Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ábrai Károly
48-tól Világosig
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
29
Bekezdés
2318
Mondat
3928
Szó
45077
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XIX.
Az első honvédek.
Földönfutó lett a magyar saját hazájában.
Temes, Torontál, Krassó, Bácsbodrog vármegyékben, a Bánságban a rácok, szerbek, illírek föltámadtak a magyar ellen, kik eddig békés szomszédok, rokonok, jó barátok, üzlettársak voltak, ölték, gyilkolták egymást.
Naponként aggasztóbb hírek jöttek felgyújtott falvakról, elpusztított városokról.
— Fusson, meneküljön, ki merre tud ! hallatszott a magyar lakosok rémkiáltása.
A gazdag magyar helységek lassanként üresedni kezdettek ; a magyar lakosokat legyilkolták, házaikat felgyújtották, hamvait szétszórták, helyét földdel egyenlítették.
Ne maradjon még emléke sem annak, ami magyar !
A bánát máskor arany kalászos rónáin vad táborok verődtek össze.
Szent-Tamás, Titel, Karlóca, Periasz és a római sáncok mind rác, horvát, szlavón és határőrvidéki fegyveresekkel voltak rakva, kik a közelebbi és távolabbi magyar helységeket prédálták föl.
A lázadók fegyverekkel és lőporral bőven el voltak látva, melyeket titkos megbízottak szállítottak, mig a magyaroktól vagy határozottan megtagadták ezeket a katonai parancsnokok, vagy néha hosszas és erélyes sürgetésekre adtak ugyan fegyvereket, de olyanokat, amilyenekért a »francia háboruban« a fölkelő magyar nemesség akép interpellálta meg Alvinczi tábornokot, bogy »kend -e az az Alvinczi ?«
Az alvidéken patakokban ömlött a vér ; az egész haza visszhangozta a segélykiáltást bánáti magyar testvéreink védelmére.
Föl minden magyar, ki szereti hazáját és véreit; irtó háborút kezdettek ellenünk !
Föl védelemre !
Győzni vagy meghalni !
A honvédelmet szervezni volt a minisztériumnak legsürgősebb és legnehezebb feladata.
— A magyar sorkatonaságtól kevés eredményt várok, mondotta Kossuth egy napon Batthyányhoz, midőn épen a védelemről tárgyaltak.
A főtisztek bár a magyar hadügyminisztérium alá vannak helyezve, mégis inkább a bécsi hadügyminiszter rendeletét teljesitik.
Csak a legközelebb előfordult szomorú eset is a várban elég világos tanúbizonysága, hogy a magyar sorkatonaság saját vérei ellen is mily barbár módon engedi magát fölhasználtatni.
Csak gép ez, fő és SZÍV nélkül és épen ezért leg- kevésbbé alkalmas a nemzet szabadságát megoltalmazni.
De hát kiket akarsz akkor a lázadók ellen küldeni ? kérdezte Batthyány.
— Katonákat, kik tudják, hogy miért harcolnak, honvédeket.
— Feleded, hogy ha üyeneket lehetne is találni, a küzdelem erősen egyenlőtlen lenne, amennyiben elleneink sorai között régi begyakorlott, tűzhöz szokott sorezre- dek, a hűtlen csajkások és határőrök vannak legnagyobb számban.
— A magyar mind született katona.
A lelkesedés hősökké teszi őket.
— Tartok tőle, hogy reményeidben mindnyájan csalatkozni fognánk.
— Forgattam hazánk történelmének lapjait, válaszolt Kossuth, s jelen helyzetünket a múltakkal egybehasonlitva azon tanulságot merítettem belőle, hogy csekély számú, lelkes csapatok többnyire fényes diadalokat nyertek, nagyobb számú begyakorlott zsoldos seregek fölött.
— S hogy véled, mikép és honnan lehetne ily sereget rövid időn előteremteni ?
— Azt hiszem, hogy ennek legkönnyebb útja leend egy országszerte megindított toborzás.
A gróf hihetetlenül rázta fejét, kételkedett, hogy annyi katonát, amennyire most szükség lenne, — ezeret toborzás utján össze lehetne hozni.
— A lelkesedés a haza színét, javát és virágát a zászlók alá fogja vinni, azon zászlók alá, melyek a szabadságért lobognak, s melyek köréből dicsőség árad reájok és az egész nemzetre.
— És hol veszesz először pénzt ezeknek fölszerelésére és fönntartására.
— Teremteni fogok !
Méltóztatol ezt mosolyogni ?
Igen is ismétlem, hogy teremteni fogok.
Bankókat fogok nyomatna.
— Attól tartok, hogy ezen úgynevezett bankók kellő alap hiányában születésök napján meghalnak.
Senki sem fogadja el, s nem ad érettök valamit.
— Belső értékben messze tul fogják szárnyalni a közöttünk forgó osztrák bankjegyeket.Alapról maga a nemzet fog gondoskodni önkéntes adományokkal.
Batthyány komolyan elgondolkozott a pénzügyminiszter terve fölött.
— Valóban, mondotta, ez lenne az egyetlen eszköz, melynek sikerülte esetén némi reményt kötök bankjegyeid életben maradásához s igy hazánk függetlenségének kivívásához.
— S hogy igazságos küzdelmünkben maga Isten leend vezérünk, a jövő fogja igazolni.
— Adja Isten !
Ezt követő nehány nap múlva a főváros utcáin szokatlan élénkség uralkodott.
A falakon fölhívások voltak kifüggesztve gróf Batthyány Lajos miniszterelnök és Mészáros Lázár hadügyminiszter aláírásával, mely a hazafiakat fegyverre hívja föl a haza védelmére.
— Szeretett magyar hazánk határán veszélyes felhők tornyosulnak, úgymond e fölhívás, minden hazafi szent kötelessége tehát hazáját oltalmazni.
A nemzetőrségen kívül haladéktalanul szükséges egy tízezer főből álló rendes honvédőrség fölállítása.
A haza szent nevében tehát fölszólittatnak a lakosok, hogy kik a rendes honvédőrségbe a haza és alkotmány védelmére belépni kívánnak, magokat az illető helyeken jelentsék be.
A haza elvárja fiaitól, hogy a mostani veszélyes körülmények között a királyi trón, haza és alkotmány védelmére az ország zászlója alá minél előbb összesereglenek.
Föl mindenki harcra, csatára !
A haza veszélyben van.
Föl minden magyar, ki csak mozogni tud, irtó háborút kezdettek ellenünk s Istenen kívül senki nincs, ki bennünket védelmezzen.
Föl ifjú és öreg !
Mutassuk meg a világnak, hogy mi magyarok vagyunk, hogy év dicsősége nem hiában van nevünkhöz forrva.
Éljen a haza !
Május -én reggel órakor kezdődött meg a toborzás a főváros területén.
Elől vitték a vígan lobogó nemzeti zászlót, ezt a szent jelvényt, mely mellett mint igazhitű mozlim a próféta szent zászlója körül, gyűlt össze az ország szivének virága, java, dísze a fővárosi fiatalság!
Fejőkön piros föveggek vörös zsinóros kávészin attilában jártak a toborzók az utcákon.
És szólott a zene, a Rákóczi-induló, melynek hallattára mindig fölgyulad a magyar ember vére.
És hangzott a dal, melyet a költő az ihletség magasztos órájában a jövőt látva, talán épen ez alkalomra irt :
Talpra magyar hiv a haza, Itt az idő most vagy soha !
Rabok legyünk vagy szabadok Ez a kérdés, válasszatok !
Dal, zene és honszerelemtől lelkesülve sietett a fiatalság a csatára, a szent szabadság oltalmára.
Egy óra múlva tenger néptömeg vette körül a menetet, a honvéd zászlók alá önkéntesen álló ifjú harcososokat.
Minden jóravaló ifjú oda sietett, nehogy elkéssék.
A tanuló ifjúság a hazaszeretet lángjától kigyulladott arccal igyekezett a múzeumba, melynek külső lépcsocsaimokában a toborzó megállapodott.
Egy asztalt tettek oda s mellé egy széket, aztán egy iv papirt, mellé tintát és tollat.
