Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Piroska, Z.
Tökmag bandája
Keletkezés ideje
1934
Fejezet
23
Bekezdés
964
Mondat
2903
Szó
26026
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XVI.
Pista herceg álmosan, bóbiskolva rajzolt valami térképfélét.
Az esti kaland alaposan kimerítette, nem úgy, mint Málit, az már hajnalban vígan hancúrozott Szutyokkal .
Arra rezzent föl, hogy a nevét mondják.
A szolga állt az ajtóban és most, óraközben , az irodába hívta a Herceget.
Az egész osztály meghökkenve nézett rá, de Pista odasúgta Tökmagnak: - Semmi, majd elmondom!
A tegnap estiért!
Kalandját ugyanis még nem volt ideje elmesélni, mert életében kevesedszer elkésett az iskolából.
Hogy az arcán jókora karcolás nyomát viselte, az senkit se lepett meg , diákoknál ez mindennapi szépségápolás.
Az irodában az igazgató úron kívül ott találta Galambos tanár urat, meg egy idegen , igen előkelő megjelenésű urat is.
De mivel a diák, még ha egészen tisztának tudja is a lelkiismeretét, az igazgatói irodát - ősi hagyományként - kényelmetlennek érzi, hát nem sokat törődött az idegennel.
Valljuk be, álmos is volt nagyon, sajgott a lába , karja.
- Tarján Pista, hallom, hogy tegnap este nagyon szép dolgot csináltál - kezdte az igazgató úr.
A Herceg elpirult.
Borzasztó dolog, így szembedicsérni az embert!
- Nem én, kérem, a Máli volt - felelte.
- Úgy?
És ki az a derék nőszemély?
- Nem nő az.
Azazhogy, vagyis, a kutyám az!
Málinak hívják.
Ő segített.
- No, fiam, ne szerénykedj, magad is ott voltál - szólalt meg az idegen úr, és Pista most ismerte meg, hogy ez az, akit tegnap a csavargók megtámadtak.
Nem szólt.
Az urak most egymás között beszéltek, valamit, egészen halkan.
Azután Galambos tanár úr vette át a szót:
- Tarján fiam, ide hallgass!
Bárdos vezérigazgató úr azt állítja, hogy nélküled a két csavargó bizonyosan leüti és kirabolja.
Te segítettél rajta.
Hát most mondd meg egyenesen, szépen, mit kérsz jutalmul.
Hercegünkkel nagyot fordult a világ.
Jutalom, életmentés, tyűha!
Ilyen dolog nem minden nap jut egy kisdiáknak.
Mit kérjen, Úristen, mit kérhetne?
Magának is.
Meg Málinak!
- Kérem, ha lehetne - a kutyámnak - igen - mindig éhes - és ha egyszer igazán jóllakhatna.
Nagyon jól, egészen jól!
De sokat eszik ám! - tette hozzá félénken.
A három férfi mosolyogva nézett össze.
- Jól van, pajtás, meghívom a kutyádat ebédre most mindjárt, mert én még ma elutazom hosszabb időre.
Az igazgató úr megengedi, hogy kivételesen itthagyd a tanítást .
Elviszlek az autómon haza.
A Málit megvendégeljük.
Ne félj, jut neked is.
Aztán majd kieszelünk valamit.
Mire Pista herceg magához térhetett volna, már ott ült a gyönyörű sötétkék autóban és robogtak, mint a szél.
Mintha igazi herceg lett volna.
- Mi a címed? - kérdezte a vezérigazgató úr.
Pista habozott.
- Kérem, nekünk nincs igazi címünk, nem is igazi házban lakunk, ha meg tetszik engedni... ha igazán el akar jönni hozzánk a vezérigazgató úr...
- Persze, hogy el akarok menni!
Meg akarom mondani az édesanyádnak, milyen derék fia van.
Hát ez ellen nem lehetett tiltakozni.
- Akkor talán álljunk meg a sportpályánál.
Majd onnan gyalog megyünk, másként nem lehet.
- Helyes.
A vezérigazgató úr életében sokféle helyen megfordult már, látott palotát, fényeset , ragyogót, látott szép polgári lakásokat, szerényebbet is.
De a Tarjánék kunyhója előtt meghökkenve állott meg.
Aminek Máli nagyon örült, legalább illendően köszönthette őket.
- Itt laktok, fiam?
- Igen, kérem.
Mi nagyon szegények vagyunk.
De azért be lehet jönni hozzánk!
Az én anyumhoz be lehet jönni még a királynak is!!
Bárdos vezérigazgató úr, mikor már benn ült a kis hajlékban, igazat adott Pista hercegnek mindkét dologban.
Elismerte a nagy szegénységet, az meglátszott a berendezésen, de azt is elismerte, hogy ezt az asszonyt, Tarjánnét, még a királynak is tisztelni kellene.
Pedig csak félórát beszélgetett vele.
Közben a gyerekeket ki is küldték kicsit.
Mindjárt akkor, mikor az apára terelődött a szó.
- Fiam, nekem ma el kell utaznom, - búcsúzott Bárdos vezérigazgató úr.
- Ahogy megígértem, a kutyádat megebédeltetjük együtt.
Te is velem jössz.
És amit délután hoznak, azt úgy rakod el, hogy édesanyád csak később lássa.
Nagyszerű asszony az édesanyád, fiam, remek asszony!!
- Úgy-e - ragyogott fel Pista szép arca.
És az igazgató úr talán nem is tudta, hogy ezzel az őszinte, szívből jövő elismeréssel egész életre szóló hívet szerzett magának.
- Úgy.
De te meg méltó fia vagy!
És ha hazajöttem, gondom lesz rád!
Ugyanezt mondta az édesanyának is.
Tarjánné megköszönte a szivességet, de valahogy a lelke mélyén - akármilyen büszke is volt derék gyerekére - nem hitt az idegen úr ígéretében.
Annyi csalódás érte már.
Olyan keservesek, fájók!
Hanem a fiú hitét nem zavarta meg.
Csak higyjen, örüljön.
És valahányszor Pista ábrándozva mesélte Bogárnak, hogy nem kell félni, lesz még nekik is más, jobb , könnyebb soruk, csak jöjjön vissza Bárdos bácsi, Tarjánné mosolyogva bólintott.
Máli is vidáman emlékezett vissza a látogatásra.
Mert pukkadásig ehette magát a legközelebbi vendéglőben.
Sőt!
Szutyok is.
Mert éppen jókor érkezett, hogy az életmentő társasághoz csatlakozzék.
A kis családnak is maradt emlékeztetője.
Tarjánné délután munkáért ment, és mikor hazajött, két indiántáncot járó gyerekén kívül teli fáskamrát, rengeteg élelmiszert , takarót, ruhafélét talált otthon.
Miután Bárdos nem hagyta meg a címét, megköszönni sem tudták neki.
- Úgyis visszajön - mondogatta a Herceg.
- Akkor megköszönöm, de úgy, hogy még Keszeg sem különben.
Pedig az most regényt is ír, négy kötetben.
- Csak te ne írj regényt, Pistám!
A térképet megrajzoltad már?
Az algebralecke kész ?
Akkor gyere, fordíts kicsit franciából.
Itt a könyv.
És Tarjánné, páronként négy fillérjével foltozandó harisnyák mellett, a földkunyhóban, pislogó petróleumlámpa fényénél, gyönyörű kiejtéssel olvasott fel franciául a fiának, aki utánaolvasta és lefordította a mesét.
És mikor a gyerekek elaludtak, angol könyvet vett elő.
Jövőre már ezt a nyelvet is el akarta kezdeni Pistával.
Hogy addig se felejtsen semmit, hát az éjszakai nyugalmát rövidítette meg.
Mert egy édesanya életében minden elfér.
Szépen, csendesen, sok szóbeszéd nélkül.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE