14.
Bulkin halottfehéren, tanácstalanul állt.
Mellette a sovány lótenyésztő és a két másik vendég, ahogy besiettek a lövésre.
A padlón ott feküdt a Lord.
Úgy látszott, hogy halott.
De most nagy nehezen megmozdult, és a tenyerére támaszkodott.
Másik kezével az öve táját fogta, és vörös nedvesség csillant meg az ujjai között.
- Eltaláltak, Bulkin...
Ha akarják... most kiszolgáltathatnak... tízezer ... dollárt jelent... négyüknek...
Hallgattak.
Ez csakugyan nagy esemény.
Itt fekszik a Lord, tehetetlenül.
És elküldte a rablóit is.
- Akárhogy is van - mondta kissé bágyadtan, de szokott határozottságával a Lord -, elsősorban lássák el a sebet, mert... elvérzem, azután, ha akarják... hívják el...
Cliffordot...
Feltették az ágyra.
A lótenyésztő elment.
A golyó elcsúszott a bordán, és így nem hatolt be mélyen.
Bulkin megérezte a hüvelykujjával a roncsolt borda alatt.
A seb erősen vérzett, de nem látszott veszélyesnek ...
- Majd elmagyarázom... - felelte halkuló, de változatlanul hideg hangon.
- Az egyik kezét tegye a golyó alá...
A hüvelyk- és mutatóujjával fogja össze körötte a húst... így... mintha csípne...
Most szorítsa össze teljes erejéből...
Így ...
Erősebben...
A homlokára homályos pára ült ki, de különben egy arcvonásán sem látszott, hogy milyen hihetetlenül kínlódik.
- Várjon - mondta.
- Úgy látszik, hogy összezárult a nyílás...
Kis kaliberű vacak lehetett...
Tágítsa ki késsel a sebet...
A vendéglős halotthalvány volt.
- Eh!
Ostoba ...!
Adja ide a kést.
A Lord szája már kék színű volt, és az arca gipszszerűen fehér.
Elvette Bulkintól a kést, belecsúsztatta a nyílásba, és megforgatta...
- Most... tegye alá a kezét...
Így...
Csípje össze... szo... szorítsa...
Jobban .
- Egy koppanás...
A kis golyó ott feküdt a padlón.
A Lord nagyot sóhajtott.
- Gyorsan... kötözze... be...
Amikor az utolsó vászondarabbal átcsavarták a derekát, belépett az ajtón a lótenyésztő és vele Clifford, a sheriff.