Ott jegyzik fel az önkéntesek névsorát.
— Mi a neve, ifjú barátom ? kérdezte a biztos az ifjútól, ki első Íratta föl magát honvédnek.
— Illési Sándor ! felelte az ifjú.
— Hány éves ?
— Tizennyolc.
— Állása ?
— Jogász.
Ez volt az első honvéd, az ország első katonája.
Utána jöttek a jók javai.
Optimates.
Egy nap alatt meg volt a teljes létszám.
És ez igy volt mindenütt az egész hazában !
Az első fölhívásra mindenki sietett beállani a hazát védők sorába.
Elhagyni az édes kényelmes otthont, a jó szülőket, a szerető testvért, a szeretett jegyest, szép ifjú epedő arát és mindent, ami csak kedves és drága volt a világon.
Mert mindennél kedvesebb, mindennél drágább a haza !
A nemzet minden társadalmi osztálya volt a honvédek között képviselve.
Four és pór, gazdag és szegény, tudós és tanulatlan, orvos, ügyvéd, hivatalnok, tisztviselő, tanár, lelkész, kereskedő, iparos, napszámos, ifjú és öreg !
A felhívó szózat, mint a szent hajdankorban a trombita harsogása Jerikó falait: ledöntötte a társadalmi válaszfalakat, melyek eddig elkülönítették egymástól a honfiakat, fölszaggatta a zárdák csukott kapuit s Istennek szolgái a béke apostolai is eljöttek, hogy véráldozataikat bemutassák a pásztorok Főpásztorának, kinek eddig egyedül a hála tömjénfüstjével áldoztak : az erős és hatalmas Istennek.
Hadd folyjon ki vérök szivökből, hadd öntözze ez a drága hazai hantokat.
A vérrel áztatott földben gazdagon fog nőni a szabadság terebélyes fája.
És létrejött a honvéd hadsereg, mely a dicsőség kitörölhetlen arany betűivel irta föl nevét a történelem örök könyvébe.
S alig pár hét múlva már föl is volt szerelve az -ső és -ik honvéd zászlóalj.
A hazaszeretet csodákat müveit Semmiből teremtett mindent.
Június -én az uj piac, nagyszerű nemzeti ünnepély tanúja volt.
A fönti két honvédzászlóalj állott ott teljesen fölszerelve s útra készen.
Nyolc óra előtt kevéssel egy kocsi érkezett a két zászlóalj zászlóival és a zászlótart ókkal.
Viharos éljenzés üdvözölte a lobogókat, mely csak azért szűnt meg kevés ideig, hogy ismét még erősebben törjön ki, midőn nehány perc múlva a daliás miniszterelnök és a hadügyminiszter nyargaltak elő paripáikon, ez utóbbi fényes tisztikar kíséretében.
A hadügyminiszter végig lovagolt a sorok előtt, mindenütt riadó éljenzéstől üdvözöltetve.
Szemlélt tartott az elindulandó hősök felett.
Kevéssel a szemle után megérkeztek a zászló keresztanyák: gróf Batthyány Lajosné és gróf Károlyi Györgynél
Újabb riadó éljenzés zúgott föl, melyet a nép ezrei szűnni nem akaró s ismételve kikitörő lelkesedéssel visszhangozzattak.
Aztán előállott a tábori lelkész teljes omátusban, nagy segédlettel.
A baldachin alatt fölállított s megkoszorúzott oltár előtt misét mondott a haza szabadságáért, aztán imát mondott a zászlók felett.
— Királyoknak királya, seregeknek Ura erős és hatalmas Isten, fölséges legfőbb Urunk !
Te vidd e lobogót diadalról, diadalra, hogy nevedet tanulják tisztelni és félni mindazok, kik most isteni törvényeidet bűnös lábbal tapodják.
Lehelj szent lelked által bátorságot, lelkesedést sziveikbe, önts erőt karjaikba, hogy diadalt szerezzenek az igaz ügynek és ez által is szent nevedre térjen a dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás mindörökkön örökké ; !
A katonákat rimához vezényelték.
Egy üteg ágyú üdvlövést dörgött.
A zászlótartók lebocsátották a zászlókat s előadták a keresztanyák által hímzett gyönyörű zászlószalagokat.
Az egyiken e jelmondat volt arany fonallal kivarrva :
Él magyar !
All Buda még !
A másikon :
Ne bántsd a magyart !
A zászlóanyák kis ezüst kalapácscsal beverték az első szögeket.
A legszentebb ügy védelmére ! mondotta gróf Batthyány Lajosné.
Örök diadal kisérjen ! mondotta gróf Károlyi Györgynó.
Aztán jött a miniszterelnök, utána a hadügyminiszter, majd a többi jelenvolt tisztek.
A zászlótartók ekkor kezeikbe vették a zászlót.
— Készek -e önök a kezökbe adott zászlót mind halálig védelmezni ?
— Végső lehelletünkig !
Utolsó csöpp vérünkig ! válaszoltak azok.
— Esküdjenek meg erre !
— Esküszünk !
Isten minket úgy segéljen !
Aztán beállottak a sorok közé a kibontott zászlóval, mely mintha az Ur lelkének lehellete érintette volna, vigan röpködött a különben csöndes időben.
— És most esküdjenek fel önök mindnyájan, hogy zászlójukat, a királyt, hazát és az alkotmányt mindig és mindenki ellen védeni fogják.
— Esküszünk !
Isten minket úgy segéljen ! hangzott a felolvasott eskü mindnyájának ajkáról.
A hadügyminiszter ekkor a zászlóaljak elé lépett s következő beszédet tartotta :
Baj társak
Látjátok lobogóitok jelszavát.
Egyikenez van : Él magyar, áll Buda még !
Azt jelentik e szavak, hogy annyi baj veszély és viszontagság között is, melyek szeretet hazánkat pusztították, megmaradt hazánk és ennek fővárosa Buda nemzeti királyainknak székhelye.
S ezzel együtt nemzetünk a magyar nemzet, mely megfogyva bár, de törve nem él e hazán, s ezt mi őseinknek köszönhetjük, kik a szabadságért és függetlenségért annyiszor ontották véröket s áldozták életüket.
Emlékezzetek erre, midőn a csatába mentek.
Ne bántsd a magyart ! a másiknak a jelszava.
A magyar nemzet századok óta minden szomszéd népet testvérként ölelt keblére; de a testvér-gyilkost, ki kardját döfi testvére szivébe, az igazságos Isten boszuálló fegyverével bünteti meg.
Emlékezzetek erre, midőn azok ellen küzdőtök, kik testvéreinket gyilkolják.
Ne rettenjetek vissza semmi veszélytől, ha csatába mentek, ki kívánna közületek szégyennel élni ?
Ki ne kívánna sokkal inkább dicsőséggel meghalni ?
Katonának az ellenség elől elfutni örök szégyen, meghalni örök dicsőség !
Baj társak, emlékezzetek erre, ha csatába mentek.
Koszoruzza diadal vitéz fegyvereiteket!
Isten veletek !
Szűnni nem akaró éljenzés riadala zúgott sokáig a hadügyminiszter beszéde után.
Aztán ismét fölzendült a Rákóczi-induló s vele együtt a zászlóalj parancsnokok vezényszava.
— Szakaszonkint jobbra kanyarodni !
— Szakaszonkint balra kanyarodj !
— Indulj !
S ment egyik zászlóalj a gőzhajó, másik a vaspálya állomás felé.
A csapatfejlődést, a bontakozást oly ügyesen teljesitették. mintha veterán katonák lettek volna.
Ilyenek lesznek ezek a csatatéren is.
Vitézségben versenyeznek a régi katonákkal.
Lehet, hogy sokszor tul is szárnyalják azokat.
Merre a menet elvonult, az utcák, a házak mind nemzeti lobogókkal voltak díszítve, minden ablakból gyönyörű hölgyek integettek bucsuüdvözletet a távozó bajnokoknak.
— Hozza vissza őket Isten a győzelem babéraival és ha a végzet úgy rendelte, dicső harcban nyert sebekkel.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE