Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Piroska, Z.
Tökmag bandája
Keletkezés ideje
1934
Fejezet
23
Bekezdés
964
Mondat
2903
Szó
26026
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XVII.
Tökmag három lépcsőt ugrott egyszerre, a továbbiakon az egyszerűsítés kedvéért legurult.
Az olvadó hó nem valami jót tett a ruhájának, de sebaj, azért hangos ujjongással vágtatott Földetlakóék hajléka felé, messziről üvöltvén:
- Herceg!! nézd csak!
Pista herceg!!
Miután a kiabálás először is Málit csalta elő, az meg kötelességének tartotta túlüvölteni ifjú barátját, az előrohanó Herceg nem sokat értett a hangzavarból, csak azt látta, hogy Tökmag valaminek igen örül.
Odabent aztán kiderült a dolog, hogy Máliról van szó.
Azaz hogy a képéről.
Benne díszeleg az egyik újság képes mellékletében, alatta jókora betűkkel: "A hős kutya , amelyik Bárdos vezérigazgató életét megmentette".
Igaz, hogy a kép nem hasonlított Málira, valószínűleg nem is róla készült, hanem az élelmes riporter valami régi kutyaképet szedett elő.
Fontos az volt, hogy a képhez írott cikk igenis Máliról szólt, no meg Pistáról, akit megtettek benne tehetséges kutyaidomítónak, azonfelül még hősnek is.
Nem mondom, hogy Hercegünk nem örült az újságcikknek, melyik diák nem örülne, ha nevét és kutyáját a leghízelgőbb jelzők kíséretében mutatják be a nyilvánosságnak?
- Kár, hogy a te képedet nem tették be, - mondta Tökmag, aki barátja kalandjára még büszkébb volt, mint maga a tényleges szereplő.
- Te, mit gondolsz, ha telefonálnék ennek az újságnak, nem gyönnének ki téged is lefényképezni?
- Ne szamárkodj, Tökmag.
Nem vagyok én filmszínész!
Azokat fényképezik.
Anyunak biztosan az sem fog tetszeni, hogy írtak rólam.
Nem szereti az ilyesmit.
- Furcsa emberek vagytok ti.
A te anyud is!
Egyet se ismerek, aki olyan sokat érne .
És a többiekről még azt is megírják, hogyha valami bálban voltak.
A tied meg elbújik ebbe a földházba.
- Már megint hadarsz, Tökmag!
Az én anyum akkor is különb, ha nem írnak róla!
És ide nem jókedvibe gyütt, hanem mert muszáj volt.
No.
És most már elég volt ebből az újságdologból, mert majd megint nem készül el a térképrajz.
Gyere dolgozni.
De Tökmagot, ha egyszer nekilendült a képzelete, nem volt könnyű lecsillapítani .
Tanulás közben is egyre az újságot emlegette és eseteket mondott el, hogy mi minden szerencse származhatik abból, ha az emberről írnak.
Szerencsére később megérkezett Mackó is és kijelentette:
- Az ember nem attól lesz híres, amit írnak róla, hanem amit csinál.
Úgy látszik, most az egyszer Mackó is tévedett, mert másnap, alighogy lenyelték az ebédet és hercegünk éppen a csirkeólat tisztogatta, fent az úton a nevét hallotta kiáltani.
Keszeg volt ott, Balázs Gábor költő úr, két idegen felnőtt férfivel.
Pista abbahagyta a munkát, hamar megtörölte a kezét és felfutott.
Ugyan, mit akarhatnak tőle?
Baj nem lehet, ha Keszeg vezeti őket.
Csak nem a Máli miatt jöttek megint?
No, kutyám, igen nagy híresség lett belőled! - taszította oldalba a mellette lépegető kutyát.
Hát bizony a Máliról volt szó.
Vagyis nemcsak őróla.
De ezt már odalent, a parányi szobácskában beszélték meg, ahová alig akartak belépni , bizalmatlanul nézegették, hol az alacsony ajtót, hol a maguk jólszabott ruháját.
De mire körülnéztek, és Keszeg bemutatta őket a háziasszonynak, csak lehajoltak, hogy kezet csókoljanak neki.
- Akkor szóbaállunk velük, - dohogott magában a Herceg, mert látta, hogy fintorgatták eleinte az orrukat.
- Egész rendes emberek lehetnek.
Csak tudnám, mit akarnak?
Kiderült az hamar.
A két úr közül az egyik újságíró volt, az, aki a multkori cikket írta.
Véletlenül ismerte Keszeget, titokban neki szokta megmutogatni, amit irogatott .
Tőle tudott meg sok mindent Pista hercegről.
Az is véletlen, hogy a másik úrnak elmesélte.
Az meg egy filmgyár rendezője.
Szeget ütött fejében a dolog, látni akarta a fiút, meg a kutyát.
Hát most eljöttek.
- Tessék elhinni, hogy a Máli tud annyit, mint a Rin- Tin- Tin, az a filmkutya - büszkélkedett Hercegünk.
És mindjárt be is mutatta a kutyája tudományát.
Máli kitett magáért, olyan magasat ugrott, mint egy világbajnok, bukfencezett, percekig feküdt mozdulatlanul az orra előtt táncoltatott szalonnadarab ellenére, elkapta a feldobott labdát, úgy lefogta a rendező urat, hogy mozdulni sem tudott és közben még a foga helye sem maradt az "ellenség" kezén.
Elhozta az elgurított fillért is jó messziről .
És végül, mikor Keszeg minden tiltakozása ellenére verset olvastak fel neki, vonító szimfóniával kísérte.
A két férfi odavolt a nevetéstől és csodálkozástól.
- No, úgye, hogy igazat mondtam? - lelkesedett Keszeg.
- Igazat, pajtás.
És ha a barátod is úgy akarja, kitűnő üzletet köthetünk.
- Csak nem akarják megvenni a Málit? - kérdezte Pista rémülten.
- Mit kezdenek vele ?
Nem is adom.
Az én kutyám.
Én tanítottam.
Nem adom oda.
Azért, hogy szegények vagyunk.
A Herceg már régóta nem sírt.
De most egészen fent, a torkában zakatoltak a könnyek .
Alig tudta lenyelni őket, pedig irtózatos szégyen lenne, ha sírvafakadna az idegen urak előtt.
Anyu látta a veszedelmet, s közbeszólt:
- Nem adjuk a kutyát kérem.
Egyetlen öröme a fiamnak.
Az én jó fiamnak...
- De hiszen eszünk ágában sincs megvenni, elvinni.
Nem érnénk vele semmit, mert a kutya csak a gazdájának engedelmeskedik.
Egészen más tervünk van.
El is mondjuk, ha ez a fiatalúr nem néz ránk ilyen haragosan.
- Nyugodj meg fiam, jót akarunk nektek, - mondta most az újságíró is, Kovács Sándor .
- És ha nincs hozzá kedved, nem muszáj beleegyezni.
Beszélj, Pali! - fordult a barátjához, Vértes Pálhoz.
- Nézd fiam, arról van szó, hogy szeretnénk a kutyádat, meg téged filmfelvételekhez szerződtetni.
Neked nem kellene játszani, bár az is megeshetik megfelelő szerepben , de te dirigálnád a kutyát.
És azonfelül megpróbálnál még egy-két állatot betanítani , mert látom, hogy tudsz bánni velük.
Rendesen megfizetnénk a munkádat, gond nélkül megélhetnétek belőle!
És a kutyaiskola mulatság is volna!
- És a tanulás? - szólt halkan Tarjánné.
- Az sem szenvedne rövidséget.
Először is a felvételek nagyrésze tavasszal, meg nyáron készül, azonkívül vigyáznánk arra, hogy a fiúnak ideje legyen tanulni , továbbképezni magát.
És az egészségére is vigyáznánk.
Ifjú hercegünk anyura nézett.
Anyu meg reá.
Azután megfogták egymás kezét.
Igen jó lett volna összeölelkezni, ahogy szoktak, de hát idegenek vannak jelen.
Ahogy Pista nem tudott idegenek előtt, de még az övéi előtt sem sírni, úgy az örömét is csak megfelelő körben engedte szabadjára.
Így tanulta az édesanyjától.
- Szóval beleegyeznek? - kérdezte a filmrendező.
Jó emberismerő volt.
- Részemről csak köszönetet mondhatok az uraknak, ha minden úgy lesz, ahogy ígérték .
De azt hiszem, az iskolai urak engedélyét is ki kell kérni.
- Természetesen! - mindjárt holnap délelőtt elmegyünk az igazgató úrhoz.
- És az osztályfőnökömhöz.
Galambos tanár úrhoz.
Előbb vele tessék beszélni.
És majd ő segít.
Mindig segít!!
- Derék ember lehet!
- Az!
A legderekabb a világon, - mondta Pista csendesen.
Keszeg rábólintott.
Galambos tanár úr szót sem hallott ebből a vallomásból, de ahogy mi ismerjük, nagyon büszke lett volna rá.
Mikor az urak megjelentek nála, csöndesen végighallgatta őket.
Aztán bólintott.
- Helyes!
Kicsit szokatlan dolog, de hát igazuk van.
A gyerek megérdemli, hogy segítsék.
És ha rám hallgatnak, bár én nem értek a filmügyekhez, csak a diákjaimhoz , azt ajánlom, hogy vegyék fel filmre ennek a fiúnak a történetét.
Érdemes.
Egy gyerek , aki nem sír, nem jajgat, mikor fedél nélkül maradnak, hanem támasza lesz anyjának , testvérkéjének.
Hajnalban napszámosmunkát végez a barátaival együtt.
Diákok .
Mindenhez értenek!
És emellett gyerekek maradnak, naiv, romlatlan gyerekek.
Csinálják meg az urak.
Jó lesz a sok nyafka, kényes, követelőző kamasznak!
Hogy ilyenek is vannak!
És ez az igazi mai fiatalság, ezekből lesz a jövendő.
Igen...
Különben nagyon örültem a szerencsének.
A fiúknak nem kell tudni, amit róluk mondtam.
Minek?
Hát csak próbálják meg az urak.
Az igazgató úrral én elintézem a dolgot.
Isten velük!!
Az ajtóból még visszaszólt:
- Az egészségére pedig vigyázzanak!
Más baj nem lesz.
Az én fiaim, ismerem őket.
Kovács és Vértes urak némán hajoltak meg.
Jó mélyen.
Ahogy Galambos tanár úr , valamennyi diákjának szerető, gondos apja, megérdemelte.
És siettek vissza az írásban is megkapott engedéllyel Tarjánékhoz.
Amit a tanár úr kért, megtartották.
Nem beszéltek el semmit, amit nem kellett.
Így bizonyították be , hogy megérdemlik a tanár úr bizalmát.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE