Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bársony István
A rab király szabadon : Fantasztikus állatregény
Keletkezés ideje
1903
Fejezet
15
Bekezdés
1094
Mondat
2875
Szó
30273
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Mintha álom lett volna.
A következő tavasszal, amikor a sok hó már elolvadt s a bokrokra kicsalta a rügyet a napsugár: egy vén róka csatangolt végig az őserdő leégett részén, amelyet a nagy tűz óta mindenki került, mint a gyász és elmulás tanyáját .
A róka egymaga ődöngött az egész környéken, ahol mindössze is egy hollónak a szavát lehetett hallani.
A holló nagyokat sikkantott, valóságos kürthangokat adott, ami nagyon eltért rendes, nyugalmas korrogásától.
A róka idegesen piszkálgatta ki füléből a csiklandós hangokat s meg-megrázta a fejét .
- Mi az ördög lelheti Gyászt, hogy úgy bomlik? kérdezte magában, s arra vonult, hogy kiváncsiságát kielégítse.
A dágványos felé kellett kerülnie , hogy útját rövidítse, besurrant az égett sűrűbe, a patak mellett .
A bokrok feketén, kormosan meresztgették beteg, vagy halott galyaikat.
Az óriás-bükk, amely roppant ernyőként borúlt volt a bozótos fölé , csonkán, összeégve mutogatott merev, hideg ágaival a világ minden tájéka felé.
A holló a halott bükkfa fölött keringett s valamit szidott, ami odalent volt .
Amikor Ravasz odaért, rémülten szökött vissza.
De minthogy semmi se mozdúlt: megint előrebújt s óvatosan dugta ki az orrát a kormos bokrok közül .
Egy hatalmas fekete csontváz guggolt a nagy bükkfa tövében.
Hosszú karjaira támaszkodott, mintha éppen fel akarna kelni .
A róka sokáig nézte-nézte.
Egyszer csak felvillant a szeme.
- Nini , mondta, ez Cézár!...
A szegény mellbeteg gorilla, aki valószinüleg meg se moccant a tanyájáról, úgy érte itt a nagy tűz .
Elősompolygott s körülszaglászta az összepörkölődött csontvázat .
- Ime, az utólsó a nagyhatalmak közül, vakogta halkan.
Mind elmentek , mind, csak ez maradt itt.
A királynak végkép nyoma veszett.
Senki se tudja, mi lett belőle.
Utóljára a sziklafal között látta egy átröpülő szajkó.
A Vörös ördögöt hiába hivom a köve alól: nem jön, nem is sziszeg.
Bizonyos, hogy elpusztúlt; hisz ő legkevésbé menekülhetett.
India gyöngyét egy bagoly úgy látta összemarva, végvonaglásban.
A nagyhatalmak eltüntek már valamennyien, - mintha ittlétök csak rossz álom lett volna .
A holló még folyvást nagy lármát csapott a magasban.
A róka rászólott: - Mit zajongsz annyira, Gyász?
Talán megint gyűlésre hívod a szabadokat ?
- Ördögöt, mordult fel a félszemü holló.
Kell is nekünk gyűlés , összetartás!
Kiki csinálja a maga dolgát, mint régen.
Akkor volt boldog világ .
Ezentúl megint úgy lesz .
A fiskális vállat vont.
Befelé-nyelven mormogta :
- Mintha én máskép csináltam volna valaha!
Csak az ostobák lehetnek igazi rabszolgák .
És fennhangon tette hozzá, kifelé-nyelven :
- Az egész tavalyi esztendő álom volt, rossz álom .
- Az! az! korrogta a holló, és elkezdett úszni a levegőben, egyenes irányban, amerről egyik pajtásának a hívását hallotta .
A róka is tovább ment.
A patak partjáról még egyszer visszanézett.
A gorilla csontváza úgy mosolygott rá, mintha hívná .
Ravasz megborzadt; lába közé kapta a farkát és sietve loholt el .
Az őserdő csöndjében csak egy harkály kopogtatása hallatszott .
Verőfény játszadozott és táncoltatta enyhe sugarait .
A langyos levegőben, a vágás felől, ibolya-illat szálldosott erre , szellőparipák hátán .
Az uj élet reménységét hirdette a tavasz felséges, üde lehelete .
VÉGE .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE