Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A madarasi király
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
15
Bekezdés
1055
Mondat
2028
Szó
21232
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Czinege Pét er üstje.
Czinege Péternek volt egy kis üstje.
A kis üst attól jó, hogy szilvacefréből pompás pálinkát lehet benne főzni .
Ezért a műveletért pénz járna ugyan az államnak, de - egye kánya!
- Péter nem respektálta az állam kapzsiságát, mert biztosra vette, hogy rajta nem csípik.
Kajtor igen kiesett a világból, még a gólya se birt ráakadni soha, nemhogy a finánc, akinek szárnya sincs, hogy átrepülhetné amaz istentelen hegyeket, amik elbújtatták Kajtort az emberi szem elől .
Czinege Péter tehát vígan főzte a szeszt; cefreerjedéskor nap-nap után rotyogott az üstje, mert jószívű, komakedvelő ember létére szívesen lepárlatta a más cefréjét is.
Mulatság volt az neki, igen szeretett az üstjével babrálni.
Ismerte annak minden csintalanságát, még meg is tudta reperálni, ha netalán valamelyik micsodája fölmondta a szolgálatot.
Már pedig a szakértelem gőgje igen élvezetes érzés.
De Péternek még ennél is élvezetesebb volt az a tudata, hogy büntetlenül truccolt egy egész országgal.
Magyar ember szemében ez a legnagyobb virtus, következésképpen a legnagyobb gyönyör is .
Ám szapora virtuskodásnak bánat a vége: egy szép napon, honnan , honnan nem, csak fölbukkan a finánc Péter udvarán .
Az üst éppen javában rotyogott, amikor a zöld ember megjelent .
Péter úgy elbámult a váratlan csudán, hogy ijedtségre se tellett ideje.
Igazában csak akkor kezdett eszmélni, amikor a pénzügyi hatalom fölhívására megjelent a bíró és hitesek lefülelték, fölborították, ki-bepecsételték az üstjét és hihetetlen ceremóniák közt vitték befelé a falu házába .
Péter bánatos arccal nézett utánna.
Inkább vitte volna el a feleségét a finánc.
Az korántsem ért annyit .
*
Pedig ez még csak kóstolója volt a szomoru esetnek, az igazi leve csak ezután következett .
Egy szerencsétlen napon ugyanis becitálták Pétert a szolgabíró elé .
Pétert is, a négy komáját is, akiknek szívességből kifőzte a cefréjüket .
Nagy szomorúságában ez volt a Péter egyedüli vigasztalása.
Nem magányosan fog szenvedni a hazáért, a komák, valamiképpen osztozkodtak a jóban , osztozkodni fognak vele a rosszban is.
Ennek fejében úgy megszerette részvénytársait a szenvedésben, hogy el se bírt tőlük válni s a világért se engedte volna meg, hogy ne az ő alkalmatosságán ránduljanak be Gyarmatra, a szolgabíró elé .
A komák, bár szívük fenekén el voltak keseredve Péter ellen : vállalták a szívességét.
Legalább lovuk nem kopik, ami aránylag sovány haszon ugyan, de mégis valami .
Megérkezvén Gyarmatra, mint méltóságos palóchoz illik, kevélyen ereszkedtek le a komák a szekérről és keményen állottak meg a szolgabíró előtt .
Valamennyinek az járt az eszében, hogy miképpen lehetne a többire kenni az egész felelősséget és némi remény is pislákolt a szívekben, hogy jó ésszel talán megmegy a dolog, ha nem igen csalafinta a szolgabíró tudománya ...
...
A tárgyalás azzal kezdődött, hogy fölolvasták a finánc jelentését, aztán Péterre került a sor .
Ezt a szegényt úgy ki-bevallatta a kemény szolgabíró, hogy végképpen beleszédült, a végén már kertelni se próbált, behunyta szemét és vallott, mint a záporeső .
A komák elképedtek.
Mi lelhette Pétert, hogy így egyszerre belevadult az igazmondásba ?...
Péter, aki talán világéletébe se mondott igazat?!
Biztosan megkergült, vélték és azt hiszi egy apostol...
Dejszen az ő bőrükre ne apostolkodjék senki fia !...
S a tanukihallgatások során olyan istentelen tagadást vittek véghez , hogy még az ő ábrázatukról is lemászott a bőr .
Ezzel aztán a bíróra került az elképedés sora .
- Nem értem kendteket, - rivalt rá az atyafiakra, - a tettes teljes becsületes beösmerésben van, kendtek pedig úgy hazudnak, mint a cigányok, holott kendteket baj sem érheti az igazmondásért, mert kendtek csak tanuk .
No ezeken a szavakon megint csak a komáknak kellett bámulniok.
Ők szentül azt hitték, hogy bűnösök és íme kisül, hogy tévedésben voltak.
De azért nem bizakodtak el végképpen, hátha csak azért beszél így a bíró, hogy vallomásra bírja a fejüket .
- Hát mink csak tanuk vónánk? - puhatolódzik Perse Tamás, egy gyíkszemü palóc.
- Nem lehet az igaz .
- Nono, - ütötte rá Czinege Péter, mert semmiképpen sem akart egyedül maradni a pácban, - nem is igaz a, csak bolondozik a tekintetes úr .
- Válogassa meg a szavát, mert becsukatom, - ripakodik rá a szolgabíró.
- A törvény csak kendet minősíti bűnösnek, mert csak kendnek van üstje; hogy kinek a szilváját főzte benne, az teljesen mellékes dolog .
- Hát ilyet még nem pipáltam! - szörnyülködik el Péter.
- A Perse pálinkájáért is én fizessek, amikor ő itta meg ?!
- Hüm, - bölcselkedik Perse Tamás most már egész bátorsággal, - ha egyszer ilyen a sor, arrul nem lehessen tenni .
A szolgabíró kapott a Perse bölcsességén .
- Tehát beösmeri kend, hogy pálinkát főzött a szilvájából Czinege Péter ?
Perse biztosságban érezvén magát, egyszeriben olyan kuláns lett, mint amilyen veszettül tagadott az imént .
- Hásze, - vallotta, - mér tagadnám, amikor csak tanu vagyok ?
- Hát az előbb miért tagadott? - faggatta a szolgabíró .
- Csak, mer azt hittem, - ismerte be Perse - hogy magam is ludas vagyak.
- Ha mingyárt megmondta volna a tekintetes úr, hogy ártatlan vagyok, nem fillentettem vóna .
Az egyéb komák is boldogan bólogattak .
- Mink se, - jelentették ki egyhangulag .
- Tehát - folytatta a tárgyalást a szolgabíró - valamennyien rávallanak Czinege Péterre ?
- Rá hát, - jelentette ki Perse mindnyájok nevében, - ami igaz, az egyszer igaz ...
Egyszóval rútul bennehagyták Pétert hűtlen cimborái, még a tanudíjat se restelték ellene fölszámítani .
Péter szinte megdermedt ennyi szemtelenségtől: pálinkát főz nekik szivességből, saját lován hozza be őket barátságból, egymaga lakol mindnyájuk bűneért s íme, mindeme erények fejében, hála helyett, a tetejébe még meg is sarcolják a lelketlen komák ...
Szerencsére jó az Isten, végszükségben nem hagyja el az embert; eszet ad neki, derék ötleteket, amikkel ki lehet evezni a nagyobb bajokból.
Czinege Péternek legalább szorongattatása utolsó pillanatában olyan eszméje támadt, amitől legott derüre fordult a kétségbeesése.
De nem kapatta érzelmeit ábrázatjára : egyelőre homályban akarta hagyni a komákat, hogy kitalálásának majdan antul nagyobb csattanója legyen .
Nem is gyanakodtak rá a komák, mindössze ama ténye keltett közöttük némi csodálkozást, hogy nem apellált a kemény itélet ellen, sőt egész készséggel kinyalta bugyellárisából ama hatvanöt forintot, amit a szolgabíró bírságképpen kirótt rája ...
Ezzel a fizetséggel aztán el is lett intézve az egész ügyes-bajos dolog végképen: mehettek a felek hazafelé ...
Azaz mehettek volna, ha lehetett volna.
De csak Péternek lehetett.
A többieket, midőn fölkászolódnának, lerugdosta a szekeréről Péter .
- Micsoda?! - rippant rá hűtlen cimboráira.
- Még az én szekeremre mernek kérezkedni kendtek?
Hát böllér vagyok én, hogy eleven disznókat furikoljak a becsületes szekeremen?!
Ettem én valaha úri tököt nyersen, hogy ilyet gondolnak rólam, he ?!
Igy szavalt Czinege Péter nagy mérgesen, de csak tempóból volt ő mérges, igazában alig volt valaha jobb kedve.
Mert tudta, hogy a gazdag, kényes komák a félvilágért se állítanának be gyalogszerrel a falujukba.
Nem a hat mértföldnyi távolság miatt, sem mivelhogy dagasztó sár uralkodott az úton (a sárral csak megbirkóznának ő kigyelmeik valahogy ), hanem a dignitás szempontjából .
Az fúlt volna bele a sárba, nem is a csizmájuk.
Már pedig azt nem engedi az igazi palóc: inkább meghal, mint hogy csúfot űzhessenek belőle.
Holott van -e csúfabb látvány egy méltóságos képü, kövér, hatlovas gazdánál, amint éktelen utakon izzadva dagasztja a sarat ?!
...
Jól számított Péter.
A komák összebújtak tanácskozásra és elhatározták, hogy kiengesztelik mérges cimborájukat .
- Örömet jelentek, - kezdi a művelt Perse - visszaadjuk kendnek a tanupénzt .
- Köll a kutyának, - utasítja vissza a fölülkerekedett Péter - nem köll nekem a kendtek píze, van hál'Istennek otthon büviben .
Perséék megcsóválták fejüket.
Nem hitték volna, hogy Péter ilyen keményszívü legyen.
Ujra összebújtak és most már még két forintot igértek Péternek fejenként a tanupénzen fölül, ha fölveszi őket a szekerére .
Ám ez se használt már, hát tovább folyt az alkudozás .
A vers vége az lett, hogy ki kellett a komáknak a Péter egész bírságát fizetniök ...
Ilyeténképpen, hála leleményességének, a végén Péter volt az egyedüli cimborái közül, aki ingyen mulatott .
De azért nem nehezteltek meg rá a komák.
Nem voltak ugyan valami vígak a szekér tetejében, de a körülményekhez képest egészségesek voltak s ami fő , meg volt mentve egyéni méltóságuk.
Mert attól nem kellett tartaniok, hogy Czinege eldicsekedjék a furfangos csintalanságával.
Békekötés után nincs gyülölködés: ez egy ősi törvény, amit becsülettel megtart minden jóravaló paraszt .
Hanem azt már nem állhatta meg Péter, hogy így maguk között meg ne füszerezze sunyiságát egy kis jóféle tréfával.
Az ilyes még megmegy módjával az illendőség határai között .
- Tudják -e kendtek, koma, - kezdi egy órai elmélkedés után - hogy mi vóna, ha a Ráró lúnak csak három lába vóna ?
- Hát sántítana - véli Perse és egyben elcsodálkozik az ügyefogyott kérdésen .
- Nem a, - magyarázza Péter, - hanem hasra esne .
- Hát osztán?
Miért kérdi kend? - kérdezik a komák kiváncsian, mert egyikük se tudta, hová akar kilyukadni Péter .
- Csak azér, - vallja be az - mer eszembe jutott, hogy az ember is úgy járna, ha kimarjulna a negyedik lába, hasra esne ...
Általános csodálkozás.
( Az ember negyedik lába !)
Mély csend.
Csak Perse Tamás súg oda a szomszédjának :
- Mán megveszett !
De sebben rájött, hogy bíz az nem veszett meg, csak huncutkodik.
Mert így folytatta Péter az elmefuttattást :
- Tudják -e, hogy mije az embernek az, ami a lúnak a negyedik lába ?
- (No ? )
- Hát az esze! - vágta ki Péter és büszkén agyarára vágta makrapipáját.
- Ha - folytatta további magyarázatképpen, - nincs helyén az eszem , ma én hasra estem vóna .
*
A komák összesunyítottak és szégyenkedve elhallgatának.
Az apró lovacskák csöndesen baktattak a sárban, Péter vígan pöfékelt, a komák elábrándoztak.
Az járt fejükben, hogy a legközelebbi választáskor Pétert teszik meg bírónak, mert az való a falu élire, aki leghuncutabb a faluban .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE