Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rejtő Jenő
Texas Bill, a fenegyerek
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
47
Bekezdés
2194
Mondat
4606
Szó
30709
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
11.
Goromba lökésre ébredt.
Megállt a vonat.
Az ajtó résén csillagfény ragyogott be , és hűs esti légáramlás suhant a szénaszagú sötét vagonba.
Hosszú füttyöket hallott és távoli, nyújtott kiáltást.
Bill lassan betolta az ajtót.
- Rendezőpálya... - súgta.
- Hogy aludt ?...
- Mintha egy perc előtt hunytam volna le a szememet.
- Teljes hat órát tartotta hunyva őket.
Egy piszok fékező mászkál a tetőn állandóan...
Edith fel akart ülni, de úgy belenyilallt, hogy szinte felkiáltott.
- Kissé kínos lesz az ilyesmi - súgta a fiú.
- A csavargás olyan, mint a teniszezés: izomlázat kap tőle az ember.
Indult a vonat.
Ismét kinyithatták az ajtót.
A felhőrongyok közül csillagcsoportok villantak ki.
- Nem is kérdezte, hogy... miért lettem a Lord felesége.
- Hogy szolgálhatom, az még nem jogosít fel tolakodásra.
A leány elhallgatott és lehunyta a szemét.
Ki tudja, mire gondolt, ahogy így döcögött a sötét vagonban, különös védelmezője mellett.
Jó tíz perc múlva végre megszólalt:
- Mr. Texas...
- Mondja csak azt, hogy Bill.
Inkább én is Edithnek szólítom.
- Jól van...
Tehát Bill, én úgy hiszem, tartozom magának azzal, hogy megismerje a történetemet...
- Kérem, ezt visszautasítom.
Nem kötöttem ki semmiféle jutalmat.
Különben is van még elég idő...
- Ne fecsegjen annyit...
Ez mind komédia!
Maga is tudja jól, hogy milyen veszélyben vagyunk, hiába tréfál...
Ki tudja, elmondhatom -e még holnap is magának, hogy ki vagyok, és miért lettem ilyen szerencsétlen.
Hiszen "Ő" van a nyomunkban.
- Miért állítja ezt ilyen határozottan? - mondta kissé idegesen Bill.
- Hátha lelőttem, és meghalt.
- Nem.
Él!
Jön... utánunk...
Érzem!...
Hallgattak.
A kerékzakatolás olyan volt, mintha a szörnyű üldöző kacagna rajtuk vágtatás közben.
- Amerikai nevem dacára... spanyolnak érzem magam - kezdte Edith.
- A nagyapámnál nevelkedtem, Santillóban.
Kis városka, Dél-Mexikóban...
Nem is tudom melyik dédősöm volt az a jenki, aki Mexikóban letelepedett...
Az apám Lord Nisbeth egyik leányát vette el és visszavándorolt Arizonába.
A két fivéremet magával vitte, de én a nagyapámnál maradtam Santillóban.
Lámpák tűntek el kívül, mert egy falucska mellett zakatolt el a vonat, és hűs szél suhant be a teherkocsiba.
- Csúnya perbe kerültek a rokonok: a Nisbeth Lordok és a Brentek.
A két szomszédos birtok között egy hatalmas legelőt vitatott mindkét család a magáénak.
Sok összecsapás, vita, halálos párbaj, harcoló cowboyok pokollá tették a két család életét, de egyik sem engedett.
Végül úgy látszott, hogy én majd elhozom a békét.
Talán hallotta már, hogy Lord Nisbeth fia kiskorában állítólag egy szakadékba zuhant?
- Tudom - bólintott Bill.
- Nisbeth azzal enyhítette a fájdalmát, hogy örökbe fogadott egy fiút.
Ez volt Lord Elish Nisbeth.
Az angol király megengedte, hogy örökölje a Lord nevet .
Egyszer látogatóba jöttem Mexikóból az apámhoz, és megismerkedtem Elish-sel .
Összebarátkoztunk.
Az öreg Lord súlyos beteg volt.
Véget akart vetni a két család harcának, ezért úgy végrendelkezett, hogy ha Elish meg én összeházasodunk, akkor ránk száll a vitás föld.
- És szerette ezt a fiút.
- Kedves... jó ember... és... ha hozzámegyek, akkor megszűnne a harc...
- Értem...
Edith sóhajtott.
- A többit talán már hallotta, Nisbeth Lord meghalt.
Miután kiderült, hogy a halottnak hitt fia él, és egy szolga bosszúja miatt rabló lett...
Ezt már csak suttogta... és sokáig nem szólt.
Bill hagyta.
Ült és hallgatott.
- A végrendelet szerint a vitás földrész csak esküvő után száll a két örökösre , tehát ha: "Lord Nisbeth egyetlen fia nőül veszi Edith Brentet."
Ki sejthette előre, hogy nem Elish az egyetlen fiú?
Hogy él a halottnak hitt gyerek, és így a végrendelet szerint én csak avval az igazi Nisbethhel házasodhatom össze, ha azt akarom, hogy vége legyen a harcnak, miután nem Elish, hanem "Ő" az egyetlen fia Lord Nisbethnek.
A harc tehát csak akkor érhet véget, ha én a Lord "egyetlen " , tehát igazi fiához nőül megyek.
És ez nem Elish volt, hanem egy rabló.
A két család ismét elkezdte a vitát.
Kiújult a per, a harc, a cowboyok lövöldözése ...
Akkor én levelet írtam a Lordnak.
Egy pálinkacsempész vitte el neki.
Azt írtam benne, hogy jöjjön le a paplakba.
Beszélni akarok vele.
A pap, aki a gyűlölet és öldöklés ellen volt, beleegyezett nagy nehezen, hogy titokban rendelkezésünkre álljon.
Gondoltam: vér nem válik vízzé.
Talán megteszi a rabló, ismeretlen rokonai kedvéért, amire kértem...
Eljött a találkozóra, végighallgatott figyelmesen, és vállat vont.
Mint ahogy egy úr szívességet tesz, ha hölgyről van szó, könnyedén beleegyezett, nyomban ott a paplakban elvett feleségül , azután udvariasan köszönt, és elnyargalt.
Az írás birtokában a vitás föld az enyém lett.
És most már igazán megszűnt az ellenségeskedés.
A szörnyű titok összehozta a két családot.
Azt hittem, hogy ez az áldozat lezárta a drámát .
Akkor jött a szeszcsempész, a rabló levelével.
Röviden írt.
" Beleszerettem önbe.
Elhatároztam, hogy megtartom feleségemnek.
Holnapután legyen Pomacban, a vendégfogadó különszobájában.
Lord Nisbethné!
Ha megtagadja a hitvesi engedelmességet, akkor eljövök magáért.
Ez esetben valószínű, hogy vér fog folyni."
Jól tudtam, hogy ki ez az ember, és ha nem engedelmeskedem, akkor sokkal szörnyűbb harc kezdődik, mint amilyen a birtokért folyt.
A Lord-ot és bandáját zúdítom a két családra, ha ellenkezem.
Elmentem Pomacba...
A többit tudja...
Virradt.
Csendben ültek a fémpadlón.
Az érkező nappal borszeszlángszínű, halovány derengése sugárzott be az ajtón.
Csikorgott a fék, lejtőn siklott a vonat.
- Borzasztó ostobaságot követett el - csóválta a fejét Bill.
- Legalább evett volna valamit.
Már negyvennyolc órája jön így.
- Jó erős szervezetem van... - felelte, de a hangja bizonytalanul csengett.
- Hé, jó madarak! - kiáltotta egy durva hang.
- Most aztán ugorni gyorsan, mert a golyó jön.
A fékező, az oldalfal lépcsőjén állt, és revolvert szegezett rájuk.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE