ELTE regénykorpusz

Mikor Aladár e sorokat vette, mindkét keze tele volt munkával, még pedig igen kellemetlen munkával, mit érteni fog mindenki, ha azt mondjuk, hogy perről volt itt a szó .

Az öreg Kaposvárynak valami elmulasztása végett, azon időben, midőn, mint gyámnok, Aladár jószágait kezelte, most per keletkezett, mely Fehérvárynak sok pénzbe, lótásba, futásba, s fölötte sok méregbe került .

A ki valaha pert folytatott, annak többet nem kell mondanunk, tudni fogja miért nem volt Aladár oly sokáig Kaposváryéknál .

De hogy az egész dolgot nem emlitette előttük, s most sem irt nekik, ennek egyszerü oka gyöngédsége.

Nem akarta, hogy az öreg Kaposváry tudja, mennyi bajt szerzett fiatal barátjának, hanyagsága által .

Mind a mellett az öreg házi orvos sorai, bár első pillanatban Aladár alig hitt szemeinek, csakhamar reá birták az ifjut, hogy minden dolgát félre tegye s Kaposváryékhoz siessen .

Az öreg ur szokott szivességével fogadta Aladárt, az öreg asszony nyájasan, de némi elfogultsággal - Irma hideg reátartással .

Megbolondult -e az a vén Kormos?

- Gondolta Aladár, kellemetlenül meglepetve Irma szokatlan hidegsége által; - azt hiszem, helyesebben fejezte volna ki magát, ha azt irja, jöjjek ide, ha arról akarok meggyőződni hogy Irma nem szeret .

Igy állván a dolog, nem csuda, ha az öreg ur majdnem egyedül vezette a társalgást, melyhez a többiek csak egy-egy szóval, vagy valami jelentéktelen megjegyzéssel járultak .

Érteni fogjuk azt, ha megmondjuk: hogy az öreg Kaposváry szót sem tudott azon hirről, Aladár eljegyzését illetőleg, melyet Kormos jónak látott forgásba hozni, bár, mint ezt mindenki gyanithatja, az egésznek legkisebb alapja sem volt .

Kaposváry t. i. esküdt ellensége volt minden mendemondának - vulgo pletykának - s azért az öreg asszony, ki, köztünk legyen mondva, férje ellenszenvében koránsem osztozott, nem merte vele közölni, mit az orvostól hallott.

Hogy pedig Irma erről nem szólt, alig szükség emliteni .

De alig hagyta el a szobát az öreg ur, midőn Kaposváryné félretette kötését, pápaszemét leemelte orráról, s egy oldaltekintettel leányra, ki igen szorgalmatosan varrogatott, ekként szólt :

- Valóban édes Aladár, nem hittem volna, hogy oly kevés bizodalommal vagy hozzánk, legjobb s legrégibb barátaidhoz .

- Kevés bizodalommal? ismételte Aladár meglepetve, s mi által adtam e sértő vádra okot .

Irma föltekintett, s félig öntudatlanul szegezte szemeit az ifju nyugodt vonásaira .

- Az által, hogy mi vagyunk, ugy látszik, az utósók, kikkel eljegyzésedet tudatni akarod .

- Eljegyzésemet? kiáltott föl Aladár, a legkellemetlenebbül meglepetve, eljegyzésemet? kivel, ha szabad kérdeznem ?

Irma ajkai körül félmosoly derengett, mig egy sugára az örömnek villant föl szemeiben .

- Bánhalmy Etelkával; - felelt az öreg asszony .

- Ha, ha, ha! - tört ki Aladár, azt sem tudván nevessen -e, vagy mérgelődjék e légből kapott hazugságon, - s ön kedves néném elhitte e vastag hirkacsát ?

- Hát miért ne hittem volna! kiáltott föl Kaposváryné kissé boszankodva, hogy reá szedette magát, de mégis látszólag könnyebbülve.

Etelka szép leány, a mellett gazdag is, és végre ideje, hogy házasságról gondolkozzál .

- Ez utóbbiban igaza lehet kedves nénémnek, felelt Aladár egy tekintettel Irmára, ki elpirulva sütötte le szemeit, de ebből nem következik ám, hogy éppen Bánhalmy Etelka legyen szivem választottja.

- Kérem, mondja meg csak, folytatá rövid szünet után, kitől hallotta néném e gyönyörü mesét ?

- Kormostól; felelt a nő .

- Kormostól! ismételte Aladár, s pár percig mélyen gondolkozott, aztán mosolyogva folytatá: tudtam rég, hogy öreg aesculápunk szeret kissé pletykálni, de nem tudtam, hogy a mellett oly jó költő is.

Ha meglátja, mondja meg neki bátran, hogy ez egyszer igen nagyot füllentett .

- Annál jobb, felelt Kaposváryné, mert mind a mellett, hogy Etelka kedves leány, még se hiszem, hogy neked való volna .

- Tökéletesen egyet értek nénémmel; erősitette Aladár hevesen .

- Most mennem kell, gyermekeim; szólt az öreg asszony fölkelve, már fél órája, hogy a majorosné ott ácsorog a kapu előtt, beszélnem kell vele a pulykák végett .

Evvel Kaposváryné kisietett, s Aladár és Irma egyedül maradtak .

Pár percig mindketten hallgattak, aztán Aladár közelebb vonta székét Irmához s reszketeg hangon kérdezte: - És ön is, kedves Irmám, ön is azt hitte, azt tudta elhinni, hogy Bánhalmy kisasszonynyal jegyben járok ?

Nem tudjuk mit felelt e kérdésre a szép Irma, mert a leskelődés illetlen dolog, melynek gyanujába nem szeretnénk jönni; elég az hozzá, hogy mikor Kaposváryné jó félóra mulva visszatért a szobába, Irma égő arccal kisuhant abból; Aladár pedig, örömtől sugárzó vonásokkal neki rohant az öreg asszonynak s összevissza ölelgette .

- Mi lelt téged Aladár? kérdezte Kaposváryné kibontakozván karjai közül, nem csekély meglepetéssel .

- Az, kedves, kedves néném, hogy a legboldogabb ember vagyok a világon.

Irma megigérte, hogy enyim leend .

* * *

Az nap estéjén Aladár találkozott az öreg orvossal .

- Ugy látom, hogy tanácsomnak egy részét követte, mert itt van; szólt az öreg ur szárazan, követte -e a másikat is, és verte a vasat ?

- Vertem ám, felelt Aladár nevetve, miután ön, doctor ur, a tüzbe tette.

De máskor ne méltóztassék oly óriási kacsákat szárnyakra bocsátani .

- A cél szentesiti az eszközöket! felelt az orvos szives kézszoritással; némelykor csak igazuk van a bölcs jezsuita uraknak .

Evvel mindketten karonfogva a kastély felé indultak, melynek lakóitól, azt hiszszük, most végbucsut vehetünk .

Jósika Júlia

Konrád

XV.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Jósika Júlia

Konrád

XV.