Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ábrai Károly
48-tól Világosig
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
29
Bekezdés
2318
Mondat
3928
Szó
45077
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XIII.
Hitvány játékszer.
Polgári és katonai vegyes titkos tanácskozás folyik a Burgban.
— És nagyméltóságod Jellasich ezredest méltóztatik nekünk ajánlani, kérdezte egy öreg tábornok.
— Mint egyetlen diplomatát és katonát, kivel ily veszélyes játékot lehet kezdeni.
— És nem lehetne e fontos állásra mást találni ?
— A főtisztek közül senkit sem ismerek ki ily szerepet hajlandó legyen elfogadni.
— Egyébiránt, vélekedett egy érdemrendekkel diszitett katonai főméltóság, ha a kezdet kissé nehéz is lesz, a fejlődő események áramlata akaratlanul is tovább fogja őt magával ragadni.
— S a körülmények kényszeríteni fogják, hogy azon ügy mellett, melyet maga kezdeményezett, állhatatosan megmaradjon, miután első föllépésével áthághatatlan válaszfalat emelt maga és a magyar nemzet között.
— Bevallom, mondotta egy öreg tábor-szernagy, az ezredes képessége felől nem épen a legjobb véleménynyel vagyok.
Egy ideig azon hadtestben szolgált, melynek én voltam parancsnoka.
— Képesség ?
Mire az ?
Annak, kit ily szerepre szántunk kiváló képességre nincs szüksége, csak azt várjuk el tőle, hogy híven teljesítse azt, amit reá bízunk.
— S midőn ezt türhetóleg befejezte, engedjük pihenni babérjain .
— Melyeket a haza és birodalom bonyolult ügyei rendezése körül szerzett.
Néhány férfiú között folyt e beszélgetés Bécs egyik főrangú palotájában, tekintélyes főméltóságok között, kik közül három, egyenruhájok után Ítélve a katonai, kettő rendjelekkel diszitett, a diplomáciai karhoz tartozónak látszott.
— Tiszteljék önök koromat! szólott a diplomata finom mosolylyal.
— Hercegségednek bizonyára fontos okai lehetnek, hogy az ezredest ily melegen ajánlja.
— Valóban fontosak, felelt a hercegnek címzett férfiú, egy részét szerencsés voltam ennek már nagyméltóságtok előtt elmondhatni, a továbbiak elősorolásától kérem legyenek kegyesek fölmenteni.
— Hercegséged a fő, mi csak tagok vagyunk e fontos ügyben.
Elfogadjuk ajánlatát, követjük parancsát.
— így! így tisztelt uraim !
Csakis összhangzó működés eszközölhet törekvéseinknek óhajtott sikert az összbirodalom javára.
— Várjuk hercegséged parancsait.
— Kérem tehát előlegesen, néhány pillanatig becses figyelmöket.
A tisztek szó nélkül hajtották meg magokat.
— Vihar borítja Európa egét, mely villámokat rejt méhében.
Fájdalom, megújulva látom lelkem előtt ama szomorú időket, midőn egy félrevezetett nemzet fanatizmusa ellen egész Európának síkra kellett szállani.
A tisztek helyeslőleg bólintottak a herceg szavaira.
— Az -iki idők szellemét látom föltámadni, csakhogy sokszorosított alakban.
Akkor francia forradalomnak nevezték, ma : világforradalom címet érdemel.
— Melyetffegyvereinkkel le fogunk verni.
— Hagyjuk ezt utolsó eszköznek altábornagy ur, ma fegyverrel csak szétszórnék a forradalmak égő zsarátnokát s annál nagyobb és messzebb terjedőbb lángot gerjesztenénk.
Inkább másik tüzet gyújtsunk ellenében, hogy a két láng egymást eméssze föl.
A tisztek erre is készek voltak.
— Franciaországban fegyverrel akarták eloltani s lón, hogy üszkeit az egész országban szétszórták, melyek a trónt emésztették föl.
— Úgy van ! erősítették a tisztek.
— Franciaországban a katonaság a néphez állott, vélekedett egy német tábornok, nálunk a katonákkal bátran lehet a népet ostromolni.
Legalább hadtestemről jót állok, hogy egy sem fog közülök a magyarokhoz átpártolni.
A herceg pillanatig gondolkozott.
— Lehet ! mondotta némi szünet után, hanem még mindig problematikus s azon célszerű politikai intézkedés eredménye, melynek következtében nálunk a katonaság soha nem saját hazájában van elhelyezve, hanem idegenben ; a magyar ezredeket például kiviszszük Lengyel-, Cseh-, Olaszországba és Ausztriába, ide viszont idegeneket hozunk be.
Működő ügynökeink által a népet és a katonát bizalmatlanokká teszszük egymás iránt.
Egy jöhető balkörülmények között biztosítva vagyunk, hogy saját fegyvereinket nem fogják ellenünk használni.
A tiszt urak ezt igen bölcs politikának tartották.
— De azért még sem merném őket legalább mostanában egymás ellen használni; eltekintve attól, hogy a magyar faj igen harcias szellemű.
Egy öreg táborszernagy mosolygott.
Pár ezreddel s néhány ágyúval, úgymond, sakkban tudná tartani egész Magyarországot, hogy azok közül a sok szájasok közül egy sem merne moccanni.
— ön tábornok, túlbecsüli saját erőnket.
Én szigorúan mérlegelem azt.
S ne feledjék, hogy a magyar nemzet vérbetükkel irta föl vitézsége bizonyítványait a Habsburg-ház történetébe; s kitörendő harc esetén egyetlen egy sem lenne közöt-tünk, ki pillanatig is haboznék vérét és életét fölséges császárunkért föláldozni.
— Hercegséged meg akar bennünket félemliteni.
— Épen nem uraim, csak a valót akartam fölmutatni.
Később lehet, hogy magam sem riadok vissza a fegyver használatától, de most kevésbbé akarom ezt igénybe venni, mivel egy férfiú áll az ellenünk megindult mozgalom élén, kinek lángszelleme, elragadó ékesszólása hódítóbb fegyvereinknél.
— Vesszen el ! zúgták a tábornokok.
— Végzetét ki nem fogja kerülni.
Nagy agitátor, még nagyobb politikus vezér, és a legnagyobb szónok, kit valaha hallott a világ !
De nem próféta, a jövőt, mely reá vár, még csak nem is sejti.
— Majd el fogunk vele bánni.
— Csak mindent szép sorrendben.
Most hagyjuk működni !
Ily emberre nekünk nagy szükségünk van.
Ha a végzet őt nem adja nekünk, honfitársai közül kellett volna az övéhez hasonló szerepkörre valakit választanunk.
— Nem értjük hercegségedet.
— Ausztriának pénzügyei , fájdalom, napról-napra rendezetlenebbek lesznek s az úgynevezett fölvilágosodás korszellemének terjedésével naponként kevesebb reményünk van ahoz, hogy ennek egy részétMagyarország elvállalja, miután a magyarok ősi avult intézményeik következtében, melyeknek fentartására királyaikat is koronázáskor mindig föl szokták esketni : épen nem hajlandók.
A tiszt urak kedvetlenül bóhntgattak fejeikkel : igaz, úgy van !
— Most még kevésbbé, mint azelőtt, miután saját úgynevezett pénzügyminiszterük lesz, ki a rendes adón kívül bizonyára egyetlen fillért nem fog a mi ausztriai pénztárunkba küldeni.
— Válságos körülmények.
— Épen ezen válságos körülményekre helyezem számításomat.
— Fokozott érdeklődéssel hallgatjuk, mormogta az egyik tábornok.
— Minisztereink kérni fogják őket, hogy vállalják el az államadósságok egy részét, mit ők természetesen megtagadnak, akkor közbelép az ezredes, a horvát bán császári tábornok, esetleg altábornagy.
Az egyik katona zokon vette az ilyen soron kívüli előléptetést.
— Hogyan ? ö ily magas kitüntetésekben fogna részesülni ?
— A politika kívánja ezt.
Mint ezredesnek igen csekély tekintélye lenne, mint tábornok, esetleg altábornagy szavainak, sokkal nagyobb súlya lesz honfitársai előtt, erre pedig nekünk nagy szükségünk van.
A tiszt urak összenéztek.
Mi mindent nem akarnak azzal a bábbal az udvarnál ?
— Kérem tovább becses figyelmüket.
— Hercegséged állandóan leköti figyelmünket.
— A bán ekkor nyíltan föllép, s nemzete nevében kijelenti, hogy Magyarországnak ilynemű elszakadását Ausztriától veszélyesnek tartja nemzetére és az egész birodalomra nézve s miután a magyarok rá mit sem hajtanak, megkezdi a háborút.
— Fegyver és minden hadi fölszerelvény s ami legfőbb pénz nélkül, kérdezte a többször fölszólalt tábornok.
— Arzenáljainkban több, mint elég fegyver van fölhalmozva s gondoskodni fogunk, hogy azok, kik ügyünkért küzdenek, ezekkel el legyenek látva.
— És hogy ha a magyarok a vitéz "bán ur seregeit szétvernék ?
Hercegséged épen csak imént méltóztatott említeni, hogy a magyar faj mily harcias.
E megjegyzést a legifjabb tábornok tette.
— Eltekintve, attól, hogy a magyarok egy pár ott maradt régi ezreden kívül, számbavehető katonája nincs : gondoskodni fogunk, hogy meglevő ereje is megoszoljék.
Ott vannak a felvidéken a szlávok, az alvidéken Temesben, Torontálban és Bánságban a rácok, szerbek, Erdélyben az oláhok mindezen nemzetiségek mint ideiglenes szövetségeseink igen fontos és kitűnő szolgálatokat tehetnek részünkre.
Csapatvezéreket és demagógokat, kik az illetőket folytonos izgatottságban tartsák, eleget találunk majd közöttük.
— Pórlázadás ! mormogta az egyik főtiszt.
— A cél szentesíti az eszközöket! mondotta a herceg, ki e megjegyzést hallotta.
Ausztria nagyhatalmi állásáról van szó, altábornagy ur s a Habsburg-dinasztia jövőjéről, melyért semmi áldozatot nem lehet nagynak tartani.
— És ha e néplázongás, pardon ! népfölkelés nagyobb mérvű találna lenni, mint amilyennek azt a cél elérésére óhajtanánk, mi történik akkor ?
— Kezünkben az erő és hatalom, hogy azt korlátozhassuk, ha a magyarokkal elbánunk, a többiekről épen nincs mit tartanunk, főkép midőn vezéreik a mi embereink lesznek.
Most egy öreg táborszernagy szólalt föl.
— Katona vagyok, mondotta, s mint ilyen szólalok fel, ki kevéssé vagyok járatos a diplomácia sikamlós terén.
Én ennyi előkészület, áldozat és harci lárma helyett nyíltan és határozottan lépnék föl, legelőbb is szétrobbantanám azt az úgynevezett magyar országgyűlést, néhányat a száj hősök közül főbelövetnék, vagy felakasztatnék, a többieket szétkergetném.
Királyi biztosokat küldenék a megyékbe és törvényhatósági joggal biró városokba, aztán szükség esetén katonai karhatalommal mindent az előbbi állapotba helyeznék vissza.
— Az istenért, táborszernagy ur, hogy gondol ilyesmire ?
Vérpadra vinni a haza legtekintélyesebb férfiait !
Ez főkép mai napság, ellenünk zúdítaná nemcsak Magyarországot, de egész Európát.
— És hát nem -e több vér fog folyni, nem -e több áldozat fog esni a hercegséged által ajánlatba hozott eljárás folytán.
— Valószínű, szólott az ősz diplomata mosolyogva, de mi akkor kezeinket mossuk és minden vért, mely kiontatott, annak fejére hárítunk vissza, ki mindezen zavaroknak okozója volt és ha a vérontás és polgárháború közepette föllépünk s fegyverünk hatalmával a régi rendet visszaálltjuk a birodalomban : mindazon hatalmaknak, melyek előbbi eljárásunkat kárhoztatták volna, elismerésöket a legnagyobb mérvben meg fogjuk nyerni.
— Nem szeretek a tűzzel játszani I mormogta a táborszernagy.
— Jellasich ezredes! jelentette egy szolgálattevő tiszt.
— Jöhet !
— Méltóztassanak velem parancsolni, szólott ez mélyen meghajtva magát a jelenlevő főméltóságok előtt.
A bán ur férfi korának teljes díszében és erejében állott az időben, barna arca piros, haja gondozott, fényes és fekete, habár ezek között nehány takargatott ősz hajszálat is lehetett volna már fölfedezni.
— Lépjen közelebb ezredes ur ! szólott a herceg pártfogói hangon, kezet nyújtva neki, melyet az mély meghajlással fogadott el.
Az ősz diplomata leültette választott hivét s miután hosszasan fejtegette előtte a jelen eseményeket, ezeknek nagy horderejét, következményeit, valamint azon eszközöket, melyekkel ezeket ellensúlyozni lehetne, kérdezte, ha váljon az ezredes ur hajlandó lenne-é ez ügyben karját és kardját a birodalom és a császári ház szolgálatára föltétlenül fölajánlani ?
Az ezredes sietett válaszolni, hogy odaadó készséggel ajánlja föl vérét és életét fölséges császárjáért
— Az ügy, folytatta a herceg, igen fontos és komoly, úgy katonai, mint diplomáciai ügyességet kíván, ezért szemelték önt ki erre első helyen, ő felsége a császár különösen az ezredes úrtól reméli ennek sikeres elintézését, mely közben lehet, hogy a magyar minisztériummal is összeütközésbe fog jönni.
Az ezredes ő császári fölségéért kész lett volna az egész világgal is szembeszállani.
— Lehet az is, hogy a politikai körülmények kényszerítő súlya következtében nyíltan kárhoztatni fogja a felség önnek tettét, de ezredes ur ezzel mit sem törődve, halad előre a kjelölt utón.
Az ezredes Ígérte, hogy egyetlen pillanatig sem fog ingadozni.
— És hogy működése annál nagyobb körre terjedjen és annál hatásosabb legyen, kegyes volt ő felsége önt soron kívül tábornokká s horvátországi bánná kinevezni, íme fogadja kinevezési okmányait.
A katonai méltóságok üdvözölték uj kartársukat.
Magában mindenik azt gondolta : a nagy szamár !
Az ezredes arcán a kitörő öröm fénye szikrázott.
— Tábornok!
Horvátországi bán!
Katonai és polgári főméltóság !
Ez szép jutalom a burg parketjein szerzett érdemeiért.
— Megvárja azonban ő felsége, folytatta a herceg, hogy bán ur minden erejét és teljes munkásságát egyedül azon ügynek szenteli, melylyel megbízzák s melynek szerencsés megoldásától függ a birodalom sorsa.
— Esküszöm, hogy soha el nem szűnöm meg ezért működni.
— Fenyegetés vagy Ígéret által magát eltántorittatni soha nem engedi, rendeleteket, meghagyásokat, parancsokat senki mástól nem fogadéi, mint egyedül tőlünk, vagy magától ő felségétől.
— Soha !
Soha !
— A további részletes utasításokat egy pár nap alatt veendi bán ur !
Adja isten, hogy azon magas hivatal fokán, melyre önt egyedül fölséges urunknak császárunknak legfelsőbb akarata emelte, oly hasznos szolgálatokat tehessen a dinasztiának és a biro-dalomnak, minőket az önbe helyezett legmagasabb bizalom vár öntől.
Isten önnel !
Isten önökkel uraim !
A tisztek magokat mélyen meghajtva távoztak.
Legutoljára Jellasich bán, kinek távozásakor a herceg melegen szorította meg kezét.
Aztán sokáig nézett a távozók után.
— Hitvány játékszer ! mondotta keserűen a bánra célzólag, melyet elővenni csakégető szükség kényszeritett ...
De megalázlak téged te büszke magyar nemzet, folytatta, mig szemeiben, melyekben eddig a diplomáciai ravasz mosolya ült, a harag villámai gyuladtak föl, összetépem ócska alkotmányodat, mint hitvány rongyot.
Metternich Kelemen nem maradt még adósa senkinek, legkevésbbé akar az maradni az általa mindig gyűlölt magyarnak.
Meg kell törni ezt a gőgös és dacos fajt, mely mindig kiváltságaival, jogaival hozakodik elő, midőn a birodalom sorsáról van szó.
De most, tette hozzá, el a hitvány politikával szép Amelinem, imádott nőm várakozik reám.
Hozzá tehát szerelemtől dobogó keblére.
Nesztelen léptekkel indult a gazdag szőnyegekkel bevont termeken keresztül a hercegnő lakosztálya felé.
Fogadó szalonja előtt pillanatra megállott.
Belülről heves zokogás hallatszott.
A herceg megdöbbenve állott meg a szőnyeg ajtó előtt. . .
Ott senki más nem lehet, mint neje.
Miért sirhat ?
A fuladozó hangok közül szakgatott pár szó hallatszott ki :
— És én még sem tudok róla lemondani !
Metternich fölháborodva dörmögte :
— Úgy látszik, Ameline is játékszert keres magának !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE