróf D'Artigauxné született Saint-Cricq Caroline grófnő meghalt.

- Mi az? - nézett fel a hercegné.

Az öreg abbé szótlanul nyújtotta át neki a gyászjelentést.
A hercegné felsikoltott.

- Szent Isten!
Tudtam, hogy valami ilyen hír jön.
Menyasszonyi fátyollal álmodtam.

- Kérem, most ne tegyen idegessé a babonáival.

A hercegné sértődötten elhallgatott.
Az abbé csak pár másodpercig várt.
Aztán bocsánatkérően érintette meg a hercegné kezét.

- Ne haragudjék.
De ez a hír nagyon lesújtott.
Hiszen maga tudja, ki volt nekem ez a nő.
Mindent elmondtam róla.
Azt merném mondani, hogy az isteni malaszt legtisztább megnyilvánulása ő volt a földön.
A világ semmi öröme nem tudott felérni hozzá.
Az ő lelkéhez csak az volt méltó, amit most megkapott: a végtelenség.

Felállott.
Szeme nedves volt.

- Hova megy? - kérdezte a hercegné.

- Templomba megyek.
Hálát adni Istennek.

- Hálát adni??

- Igen.
Hogy annyi szerelmem között megajándékozott egyszer egy hófehérrel is.

A hercegné ellenségesen vetette fel a fejét.
De ő nem gondolt most a hercegnével .
Szótlanul ment kifelé.
És ahogy lehaladt a lépcsőn és átsétált a lombos udvaron, egy hajdani gyermekleány tiszta tekintetű, édes arcát idézte maga elé.
S azt gondolta magában, hogy ő, a jelenkor leghíresebb szerelmese, sohasem szeretett igazán senki mást, csak azt a hajdani leányt, akit meg sem csókolt soha.

Vége.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE