Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A madarasi király
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
15
Bekezdés
1055
Mondat
2028
Szó
21232
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
A komák szórakoznak.
Csűr Márton és Szarka Pál egymásnak különben hites komái, kettecskén üldögéltek a korcsma asztalánál és békésen borozgatának .
Szó is pottyant itt-ott közöttük, de csak ímmel-ámmal.
A szó csak később szokott nekibátorodni: az ötödik-hatodik üveg után; attól függ, hogy milyen erős a bor és milyen kemények a fejek .
Addig mindössze egy lényegtelen kérdést tárgyaltak le a komák.
Szarka Pál ugyanis egy nagyot ásított, aminek okára Csűr Márton igen kiváncsi lett.
Hát megkérdezte :
- Minek ásít kend, he ?
- Csak, - mondta Szarka Pál .
- Mégis ?
- Mégis ?...
Hát mer a Gatyóra gondútam .
- Az lúra ?
- Arra, áldja meg az Isten !
- Hát azér ásítani kell? - csodálkozik Márton .
- Mán hogyne kéne, amikor igen bánom, hogy eladtam, e. m. a. f. - magyarázza Szarka Pál .
A komája megértette :
- A mán más, - hagyta helyben, - azér érdemes volt ásítani .
Ezzel végkielégítést nyervén a Márton kiváncsisága, visszatértek az előbbeni tárgyra: szótlanul nyelték az italt egymás hű komái, Csűr Márton és Szarka Pál .
Először a Pál fületöve kezdett melegedni.
Márton még csak nem is pislogatott, amikor ő már nagyban küzködött a szívéből kikérezkedő érzelmeivel .
- Hajahaj, komám, cudar a világ! - így tört ki kebeléből a magyar keserűség .
- Nono, - oktatta Márton a komáját, - a kapca csak olyan lehet, mint a kapca, olyan nem lehet, mint a baboskendő, mert akkor baboskendő vóna .
- Azér mondom, - magyarázza ki szavai értelmét Szarka Pál, - mer ha cudar nem vóna, nem világ vóna .
Mártonnak nem igen tetszett bölcsességének ilyetén elferdítése, de nem szólt rá semmit, csak a fejét csóválta meg.
Mert az ő beszédjének még nem érkezett el a természetes eredete .
Addig tehát egyoldalulag kellett Szarka Pálnak diskurálnia, azaz olyképen, hogy ő kérdezett és felelt is egyben a komája helyett is :
- Azt kérdi kend, hogy mér nem süt a hold, mér csak világít ?...
Hát az onnét van, mer öreg mán a hold: a lángja kialvadt, csak a parazsa pislákol ...
Mer ű is nap vót ám valamikor, fiatal korában .
Csűr Márton csavart egyet a nyakán.
( Annyi esze tán csak neki is van , hogy ezt kitalálja.)
Szarka Pál ellenben tovább csillagászkodott .
- Igaza van kendnek, koma, a csellag csak afféle hitvány napfióka , akinek még igen kell nőni, hogy nap legyen belüle...
Hogy akkor mi lesz a főddel , kérdi kend, ha mind anyányivá nő a sok napgyerek?
Hát megsül a főd e. m. a. f. Egyéb baja nem történhetik .
Márton újra csak a fejét rázta.
( Hisz ő se bivaly, hát mit magyarázgatnak neki ilyen egyszerű dolgokat.)
Szarka Pál pedig áttért a közügyekre .
- Nono, igen okos az új bába, aki ide került, hiába vitati kend, mer köpülyözni is tud, még peniglen - köpüly nélkül .
De már ez olyan furcsa volt, hogy megszólaltatta még Csűr Mártont is .
- Eszi fene!
Hát mivel köpülyöz ?
- Valamit csinál a vakaróval, oszt avval .
- A vakaróval -e? - csodálkozik Márton és hosszasan elgondolkozik , hogy ugyan mit művelhet a vakaróval az a fránya bába, hogy köpülynek is jó legyen .
És miután igen töri a fejét, gyorsabban kenegeti a kerekét, hogy kisüljön belőle valami.
Nem sült ki belőle semmi okos dolog; de a szavát meghozta az ital ...
Csűr Márton már nem úgy gazdálkodik a szóval, mint Szarka Pál.
Ő nem hatol bele, mint amaz a dolgok velejébe, ő inkább csak lelkesedni szokott .
Lelkesedik pedig a vitézségért, Taliánországért, a hazafiságért, a falu bikájáért , egyszóval mindazért, amiért lelkesedni lehet és szokás .
Természetesen a vitézségen kezdte és Taliánországon.
Katona volt valamikor Grácban, de mivelhogy Grác úgyis igen messzire esik Bolsától, megengedte magának azt a kis költői szabadságot, hogy Taliánországba internálja Grácot, éppen a Venedig mellé.
Mert erről a Venedigről igen sok érdekes dolgot lehet mesélni , miután csak ez az egy úszó város van az egész kerek világon.
Ezt éppen Grácból tudja Márton, ott látta először a Venediget egy panorámában ...
- Látott -e már kend úszó várost koma, aki rézangyala van? - vezeti be Márton a beszélgetést .
- Én -e?
Látott a frász .
- Nohát a Venedig olyan.
Voltam benne, a mikor Grácba szolgáltam, aki Venedigtől mindössze egy jókora bakugrás - alig...
Nohát - folytatta nekiszilajodva a komája bámulatos képétől, - ott nagy ménkü tutajokra építik a házakat; oszt a tutajok a tengeren uszkálnak...
Hogy mér?
Hát csak azér, mer - igen csavaros eszi van a taliánnak, - nem akar pénzt adni a telekér...
Hát a tengeren nincs telek, vagy ha van is, ingyen van .
- Ejha! - dicsérte a taliánok eszét Szarka Pál .
Csűr Márton meg folytatta Háriádáját, a hogy a pillanat ihlete épen a szájába adta :
- Azután oszténg attul is jó a városnak a tengeren lenni, mer akkor nem kell flaszterozni az utcáját, ami igen takarékos állapot .
Szarka Pál nem értette a dolgot .
- Hát holyan ott az utca? - kérdezte.
- A tenger fenekin van ?
- Nem a fenekin, - magyarázza Márton, - hanem a házak között; a tenger az utca .
- De ha úsz a város ?
- Úsz, úsz, - okosítja a találékony eszü Márton, - de csak akkor úsz , ha exekválni akar az állam adóba.
Akkor elúsz, de azonmód visszagyün, ha elmentek az exekutorok...
Akkor osztán lecövekelik a házakat .
- Ugyan, úgy -e?
Akkor a nagyon jól van kigondúva, - véli Szarka Pál .
- Bárcsak eluszhatnánk az adó elül mink is! - tette hozzá s egy nagyot sóhajtott .
Csűr Márton keblében visszhangra talált a koma sóhaja .
- Már mink nem igen úszhatunk el az adó elül, - mondta keserüséggel , - inkább csak az adó után .
Most egy búsuló jelenet következett.
A komák tenyerükbe hajtották borongó fejüket és nagyokat nyögtek magyarok sorsának mostohaságán.
A Venedig persze teljesen elfelejtődött: végképp belefúlt a hazafiúi bánatok tengerébe , hiába úszott tutajokon .
Hanem jött Venedig helyett egyéb.
A csatáit vette sorra Márton.
Ez közelebb feküdt a jelenlévő kedvükhöz.
Magyarok megbosszulására mindjárt agyon lehetett vágni egypár ezer németet.
Csűr Márton pláne egy félmilliót öletett ki belőlük.
Kétszázezret Grác alatt végeztek ki borsodi bicskások (éppen az ő regimentjükben szolgált Csűr Márton ), a többit apránként különböző regementek , különböző helyeken, de legkiváltképpen Bécs alatt.
Márton egymaga tizenhét németet küldött a másvilágra, köztük egy kakastollas generálist tollastul, amennyiben úgy az agyába vágta a csákóját, hogy a füle se látszott ki belőle .
Szarka Pál áhítattal hallgatta a komája kalandjait.
Akár hitte, akár nem.
Amit elhitt belőle, az azért volt szép, mert igaz volt, amit el nem hitt meg azért, mert szépen volt kitalálva .
Igy aztán nagyon jól kijöttek egymással a komák.
Mert Csűr Márton is igen kedves volt Szarka Pál irányában, még akkor sem haragudott meg rá, amikor tájékozás végett egyszer megkérdezte tőle :
- Igaznak mondi ezt, koma, vagy csak mesének ?
...
Ámha nagyon szerették és bámulgatták is egymást a komák: nem kell azt gondolni, hogy ez az állapot örökké tartott.
Borközi állapotban igen változandó az ember kedve.
És a kedve szerint, hol ide, hol oda költözik a virtusa.
Eleinte a szívben lakik meg, ami igen kedvessé teszi az embert.
Ez az állapot szerencsére legtovább tart.
Szerencsére, mert az, ami utána következik , már igen kellemetlen.
Az az állapot az, amikor a virtus a májakra ereszkedik és fölkavarja a bennük található epét.
Ilyenkor már könnyen megesik az is, hogy minden különösebb ok nélkül borosüveggel tiszteli meg a magyar embertársa ábrázatját, csöppet sem törődvén a vélekedésével.
Pedig ez a vélekedés is hasonlóképen üt ki: borosüvegnek borosüveggel válaszol a magyar .
...
Aztán van még egy harmadik állapot is: az, amikor a karizmokba vándorol a virtus.
Ez a borközi állapotnak utolsó stádiuma, amit csak bottal lehet vagy szokás eligazítani.
Szarka Páléknál, miután váltig ittak, természetesen beütött mind a három stádium.
A második egy igen ártatlan, szívre szánt megjegyzésből pattant ki.
Aki tiszteli a logikát, azt hitte volna, hogy inkább csókolódzás lesz belőle .
Nevezetesen így folyt le a dolog :
...
Csűr Márton egy mély fohászt lökött ki a szíve fenekéről és azt mondta Szarka Pálnak :
- Hej koma, én édes, szerelmes komám, a fene tudja mért, igen kedvellem kendet ...
Hát Szarka Palinak ez már nem jól esett .
- Mér'a fene? - kérdezte .
Csűr Márton eleresztette a kérdést a füle mellett, a maga gondolatát fejezte be :
- Pejg én nem igen barátkozok mindenki fiával, - irtó nagy kutya vagyok .
- A mán szent való igaz, - döfött egyet Szarka Pál a komáján előbbeni megjegyzése miatt .
Most már Csűr Márton haragudott meg .
- Mér mondja kend, hogy igaz? - kérdi kidülledt szemmel előrehajolva .
- Ha kend is mondta ...
- Én? - botránkozik meg Márton.
- Az más.
Én mondhatom .
- Kend -e? - vitatkozik Szarka Pál.
- Hát kend tán külömb, mint én ?
- Külömb -e !...
- Én csak azt vettem a szájamba, - folytatja Szarka élesen, - amit kend már megrágott .
No, ez az élce nem igen sikerült Szarka Pálnak.
Csűr Márton kiköpött előtte és megkérdezte tőle :
- Hát ha pökök egyet, azt is a szájába veszi kend ?
Ez már aztán olyan nagy sértés volt, amit lenyelni nem lehetett , Szarka Pál följajdult rá :
- Jujujujújj! - üvöltötte.
- Ezért megkóstútatom kenddel a korcsma padolatját !...
Tehát elkövetkezett a harmadik stádium.
Az izmok megfeszültek.
A komák fölugrottak, mintha acélrugó lökte volna föl őket .
- Hagy lássuk no! - hencegett Csűr Márton és megegyengette a derekát .
- Gyöpre hát, aki rézangyala van! - kiáltotta Szarka és a botja után kapott .
Csűr Márton is fölkapta a magáét.
És, akár csak egy ballerina , kitáncolt vele a korcsma közepére.
Ott még ugrott egyet (olyan volt a természete ) , aztán elhangzott ajkáról a csatakiáltás :
- Uccucu !
Csak ennyi volt a csatakiáltása.
Már a Szarka Pálé cifrább volt, mert neki másféle volt a természete.
Ő leguggolt először a harc terepén, aztán lassan fölágaskodva, hosszan elnyujtva énekelte ki a riadóját :
- Jujujujujújj !
Hát most már rendben volt ez is, - megkezdődhetett a csata szabályszerűen ...
...
A csata leírása előtt tudnivaló, hogy milyen fegyverek voltak használatosak.
Hát tölgyfabotok.
Nem voltak éppen furkók ezek a tölgyfabotok, de azért nekik is volt boldogabb végük, akkora, hogy bízvást be lehetett velük repeszteni bármiféle nemzetiségü koponyát.
A magyart kivéve.
Mert az állja a tölgyfabotot: ki van próbálva hitelesen .
Azért is úgy intézték a komák a páros viaskodást, hogy koponyájukra essék a bot bunkója, ha gyün.
Egyszóval fejjel kell kivédeni a csapásokat.
Igen , mert másutt kárt tehetne a bunkó, (amitől pedig Isten óvjon ), félreugrani vagy curukkolni meg nem való.
Az csalás, ami szégyenletes .
Egyszóval úgy van az, hogy a bottal való verekedés is tudomány , akárcsak a karddal való vívás, amihez különben hasonlít is némileg, amennyiben a viszája annak.
A kardvívó ugyanis azt nézi, hová üssön a kardjával, a botvívó ellenben azt, hogy hová üt az ellenfele botja .
Az első ütést Szarka Pál kapta a fejére.
Jól célzott Szarka Pál a fejével: beleszaladt a botba .
A Csűr Márton felelete már nem volt olyan akkurátus: a homlokára esett a Szarka Pál csapása, ami nem tartozik a szebb csapások közé.
Hanem azért megjárja.
Még mindig nem a füle, sem az orra, a homloka.
Az orrcsapás a legnagyobb csapás.
Mert az orr finnyás jószág, könnyen eltörik.
A törött orr pedig már szégyenletes.
Azért is, aki nem tudja kellőképpen megoltalmazni, jobb teszi, ha ki se áll botra.
Van bicska is .
A komáék jelen esetében, el kell nekik ismerni, se fülben, se orrban kár nem esett, ami szép fényt vet a tudományukra.
Az a körülmény pedig, hogy csak a huszadik csapásra fordult föl az egyikük - Szarka Pál volt, az igazat megvallva - a koponyájuk minőségét dicséri ...
Tehát fényesen sikerült a csata: nem történt semmi baj.
Sőt, ha szerencsének mondható a kijózanodás, hát szerencsés volt a kimenetel.
Mert kijózanodtak a komák.
Bárha alapjában alig tekinthető nyereségnek a kijózanodás , mert nem azért itták meg a komák a sok drága bort, hogy bottal verjék ki az egymás fejéből.
A józanság legfőképen csak arra való jó nekik, hogy be hagyták tapasztani a fejükön ejtett lyukakat, amit pedig részeg ember alig tűrne el magán .
A lyukak betapasztása az asszonyok dolga szokott lenni.
Meg is jelentek az asszonyok egyszeribe.
( Az meg a Mózsi gondja, hogy idején ott legyenek.)
Csűrné komámasszony a tehénólból hozott tapaszt az ura fejére, Szarkáné ellenben a meszesgödörből.
Mert különbözők ám a természetek, kinek ez használ , kinek az.
Hogy mi, azt már tudja az asszony .
A gyógyulás rendesen ment végbe.
Nem állott be semmiféle komplikáció .
Másnapra annak rendje-módja szerint vékává dagadtak a fejek, tehát igen otrombák voltak.
Azonban, üsse kő! - ezt nem igen bánták a komák.
A fő, hogy meglegyen a fejük minden hiány nélkül.
Az pedig megvolt, sőt inkább még meg is szaporodott .
Ami kétes haszon ugyan, de sebaj, majd lelohad a fej.
Bár, ha nem lohadna le, se lenne nagy veszedelem.
Mindegy az, akár mekkora, lánynézőbe a komák már úgy sem mennek vele .
Hanem az utcára már kiviszik.
Mert egy csöppet sem szégyen az, ha valaki virtuskodik.
Ellenkezőleg, dicsekedni való.
El is dicsekednek vele a komák .
Szarka Pál azt mondja, ha megkérdezik a feje irányában :
- Mulatoztam a komámmal, tűle nyertem .
Csűr Márton körülbelül ugyanezt mondja, csak más szavakkal :
- Jádzottam az én kedves komámmal, ű emlékezett meg rúlam .
Arról pedig szó sincs, hogy a jádzást komolyan vegyék a komák.
Sőt ! az csak bensőbbé teszi a viszonyukat .
Azonban maguk között nem beszélnek róla.
Mert az illem úgy hozza magával, hogy észre ne vegyék az egymás nagy fejét.
Minthogy sem ezt tennék , inkább egymás szemébe hazudnak udvarias tisztességtudással :
- Hol járt kend tennap, koma ?
- Én a szőlőbe vótam estélyig, este otthun .
- Én meg bevótam Szikszón sóért .
- No, mingyá gondútam, hogy kend is odavót .
Vége.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE