Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Piroska, Z.
Tökmag bandája
Keletkezés ideje
1934
Fejezet
23
Bekezdés
964
Mondat
2903
Szó
26026
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XIV.
A "Csak azért is" banda haditanácsot tartott.
Szutyok, mint kiegészítő, szintén résztvett.
Mégsem teljes a banda, mert a Herceg hiányzik.
Nem lehet ott.
Ugyanis róla van szó éppen.
Arról, hogyan lehetne segíteni rajta, mit tehetnének érette hűséges pajtásai , akiknél ez a pajtásság egészen mélyen gyökerező baráti érzés, nemcsak játékos szövetkezés.
Az a diákélet, mely ilyen igaz barátságot nem ismer, nagyon szegényes és üres lehet!
Tökmag elnököl.
Vagyis Szutyok.
Legalább is ő ül az asztal tetején.
Mikor a vita hangossá fajul, bele is ugat.
Aztán tovább figyel.
- Ebből pedig nem engedhetünk, ne haragudj Tökmag, - folytatja Mackó csöndesen.
- Mindenki csak azzal segítheti a Herceget, amit munkájával szerez.
Nekem nincs zsebpénzem, Keszegnek se sok van.
Csak te...
- Én két hónapi előleget szedtem már fel! - vallja be Tökmag szégyenkezve.
- No látod.
Akkor a tied se számít.
Csak a munka.
- Igen, de mit dolgozhatnék?
Azt mondd meg!
Te segítesz édesapádnak, meg nálunk is tudsz mindenfélét.
Keszeg órákat ad.
Nekem apa nem engedi, mert azt mondja, eleget gunnyasztok és inkább ugráljak, mozogjak, mikor ráérek.
De azért senki sem ad pénzt!
Szerencse, hogy Szutyok a panaszos hang hallatára gyorsan képennyalta kis gazdáját , így sírás helyett nevetés lett a dolog vége.
Aztán Tökmag álmodozva mondta:
- Hiszen tudnék valamit...
Szutyokkal nagyszerű előadásokat lehetne rendezni.
Ha elmennék vándorcirkuszosnak...
Vagy házakba...
Az udvarokon biztosan dobnának pénzt.
- Tökmag, ha abba nem hagyod ezt a butaságot!
- Mackó ökle fenyegetően emelkedett .
Tökmag harciasan ugrott talpra.
Bizonyosan a lábatlankodó Szutyok az oka, hogy most az egyszer ő került alól.
Lihegve állott fel.
És aki Tökmag úrfi arcát jól ismeri , kicsit aggódva olvashatja belőle az ősi, változatlan jelszót: Csak azért is!
* * *
- Csak ez a nagy hideg enyhülne már! - sóhajtott Tarjánné, mikor begyujtott reggel a kis kályhába.
Mi lesz velünk, ha még sokáig tart a tél?
Sok szegény ember kérdezte ezt azon a kemény, embertelen télen.
Mindenik a Gondviseléstől várt rá feleletet.
De a Herceg - akin a nevezetes háború óta rajt maradt a Földetlakó név - nem elégedett meg a tétlen várakozással.
Hetenként kétszer, még korábban kelt és a péknek végzett munkája mellett kijárt a csarnokba is, hogy a keddi és pénteki piacnapon rakodással, kosarak hordásával megkeressen valamit.
Az egyik nagy házban lakó szenes is el-elhívta néha segíteni.
A sok munkától olyan sovány volt, mint az agár.
Igaz, hogy karja, lába csupa izom .
Csak az étvágyára haragudott.
- Mit ér, ha dolgozom, mikor utána mindent felfalok! - mérgelődött magában .
Kénytelen-kelletlen, hogy az otthoni keveset ne fogyassza annyira, elfogadta az iskolai ebédet, amit Galambos tanár úr ráparancsolt.
Ennek kettős haszna volt: először is jóllakott valamennyire, másodszor a kemény hidegben - ha délután is volt tanítás -, nem kellett hazakutyagolnia.
Legalább is a tanár úr így képzelte el a dolgot.
Igen ám, de akkor ki kíséri Bogarat haza?
És ki hasogat fát anyunak?
És ki vígasztalja, ha nincs munkája?
Ki ad enni Marcinak?
És, ha anyu munkában van, ki rak a kályhára, hogy ne jéghideg szoba várja, mikor hazajön?
Akinek ennyi kötelessége van, az komoly családfő és nem kuksolhat az iskolai melegedőben délidőn.
A tanulás is nehezebben megy most.
Különösen a mathematika.
Eddig Tökmag segített, de mostanában mindig más dolga akad.
A Herceg szomorúan állapítja meg, hogy hiába, mégis más élete van egy gazdag fiúnak, társaságba, nagy uzsonnákra, táncolni kell járni , meg vívni tanulni, meg a jó Ég tudja, mi mindent.
És, ha irígységet nem is érez - ez az érzés egészen idegen becsületes lelkétől - nem bánná, ha mindabból a jóból, amitől Tökmagnak nincs ideje hozzájuk eljönni, legalább Bogárnak juttathatna valamit.
Az ember még a legjobb pajtásai lelkébe se láthat bele egészen.
És így születnek az igazságtalan gondolatok.
Mint teszem például, Tökmag esetében.
Az a "társaság, meg táncos uzsonnák", ahova Tökmagnak mostanában olyan sűrűn el kell járni...
Talán legokosabb, ha titokban elkísérjük Tökmagot egy délután.
Megigérem, hogy igen érdekes dolgokat látunk majd.
Már maga az indulás sem egészen hétköznapi.
Vadasyék kertjén ugyanis két kapu van .
Tökmag, meg elválhatatlan árnyéka: Szutyok úrfi, egyiket sem használja.
Sokkal gyorsabban és főként feltűnés nélkül távozhatnak a kerítésen át a szomszéd üres telek felé, amelyet szerencséjükre egészen sűrűn benőtt a gaz, még ilyenkor, télidőn is meg lehet bújni benne.
Különösen két hősünk termetével!
Nem üres kézzel távoznak hazulról!
Burkus szigorúan, de lustán bámul utánuk.
És bizonyosan csodálkozik, hogy mire kell Tökmagnak az a gallér, meg éktelen nagy kalap , amit valahonnan a padlásról csent el.
Hosszú pózna, apró zászlók és nagy doboz tartozik még az útikészlethez.
Tökmag barátunk lihegve cipeli, bár Szutyok is segít.
Az üres telek végén újabb kerítés, azontúl már az út, rohanva vágtathatnak odébb , mégpedig befelé, a város felé.
A legelső nagy ház udvarán állapodnak meg.
Ha Vadasy igazgató uram most látná ifju csemetéjét, nem tudom, mit szólna hozzá!
Tökmag nem gondol erre.
Buzgón állítja fel a dobozt, beléje a póznát, melynek végén zászlók lengenek.
Aztán apró trombitát vesz elő és belefúj.
A harsogó hangra rendszerint megnyílnak ajtók, ablakok, Tökmag kalapjába rejti arcát és trombitál.
Míg elegendő kiváncsit lát a folyosókon és udvaron.
Akkor szónokolni kezd.
A szónoklattól Szutyok nyugodtan elpirulhatna, annyi dícséretet halmoz reá kis gazdája.
Nem sokáig örvendhet a dolognak, neki is kijut a munkából!
Mégpedig a legnehezebbje!
A pózna oldalába vert apró faszegeken fel kell kúsznia a zászlókig.
Attól függ, mennyi jövedelemre van kilátás!
Ha sok a néző, Szutyok a legfelső lobogót is hajlandó lehozni.
Ha csak pár fillérre van kilátás, akkor megelégszik kevesebb dicsőséggel.
Az adományok kis zacskóba kerülnek, Tökmag kutyaidomító és cirkuszigazgató úr összeszedi kellékeit és odébbvonul.
Rendszerint egész csapat gyerek kíséretében, akik szivesen megnézik többször is a mutatványt - ingyen.
Máskor meg tevékeny részt vesznek a mutatványban.
Tökmag felajánlja, hogy birkózzanak meg a kutyájával.
Először nagy nevetés a válasz, aztán a jelentkező kiáll és egy perc mulva legyőzöttnek jelenti ki magát.
Mi, akik Szutykot még a dzsembori idejéből ismerjük, nem csodálkozunk!
Hiszen Keszeg , de még Mackó sem bírt vele!
Nem az ereje, de ügyessége káprázatos és mikor újabb győzelem után Tökmag előtt elfekszik, szeme boldogságtól ragyog.
A zacskó egyre tömöttebben domborodik Tökmag zsebében!
Amíg egyszercsak... ez a mondás rendesen rosszat, veszedelmet jelent!
Most is.
A veszedelem ugyan elég jámborul Burkus formájában mutatkozott, de következményei már súlyosabbak.
Nehogy azzal vádoljatok, hogy túlságosan felcsigázom kíváncsiságtokat, hát elmondom hamar:
Burkus nagyon szeret autózni.
Vadasy igazgató úr sokszor elvitte magával a hatalmas állatot.
Burkus rendszerint nyugodtan ült a vezető mellett, méltóságteljesen nyujtogatva nyakát, ha valami érdekesebb látnivaló igérkezett.
Azért csodálkozott az igazgató úr, mikor egyik útjuk közben, Burkus nemcsak nézett , hanem hatalmas ugrással kint is termett az autóból.
Aztán nekiugrott egy kapu előtt álldogáló gyereknek, majd feldöntötte, körültáncolta, visszarohant az autóhoz és ugatott, ugatott, mint a kutya, mikor váratlan öröm éri.
A vezető megállt, az igazgató úr parancsára követte a továbbtáncoló Burkust, benézett a kapun, melyen keresztül a kutya örömének tárgya már eltünt.
Éppen úgy rohant vissza, mint Burkus, valamit mondott, mire az igazgató úr is futni kezdett.
Úgy látszik, Burkusról rájukragadt a sietés láza!
Tíz perc sem telt bele, az autó igen megszaporodott számú utassal vágtatott, rohant felfelé a Somlói úton.
Az utasok között mélységes csönd honolt.
Még Burkus is némán csóválta farkát kisebbik gazdája előtt, aki szemébe húzott óriás kalapja alá rejtette dühét, csalódását.
Haragja csak akkor enyhült meg, mikor a zsebében domborodó pénzeszacskóra gondolt!
Éz a zacskó maradt vigasztalása a három napig tartó szobafogságban is, amikor Szutyokkal együtt bőségesen elmélkedhetett a sors igazságtalanságán.
Mi ne higyjük, hogy Vadasy igazgató úr igazságtalan!
De minden kérés, szigorúság kárbaveszett.
Tökmag nem árulta el, miért csinálta azt a "bolond őrületet".
Nem árulta el.
Csak azért sem!
- Tudod, Szutyok, nem bírom, mikor a szemüket meresztgetik és dícsérnek!
Inkább szidjanak.
Az ember úgyis olyan kevés jót tehet.
Legalább ne járjon a szája!
Mackó is ezt mondja mindég!
Szutyok, miután Tökmag egész reggeli kávéját lenyelte, csak helyeselni tudott.
Akkor is, mikor a harmadik nap leteltével a ház ura maga elé rendelte őket:
- Remélem, észretértél, Laci.
Azt hiszem, ez a kis vacak kutya az oka és...
- Nem adom!
Szutykot nem adom, apa!
Találj ki más büntetést!
- Csak ne kiabálj.
Senki sem akarja elvenni tőled.
Legalább is most nem.
De ha a bizonyítványodban egyetlen kettes lesz!
Vadasy igazgató úr vésztjóslóan szigorú képet igyekszik vágni, Tökmag pedig mosolyog , elégedetten és diadalmasan.
Ahogy egy bandavezérhez illik!
Csak egyetlen gondja van még.
De azon majd Mackó segít!
Bizonyosan.
Hogy hogyan juttassa el a pénzt a Hercegnek!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE