XVIII.
A közelgő vihar.
Lángba volt már borulva az egész alvidék.
Testvér testvérét ölte, gyilkolta.
Horvát, Tótország és a határőrvidék nyíltan kitűzte a lázadás zászlóját, megtagadta az engedelmességet a magyar kormánynak.
Nem ismerik ezt.
Nem is akarják ismerni. ök egyedül a bécsi minisztériumtól fogadnak el bármely rendeletet, egyedül az parancsol nekik.
A »kedves bán« elvállalt szerepéhez hiven, helységenként, városonként járta be Horvátországot, izgatott, biztatva a népet a magyarok ellen, mint akik őket ki akarják irtani.
És az elégületlenség csakhamar fajgyűlöletté változott és az napról-napra növekedett, mint erős széltől élesztett tűz lángja.
Gondoskodtak Bécsben, hogy az hamar ki ne aludjék a szivekből.
A bánságban levő rác és szerb helységek nyílt lázadásban törtek ki, fegyvert ragadtak, táborba szállottak, pusztították a magyar falvakat, városokat, gyilkolták ezeknek lakosait.
A jövő felett aggódó hazafiui lélek elborult, midőn ezeket látta, mélységes örvény tátongott előtte, mely talán őt, de vele együtt a most lázongó nemzetiségeket is elnyeli.
A diplomácia nagyon kegyetlen.
Nem kíméli áldozatait.
Neki csak eredmény kell.
Bármily utón és bármily áron érte is el azt .
— Királyi fönséged méltóztatik tudni, mondotta Kossuth egy miniszteri tanácskozmányban, mely a nádor elnöklete alatt ez annyira elmérgesedett ügyben tartatott hogy a bán, bár ki is lett nevezve, a báni esküt mind ez ideig le nem tette s hogy nemcsak titokban lázitja a népet s izgat Magyarország és a kapcsolt részek között századok óta fönnálló s legújabban szentesitett törvények által is megerősített törvények felbontására, de egyszersmind ki- hirdetteti, hogy senki más hatóságnak, mint a bécsi minisztériumnak engedelmeskedni ne merészeljen.
E végett rögtönitélő bíróságot állított föl a kapcsolt részekben, Szeréin-, Verőce- és Pozsegamegyékben s mind ezen törvényellenes tetteivel nemcsak hogy hatáskörét tulterjeszkedőleg él, hanem királyi fönséged jogait is gyakorolja, törvényeink értelmében ugyanis királyunk távollétében fenségedre ruháztatván a végrehajtó hatalomnak gyakorlása.
Indítványozom ennek következtében, méltóztas- sék királyi fönséged őt törvényszék elé idéztetni, s vele mint lázadóval törvényeink értelmében elbánni .
A miniszterek egyhangúlag osztották Kossuth nézetét.
— A bán urnák, végezte Kossuth szavait, erős támoszlopa lehet, hogy eképpen mer dacolni törvényeinkkel, hogy ellene mer szegülni ő felsége egyenes akaratának.
Fönséged tiszte megparancsolni a kötelességéről megfeledkezett bánnak, bogy tör-vénytelen rendeletéit tüstént visszavonja, s erről fönségedet gyorsfutár által haladéktalanul értesítse.
A királyi helytartó ő fensége máskor derült arcán komor jövő árnya borongott.
Talán már sejtette a hatalmas kezeket, melyek azon ármány szálait szövik, melyekből véres dráma fog idővel kifejlődni.
Mit tegyen ?
Szive e nemzethez vonzotta, melynek körében született és növekedett, melyhez dicsőült atyjának nagy emléke csatolta, s azon szeretet, melyet személye iránt az egész nemzet tanusitott: kunyhók lakói és paloták urai egyaránt.
Amott családja, emitt nemzete érdeke ellen kell tennie.
Lelkén kínos fájdalom vonaglott keresztül.
Egyébiránt lehet, hogy sejtelme alaptalan.
Talán csak fenyegető villám ez, mely az átfutó viharral elvonul.
Talán hirtelen megáradott folyam, mely bár kiszaldtotta partjait, de kevés idő múlva ismét vissza fog térni medrébe.
A törvények helyreállítása s minden jövőben történhető törvénytelenségek meggátlása tekintetéből, végezte Kossuth szavait, szükség, hogy fenséged királyi biztost küldjön ki, ki a maga mellé veendő polgári egyénekkel egyetemben, a közrendre és csendre, a vagyon és személybiztonságra felügyelvén, különösen őrködjék, hogy a néhol már nyilván is mutatkozó elszakadó törekvés sikeresen meggátoltassék, indítói kinyomoztassanak s törvény szerint megfenyittessenek s azon ősi törvény, melynek alapja Magyarország és a kapcsolt részek egysége : a jövőben is állandóan fönntartanék.
A királyi helytartó mindezeket igen helyeseknek és üdvösöknek találta.
E tanácskozmány eredménye lett ama királyi rendelet május -ről, mely Jellasich működését kárhoztatja, királyi biztosnak b.
Hrabovszky János főhadparancsnok és altábornagyot nevezi ki, meghagyván neki, hogy ahol személyes munkálkodása megkivántatik, mindenütt megjelenjen, teljes erejének hatása tekintetéből a sorkatonaság hatósága alá rendeltetvén.
— Adja Isten miniszter urak, hogy kczös működésünknek óhajtott sikere legyen, mondotta a nádor.
— Fönséged kezében van letéve a legfőbb hatalom, amit fönséged bizonyára a haza javára fog fordítani ; igy Isten áldása leend rajta, végezte Batthyány.
Dacára a reménynyel biztató jövőnek, a miniszterek aggálylyal eltelve távoztak a nádori palotából.
Valamely balsejtelem szorongatta mindnyájának lelkét.
Még akkor a balsejtelemnek nem lehetett nevet adni arra, mi ezt valódi néven nevezné, még most gondolni is bűntett volna.
És mégis mindenkinek redős homlokára föl volt írva az olvasható betűkkel.
Talán már mindnyájan látják a vészt, mely a hazát fenyegeti, mint tapasztalt tengerész a közelgő vihart egyetlen szellő lehelletéből megérzi.
Aggasztó gondolatokkal terhelve tért Kossuth lakására.
Sokáig sebes léptekkel, izgatottan sétált föl s alá szobájában, mig halvány arcán viharzc indulatok cikáztak át.
— Hisz ez szörnyűség, hallatlan bűn, játékot akarnak űzni a nemzettel; látom a boszorkány kezet, mely e bábot mozgatja.
— Ez a bán !
Ez a bán !
Ez a nemzet elé gördített szegletkő !
Bécsben sok mindenféle kényes hirt suttognak ez udvari kegyenc felől.
És meme -e ő saját rovására annyit kockáztatni ?
nyíltan ellenszegülni a királyi fölség legmagasb akaratának!
Nem ; erős védbástya van háta mögött, csakhogy mi ezt most még nem láthatjuk.
A boszorkány konyhán főzik a mérges
kotyvadékot, melylyel bennünket elpusztítani akarnak.
— Ah, ez pokoli ármány lenne, kiáltott föl a gondolatra, mely lelkén, mint sötét éjen a pusztító villám átcikázott, de asért Magyarország ezer éves életét meg nem öli.
Megoltalmaz bennünket az erős és igazságos Isten és a nemzet erős egyetértő akarata.
Ha Isten velünk, ki ellenünk ? !
Jöjjön egyébiránt aminek jönni kell, mondotta dacos bánattal, mi szembe nézünk a már közelgő viharral és ha a szükség kényszerít reá, férfiasán szembe is állunk vele.
Aztán ítéljen felettünk a történelem és az igazságos Istené