Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A madarasi király
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
15
Bekezdés
1055
Mondat
2028
Szó
21232
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Mihály a törvényen.
I .
Sajt Mihály szérüskertjében ődöngött és mivelhogy nem akadt egyéb dolga, figyelmesen szemlélte a bokorban viháncoló verébcsürhe mulatozását .
Filozofálásra hajló elméje eme megfigyelésből többrendbéli tanulságot szűrt le , egyebek között azt, hogy a veréb igen irigy és igen szemtelen, de olyan irigy és szemtelen még sincs, mint az emberfia.
Az emberfia ezeket jobban tudja, ha ráadja a fejét .
Hát bizony Sajt Mihály csakugyan jobban tudta.
Túljárt ő a fiskálisok eszén is, ha arra került a sor.
Pedig gyakran rákerült, mert olyan volt ő kigyelme, mint a váslott süvölvény, akinek csak abban a szilvában telik öröme, amit sövényen, palánkon való átmászással ezer veszély között személyesen érdemel ki magának a szomszéd kertjéből .
Mi természetesebb, mint hogy Mihály eme játszi szenvedélyéből kifolyólag szüntelen olyan bonyodalmakba keveredett, amiket csak a bíró urak tudtak megoldani .
Tudtak ám, ha tudtak.
Mert Mihály az esetek folyamatosságába beleszővén cikornyás elméje csapodárságát, sokszor olyan gordiusi csimbókokat teremtett, hogy maga Nagy Sándor se tudta volna kettévágni, nem hogy a bírák , akiknek karddal dolgozni nem szabad ...
...
Mihályt a verebeken való szórakozásában egy sánta ember zavarta meg.
Pék Péter, a kisbíró.
Egyik markában hosszú tölgyfabot bunkó nélkül, a másikban csupán írások, mindenfélék: kékek, fehérek, kicsik és nagyok .
- Adj'Isten! - köszön Pék Péter .
- No! - fogadja Sajt Mihály .
- Irást hoztam ...
Mihály úgy tesz, mintha nem hallotta volna; elfordítja fejét .
- Az ángyom nyelvit megütötte az éjjel a guta, - ujságolja kedélyesen .
- Az is szerencse, - jegyezte meg Pék Péter.
- Imhol az írás , vegye kend! - folytatta.
- Erre a másikra meg írja rá, hogy megkapta .
- Nem kell az írás, nincs kedvem hozzá .
- Ne okoskodjék kend, tudja, hogy muszáj .
- Muszáj -e?
De ha egyszer nem köll ...
- Ha sokat tempózik, - fenyegetődzött Péter, - kiszögelem a kapura, oszt meglesz .
Mihály erre a fenyegetésre kissé kedvesebb lesz .
- Nono, nem köll mingyá megharagunni.
Hagy lám, milyen az az írás ?
Péter megmutatja .
- Imhol -e; csak kicsi fehér .
Mihályt megnyugtatja az írás kicsi fehér volta.
Mert tapasztalásból tudja, hogy egyedül a tanuidéző leveleknek van ilyen formátumuk .
Attól pedig nem fél ő kigyelme, mert vallani úgy tud, mint senki széles e hazában, azon ugyan el nem igazodik, nincs a világnak az a bírája ...
Hát átvette az írást és aláírta a kézbesítési ívet.
Egész jó kedvre derült, hogy egyéb baja nem történt; beleparolázott a kisbíró tenyerébe .
- Hej, írtó nagy kutya kend! - mondta neki sunyin nevetve .
- Én?
Mér éppen én ?
- Vagy én? - évődött Mihály.
- No, az is meglehet.
Úgy is értettem .
Elkacagta magát a saját elmésségén, aztán kitessékelte Pétert .
- No mán most menjék kend, mert mit is keres kend nálam ?
Ment Péter, Mihály ellenben nekidült az asztalnak és az írással mulatozott.
Megnézegette elülről-hátulról, az ablaknak tartotta, simítgatta , végre sillabizálni kezdte .
A Gagyi János vétségéről volt benne szó.
No azt jól ismerte Mihály.
Mert eme dologban magánál Gagyi Jánosnál is ludasabb vala.
Nevezetesen disznót lőtt Gagyi Jánossal közösen.
Nem vaddisznót, hanem szelidet.
A Pál István jámbor hatmalacos kocáját végezték ki ketten a Gagyi kertjében, cserében egy kakasért, amit viszont Pál István lőtt meg előzetesen a maga kertjében .
A törvény sorja ugyanis olyan furcsa, hogy szárnyas állatot, ha bekerített helyre tilosba kerül, le szabad lőni minden lelkiismereti furdalás nélkül, a bírák sem furdalják érte az embert.
Tudván ezt Gagyi János , elhatározta, hogy saját hatáskörében áll boszut Pálon a kakasért.
Úgy, hogy : szeget szeggel...
Mihály, mint afféle törvénytapasztalt ember, azt tanácsolta neki, hogy ha boszu, inkább disznót lőnének.
Úgy szebb lenne és azt is meg szabad cselekedni, ha bekerített helyen tilosban éretik a disznó...
Igen ám, de hogy érjenek tilosban egy flegmatikus kocamamát?
Nem tud az a kerítésen átrepülni, mint a kakas .
Mihály ezt is kifundálta.
Megbontotta suttyomban a közös sövényt ( szomszédok voltak Pál és Gagyi) és az így támadt résen átcsalogatta a Pál kocáját kukoricával .
Az együgyü állat léprement, átsétált Gagyi Jánosékhoz a kukorica után, akkor aztán szabad lett a vásár: Mihály jobbról, János balról belesütögették ócskavassal megtöltött flintáikat és rebus bene gestis áthajították a kerítésen Pál Istvánnak néhai kocáját :
- Köll -e kokas, Pali Pesta ?.. .
Ime ilyen volt az eset, tehát nem veszedelmes.
Mindössze a sövénybontást kell letagadni, azt pedig meg lehet tenni, mert éjjel eszközöltetvén, nem látta egy fia lélek se .
Különben is erősen remélte Mihály, hogy a sövényre rá se kerül a sor.
Kellő ésszel annak is módját lehet ejteni.
A Szudy járásbíró úr igen türelmetlen ember: ha sokat beszélnek neki, kiugrik a bőréből és hazakergeti az emberfiát.
Hát egyszerűen sokat kell neki beszélni .
Ezt Mihály Jánosnak is szívére kötötte, akit egyéb tekintetben is kioktatott a törvény illedelmes és tapintatos kijátszására .
Gagyi János háládatos tanítványnak bizonyult.
Úgy eltalálta a jó modort a törvény során, hogy Mihály se különben.
Letagadta magát a sövényt is , nemhogy a benne eszközölt lyukat .
Mihály helyeslőleg sunyított feléje, aztán az ő kihallgatására került a sor .
II.
- Mindenekelőtt, - kezdte a bíró Mihállyal, - az általános kérdésekre fog felelni.
Értette ?
Tanu feszeng a szűrében, ijedt képpel jobbra-balra néz és nem felel .
- Miért nem felel?
Nem hallotta ?
Az erélyes hangra fölretten Mihály és mellbe böki magát .
- Már minthogy én la?
Hogy értettem -e ?
- Ne kerteljen.
Feleljen !
- Hát értettem, instálom.
Értem én a törvényt, tisztelöm is nagyon .
- Hány éves ?
Mihály titokzatos képet vág és fölsóhajt .
- Isz ha én azt tunnám !
- Tudja kend, nem először áll itt .
- Nem, nem, - vállalja Mihály búsan.
- Hát Szentmihálykor vótam ötven .
A bíró, aki könyv nélkül tudta már gyakori vendége nacionáléját , megharagszik .
- Ne hazudozzék kend, mert megkeserüli...
- Hatvanegy éves, - diktálta a jegyzőkönyvet vezető irnoknak .
- Hajhaj, már annyi vónék? - sajnálkozik a vén imposztor.
- Hiába no, vénhed az ember, ha még olyan ártatlan is, mint a ma ellett bárány !...
- Milyen vallásu? - folytatja a bíró a vallatást .
- Én?
Azt teccik kérdezni, hogy milyen hitön vagyok ?
- Azt .
Mihály tipeg a csizmában és kaparja a tarkóját, mint akinek igen nagy problémában fő a feje .
- Ebbe bárhanem kételkedek - mondta, - mer az apám, Isten nyugosztalja, katolikus vót, az a: pápista ...
- Akkor kend is az .
- De az édesanyám, nyugodjék békével, meg mán kálvinista vót, ami meg református .
- A fiu atyja vallását követi, jól tudja kend .
- No lám! - jegyezte meg Mihály.
- Nem igen bíztam benne, hogy még ma is fiu vagyok .
- Fogja be a száját !
Mihály befogta mind a két kezével.
A bíró tovább kérdezett .
- Nős ?
- No, - vallja be Mihály, - azt mán nem tagadhatom, hogy a vagyok , mer az ángyomat épen a mult pénteken ütötte meg a guta... penig mán megvan nyócvan, tán tetézi is ...
- Nem nős kend, hanem özvegy, - reccsent rá a bíró .
- Mán még azt is tecc tunni?
Enye no ...
- Vannak gyermekei ?
Mihály igen gondolkozik .
- Nincs egy se, - böki ki végre .
A bíró már idegeskedik; vörös, mint a pipacs .
- Két gyermeke van!
Becsukatom, ha szemtelenkedik !
- Nem gyerekek mán azok - állítá Mihály alázatosan.
- Anyányi az mind a kettő ...
- Miféle foglalkozása van ?
- No, ebbe mán csakugyan nem hazudhatok - vágja rá sebesen Mihály .
- Halászember vagyok .
- Azt csak kedvtelésből csinálja.
Földmives kend! - kiabál a bíró .
- Való szent igaz, - ismeri be a tanu, - de halászni jobb szeretek, hát azt hittem, hogy ...
- Csend!...
Volt büntetve ?
Aki még nem tapasztalta, hogy milyen fenséges méltatlankodásban szokott kitörni a megsértett erény, most megtapasztalhatta Mihályon.
Mihály ugyanis egy grandiózus mozdulattal panyókára kanyarítván szűrét, féljobbot csinált a bíró felé és keményen lenézvén a feje tetejére, így szólott hozzá :
- Ne piszkoljon éngöm a tekintetes úr, mer a kutya is mögharagszik, ha az orrára ütnek .
A bírót természetesen nem hatotta meg a műfelháborodás .
- Tudomásom szerint, - mondta, - négyizben volt büntetve.
Utoljára két évvel ezelőtt birkalopásért...
Volt azóta büntetve ?
A vén paraszt, tapasztalván, hogy igen is emlékeznek viselt dolgaira, megadja magát.
De nem ingyen.
Ha már vallania kell, legalább megtréfálja a mindenttudó bírót .
- Hát, - ösmerte be szégyenkezve, - igaz, ami igaz, sokszor megbüntettek engem, de mindig ártatlanul .
- Tehát hányszor volt büntetve ?
- Hetvenhéccer .
A bíró elképed ezen a rekordon .
- Hányszor ?!
- Hetvennyóccor !
- Megbolondult kend ?
- Hetvenkilenccör! - licitál magára Mihály .
- Ki büntette? - hüledezik a bíró.
- Hol?
Miért?
És mikor ?
- Legtöbbször az édesanyám seprünyéllel és azér, mer pákosztos vótam .
A bíró idáig csak nyelte valahogy a mérget, de erre már kilyukadt a türelme hólyaga .
- Szemtelen! - pukkant ki.
- Hogy merészel gúnyt űzni a bírói tekintélyből?!
Ezt megkeserüli !
Mihálynak nagy élvezet a bíró mérge, de nem mutatja, inkább úgy tesz, mintha nagyon meg lenne ijedve .
- Megkövetem alásan a tekintetes urat, - alázatoskodik, - az a baj, hogy igen kába paraszt vagyok, nem igen értek az uri receficékhön .
A bíró lelohad kissé a bocsánatkérő szavaktól és folytatja kérdéseit .
- Nincs a vádlottal valamiféle atyafiságban vagy érdekviszonyban ?
Tanu most már igen vigyáz az illemre; abbahagyja a hazudozást , inkább egyéb tudományos fintákhoz folyamodik .
- Hát, instállom, - kezdi kerekíteni a vallomása fenekit - vót nekem egy házam az alvégen, fajin kis porta vót ...
- Nem azt kérdezem.
Azt, hogy rokona -e kendnek Gagyi János?
Erre feleljen .
- Isz ippeg hogy azt akarom...
Hát, instállom, - kezdi újból Mihály, - vót nékem egy házam az alvégen, fajin kis porta vót.
Különösen a Gagyi Jánosnak fájt rá a bagóleső foga.
Eccer aszondi nékem, hogy aszongya : teccik nékem a kend portája, Mihály bá, annék érte kilencszáz pöngőket .
Dejszen, az árgyélussát, magamnak is teccik, mondok, nem eladó.
De ü csak tovább zavadzált, hogy így meg amúgy, minek nékem a porta, amikor másik is van , kettőbe eccerre úgy se lakhatok .
A bíró nem győzi türelemmel, közbevág :
- Mit lafatyol össze-vissza?
A kérdésre feleljen .
- Hajszen csak arra felelek, - mondja ártatlan képpel Mihály, - tessen csak várni, a végin majd kigyün...
Hát, - folytatta, - biz én nem adtam a portát, mert mivelhogy a fijam is megvót, mondok, jó lesz neki.
Vagy akár a jányomnak is...
De oszt egy évre rá úgy pöndült a sor, hogy a fijam árvát vött : ojan alkalmatosat, akivel mingyá portát is kapott; a jányom is férhe ment a Czibere Péterhön.
- Tán teccik ismerni?
Nem ?...
Hát ahhó ment.
- Mondok, most mán rittig nem köll a porta, megveheti kend, Gagyi János, ha köll még ...
Mögvette.
Ki is fizette rögvest .
A bíró összecsikorította fogát, de nem szólt semmit, nehogy azzal is nyujtsa a kínos tárgyalást .
- Én meg, - folytatta Mihály, - begyürtem a pénzt s aláírtam a kontrektust...
Hát hogy ez megvót, asszondi nékem a János, hogy aszongya: most már csak az áldomás híjja, oszt'bekőtözhetek.
Be, mondok, az áldomás után.
Hát betévedtünk a Vereslajbihon.
Én fizettem a bort, de a Jánosnak ártott meg előbb.
A negyedik üvegnél aszondi, hogy aszongya: Isten éltesse komám!
Adj Isten, mondok én is, édes, kedves komám...
Hát azőte ...
Mihály nyilván a hatás kedvéért szünetet tartott, pedig már csak két szava volt hátra .
- Gyü, no!
Fejezze be, - ösztökéli a bíró, mint a rossz lovat .
- Hát azőte - végzi Mihály - komák vagyunk .
A meggyötört Csemeghynek leesett az álla.
Egy félóráig piszmogott az általános kérdések körül, anélkül, hogy csak egyetlenegy igaz adatot hallott volna: vajjon hány óráig tartana az érdemben való vallatás és mekkora hazugságok sülnének ki belőle?!
Megrázta sörényét, mint a haragvó oroszlán és egy merész elhatározásra szánta el magát.
Odafordult a kárvallott ügyvédjéhez és dühösen kijelentette :
- Sajt Mihály tanut érdemben nem hallgatom ki, mert az általános kérdések körüli vallomásaiból kitűnt, hogy nem ép elméjü, hülye !
Azzal megfordult és rákiabált Mihályra .
- Takarodjék, vén imposztor, mert becsukatom !
Hisz ép ez volt az, amit Sajt Mihály akart.
Nem is okoskodott egy percig se: beleigazodott a szűrébe és elköszönt szépen, mondván :
- Egy csöppet se haragszok...
No, Istennek ajánlom !
Még Gagyi Jánostól búcsúzott el :
- No komám, - tanácsolta ennek, - kend se legyek okosabb nálamnál , mer akkor alighanem becsukik kendet ...
Aztán csakugyan elment...
Mehetett .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE