Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A Dobay-ház
Keletkezés ideje
1901
Fejezet
28
Bekezdés
2086
Mondat
4817
Szó
43305
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
A bál.
- Berkes nem jöhetett, - jelentette ki ő nagysága, - de Piripacsi Bandi igen.
Ez fölmondott inkább egy sugáruti bankárnak, csakhogy idejöhessen .
Valójában pedig ugy állott a dolog, hogy Berkes igen drágás ember , Piripacsi pedig mélyen leszállitott áron muzsikál.
Ezért választotta az utóbbit a nagyságos asszony.
Különben az estély céljaira nem is két, hanem három szalont nyittattak föl.
Egyik táncterem lett, ennélfogva üres volt.
A másik ebédlőnek rendeztetett be.
Itt egy rögtönzött állványon büszkén meredeztek az égnek magas kristályüvegekkel kombinált ezüst gyümölcs- és csemegetartók és laposan, de méltóságos sulylyal terpeszkedtek antikstilü ezüst tálak, mindenféle hideg ételeket, rákot, pástétomot hordván hátukon.
A keret zöld volt.
Fikuszok és pálmák gurnyasztottak minden sarokban és mindenek tetején .
Mindjárt meglátszott, hogy a parádézásban járatos volt a háziasszony .
Még a vendégei is parádésak voltak: özvegy Csapek grófné, elvált Máday grófné s a férjével valósággal együtt élő Csicsinszky grófné, ez férjestül, a többi leányostul jelent meg a bálon.
De ott voltak még Kenézék, Baltayék, Hangossyék is és - a többi grófok ...
Dobayné ideges, mint egy ángolna, de arcán a fagyos nyugalom erőltetett kifejezése ül: az ugynevezett arisztokratikus nyugalom .
Dobay Inci - fehér, elől V alakban, keskenyen kivágott, fehér muszlin ruhájában, - halovány, de nyugodt arccal üdvözli a vendégeket.
Sürü, fényes haja koszoruba fonva, három vastag fonadékban vevé körül fenséges homlokát.
Szemei lázban égtek, mert fájtak a sebei.
De azért büszkén, emelt fővel - mint egy királyleány - állotta helyét.
Legyőzte testi fájdalmait, még mosolyogni is tudott .
Csakhogy olyan volt a mosolygása, olyan szomoru, mint a téli napsugár, a mely csak fénylik, de nem melegit .
A fiatalemberek összesugtak fölötte .
- Nézzétek az Incit, milyen szomoru !
Kertész tudni vélte, hogy miért szomoru Inci (az izgalomtól) és aprókat röhögött örömében .
Csak az a sovány, szerelmes, sápadt fiu: Kalvyl nem szólt semmit, és haragosan vált ki a csoportból, a mely profán módon forgatta Inci nevét.
Előtte szent volt Inci és az ő szomoruságán mély bánat szállott lelkére .
A hangulat különben szilárd, noha még a zene se szól.
De igazán elemében csak két férfi volt a társaságban: az öreg Dobay és Sipiczky.
Amaz leánya szerencséjének és boldogságának örült.
S ettől ugy nekiszelesedett, hogy szinte ugy nézett ki, mint egy öreg clown.
Antidiluviális bókokat mondott a menyecskéknek és more lasnaciensi per "hékás" és "pajtikám" szólitgatta a férfiakat.
( Szegény Dobay, hogy te vaknak születtél ! )
Sipiczky a harcba készülő bátor férfi önbizalmával szivében s egy kész tervvel agyában sürgött-forgott, intézkedett, rendezgetett.
Mindenütt ott volt és figyelt.
Azt már megtudta, hogy a deklaráció a vacsora előtt fog megesni .
( Éjfél után eladva a lelked, szegény Inci, - gondolta a jó lengyel fiu és szomoruan, de bizalmas melegséggel szemlélte a bánatos fehér leányt. )
Ez, noha nem volt feléje fordulva, észrevette a rája tapadó tekintetet és hozzá ment, szilárd, határozott léptekkel.
Járása veszitett ritmikus bájából, hogy oly energikusan lépett .
- Kedves, jó Inci !
- Édes Alfréd - Sipiczky gróf, kérem ...
- Oh, nevezzen csak ugy, kis testvérkém.
Nagy kegy az nekem, oly jól esik, mint a bünbocsánat .
- Szivesen, Alfréd, mert nagyon szeretem magát, - táncolja velem az első négyest.
Sürgős közleni valóm volna.
Ne itéljen el és ne nehezteljen, hogy rontom a mulatságát .
- A sirig hű barátja, Inci.
Rendelkezzék velem: méltasson a bizalmára .
A leány hálásan szoritotta meg az ifju kezét, azzal visszaült helyére ...
Megzendült a zene .
A keringő ritmikus zenéjén kavarogtak a párok.
A muszlin halk zizegését s a selyem suhogását elnyelte a hegedü hurja.
Csak egy pár századvégi dandy izetlen toppanása hangzotta azt tul s a leányok ezüstkacaja .
Dobayné is táncolt az eleven gróffal, Csicsinszkyvel, ki jó táncos és dévaj mulattató .
- Ez utolsó! - veti oda kacéran Dobayné .
- S aztán?
Száraz ajka eperajkat szedegetni készül? - elménckedik Csicsinszky .
- Nem táncolok ezentul .
- Pedig kár.
Jól táncol és felségesen idomul egész lénye a táncosához .
- Ah!
Miket beszél! - felelte gőggel a szép érett asszony, - én nem idomulok, én idomitok .
- Hát a férjét, azt jól kiidomitotta, az bizonyos, de már velem nehezebb volna a sora .
- Tegyen le, - kérte báli magyarsággal Dobayné; szinte haragosan, - maga nagyon szorit, azt pedig nem türöm .
A gróf "letette" őt s azon elmélkedett, hogy mitől olyan meleg ennek az asszonynak a teste.
Hisz ő benne is csak vér van!
Csalódott: nem vér, láva , foszfor folyt ereiben .
A fehér kis Incit a pirosképü Kertész vonszolta magával.
Ugy táncolt a kis bácskai, mintha gyári munkát végezne, a miért jól megfizetik az embert.
Inci ugy lebbent mellette, mint fehér hab hullámok fodrain.
Egy megtestesült diszharmónia volt az a tánc.
Mint mikor a kecskeduda hangja belerí a szférák zenéjébe .
Az első négyes rendezésére Sipiczky ifjabb Mádayt kérte föl, hogy zavartalanul beszélhessen Incivel, a párjával és hogy a figyelmet magukról másfelé összpontositsa .
Fölállottak.
Kertész volt a vizavijuk Csicsinszkynéval.
Mert Kertész most már csak asszonyokkal táncol (Incit kivéve ), semmi köze többé a leányokhoz .
Az ő leányát már megtalálta ő .
Sipiczky eleinte kissé zavarban volt.
Ő szeretett volna először szólani, de nem találta meg egyhamar a formát .
Annál bátrabb volt a leányka, elszánt, mint az Adria vértanuságra kiszemelt menyasszonya.
Ő szólalt meg először :
- Alfréd, én menyasszony vagyok: a Kertész menyasszonya .
- Tudom ...
- Nem azért mondom ezt magának, mintha segitséget kérnék, mert ezen változtatni már ugy se lehet .
- Ne beszéljen igy, kérem.
Lehet, - lehet!
Becsületemre, hogy lehet .
Tagadólag rázta fejét a leányka s igy folytatta :
- Azért mondom, hogy megkérjem magát, látogasson meg engem Lasnakon .
De hamar, nagyon hamar !
Mielőtt tovább beszélne, közbeszól a férfi :
- És miért menjek én Lasnakra és miért egymagamban?
Másodmagammal fogok oda menni .
- Ő nem jön el, - kételkedik Inci lángbaborult arccal, - ő nem jön el szüleim meghivása nélkül .
- Hivassa meg, kérje meg a mamáját .
- Nem hivja meg, mert - mindent tud ...
A kis Inci elárult mindent egy férfinak, a ki neki semmije, azaz mindene, mert barátja volt.
És egy barát sokszor több, mint egy szerelmes imádó , mert amannak érzelméből még az önzés is hiányzik .
- Akkor eljön hivatlanul, - biztositja Sipiczky .
- Nem jön el.
Annyira nem szeret .
- Halálosan szereti, esküszöm !
- Honnan tudja? - kérdi a leány átszellemült arccal .
- Azt nem mondhatom meg.
De megesküszöm még egyszer reá: "Esküszöm , hogy imádja."
Különben figyelje meg arcát, ha majd deklarálják az eljegyzésüket .
Azon rajta lesz, hogy mennyire szereti magát .
- És aztán ?
- Aztán majd dolgozom én.
Ha nem lehet másképp, gyürüt váltanak.
Én tovább dolgozom, mindaddig, a mig vissza nem küldi jegygyürüjét - a mamája .
- A mamám?!
Soha!
Akkor nem ismeri őt .
- Hagyja csak, kérem; az az én gondom.
Most még nem szólhatok semmit , de esküszöm, hogy megmentem .
Én ismerem a mamáját és nem maga, Inci, - mondotta kis vártatva Sipiczky, de megbánta, hogy mondta; forditott a beszéden :
- Ám segitsen maga is.
Beszéljen Jánossal - azonnal a négyes után.
És hivja meg őt Lasnakra.
Értette, Incike ?
- Értettem .
- Megteszi ?
- Meg, - válaszolt a leány elszántan és elhalványodott kipirult arcocskája, - bár azt kockáztatom vele (a mi a mindenem pedig ), hogy elveszitem becsülését, ha utána járok .
Sipiczky elmosolyodott .
- Oh nem.
Maga azt nem tudja, hogy az az ártatlan nyiltság, a mi egész lényét jellemzi, legmegkapóbb, legközvetetlenebb megnyilatkozása a tiszta nőiségnek.
Mi férfiak tudunk disztingválni, Inci .
- Igazán?
Nem fog félreérteni ?
- Ugyan, egy olyan okos, olyan mély kedélyü ember !
- Oh, igen, ő okos és mély a kedélye, Alfréd, édes Alfréd.
Köszönöm , - boldoggá tesz arra a kis időre .
- Semmi kis idő!
Vagy hatvan esztendőre akarom magukat boldoggá tenni, Inci...
És most arra válaszoljon, kérem, hogy miért bánt kegyeddel az édesmamája ilyen könyörtelenül és miért nem folyamodott az édesatyjához ?
- Anyámnak Isten parancsából engedelmeskednem kell, - válaszolt a leány keserüen .
A négyes véget ért.
Szétváltak és bókoltak a párok.
Sipiczky nem várja be Inci egész feleletét, fut, rohan intézkedni, még csak azt sugja a leánynak :
- Jó.
Tessék csak engedelmeskedni.
Majd ahhoz tartom magamat .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE