Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ábrai Károly
48-tól Világosig
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
29
Bekezdés
2318
Mondat
3928
Szó
45077
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XX.
A nemzeti pénz
Katona tehát már van.
De hát pénzt hol veszünk.
Ezt nem lehet összetoborzani, pedig már a nagy Napoleon megmondotta, hogy a háború folytatásához három dolog szükséges és pedig 1-ször pénz, 2-szor pénz és 3-szor is pénz.
Ez pedig nem fog olyan könnyen jönni.
Pénz kell a kereskedőnek, ki a fölszerelési anyagot adja, az iparosnak, ki azt feldolgozza, pénz kell, hogy fegyvert, kardot, puskát, pisztolyt, ágyút, lőport, golyót, lovat és a többi tábori szükségletet beszerezni lehessen, pénz kell a hadsereg fizetézére és mindenre sok pénz, mindenfelől ezért sürgetik naponkint a pénzügyminisztert, Kossuth Lajost.
De hát honnan lehessen ezt venni, mikor a magyar minisztérium minden pénztárt üresen vett át ?
Most már nem vért és életet kér a haza fiaitól, hanem csak pénzt, ami azonban sokszor drágább mint a vér.
Az intéző körökben újabb mozgalom indult meg.
Akinek a mi fölöslege van aranyban és ezüstben, adja át a haza védelmére kibocsátandó bankjegyek alapjául; hangzott a fölhívás.
S ki nem tenné ezt, midőn ily szent célra kérik tőle a segedelmet.
Sokan, kik olvasták a pénzügyminiszter fölhívását a nemzethez, fejőket csóválták , nagyon sajnálván, hogy a hazának legnépszerűbb és legünnepeltebb férfia mindjárt kormányra lépésének kezdetén fiaskót csinál.
Az életét még csak oda adja a magyar, de az aranyra, ezüstre első helyen magának is szüksége van.
És mégis egy napon megjelentek erre nézve a fölhívások, egy időben mindenütt az egész hazában.
Kossuth nyugodtan várta a nemzethez intézett fölhívásának eredményét, tudta, hogy nem fog vele szégyent vallani, hogy ez a nemzet, mely nem vonakodott hazája szabadságáért fiainak vérét és életét fölajánlani : bizonyára pénzét sem fogja attól elvonni.
— Vagy nem ismerem nemzetemet, mondotta, vagy fényes siker fogja igazolni a magyar nemzet honszerelmét, mely vért, életet, vagyont és minden kincsét örömmel áldoz hazájáéét!
— Sohasem csalatkoztam nemzetemben, mondotta Kossuth, most sem fog benne vetett bizalmam meghiúsulni.
És a bekövetkezett napok fényesen igazolták Kossuthnak ezen rendithetlen bizalma megvalósulását.
Milliók gyűltek alig pár hét alatt a nemzet oltárára.
A szegények nyitották meg mindenek előtt az adakozók sorát, ezek adtak előbb, adtakfmindent, amijök csak volt, hosszú nehéz éveken keresztül megtakargatott, meggySjtögetett filléreiket is.
Vért, életet és vagyont.
Mindent a hazáért.
S jött egymásután az áldozok hosszú # sora.
Első volt az Ur szent oltárának áldozó szolgája.
Egy katholikus lelkész következő levelet intézte a Pesti Naplc szerkesztőségéhez :
— Midőn olvastam a fölszólitást, melyben a haza ifjú polgárai a hon védelmére hivattak föl, szivemet fájdalom töltötte el. öreg vagyok, kezeim, melyeket mint az Urnák szolgája eddig csak áldásra emeltem, fegyvert hordani nem képesek többé.
Irigylem a boldogabb ifjakat, kik hazájok szabadságáért küzdhetnek és halhatnak meg.
Véráldozatot nem hozhatok többé, hazám szent oltárára.
Hozom amim van.
Iposszu életemen át, melyet egy kis faluban, ha nem is ismerve mint lelkész, mégis nem hasztalanul töltöttem el , pengő forintot ( korona) takarítottam meg . . .
Csekélység, de mindenem.
Az ön kezébe, tisztelt Szerkesztő ur, teszem le a frtot, azon kéréssel, hogy miután öregségem Pestre menetelemet nem engedi, legyen ön akaratomnak végrehajtója, adja át e csekély tőkét a pénzügy-minisztériumnak.
Egy kath. lelkész.
Így tett, igy szólott Istennek fölkent szolgája, igy járt el urának és mesterének akarata szerint, megmutatván hitét, hazafiúi cselekedetével.
Érkezett a második áldozat.
— Hadi magyar földirásomért félév előtt a király azon kitűnő kegyében részesültem, hogy egy harminc arany súlyú érdempénzzel ajándékozhattam meg.
Polgári hűségem királyi jutalmát nem véltem ne-mesebben élvezhetni, mintha azt újabb hűségem jeléül, a királynak és a honnak áldozom.
Vegye kedvesen a pénzügyminisztérium tőlem, kinek egyebe nincs, ez érdempénzt, a seregtartás ajándéktőkéje közé s engedje nekem legdrágább kincsemért azon drágább önérzetet cseréül, hogy amit tehettem, hazámért tettem !
Korponay János . k. miniszterelnöki nemzetőrségi titoknok.
Jött a harmadik :
— Miután hadkópes nem vagyok, kötelezem magamat, hogy azfönkéntes honvédelmi seregből egy közlegényt egész éven át készpénzzel fizetek.
Kölcsönbe adom továbbá ezüstnemüimet u. m. egy ezüst tálcát, egy ezüst kannát, egy cukortartót stb. összesen mintegy — font ezüstöt és minden vagyonom legyen a haza javára szentelve, rendelkezzék felette jobb időkig a haza s annak annyi jeles honfiakból álló felelős minisztériuma.
Záborszky Alajos.
Következett a negyedik :
— Engemet az ég a vagyonosok sorából kihagyott.
Legyen kérem oly szives az ide csatolt arany nyakláncot s hasonló pár fülön függőt a pénzügyminisztériumnak elküldeni.
Ezeket szeretett férjemtől év előtt jegyajándékul nyertem, de mióta a mindenható gyermekekkel megáldott, kiket becsületes honfiaknak fölnevelni legkedvesebb föladatom : egyéb ékszereket könnyen nélkülözök.
Ezek lesznek én nekem drága ékszereim.
Pécsett.
Egy nő.
Épen mint a Grachusok anyja.
Így a szegényebbek.
A radikál körben egy iv volt kitéve, melyen hosszú sora állott a honfiaknak, kik mindnyájan örömmel járultak áldozataikkal a haza megmentéséhez.
Egy részök már ezeknek rég ama csöndes helyen nyugszik, melyet csak a kegyelet emlékezete szokott néha fölkeresni, áldozok, kik elhaltak anélkül, hogy az eszmének, melynek ők hirdetői és terjesztői voltak, diadalra jutását megérhették volna.
S mindenkinek szemei várakozásteljesen függőitek a gazdagokon, a pénz emberein.
Hogy szeretik -e a földet, melyet hazájóknak neveznek s mely gazdagonjutalmazza őket polgári kötelességeik teljesítéséért.
A bankárok összeültek és tanácskoztak.
Legtöbben idegen származásúak voltak, kik messze földről költöztek ide s itt állandó lakhelyet és boldog hazát nyertek.
A tanácskozmányt követő másnap Valers és Burgman urak a belügyminiszterhez mentek, ki Kossuth betegsége miatt ideiglenesen a pénzügyi tárcát is elvállalta, jelentvén, hogy a kereskedő testület a haza oltárára lat ezüstöt , pengő forintot ad kölcsön kamat nélkül.
Jálics lat, Kadicsh Joachim, Löwy Herman egyenként — lat, Koskovicz J. S. és társa lat, Kánicz M. L. és fiai lat, Kunewalder testvérek lat, Wodianer S. lat ezüstöt, Walere, Liedeman, Herzfelder és többen mindannyian tetemes összegeket adtak egy magyar jegybank alapjára.
Jött ezek után a nemzeti kaszinó, az időben gyupontja a hazafiui lelkesedésnek, adván . ezüst forintot, s minden ezüst neműjét, mely megközelítette a két mázsát.
S jött a vidékről elszámlálhatatlan hosszú névsora a lelkes honfiaknak, kik mindannyian siettek mindenöket, a mivel csak bírtak, fölajánlani a fenyegetett haza oltalmára.
Az ily áldozatokat fogadja az ur kedvesen, melyek önként buzognak föl a kebel legtisztább indulatából.
De a nemzet még mindig várt.
A leg-tekintélyesebb hazafiak még hátra maradtak.
A zászlós urak, az ország főnemesei, a «patres conspiriti« a jók javai !
Azt hitték hogy ezeknek nem valami nagy kedvűk lehet most áldozatokat hozni, midőn a fölszabadult urbériség folytán jövedelmeik nagy részét elvesztették.
A haza részére még is maradt.
Megnyitotta az adakozók sorát »a legnagyobb magyar «, e férfiú, kinek fényes lelke épen akkor hagyta el e sötét földet, midőn hosszú éj után a távolláthatáron már kezdett föltűnni a szabadságnak fényes hajnala.
Két mázsa ezüstöt ajánlok és adok át a pénzügyminiszternek ezüst alapul fölhasználandó !, irta levelében.
E férfiú Széchényi István volt !
Az utolsó adományozó gróf Károlyi György volt.
Odaadta összes családi ezüstjét, mit takarékos ősök másfél századon át nagy gonddal gyűjtöttek, szaporítottak, összesen mázsát.
Az egész nemzet hálás köszöneté fogadta.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE