Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rejtő Jenő
Texas Bill, a fenegyerek
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
47
Bekezdés
2194
Mondat
4606
Szó
30709
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
13.
Csak most nézhetett a nő után.
Megveregette az arcát.
Edith felnyitotta a szemét.
Fáradt feje odahanyatlott a cowboy vállára.
- Kitartás - dünnyögte Bill -, most már rövidesen lesz mit enni...
A vonat futása lassúbbodott, végül megállt.
- Ez jó hely.
Connicted előtt vagyunk, elhagyatott teherkitérő...
Sok barátom lakik erre, azokat felkeressük...
Nem is kérdezte Edithet.
Felkapta egyszerűen, és mielőtt a vonat teljesen megállt volna, leugrott vele.
Azután lefutott a töltésről.
Nem látta senki.
Connicted külvárosa előtt voltak.
- Letehet... - mondta Edith.
- A friss levegő magamhoz térített.
- Részint örülök, részint nem - felelte, és lábára állította.
Azután ismét kézenfogva vezette.
Így mentek egymás mellett.
A várostól távol egy magányos kunyhó állt.
Bill errefelé kanyarodott.
- Barátaim egyike lakik abban a házban.
Ott kissé kifújhatjuk magunkat.
- Miért... nem megyünk be a városba, és... azonnal... tovább?
- Így ?...
A leány csak most nézett végig magán.
Szakadt, rongyos és sáros volt.
A hajában szénaszálak, a kabátja letépve.
- Mit fogunk csinálni?
- Elsősorban eszünk valamit, azután pihen.
Addig én bemegyek a városba, szerzek valami ruhafélét, és indulunk Keletre.
- Kérem... köszönöm, amit eddig tett értem, de ne kísérjen tovább.
- Talán unatkozott?
- Nem akarom, hogy egy ismeretlen nő ügyéért kockáztassa ilyen könnyelműen az életét.
Az én ostobaságom...
- Miféle kockázatról beszél?
- Tudja jól...
Ha megsejtik, hogy nem haltunk meg; utánunk jönnek...
És maga ismeri "Őt ".
Bill arca elborult egy pillanatra, de azután nevetett, hogy másfél tucat egészséges foga csak úgy ragyogott.
- Ne is folytassa...
Eltökélt szándékom, hogy nem halok meg aggkori elgyengülésben.
Legalábbis tőlem telhetőleg nem támogatom a lehetőségét ennek...
Most keressük fel a barátomat.
- Mi a maga barátja?
- Gyűjtő.
Arizonának ezen a vidékén sok barátom van.
Általában az Államok területén mindenfelé előnyösen ismernek.
Már évek óta közlekedem gyalog erejű járművemen, mint közkedvelt fiatalember...
Mi az?
A leány leült egy kőre.
- Nem bírok... tovább menni...
- Az könnyen lehet, hiszen idejét sem tudja, hogy mikor evett.
- Hagyjon itt... - suttogta lihegve.
- Ne törődjön velem...
Csak bajt hozok magára...
- Szamárság...
Hopp!
Könnyedén felkapta Edithet, és a karjaiba vette.
Nem tiltakozott.
Behunyt szemmel feküdt a férfi karján, mint egy fáradt kisgyerek.
Bill óvatosan lépett a göröngyös, rossz talajon.
Nemsokára egy kis ház elé értek.
Ismét talpra állította Edithet, és szokott módján megfogta a csuklóját.
- Itt lakik a barátom, a Buldog.
Híres gyűjtő, és jó fiú, csak kissé furcsa .
A kis ház csendes volt, mintha lakatlan lenne.
Az ajtón zománcos tábla függött:
VIGYÁZAT!
MÉLYVÍZ!
CSAK SZABADÚSZÓKNAK!
- Először illedelmesen bekopogtatunk - mondta Bill.
- A vén Buldog sokat ad a formaságokra.
És nyomban akkorát rúgott az ajtóba, hogy belerezdült az épület.
Irtózatos káromkodás hallatszott bentről.
- Itthon van - állapította meg örömmel a cowboy.
Nyílt az ajtó, és egy rongyos, szakállas, borzasztóan piszkos öregember állt a küszöbön.
- Micsoda disznóság ez? - üvöltötte a vendégeire.
- Csak fogd be a szád, öreg, mert betömöm...
Pihenni jöttem hozzád.
Az öreg dörmögött valamit "mindenféle csirkefogók " -ról, és beengedte őket.
Edith elsősorban egy szekrényt pillantott meg, amelyre az alábbi hatalmas , figyelmeztető, zománcozott betűs táblát erősítették:
BEJÁRAT
MÁSIK KAPUN
- A hölgy egy unokahúgom barátnője, és víkendre jött - mondta Bill.
- Szeretne enni, aludni, és én azt meséltem neki, hogy te elragadó fiú vagy, hát ne hagyj szégyenben, öregem...
Buldog végignézett a nőn, nem valami barátságosan, azután kinyitotta a másik helyiség ajtaját.
- Itt fekhet - vetette oda kissé dühösen, és amikor a leány lépett egyet a szoba felé, rámordult.
- Előbb egyen!
Hé!...
Bill mentegetőzve jegyezte meg.
- Goromba disznó a fiú, de nem rossz ember...
Nesze, öreg.
A kabátja belső zsebéből egy kis zománcozott táblát vett elő, és átnyújtotta.
MR. EWERS
FŐFOGLÁR
II. FOLYOSÓ
Buldog morogva átvette a táblát, nézegette, majd egy kis kalapáccsal hozzáfogott , hogy leverje róla a betűket.
- Főfoglár...
Rossz kabala - dünnyögte közben.
- A szalonna ott van a zenélő órában...
A lomtárszerű helyiség sarkában egy roskatag íróasztal állt.
Az asztalon két kitömött bagoly, néhány rozsdás sarkantyú és egy virágcserép.
A közepén hatalmas, ütött-kopott, aranyozott muzsikáló óra állt, kihúzható fiókkal.
Bill, néhány rozsdás villanykörte-foglalat és egy Lincoln Ábrahámot ábrázoló kisebb olajnyomat szomszédságában megtalálta a szalonnát.
Ügyesen begyújtott , és reggelit készített.
Kávét főzött, szalonnát sütött, és olykor a leányra nézett, aki előrebukott fejjel ültében elaludt.
A toprongyos öreg letette a táblát, és karvalyszerű, hosszú körmével a fogát piszkálta, nagyot cuppantva olykor.
- Honnan szöktél? - kérdezte azután.
- Pomacból.
De ha kérdezik: nem jártam nálad.
Lehet, hogy sok izgatott lovas fog érdeklődni.
- Ki ez a szépséges mákvirág?
- Más hangon, hé??
Mocskos orgazda.
- Buldog morgott valamit, és vállat vont.
- A hölgy - folytatta csendesen Bill - előkelő úrinő...
- Hm...
A külseje után, letagadhatná...
- Két napja nem evett, tehervonaton és gyalog jöttünk...
Nagy bajt csináltunk .
Azonnal megyünk tovább, különben téged is belekeverünk.
- Nem kértelek rá, hogy gyámkodj felettem.
- Kérlek.
Jegyezd meg, amit mondtál...
Én majd bemegyek a városba.
A nőnek készíts mosdóvizet, ha felébredt, és ne morogj rá, mint valami fogatlan medve .
Próbálj kissé barátságos lenni hozzá.
Az öreg dühösen csapott az asztalra.
- Majd táncra kérem, nem?
- Jó ötlet.
Szeretném, ha öreg napjaidra kissé megkomolyodnál, és használható ficsúr válna belőled...
Így ...!
Halló...
Miss Edith... - gyengéden megérintette az alvót.
Felriadt, szétnyitotta fáradt pilláit, de ismét lebillent a feje.
Nem volt mit tenni, Bill leült melléje, és kanalanként töltötte a szájába a kávét.
Időnként megrázta, és Edith félálmában, gépiesen lenyelte lassan-lassan a reggelit.
- Kész.
Megetettük a kisgyermeket, most vigyük aludni.
Felkapta Edithet, berúgta a másik szoba ajtaját, és odahelyezte az alvót óvatosan egy pokróccal letakart fekhelyre.
- És te? - kérdezte Buldog, amikor visszatért a konyhába.
- Bemegyek a városba, öregem.
Vigyázz nagyon a nőre.
Egy-két óra múlva visszajövök...
Nincs egy tükröd, borotválkozáshoz?
Az öreg csak legyintett.
Elég volt egy pillantást vetni a gondozatlan pátriárka terebélyes, helyenként sárgászöldes, ételnyomoktól tarka szakállára, hogy a kérdés meddősége felől ne maradjon kétség.
Bill fejébe csapta a kalapját, azután, alapos helyismerettel benyitott egy fülkébe, amelyen két rikító tábla is figyelmeztette néhány tudnivalóra:
NYÍLT KIPUFOGÓVAL TILOS BEHAJTANI!
alatta
SZÁMFEJTŐSÉG
Bill, a számfejtőségből, ahová nyílt kipufogóval tilos behajtani, egy csomag cigarettát és két tucat revolvergolyót hozott ki.
Azután elővette a díszes kis revolvert, amelyet nemrégen oly kecsesen Austin fejéhez vágott.
- Ehhez nincs golyód?
Jó, ha ilyen eldugható, töltött kis szerszámot is magánál hord az ember.
Az öreg figyelmesen megnézte a díszes, apró gyöngyházrevolvert.
- Golyóm az van, de cseresznyemagot errefelé nem használnak lövöldözéshez, ebbe viszont az kell.
Visszaadta a pisztolyt.
Bill elsietett.
Buldog valamit mormogott magában , átcammogott a másik szobába, és zord arccal nézte a nőt.
Azután leakasztott az ajtóba vert szögről egy igen rongyos kabátot, és betakarta Edithet.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE