Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A Dobay-ház
Keletkezés ideje
1901
Fejezet
28
Bekezdés
2086
Mondat
4817
Szó
43305
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Felvirradt a dicsőség hajnala.
Hétfőn szándékoztak Dobayék hazautazni .
- Minek is maradnánk, - mondta az asszony, - célunkat elértük, s pénzünk jóformán kifogyott, mire hazaérünk .
Inci is hazavágyott.
Mindössze az öreg ur szeretett volna még egy pár napig maradni, ha egyébért nem is, azért, hogy megtudja, vajjon fogy -e a könyve ?
- Két napja jelent meg, - kombinálja az öreg, - két nap alatt meg sem ismerhette a közönség.
A kritika se foglalkozott még vele.
Azonban egy hét: az már idő.
Jövő péntekig bizony itt maradhatnánk, - gondolta, de nem mert nyilatkozni .
Mialatt az öreg igy kombinálgat magában, beviharzik a szobapikkoló s egy névjegyet nyujt át neki :
Teörchváry Árpád - volt a névjegyen .
Ez valami előkelőség lehet, - gondolta a vén Dobay s megigazitván nyakkendőjét és bajuszát, odaszól a pikkolónak :
- Sziveskedjék besétálni az az ur .
És besétált egy elegáns ur, hódprémes kacagányban - akarom mondani - városi bundában .
- Dobay ur ő nagyságához van szerencsém, kérem?
Én Teörchváry Árpád vagyok, a Singer és Wolfner urak megbizottja .
Az öreg ur elképedt és megharagudott.
( Hát csak pudelspringer!
Pláne számlával!
No megállj ! )
- Hát ki hítta?
Nem tudják, hogy csak március elsején tartozom fizetni?
Nem nézik a szerződést? - gorombáskodott a táblabiró poéta .
- Oh kérem, kérem, nagyságos uram, - udvariaskodik Árpád ur, - én nem a számlát hozom - az ki van egyenlitve - hanem az elszámolást .
- Ki a menydörgős menykő egyenlitette volna ki! - riadt föl az öreg , most már sans façon, mert hát pudelspringer előtt minek alakoskodjék .
- A könyv maga, instálom.
501 példány elkelt.
Itt az elszámolás és a pénz .
Az öreg ur fölugrik örömében.
Vállára csap Teörchvárynak és benyomja egy székbe.
Aztán nem is tud mibe fogni, pedig de szeretne valami nagyot cselekedni !
- Aha!
De hisz maga éhes, kedves barátom! - rivalt rá Árpád urra .
- Kérem, kérem, dehogy .
- No lássa, mindjárt tudtam.
Hát miért nem szól, az Istenért?
Pincér , hé !
- Kérem szépen, én nem vagyok éhes .
- De bizony csak megeszi maga...
( Csöngetés.)
De szomjasnak szomjas , mi?
Egy kis konyak megteszi!...
Mi?
- No?
( A pincér bejő.)
- Pincér, pástétomot , sonkát, tojást két személyre és konyakot, mehet!
( Pincér el.)
- Hol hát a pénzecske ?
- 322 forint, - méltóztassék!
Itt az elszámolás .
Az öreg ur mellénye zsebébe gyürte a 322 forintokat, mint a kinek az ilyes csak aprópénzszámba megy, aztán betekint az elszámolásba .
- Pompásan, helyesen, korrektül számolnak az urak.
Nagyon jól van .
Igen meg vagyok elégedve .
- Nagy örömünkre szolgáland, - válaszolt udvariasan Árpád ur, - és minden időben fölajánljuk nagyságodnak szolgálatainkat annak biztositása mellett , hogy mindenkor pontosan fognak rendelkezései eszközöltetni ...
- Ez nem volt ugyan helyes magyarsággal mondva, - tekintélyeskedik az öreg poéta, - de azért köszönöm.
Mindenki nem lehet stiliszta .
A bőséges reggeli megérkezett és Teörchváry Árpádnak végig kellett azt élveznie - nollevelle.
Csak akkor eresztették el, a mikor szegénynek négyrendbeli kupica konyak után már vörösödni kezdett a szeme .
Igy van az.
A magyar ember, ha nagy öröme van, nagyot eszik-iszik rája és tömni szeretné az egész emberiséget.
Már pedig lehetett -e nagyobb örömet csak képzelni is a Dobayénál!
Ért -e valaha kiáltóbb sikert iró e hazában?
Két nap alatt 501 példány !
- Ez egy kész abszurdum, egy kész hazugság volna, ha nem lenne igaz , - magyarázgatja az öreg ur magának, - ha a pénz itt nem volna a zsebemben .
A bankót azután előszedi és szépen kikorrigálja gyürött állapotjukat .
Megsimogatja őket.
Alulra teszi az egyeseket, aztán jöttek a tizesek, végül a százasok: kettő .
Mire belépett a felesége, már ugy nézett ki a bankórakás, mintha legalább is kétezer forint lett volna .
Dobayné elcsodálkozott .
- Miféle pénz ez ?
- Hogy miféle pénz, kérded?
Ez a pénz?
Hát irói keresmény .
- Ki részére ?
- Dobay Alajos ur részére .
- Te irtál ?
- Ezelőtt negyven esztendővel irtani, de csak most értettek meg .
Negyven esztendő kellett hozzá, hogy megértsenek .
- Lojzikám, mi bajod? - ijedezett az asszony .
- Hát csak az, hogy amaz esetben, ha negyven esztendő előtt értenek meg vala, most gazdagok volnánk.
Hja, ez a nagyság átka!
Ha az ember a szellemével meghaladja gyarló korát !
Tévelyeg, ha néha feltekint. "
De ezután a szavalat után már komolyan megijedt Dobayné.
Biztosra vette, hogy megzavarodott az ura.
Csak abban reménykedett legföllebb, hogy muló , átmeneti baj .
- Feküdj le, édes öregecském, - kérte a férjét, - egy kis vértolulásod van, lelkem...
Kipihened magadat s egy óra mulva semmi baj .
- Ugyan, ugyan, Iducim, egy kis konyakot ittam, az igaz, de semmi bajom tőle .
Most veszi csak észre Dobayné a lunch maradványát .
- Ki volt itt, édes ?
- Hát a pudelspringer .
- Miféle pudelspringer ?
- A ki az elszámolást hozta, ihol a ...
Dobayné idegesen kapja el az ivet és ugyancsak kapkodva olvassa :
" Kivonat.
Ngs Dobay Alajos ur részére.
501 drb Elvira keserve à 2 frt = 1002 frt.
Százalék szerződés szerint: 680; marad 322 ... "
- Hát való, - sikoltott föl örömében Dobayné.
- Lojzi, Lojzi!
Te költő vagy?
Te nagy költő vagy?
Ezt nem hittem volna soha !
- Hja, te sem értettél meg, - jelenti ki az öreg ur harag nélkül, - te is csak a korral haladtál .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE