XII.
- Gyávák és buták vagytok! - mérgelődött Karcsi.
- Olyan pompás szórakozás lett volna a sportpályán, kitűnő buvóhely!
- Láttuk.
Hiszen most is meglesett az a szürke!
- Nem lesett.
Már tudom, mit akart ott.
Ott lakik, mint valami vakondok, az anyjával .
Finom népek lehetnek!
Földetlakó Herceg úr!
Vízért jár, mert még vízvezetékük sincsen abban a lyukban.
Ha másik oldalról kerülünk a pályának, soha meg nem lát.
És vízért is csak este meg reggel megy.
A sárgák haboztak.
Igazán pompás dolognak ígérkezett az a hóvár a tiltott, de ilyenkor üres területen.
Karcsiban meg lehetett bízni, hogy más mulatságról is gondoskodik majd.
- És ha mégis lesnek reánk?
- Sokan megyünk, akkor nem lehet baj.
Hát igen, ez a legjobb módszer.
Sok lúd disznót győz, mondja a közmondás.
Karcsi kitűnő hadvezérnek bizonyult, mikor ezt a tanácsot adta, csak azt a hibát követte el , ami már nála nagyobb vezéreket is megbuktatott: azt hitte, csak neki van esze, az ellenfélnek nincsen.
És hiúsága nagyobb volt gyávaságánál is.
Így történt, hogy a sportpálya körül másnap csodálatos események történtek!
A sárgák csapata - igazán jókora csapat! - a város felőli oldalon közeledett.
Persze , nem egyszerre érkeztek, hanem egyenként, meg párosával és csak sötétben egyesültek .
Mindenik hozott magával valami világítószerszámot, zseblámpást, gyertyát stb.
Mert a hóvár építésénél szükség lesz erre is.
És jó sok ennivalót.
Nagy csodálkozásukra a kis kaput nyitva találták.
Óvatosan kémleltek be rajta, de sehol semmi veszedelmet sem láttak.
Tegnapi nyomukat belepte a frissen hullott hó.
Új nyomot nem találtak, tehát ma délután még egy lélek sem járt erre.
Mikor az egész csapat benn volt már, Karcsi becsukta a kis kaput és a rajta talált kulccsal be is zárta.
Azután nekiálltak, hogy a felügyelő háza felőli oldalon a tegnap elkezdett hósáncot még magasabbra hányják.
Hogy ez nem történt egészen csöndben, azt mindenki elképzelheti.
De ugyan kitől tartottak volna itt, késő alkonyatkor, az elhagyott sportpályán, bezárt kapu mögött?
Kinek akad itt ilyenkor keresnivalója?
Úgy látszik, mégis akadt!
Mert a sportpálya másik oldalánál is erősen nyüzsög valami a hóban.
Mintha hangyák járnának ott igen csöndesen és zajtalanul.
Ott is van vezér, még pedig igen eszes és óvatos.
Ezt Karcsi úrfi kihagyta számításából.
A szürkék azok.
Mackó, meg Tökmag vezetik őket és ami legfontosabb, a sportpálya felügyelőjének az öccse is köztük van, kezében a másik, nagykapu kulcsával!
A hósánc egyre emelkedik, nagy örömére Karcsinak, aki azt hiszi, hogy ez tökéletes védelmet nyujt nekik avatatlan szemek elől.
- Hogy ez milyen buta!
- Dörmögi Mackó Tökmag fülébe!
- Hiszen akkora lármát csapnak , hogy akár körülkeríthetjük őket, észre sem veszik!
Úgy is történik a dolog.
A haditervet Tökmag csinálta, becsületére válik!
Jellemző leírása: többet ésszel, de jó az erő is!
Csak azért is!!
A sárgák észre sem veszik, hogy a hósánc mögül egy, két, majd egész csapat idegen fiú surran elő, akik közéjük vegyülve, buzgón segítenek magasabbra dobálni a havat és így semmi gyanút sem keltenek.
Az elhelyezkedés most a következő: jóformán minden sárga mellett ott dolgozik egy szürke.
Igaz, hogy utóbbiak kevesebben vannak, de a meglepetés bénító erejére is számítanak.
Egyszercsak megkondul az estéli harangszó.
- Fiúk, pihenés, - szól Karcsi és a csöndben messzire hallatszik a szava, - akinek van cigarettája, rágyujthat, akinek nincs, annak én adok.
A sárgák vad iramban rohannak vezérük felé és ebben a pillanatban éles füttyszó hallatszik.
A következőkben pedig csaknem minden sárga nyakában ott terem egy szürke !
Úgy pattantak fel reájuk, mintha paripák volnának.
Persze, nem valami nyugodalmas ülés esik ezeken a lovacskákon, rúgnak, kapálnak, némelyiknek sikerül is lerázni magáról az ellenséget, de nagy része maga kerül közeli érintkezésbe a hóval puhított anyafölddel.
Nem törik semmije, legfeljebb az orra vére indul el, amiről azt mondják , hogy tisztítja az agyat.
Ahol pedig veszedelmessé válik a verekedés, ott-terem Tökmag és ellenállhatatlan dzsiu-dzsicu tudományával segít.
Mackó is megteszi a magáét, olyan nyugalommal püföli a sárgákat, mint valami cséphadarógép.
Mikor pedig Karcsihoz érkezik, különös gyönyörűséggel kapja fel és nehogy megüsse magát a kedves, a magas hóbucka kellős közepébe vágja.
Mire onnan kievickél, a harcnak vége.
Az ellenség tökéletesen legyőzetett.
Megkötözve állanak sorban.
Ez a megkötözés jóformán csak szimbólikus, mert a vékony spárgát akármelyikük is könnyedén el tudná szakítani, de hát itt a diákbecsület parancsol.
Ugyanis ősi szokás a sárgák és szürkék között, - a harc azóta tart közöttük, mióta a két iskolát egymás közelében felépítették, - hogy akit háromszor földhözvágnak, az félreáll és legyőzöttnek számít.
Megköthetik, elvezethetik, nem ellenkezik , különben sokkal súlyosabb büntetés: az indiánkikötés vár reá.
És verekedésben legyőzetni tisztességes dolog, mert ma nekem, holnap neked!
De a kikötés megbélyegez és legalább egy hónapra kiközösíti az illetőt minden közös szórakozásból.
A sárgák hát becsületesen, persze dühösen és nem éppen irodalmi stílussal morogva állanak sorban.
Tökmag lihegve járja sorra őket, hogy a jelképes madzagot kezükre kösse.
Ezt a diadalt el nem engedné a gyerek!
Már a sor végén van, hátra arcot vezényel.
Tán életében sem volt ilyen büszke!
Egy egész, igazi hadsereget győztek el és olyan békefeltételeket diktálhatnak a sárgáknak, amilyent akarnak!
Kicsit muszáj pihenni, mert a verekedésben olyan melege lett, hogy szuszogni is alig tud.
Leül pihenni a hókupac alacsony oldalára.
Ebben a pillanatban hosszú árnyék surran elő a kupac mögül.
Egyenesen Tökmagnak ront és a gyanútlan gyereket levegőbe kapva, belevágja a hóba, még bele is nyomja!
Ahogy az előbb őt!
Csakhogy ő hatalmas, erős fiú, Tökmag kicsi, vézna, fáradt is nagyon , itt mitsem segít híres japáni tudománya, annyi ereje sincs, hogy kiverekedjék a hórakásból.
Ahogy Karcsi belevágta, úgy marad ott, arccal a hóba temetve.
A kegyetlen ellenfél pedig minden szabály ellenére újabb és újabb hógömböket dobál rá, olyan csúnya dühvel, ami egész arcát eltorzítja.
A hócsatának nincs lármája, Karcsi nyugodtan betemetheti Tökmagot, senki sem hallja , hiszen a többiek már messze, a kerítésnél járnak.
Szutykot meg otthon hagyta bezárva .
Karcsi odébb oson, bosszúját kielégítette, az egész háborúból elég volt neki, jó , hogy a kiskapu kulcsa nála van, arra kiosonhat észrevétlenül.
Egy lélek sem látja .
Holnap akár azt is letagadhatja társai előtt, hogy itt volt!
Ember nem látja Karcsi alattomos szökését, de látja más!
Embernél sokkal éberebb valaki!
És hangos, éles rikácsolására valamennyi szürke rohanva közeledik.
Marci az, a Herceg madara, amelyik ott gunnyaszt a kerítésen, ahová őrnek ültették fel.
Itt, ezen a kapun, ahol ő őrködik, emberfia ki nem mehet a Herceg beleegyezése nélkül.
Karcsit körülveszik, lefogják, most már minden kímélet és lovagiasság nélkül.
De Marci még most sem hallgat el, kiabál, rikácsol és szárnyával csapkod.
- Az a madár bajt érez!
Marci, mi az?
Keresd madaram, keresd! - mondja neki a Herceg.
Marci csak erre várt.
Villámgyorsan csap le a hókupacra és csőrével kaparni kezd.
Mackó már ott van mellette.
Hamarosan megtalálja Tökmagot és vasmarokkal emeli ki .
Letisztogatja, dörzsöli, addig, míg az ájult gyerek magához tér.
- Ti végezzetek ezzel itt, - szól oda Mackó a többieknek.
- Kikötés neki!
Én hazaviszem Tökmagot.
- Előbb hozzánk vigyük, - ajánlja a Herceg és úgy is történik.
A meleg tea, dörzsölés, pihenés hamar talpraállítja a szívós kis Tökmagot.
Vállán Marci madárral, lelkesen meséli a harc lefolyását Bogárnak.
Tarjánné fejét csóválja.
- Mi lesz ebből, ha a tanár urak megtudják?
- Nem tudják meg, néni kérem.
A sárgák is egészen rendes gyerekek, csak az a baj , hogy más iskolába járnak és azért muszáj velük verekedni!
Ezt a diáklogikát Tarjánné ugyan nem érti, de megérti, hogy áruló nem akad a fiúk között és így a híres harc nem kerülhet tanári megítélés elé.