Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Piroska, Z.
Tökmag bandája
Keletkezés ideje
1934
Fejezet
23
Bekezdés
964
Mondat
2903
Szó
26026
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XI.
Sándor Karcsi az egész osztály osztatlan utálatát élvezte.
Persze, hogy ez nem volt egészen igazságos dolog, de hát kamaszkorban az ifjúság a szeretetet is, a gyűlöletet is eltúlozza.
Igaz, hogy Karcsiban igen sok ellenszenves tulajdonság egyesült, de talán szeretettel, türelemmel sokat le lehetett volna faragni belőlük.
Még Mackó rendíthetetlen nyugalma tartott ki mellette legtovább, de az utóbbi időben ő is elfordult tőle.
Keszegnek pedig viszketett a tenyere, ahányszor csak megpillantotta.
Így aztán Karcsi jóformán kiközösítve élt az osztályban.
Tudták róla, hogy besúgó , hízelgő, hazug és dicsekvő.
Azt persze nem tudták, hogy anya nélkül nőtt fel, gyenge, beteges nagynéni nevelte , aki mindent ráhagyott, a nagybácsi túlzott szigorúsága pedig csaknem rákényszerítette a hazugságra.
Nem akarjuk mentegetni Karcsi úrfit.
De az igazság igazság marad, ugy-e?
Mert rossznak egy ember sem születik!
Miután saját társai között nem akadt barátja, másutt keresett híveket.
Az ellenségnél!
Az iskolájukról sárgáknak nevezett polgáristáknál.
Persze, hogy ezt gondosan titkolta!
Hiszen akkor többi szép címeihez még az "áruló " nevet is megkaphatta volna.
Titokban találkozott velük.
Ha a szürkékkel, a gimnázistákkal akadt összetűzésük, akkor Karcsi óvatosan meglógott.
Különben pedig nagy szájával csaknem vezéri állást vívott ki náluk.
És, hogy ezt megerősítse, az volt minden vágya, törekvése!
Nagyon haragudott a Hercegre és társaira, mert ők a kerítésről ingyen nézhették a sportversenyeket!
Most ugyan tél volt, a sportversenyek szüneteltek, de Karcsi elérkezettnek látta az időt, hogy népszerüségét valami pompás mulatság rendezésével megerősítse.
Sokat csavargott erre-arra, hogy alkalmas helyet találjon.
Igy jutott eszébe a nagy sportpálya, amelyet most, téli időben hó és csönd borított.
Igaz, hogy a felügyelő most is ott lakott, de annak a házát, kertjét kerítés választotta el a pályától .
Azonkívül a pálya olyan nagy, hogy mikor így, magas hó fedi, az egyik végéről alig látni, ami a másikon történik.
Pompás hely!
Nagyszerű hely!
Karcsi megújult kedvvel került haza jó későn, megtépett ruhával, mert a sportpálya kerítését felül, az ingyen közönségre való tekintettel , hegyes szögekkel látták el.
Másnap aztán még négy fiút vitt magával terepszemlére.
Alkonyattájt, amikor nemigen zavarhatta meg őket senki.
- Mondom nektek - szónokolt Karcsi az úton - hogy annál nagyszerűbb helyet nem is találhatunk.
Egész hóvárat lehet építeni és barlangokat, meg mindent.
Akár az Északi sarkon!
Ha ilyen hideg marad, hetekig eltart a vár és senki ránk nem találhat.
Még cigarettázni is lehet, kártyát meg majd én hozok.
Aki kicsit járatos az iskolák szabályzatában, tudja, hogy mindkét szórakozást erősen tiltják.
De Karcsi ilyesmivel - már, amikor nem kellett felfedezéstől félnie - nem törődött.
- És bizonyos, hogy senki sem jár arra?
- Senki!
Megfigyeltem, ó, régóta figyelem már!
Ez ugyan nem volt igaz, de megnyugtatta a négy polgáristát.
Most már óvatosabban másztak át a kerítésen, Karcsi hozott magával vastag pokrócot , azt dobták a szegesdrótra és így lendültek át.
- Itt hátul is kell valami ajtónak lenni, azt majd kinyitjuk és a többiek ott jöhetnek be, - buzgólkodott Karcsi.
Hát ez igazán pompás hely volt.
Ott állott a labdarúgáshoz szükséges kapu, most persze háló nélkül, köréje lehet építeni a hóvárat.
Mindjárt ki is mérték a helyet.
- Én majd hozok egy kis kályhát, - jelentette egyik "sárga".
- Helyes, akkor kéményt is építünk, ott mindjárt a cigarettafüst is elszállhat.
- Fát mindenki hoz magával.
Meg ennivalót is, hogy felavatóünnepet rendezhessünk!
- A "szürkék" megpukkadnak, ha megtudják, hogy milyen jó játékot találtunk!
- Hát pukkadjanak - felelte Karcsi sötéten.
Most a kerítés mellett haladtak, a hátsó kis ajtót keresték.
Egyszercsak valami nesz hallatszott.
A négy fiú hirtelen lehasalt a hóba.
Jól megbujtak, mert a hó, meg a hold csaknem nappali világosságot terjesztett már.
A kis ajtó megnyílt és a Herceg lépett be rajta.
Nem volt ebben semmi szokatlan .
Mindig erre járt vízért a felügyelőékhez.
Közelebb volt, mintha meg kellett volna kerülni az egész pályát.
De a négy fiú mégis úgy nézte, mintha kísértetet látna.
- Ez minket les!
- Súgta Karcsi a szomszédjának.
- Ellássuk?
- Kérdezte a másik és már emelkedett.
Karcsi lefogta.
Semmi kedve sem volt hozzá, hogy Pista a "sárgák" társaságában lássa .
Fájó szívvel lemondott a "megbüntetéséről" is.
- Inkább nézzük meg, mit akar!
Pista herceg mit sem sejtve ment be a felügyelőékhez, jó ideig bent is maradt.
Mindig akadt ott segíteni való.
Aztán teli vödörrel jött vissza.
A négy fiú azalatt kisurrant a kiskapun, amit a herceg rövid időre nyitva hagyott maga után.
Hiszen nem volt itt, ilyenkor, télidőben semmi ellopni való.
- Mit akar ezzel a vízzel? - tanakodott Karcsi, aki a többiekkel együtt kívül leste a visszatérőt.
Bámulva látták, hogyan ereszkedik le a mély gödörbe, mely a háztelket jelezte.
- Mit kereshet itten? - töprengett Karcsi.
Talán nem törődtek volna többet a magányos fiúval, ha Marci bajt nem csinál.
Ott gubbasztott most is Pista zubbonya alatt, de ahogy a gödörbe értek, kidugta fejét , meglátta a hóban kapirgáló kakast.
Nagy ellenségek valának ők, hát Marci éktelen rikácsolással köszöntötte ellenfelét:
- Péter csuuunya, Péter sárrrga, Péter!
A polgáristák egyikét is Péternek hívták.
Azt hitte, hogy őt csúfolják s mert a madarat nem láthatta, hát a Hercegre haragudott meg, azt hivén, hogy ő kiabál.
- Elhallgatsz? - kiáltotta és hatalmas hócsomót kapva fel, Pistához vágta.
Az meg azt hitte, hogy valami kísértet játszik vele, hiszen előbb még senkit sem látott.
Kezében a vödör, nyakán a rikácsoló madár.
Néhány ugrással az ajtónál termett, beugrott rajta és becsukta maga mögött.
- Elbújt!
A gyáva "szürke" elbújt!
- Kiáltoztak most már versenyt a sárgák és nem törődtek Karcsival.
Egymásután villámgyorsan gyúrták a hógolyókat és megkezdték az ostromot.
Az ajtó csak puffogott, de az ablak egy-kettőre betört, a másik meg beszakadt.
Sikoltás, kiabálás hallatszott és mikor az ajtóban megjelent Tarjánné, a három fiú ijedten eszmélt rá, hogy itt valami bolondot csináltak.
Ahogy bírta a lábuk, világgá futottak.
Hárman.
Mert Karcsi már a csata elején elinalt!
Mackó mindennap benézett Pistáékhoz.
Most is beállitott.
És dühösen hallgatta végig a történetet.
- Bizonyos, hogy a sárgák voltak? - kérdezte csendesen.
- Bizonyos.
Az egyiket meg is ismertem, a hídnál lakik, egy szabónak a fia.
- Mi juthatott eszükbe, hogy idejöttek?
Verekedtél velük?
Bántottad őket valaha?
- Csak annyit, amennyit te.
Haragusznak, mert Barics bácsi nem tűri őket a kerítésen .
Azt hiszem, most is inkább a sportpályán kereskedtek, nem engem lestek.
Én csak az útjukba akadtam.
- Úgy?
Hát én majd végére járok a dolognak.
Most pedig beragasztjuk az ablakot, majd holnap kerítek üveget.
Nem baj, ha nem egy darab az egész.
- Köszönöm, Mackó.
Te mindig segítesz.
Anyu is mondja.
- Nono.
Nem esett baja a csatánál?
Hát a Bogárnak?
- Az még nem volt itthon.
Anyu meg olyan, mint egy hősnő.
Kiállt az ajtóba, attól futottak meg a zsiványok.
- Hát majd megfuttatjuk őket még jobban is.
Mackó munkához látott.
Amúgy igazi cserkészmódra.
Mert az volt ő szívvel-lélekkel.
Igaz, hogy az úton azóta már szekerek, autók is jártak, de nem sok, mert errefelé kicsi a forgalom.
Különösen este.
Mackó kis lámpásával végigballagott az úton, le és fel is.
Persze, hogy megtalálta a fiúk lábnyomát.
A Hercegtől tudta, hogy éppen vízért járt, mikor a sárgák meglepték.
De azt is látta, hogy itt több lábnyom szerepel.
Mégpedig nemcsak az úton, hanem a kapun keresztül is többen jöttek ki .
Megtalálta a helyet, ahol bemásztak és maga is ott mászott be.
Mikor bent volt, hamar kiderítette, hogy itt valamire készültek.
Levert kis karókat talált, felhalmozott havat és egy elejtett ceruzát.
A ceruzán Sándor Karcsi nevét!
Mackót az osztályban mindenki szerette.
Nem a nagy esze, hanem csöndes nyugalma , józansága, örökösen segítő keze miatt.
Ész is volt a nagy fejében, csakhogy az lassan járt.
Igaz, hogy akkor aztán alaposan elvégezte a dolgát!
Most is.
Egész éjjel keveset aludt.
Csak hajnal felé szunnyadt el.
Ökölbe szorított kézzel.
Ami nem sok jót jósolt azoknak, akikre az a vasmarkú fiú haragszik!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE