Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A Dobay-ház
Keletkezés ideje
1901
Fejezet
28
Bekezdés
2086
Mondat
4817
Szó
43305
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Kalvyl utra kél.
Kalvyl szándékához és igéretéhez képest elutazott Lasnakra .
Már félegykor kint volt az állomáson és türelmetlenül kereste barátját az utazók tömegében.
Sipiczky nem jött...
Rossz előérzet vett rajta erőt , melyet sokáig hiába igyekezett leküzdeni.
De mégis csak leküzdte.
Fájó sejtelme eloszlott, hogy helyét a szerelem bűbájos varázsa foglalja el.
Már egész természetesnek találja, hogy Lasnakra kell utaznia.
(- Micsoda gyávaság volna tőle magára hagyni Incit!
Azért, mert nem látja majd szivesen a mama?
Hát ez is akadály?
Kishitüség!
Nincs akadály, a mit akarattal le ne lehetne győzni!
Az álbüszkeség különben sem akadály.
Hivatlanul megy és vakmerőn - s vége ! )
Kalvylban energia ébredezett és a dacnak egy bizonyos neme .
(- A világ végére is elmegyek utána.
Jogom van hozzá, mert hiszen a halálba is követni fogom, ha ugy intézi a sors.
De majd küzdünk a sors ellen.
- Igy beszélt magában. )
Mintha Sipiczky lelke szállt volna beléje!
Ugy érezte, hogy teste erősebb, izmai ruganyosabbak, mint máskor.
Teljesen kivetkőzött habozó magatartásából.
Járása határozott, biztos lett, tekintete egyenes és szilárd .
Nyugalom és elszántság acélozták meg a festő testét és jellemét .
Miskolcon meghált és reggel folytatta útját.
( Nem akart késő este Lasnakra érni.)
Csapon megebédelt s a mit nem szokott, egy pohár bort is megivott az ebédhez .
Telve önbizalommal és szép reményekkel, egészen földerült a kedve.
A mint azonban Remetén megállott a vonat, ugy elkezdett a szive dobogni, hogy alig birt kivergődni kupéjából.
Kocsi után nézett, de bizony Remetén nem volt fiakker-állomás.
Végre is a bakter segitett a baján.
Az keritett neki a faluból egy szurtos bricskát.
Ez elé egy 16 és egy 14 markos ló volt befogva.
A nagy ló sovány volt, mint egy agár, a kicsi kövér, mint egy disznó.
Ez aztán kiegyenlitette némileg a magaslati differenciákat .
Különben mindegy volt Kalvyl Jánosnak a fogat kvalitása.
Csak eljusson Lasnakra, mennél hamarébb .
- Mennyire van ide Lasnak? - kérdi fuvarosától .
- Háromnegyed órányira, - válaszolt az .
- És azért maga öt forintot kér? - csudálkozik a festő ezen a bukaresti árszabáson.
( Bukarest a kontinens legdrágább városa. )
- Elvihetem én a nagyságos urat négy óra alatt is, akkor pedig nem sok öt forint.
Négy óra ide, négy óra oda, forintjával, nyolc forint lenne...
A lovak azonban finomak!
Hja kérem, a ki urasan akar utazni !...
- Helyes, barátom, - nyugtatja meg Kalvyl a fuvarost, - csak ugy kérdeztem.
Mennél hamarább érünk Lasnakra, annál jobb nekem .
- Van ám ott egy gyönyörü kisasszony, - konfidenskedik a ravasz kocsis.
Nyilván szerette volna azonnal kitudni, hogy mi célból utazik a pasasérja Lasnakra.
De hallgatott a festő .
Annál jobban járt a szája a fuvarosnak .
Kalvyl megsokalta .
- Ne zavarjon, kérem, gondolkodnom kell .
Csakhogy nem olyan könnyü ám a fölvidéki embert elhallgattatni, pláne ha fuvaros.
Biz az tovább kotyogott :
- Látja azt a várat, nagyságos uram?
Ott huhog minden éjjel a Kutyási Balázs lelke.
A csalafántos feleségit ijjegeti, a ki ott csalta meg őt, a vár aljában, a birkás legényivel .
" Hogy szép legény volt a birkás, az igaz és hogy vén volt Kutyási , nem különben.
De azért csak mégis hiba vót tőle, hogy csúffá tette és sirba kergette az öreget. "
" Meg is büntette érte Isten, vagyis az ura.
A tulvilágról járt le , hogy ijeszsze asszonyát.
Meg is ijedt az ugy, hogy félelmiben elment az esze ... "
Majdnem minden falunak megvan a maga regéje.
Különösen a fölvidéken : a romok, a várak hazájában hajt termékenyen a babona és a képzelet eme vegyes származásu szülötte .
Némelyik rege szép és költői: midőn a sziv egy eszményből alkotja meg a meséjét s a képzelet és a babona csak kiszinezi .
Ime a fuvarosnak másik regéje :
" Ahun jöttek be a muszkák...
Ahun, azon a szoroson.
Karlathy Örzse vezette be őket.
- Tudja nagyságos ur, hogy ki volt a Karlathy Örzse?
- Hát az volt a világ leggyönyörüségesebb leánya.
A pándi gróf tiszttartója nemzette és föl is nevelte gyönyörüségben.
Azt mondják, a kik látták, hogy aranyruhája is volt , mert csak az passzolt igazándon aranyos hajához.
Szerette is a Nagy Balázs.
- Az meg tudja, hogy ki volt?
- Hát a szelestei uraság fia.
Szép levente, olyan egyenes, mint a fenyü és olyan erős, mint a bika...
Már mátkásak voltak, a mikor csak egyszeribe nálunk terem a muszka !
" Karlathy Örzse éppen az erdőn járt eprészni, a mikor egy aranyos ruhás muszka katonával találkozik.
Ez megszólitja az Örzsét - tótul (mert tudnak ám a muszkák tótul, ha rosszul is ):
"- Mi járatban van, gyönyörű kisasszony ?
" Meg nem ijedt Örzse (szép is, fiatal is volt a katona ! ), aszondi , hogy :
"- Epret szedek a jegyesemnek, sokat harcolt a csatákon , szegény .
"- Adjon egy szem epret nekem is, gyönyörü kisasszony, - kéri a katona .
"- Egy házért sem adok, - ellenkezik az Örzse .
"- Adok helyette egy aranyos várkastélyt !
"- Nem! - mondi az Örzse .
"- Aranyos hintót, hófehér lovakat, gyémántot adok és karabunkulust ; kétezer szolgálót - biztati a muszka .
" Elámult az Örzse - már nem is kényeskedik, nem beszél félvállról - csak azt kérdi :
"- Maga tán királyfi ?
"- Herceg vagyok és nagy a gazdaságom.
Mind a magáé, gyönyörü kisasszony, ha epret ad a piros ajakáról .
" Hát instálom, biz az asszonyféle beste hiu féreg: elfelejti hős mátkáját az Örzse.
- A herceg meg megszedte az epret a piros ajakáról, - ugy megszedte, hogy nyoma sem maradt, - hogy a piros ajka tüstént halovány lett .
" De azért követte hercegét - a ki előőrsnek volt kiküldve - és bevezette estenden muszkát a saját hazája ellen - az istentelen !
" Aztán ugy történt, hogy a csatában éppeg Nagy Balázszsal kerülközött birokra a herceg és levágta szegény Nagy Balázst.
A leányt meg ott hagyta a maga gyalázatával.
Megszedte már a mézét, - nem volt szüksége rá tovább .
" Karlathy Örzse nem állta a szégyent, - mert büszke volt, - és levetette magát a torony tetejéről .
" Mérges virág nőtt a vére nyomán.
Azt főzi-kotyvasztja a debrői javasasszony; biztos orvosság az a paráznaság ellen.
Azóta asszony ezen a vidéken csuffá urát nem tette soha. "
- Hallgati -e nagyságos uram ?
Kalvyl csakugyan hallgatta.
Élvezte a paraszt fordulatos előadását és a szép néprege költői részleteit.
De élvezte a vidéket is.
Szeme végigsiklott a keskeny völgyön ...
- Az ott Lasnak a '.
Ott a végiben áll a Dobay uraság kastélya.
Igen fájn, istenes ember a Dobay uraság...
Tántalán oda is megyünk? - kérdi a fuvaros .
- Oda, - válaszolt egyszerüen Kalvyl .
- Nem fiskális a tekintetes ur? - kérdi a fuvaros gyanakodva .
- Nem, festő vagyok, - adja tudtára Kalvyl .
- Hát Pestrül jött a kastélyt pingáni?
Ahán!
Hogy én ezt előbb sem vettem észre!...
Csupa festék az a nagy láda, piktor ur?
Hán ?
- Nem .
- No hát még pimzli is vagyon benne, meg matric.
Értek én ám az ilyenhez is.
Bécsbe voltam ám én a "Károly Lajosok " -kal: cugszfirer voltam .
Hej-haj, régen volt az, tán nem is igaz.
Három szeretőm volt egyszerre.
Egyik szakácsné volt, egyik szobaleány, a harmadik meg mán finom frájla volt .
Halli -e ?
- Hallom .
- No hát akkor miért nem csudálkozik ?
Ideje sem igen volt már Jánosnak a csudálkozásra.
Befordult a kocsi a Dobay-kastély udvarára - és az a sziv, az a sziv csak elkezdett dobogni ujból , ugy, hogy szinte kitört kebeléből.
De összeszedte magát és leugrott a bricskáról .
Egy lélek sem volt az udvaron.
Nem jött a vendég elébe se cseléd, se gazda.
A kastély ajtaja meg kulcsra volt zárva .
Tanácstalanul nézett körül Kalvyl...
Egy istálló volt a kastélylyal szemközt.
Legalább annak kellett lennie, mert egy kék ló volt az ajtó homlokára festve, s alatta keresztben, veres kefe és veres vakaró ékeskedett .
- Valami élő lény, valami kocsis-féle csak lesz az istállóban! - gondolta Kalvyl és egyenesen oda tartott .
Hát nem csalódott egészen.
Volt egy élőlény az istállóban, nem kocsis-féle ugyan, hanem egy kedves öreg ur, a ki is elkapta még a küszöbön a festőt és megölelgette amugy magyarán, azaz olyképpen, hogy a dereka csak ugy roppant bele .
- Isten hozott, pajtáskám!
Nem fáztál -e meg?
Te aranyember, hát meglátogattál?
Éhes vagy, ugy -e?
No, majd levágatok valami madarat.
Kolbász és hurka van, ha szereted.
Kenyeret sütnek, hát lángos is lesz bőven.
Tyhü , fikomadta, de ki vagy éhezve !
Kalvyl protestált, de nem használt semmit .
- De biz éhes vagy, mint a drótostót!
Fiu, itt nálam ne teketóriázz !
A ki idejön, annak muszáj enni.
A házam tájékát meg ne szólja senki!
Kell -e tea , bor, törköly vagy barack?
Lesz, ha szomjas vagy.
Huj, de menykő szomjas vagy !...
Ne bolondozz, majd kiugrik a két szemed a szomjuságtól...
Az áldóját, hogy fognak örülni az asszony, meg az Inci!
Inci beteg egy kicsit.
No, de csak ugy-amugy : kifáradt a szegény pillécske Pesten...
Hej, de kutya város is az a Pest!
Az ember csak ugy fogyasztja benne mécsese olaját, mintha bizony soha sem égne ki.
Kicsit élhetnek azok a fene pestiek - ugy -e, pajtáskám?
Errébb kerülj, - amarra sár van .
De hát beszélj már te is valamit ...
Bizony beszélt volna a jó Kalvyl, ha szóhoz juthatott volna.
A köszönet és hála szavai a szives fogadtatásért ott lebegtek ajkán, de elnyelte őket az öreg harsogó hangja, még mielőtt igazában megszülettek volna .
Mire a kastély ajtajához értek, mégis talált egy kis hangrést a festő, a hová szavaival éket verhetett :
- Bocsáss meg bátyám, hogy ily hivatlanul, oly hirtelen teszem tiszteletemet .
- De erre meg amarra!
Kikérem magamnak.
Hát külügyminisztérium a magyar ember háza, hogy oda meghivás nélkül ne lehessen bejutni!?
Hát zárva találtad a kapumat?
Hát van neked magadhoz való eszed, hogy igy sértegeted az öreg barátodat ?!
Az öreg ur elhallgatott, de annál jobban dörömbölt a kastély előcsarnokának ajtaján.
( Az még mindig be volt zárva. )
- Hó!
Jancsi bácsi!
- Nyissa ki már!
- Süket kigyelmed, hogy nem hallja ?
Kalvyl azon gondolkozott, hogy milyen vén lehet az a bizonyos Jancsi , a kit még az öreg is megbácsiz a hetven esztendejével és hogy milyen süket lehet , hogy ezt a dörömbölést se hallja meg .
Mindjárt kisült.
Mert egyszerre csak kinyilik az ajtó s egy pirosképü aggastyán dugja ki rajta fejét.
Aztán, megértvén, hogy nem rablóvezérrel van dolga, erőteljes kézzel fölrántja az ajtószárnyat .
- Nézd! - mutatja be az öreg Dobay Jánosnak az agg embert, - ez itt Partay János bácsi, az apám nyugalmazott tiszttartója; kilencvennégy éves, de azért kutyabaja.
Helyén van az esze és szive is, csak egy kicsit süket .
- Biz'a vannak nálamnál siketebbek is, - protestál az öreg sértődve , mialatt fürge erőteljes mozdulattal rántja le Kalvylról tizenkét kilós bundáját , hogy csak ugy repült.
Aztán üdvözölte a vendéget: - Isten hozta nálunk...
A sárga szobát kapja .
A sárga szoba kvalitásáról Kalvylnak nem volt ugyan tudomása, de mindjárt gondolta, hogy a jobbik fajta szobákból való lehet, hát megköszönte szépen az aggastyán szivességét .
- Nincs mit; nálunk mindenki érdeme szerint kap szobát.
A fiskális a kék dutyiba kerül, a zsidó meg a rekesztésbe.
Ott már egér és patkány is van, - jelenti Jancsi bácsi .
Kalvyl önkéntelenül elmosolyodott.
Pedig ugy meg volt hatva annak a háznak küszöbén, a hol az ő szerelme felnőtt, - oly üdén, mint egy szép virág !
Aztán szepegett is egy pillanatig.
( Hogy fogja majd a mama fogadni ?)
Legjobban szeretett volna berontani, oly ideges volt s ugy vágyott az édes leány után; de öreg Dobaynak különös természete volt, minden álltó helyében legalább öt percig diskurált, hát nehezen jutott előbbre .
Most ime, azt magyarázza, hogy az öreg Jancsi bácsinak mániája a cerberuskodás.
Az ő tudta nélkül lélek az ajtón se be, se ki.
Azért tartja pedig zárva, hogy el ne rabolják Incit.
( Az Inci nevezetesen királykisasszony, a kibe szerelmes a harám-basa fia s ez mindig a kastély körül ólálkodik, hogy egyszer elrabolja kedvesét. )
- És képzeld, - végzi Dobay, - ezt a mániáját nem tekintve, teljesen ép az esze, emlékezőtehetsége meg bámulatos...
Különben büszke lehetsz a rokonszenvére.
A sárga szoba nagy kitüntetés.
Be jó szimatja is van az öreg urnak .
A jó embert szagáról is megismeri; mint a vizslának, olyan orra van.
Ösztön él egy ilyen százados emberben, - hidd el, fiam, hogy ösztön él benne!
Szinte félek, hogy leendő vőmnek a kék dutyit fogja kijelölni.
Hu!
S az ellen nincs apelláta.
Nem szabad az öreget megharagitani, ő a major domus, az ő dolgába senki ne merjen beleavatkozni.
- Miféle hivatala is van magának, János bácsi? - kérdi emeltebb hangon Dobay az öreget .
- Hát miféle volna?
Major domus vagyok a lasnaki kastélyban .
- Na, látod, - szólt mosolyogva Dobay, - ilyen ménykő ur vagyok én : major domust tartok!
De most kerüljünk beljebb.
Vigyázz!
- Ki ne törd a lábadat abban a gödörben.
Kikopott az adta pádimentuma, pedig még csak az apám tétette le .
Komisz ez az ujfajta deszka; a régi száz évig tartott .
Egy magas, boltives szobába jutottak.
Nyilván ebédlő volt, mert egy nagy asztal volt a közepén és köröskörül a fal mellett szekrény és szék .
Kalvyl attól tartott, hogy itt is lesz egy öt percnyi állomás .
Szerencsére tovább tuszkolta az öreg ur .
- Balra tarts!
Én meg jobbra térek; megjelentem a fehérnépnek, hogy itt vagy, - szólt Dobay s eltünt jobbfelől .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE