Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bársony István
A rab király szabadon : Fantasztikus állatregény
Keletkezés ideje
1903
Fejezet
15
Bekezdés
1094
Mondat
2875
Szó
30273
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Leszámolás.
A «nagyhatalmak» már átélték volt egy izben a tűzveszély borzalmát , amikor Abdullah a cirkuszt felgyújtotta.
Sőt a tigris égő lápot is látott.
De mi volt mindez a lángban álló őserdőhöz képest !
Az apró tűznyelvek mohó éhséggel kaptak bele az avarba s végig szaladtak rajta.
Ahol cserje, vagy fa állotta útjokat, arra nagy gyorsasággal kapaszkodtak fel.
Pirosló erek jelezték útjokat.
Ezek az erek, amelyek azután mind összefolytak s egymásba olvadtak: nőttek, terjedtek, szélesedtek, amig az egész fát el nem borították lángtengerrel .
Az évezredes fa-gigások borzasztó ropogással égtek, s terebélyes ágaikkal, amelyek leghamarabb tüzet fogtak, sietve adták tovább a rajtok pusztító veszedelmet .
Mintha láthatatlan tűzszellemek üvöltöttek volna; mintha a lángtengert valaki irtózatos erővel korbácsolta volna viharzóvá .
Az erdő sírt, nyögött, ordított.
A szelek megbolondúltak s egymásnak mentek neki; - összecsapódtak s forró áramlatokkal furakodtak egymásba, hogy már a nagy hőségtől is el kellett vesznie annak, aki idejében nem menekülhetett .
A tűzisten megittasult saját művének a rémítőségétől s lobogó sörényü arany paripára kapva, száguldott végig az erdőn .
Nehéz, vastag, sötét füst gomolygott a rengeteg fölött, hasonlatos az örök éjszaka felhőihez .
A füst között, mintha kitörésben levő kráter ontotta volna magából , tűzcsóvák röpködtek.
Szélsodorta égő galy volt az mind .
Ezer dob pergéséhez hasonló zajjal rohantak előre a tűzparipák, s aközben néha egy-egy ágyulövés döreje hallatszott.
Az összeroskadó, egymásra dülő fa-Mathuzálemek vágódtak el akkora zajjal.
Vörösen izzó testtel nyúltak végig az alattok már hamuvá és perjévé vált avaron.
Némelyik a Menydörgők őrvonalán a határpatakba zuhant és sisteregve forralta fel a rászakadó vizet, amelyből egy szempillantás alatt fehér gőz lett .
Az utólsó ítélet napja volt ez.
A pokol belseje csak ilyen lehet .
Megtelt az égő erdő halálordítással és vészkiáltással .
Aki futni tudott, az száguldott.
Akinek szárnya volt, az minden erejét összeszedte s röpült .
De mit csináljon az, akinek se lába, se szárnya ?
A Vörös ördög hiába surrant egyik buvóhelyről a másikra, nem tudott megnyugodni.
A fa odva most semmi.
Az a legbiztosabb halál.
A kövek is mind áttüzesednek: azok alatt megsül az odarejtőző kígyó.
A föld alatt csak hitvány lyukak vannak, amelyek most biztos védelmet nem kinálnak; hisz'nyílásukra dőlhet egy égő faóriás és megtöltheti füsttel-forrósággal a menedékhely titkos rejtekeit .
A Sátán reszketett.
Megértette, hogy milyen senki ő ebben a pillanatban.
Mit ér a méregfoga, ha hasznát nem veheti?
Vagy talán menjen neki a tűznek és marja meg a lángot ?
Eszébe jutott, amit Ravasz sugdosott volt egyszer a fülébe.
Ime, a borzalmak napja itt van, s aki ezt okozta, az a Csíkos fojtogató .
A Sátán felszisszent dühében.
Ha most hirtelen eléje vetődik a tigris: semmi se menti meg.
A Vörös ördög gondolkodás nélkül ontotta volna beléje halálos mérgét .
El innen, el, akármerre!
Ha csúszva is, csak el !
A sistergő vész száguldva rohan előre; azt feltartóztatni nem lehet ...
A Vörös ördög halálos félelemmel és tajtékzó dühhel csúszott át árkon-bokron; céltalanúl, tanácstalanúl haladt s a vakvéletlenre bízta magát a kétségbeesés e nehéz órájában: hátha talál valahol egy mély sziklaüreget, ahol kikerülheti a fenyegető rettenetes sorsot .
Ezalatt történt, hogy a dágványos táján az oroszlán meg a tigris egymással szemközt állott .
A tigris összerándúlt.
Dühében és aggodalmában már elsötétült a látása.
Rekedten nyávogta: - Mit akarsz most, király?
Hát nem látod, nem érzed a poklot?
Most nincsen idő szemrehányásokra.
Eressz utamra, vagy ...
Nem folytathatta.
Ez a fenyegető « vagy » megsemmisítette a király önuralmának utólsó parányát is.
A berber hős neki ugrott és úgy vágta pofon rettentő tenyerével, hogy Bengália díszének az ábrázatáról rögtön lement a bőr .
Második ütésre már nem volt ideje a királynak .
A tigris hörögve, a halálos boszúvágy idétlen hangján virnyogva, mart bele.
A torkát kereste s első lába éles, hegyes karmával úgy dolgozott, mint a motóla.
Laposos, hosszúkás, tarka feje eltünt a király szügyére boruló sötét sörény közt.
Az a sörény két másodperc múlva vértől piroslott .
A berber hős tudta, hogy nincsen mit sokat tétováznia.
Ez a hóhérfajzat el nem ereszti többet, amig lélekzet lesz benne.
Most már hadd vesszen minél előbb.
A sistergő lángok vágtatva jönnek; a párbajnak jóval előbb le kell folynia, mielőtt azok idáig juthatnak .
Szultán nem védekezett; nem bánta, hogy foszlányokban szálldos szét a sörénye a tigriskarmok csápolásától; nem törődött vele, hogy a mellébe hegyes tőrként furódik a Zulejka foga.
Kinézte egy másodperc alatt a tigris tarkóján azt a pontot, amely már a nyakba hajlott bele.
Széttátotta a torkát s sziklák morzsolására alkalmas agyarával átfogta a tigris izmos nyakát .
Aztán minden erejével összeszorította a száját .
India gyöngye fuladozott, de nem mozdúlt onnan, ahová a fejét befészkelte.
Ösztönszerüleg marta magát beljebb és beljebb a király mellébe.
A berber hős úgy érezte, hogy tüzes vassal tépdesik szét hatalmas testét.
Amint újból és újból összeroppantotta a tigris nyakát: valami átcikázott az agyán.
Ugy látszik, gondolta, magam is itt maradok.
Kedves rokonom kissé kényes ponton gyakorolja rajtam a művészetét .
De a halálos tusa közben egyszerre nagyot rándúlt alatta a tigris .
Ugyanakkor éles, szinte sipoló sziszegést lehetett hallani .
A berber hőst ellenállhatatlan iszonyat lepte meg s minden erejét megfeszítve ugrott talpra .
Maga is csudálta, hogy milyen könnyen tudta megcselekedni, hanem ettől a hangtól még haldokolva is en garde-ba állott volna.
A tigris pedig már eleresztette .
India gyöngyének a feje félig levált volt a törzséről, de azért még élt.
Már nem törődött az oroszlánnal, hanem iszonyú erőlködéssel próbált hátrafelé csapni vértől habzó szájával .
Mögötte meg nem szünt a sipító sziszegés.
A fű közül most kiemelkedett a borzalmak borzalma, a Vörös ördög .
A délamerikai korallkígyó kéjelgő gyönyörrel sziszegte :
- Tehát még nem késtem el !
Én küldelek a másvilágra!
Ravasznak köszönheted, aki már régóta ingerel ellened.
Ebből a nagy tűzből látom, hogy igaza volt.
Jó utat neked a pokol fenekére, szép Zulejka !...
A berber oroszlán melle cafatokban volt szétrongyolva, de ha minden tagja külön szakadt volna is le: most összeforrott volna .
Mit? hogy ez a jöttment, ez a méregzsák, akiben se bátorság, se erő , csak átkos titkos boszorkány-hatalom, beleavatkozzék az ő dolgába?!...
Elvegye tőle a teljes diadalt?
- Inkább a halált, mint ezt a szégyent .
Még egy hördüléssel, még egy utólsó rugaszkodással pattantotta ki acélizmait s lecsapott a Sátánra, mint a villám .
Szerencséje volt.
Hatalmas talpa éppen a kígyó fejét érte .
A Vörös ördög egyet nyisszant, de a ránehezedő súlyos talp alól nem bírta többet kihúzni a fejét.
Csak teste többi részével csavarodott tehetetlenül az oroszlán köré .
Szultán remegett az undortól, amint a kígyó síkos, hideg teste végigcsiklandozta.
Végső elszántsággal hunyta be a szemét s egyet harapott a Sátán derekán, azután hátraugrott .
A kettészelt Sátán két külön teste elkezdett a fű közt ugrándozni , kalamajkát járni.
Amint egymásra találtak, összefonódtak, mint a kötél; majd meg szétválni igyekeztek.
Aközben a vonagló kígyótej egyre kereste, hogy mibe öntse az utólsó halált, amit még osztogathat.
Nem volt előtte más, mint a saját teste: abba harapott bele.
Többet azután nem is nyilt szét a borzasztó száj.
Ugy maradt összecsukva, méregfogait enhusába mélyesztve .
Az afrikai hős ezt már nem várta meg.
Jóval előbb odább állott, és amint a patakra rátalált, sebeit hűsítgetve lépdelt végig benne, kifelé az erdőből, olyan irányban, amerre a lángtenger közt egy kis tűzmentes ösvény látszott .
Az az ösvény két kopár szikla közé vezetett, amely mint két meredek fal emelkedett az égnek.
Alig nőtt rajta néhány borókabokor.
- A tűznek itt szét kellett válnia, hisz a sziklát csak fel nem gyujthatta .
Az oroszlán régóta ösmerte az erdő minden zúgát s most ezen a mély úton menekült .
Amerre ment, tenyérnyi vérnyomok maradtak utána a köveken .
A két sziklafalon túl téres erdei rét volt; ha azt eléri a király , akkor a lángok országából kiszabadúlt .
Mögötte minduntalan nagy roppanással dőltek össze az izzó faóriások .
A hőség olyan volt, hogy még a szaharai számum se forralhat különbet .
Még egy pár lépés, és az egyre keskenyedő sziklaösvényről tágas rónára jut ki a király .
Ekkor egy alacsony bokor fölött, közvetlenül előtte, megakadt a szeme valamin .
Egy fej volt ott, egy emberfej, amely a bokorból kiemelkedett .
A mozdúlatlan emberfejen hatalmas bajuszt lengetett a szellő .
Afrika hőse megállott.
Eszébe jutott mindaz, amit Árnyék meg Csúnya mondott volt neki a Menydörgőkről, hogy van közöttök egy rettenthetetlen: a Nagybajúszú .
Nincs másképen: ez az !
Hosszú hónapok óta, amióta a rab király ismét szabaddá vált, ebben a pillanatban érezte először, hogy méltó ellenfél van előtte .
Ime a hős, aki egymaga állotta el a keskeny sziklaösvényt, amelyen minden számítás szerint jönnie kellett a királynak .
A berber oroszlánban megdobbant a hatalmas bátor szív .
Visszafelé nem volt többé útja, csak előre, egyenesen arra, ahol Nagybajúszú várta .
A szabadok királya fáradt volt és a sok vérvesztéstől gyöngülni kezdett, de azért nem hátrált.
Elfogadta a kihívást az utólsó küzdelemre.
Látta , hogy a bokorból egy fényes cső irányul rá, amelynek kis sötét üregéből a tűzdarazsak nagy pukkanás közt szoktak kiröpülni .
Az oroszlán villámgyorsan guggolt le és előre ugrott .
Abban a pillanatban erős, visszhangos dörrenés vegyült az égő őserdő ropogásába .
Az oroszlán látása elsötétült.
A tűzdarázs éppen a szemébe csapott s azon keresztül az agyvelejébe hatolt .
A levegőben, hatalmas ugrása közben, érte a halál, a hősök halála .
Úgy bukott rá a kiszemelt bokorra, hogy Nagybajúszú, aki már nem tudott elég gyorsan félreugrani, elesett súlya alatt .
Egy pár pillanatig mozdulatlanúl maradt mind a kettő.
Végre az egyik felemelkedett .
Az az egyik - Nagybajúszú volt .
Afrika hőse, a rabságából szabadult állatkirály, egyet hördült még , azután a horpasza lassú remegéssel esett be.
Az élet utólsó szikrája is elszállt belőle .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE