Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A madarasi király
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
15
Bekezdés
1055
Mondat
2028
Szó
21232
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Fitos Kati kunokat puhít.
Fitos Katinak, ura levelének vétele után az volt az első dolga , hogy magához citálta Dulácskát a madarasi kovácsot, hogy kvittelne vele .
Ezen a ponton nem volt nehéz a Kati sora.
A számla amúgy is koholmány volt háromnegyed részben, a tényleges követelését szívesen lekvittelte vele a kovács.
Egy ölelés, egy csók borostás ábrázatjára háromszáz bankóforintot megért a vén kecskének, ami azt bizonyítja, hogy a negyvenes években nemcsak az urak pakszióztak , de a kovácsok is .
Hanem az ünnepség, amit a madarasi kúnoknak kellett kivágniok : attól megfájult még a Kati feje is.
Mert igen kemény legények a kúnok: nem igen veszik be, ami nem a maguk eszétől származik .
Pedig főképpen ettől függött a Kati sorsa.
Urának pompa és bámultatás után áhítozó lelkét kellett mámorba ejtenie, hogy kavicsnak nézze a homokot, különben vége a kitünő ispánságnak, aminek jövedelmét hat éven át ő dugta be a kavics címén .
Befogatott hát Kati és keblébe rejtette az ünneplés céljaira kapott ezer forintot, még pedig két egyenlő részletben és zacskóban (hátha elegendő lesz az egyik is ), úgy ment be Madarasra, hogy fölpiszkálná az egykedvü kúnokat .
Éppen közgyülés volt a községházán, tehát jókor jött.
Nem is teketóriázott sokat: kihúzta derekát, egy merész fogással helyrevágta dús éjfekete hajkoronáját és félrelökvén a lépcsőn sütkérező kisbírót, a hódítók ellenállhatatlan önérzetével beviharzott a tanácsterembe .
- Érdemes bíró uram, tiszteletes tanács! - csendült meg a szó , évődésre biggyesztett ajakán.
- Kérésem volna kigyelmetekhez ...
A tiszteletes tanács elképedt ezen a merész tiszteletlenségen , Kónya Máté, az érdemes bíró fölugrott a prezidiumról és fölágaskodott, mint a kukorékoló kakas: úgy utasította rendre a tolakodót .
- Hájszen ez nem kocsma! - vágta ki keményen.
- Nincs itt a szoknyának becsülete, nem igen számítódik !
Katit nem érte váratlanul ez a fogadtatás.
Hiszen készenlétben tartotta ellene bűvös arzenáljának minden fegyverét .
- Hát igaz, - válaszolt a bíró szavaira, - hogy magának a szoknyának nincs becsülete.
De van ám nékem egyebem is.
Van két olyan sötét szemem, mint a csillagtalan éj, de amik úgy cikkáznak, mint a zivatar villáma ; van hajam hosszabb, mint a királyok palástja, selymebb a selyemnél, feketébb az éjnél; és van két gömbölyü vállam: pihepuhaságu, fehérebb a hónál, de a tüzes vasnál is égetőbb...
Ezek a dolgok pedig mindenütt számítódnak, valahol csak épkézláb férfi járkál a földgolyóbison .
Szólt Kati és szavai nyomatékaképpen széjjel-szórta a szürke teremben villogó szeme nyilait és úgy belecélozott velük hites uraimék tempóban dobogó aszos szívébe, hogy menten elállt a lélekzetük.
Hát még amikor (mintha csak véletlenül esett volna) megbomlott selymebbnél selymebb, éjnél feketébb haja és hullámzó árjával talpig beborította junói termetét, csakugyan, mint a királyok palástja !
Akit az ilyen pompa se vesz le a tíz körméről: nincs a világnak olyan embere, ha még olyan kutyafejü kún is.
Bele is vörösödött gyönyörűségében mind a tíz hites jegyzőstül .
Kati leolvasván arcukról az ő diadalát, dévaj kacagással kérdezte :
- Úgy -e, hogy számítódik, hites uraimék ?
A jegyzőnek jött meg elsőbben a szava: meggyőződéssel süvítette ki vékony kappanhangján :
- Számítódik !
- Mán hogyne számítódnék, mikó'számítódik, - jelentette ki a bíró maga is .
És hegyibe zúgta az egész tiszteletes tanács :
- Hát számítóggyék .
- Akkor egy instanciám volna a nagyérdemü tanácshoz, - folytatta Kati és szépsége gőgjében hátravetette rózsás fejét, - az lenne a kérésem tanácsos uraimék: rántsanak ki engemet a veszedelembül .
Kérdőjellé görbült valamennyi szem...
A'mán irtó nagy veszedelem lehet, amit az ispányasszony se tud egymagában eligazítani, vélték a hitesek és kissé megcsappant a lelkesedésük .
- Halljuk, - sipította a nótárius, - hogy néz ki az a veszedelem ?
- Három mázsás, kopasz és veres; úgy híjják, hogy báró Lamberti Ádám, - jelenti ki Kati és részvétkeltés céljából reszketni kezd, mint a nyárfalevél .
- Nono, - nyugtatja meg Brugós, az egyik hites, - akad itt legény arra a három mázsára nem egy; teszem a Csamó Danyi úgy meggyúrja akár félkézzel is, hogy ...
- Jaj, lelkem, hiszen éppen ez az, amitől Isten óvjon engem, - ijedezett Kati.
- Nem attul félek én, hogy szívesen látják kigyelmetek, hanem éppen attul, hogy nem látják szívesen.
Akkor pedig vége az ispányságomnak, mert az én kegyes uram (törje ki a rossz, ahol van !) azt kívánja kigyelmetektől , hogy úgy ünnepeljék, mint egy királyt, ha megérkezik a jövő vasárnapon.
És engem tesz felelőssé a kigyelmetek hajlandóságáért .
- Hüm! - hümmögött a bíró, - e mán akkó csakugyan nagy veszedelöm .
A többi hites is hümmögött.
Még a nótárius, a leglelkesebb közöttük is csak rázta a fejét .
- Baj a baj, - mondotta, - mink nem örülünk senki fiának, még a kakasi tiszttartó kedvéért se .
Brugós meg éppen végkép kijött türelméből :
- Mit örüljünk nekie?!
Azér, hogy háromezer lánc földje van a mi határunkba?
Inkább akkor örülhetnénk, ha nem vóna nekie egy talpalatnyi sem , hanem mind a mienk vóna .
Viharos helyeslő zúgás követte az okos kijelentést.
Aki nem ismeri vala a kún természetet, azt hihette volna, hogy kárbavesz már Kati minden igyekezete .
Ámde Kati ismerte a kúnokat, jól tudta, hogy ha már semmi se használ, még mindig hátra van egy bűvös argumentum, amivel még az ő fejüket is be lehet verni: a pénz.
Az pedig ott pihent a kebelében.
Nem szívesen eresztette ki ezt az argumentumot, de hát, mit volt mit tennie, látta már, hogy nem boldogul másképpen: megoldotta feszes bársonyingvállának három felső kapcsát és kebelébe nyúlt az egyik zacskóért .
Hites uraiméknak majd kiugrott a szemük.
A jegyző fölágaskodott : úgy nézte, bíró uram meg úgy, hogy behúmta balszemét, mint mikor puskavégről a nyulat célozza .
Kati büszke önérzettel szemlélte a hatást .
- Hiszen én is azt mondom, - vette föl elejtett beszédje fonalát , - hogy bolond az, aki bolondnak örül.
Hanem hát, úgy gondoltam, hogy néha bolondnak is érdemes lenni, kiváltképpen, ha kifizeti, magát .
Azzal kifordítván a zacskó tartalmát, gőgös kézmozdulattal bíró uram orra elé vágta .
Miként rabló csuka a kicsiny ártatlan halakra: úgy csapott rá bíró uram az öt szál százas bankóra .
- E mán beszéd! - jelentette ki, görcsösen szorongatva a váratlan kincset .
- Erissze el, bíró uram, hogy lássuk mik is, - kérte Túri Gergő , egy malacképü hites .
- Elsőbben hagy tuggyuk, - kérdezi Kati felé fordulván az érdemes bíró, - hogy hunnan potyogott ?
- Az uram küldte kendteknek ...
A fejek megmozdultak, jobbra-balra hajladoztak .
- Hát hiszen akkó az egy egész rózant embör, - véli Kónya Máté bíró úr .
- Nem igen józan biz ő, - világosítja föl a kún szólásformákban még járatlan Kati, - tán nem is volt józan soha .
(- Mi a fenee ?... )
- Úgy issza az a bort, mint szomjas föld a záporesőt .
(- Ejha, hát még böcsületes is !... )
- Becsületes? - tiltakozik Kati mosolyogva .
- Olyan gézengúz, amilyen kettő sincs széles Magyarországon .
(- Ugyan, úgy -e ?... )
- A kastélya tornyából ugratja ki a tulajdon édes barátjait, ha rájuk unt és nincs olyan jóravaló leány, akit - kieresztene .
- Tyuhaj! - kiált föl bíró uram örvendezve, - hisz akkor az egy igen jóravaló ember !
És fölragyogott a jó kunok szeme .
Kati a helyzet magaslatára emelkedett...
No, ha ilyen a gusztusotok, gondolta, megálljatok, beszélek én a fejeteknek róla különb dolgokat is .
- Négy embert vágott már agyon, olyan irtózatosan dühös ember ...
- Vivát! - hangzott föl az öblös torkok egyhangu üdvriadása .
- Osztán, - folytatta Kati, - nemcsak a maga feleségit veri, hanem a másét is.
Úgy belecsimpajszkodik a legkényesebb grófné hajába is, akár a ...
Ezt már be se fejezhette Kati.
Mondata vége végkép belefúlt a kún atyafiak zajos lelkesedésébe .
- Akkor kun is a, az Istenfáját !
- Ilyen embör kell nekünk !
- Uccu pajtás, lakodalom !
S több efféle fölkiáltás hangzott föl ajkaikról s egy általános zűrzavaros lármává kavarodott .
...
Ejnye, gondolta Kati magában, bolond voltam, hogy odaadtam nekik, ha csak az egyik zacskót is, megtette volna az erkölcsi hatás magában .
Joggal gondolhatta, mert hovatovább úgy üvöltöttek a komák, mint őrült dervisek.
Azt persze nem tudhatta, hogy az efajta lelkesedés csak érzelempazarlás náluk, az eszük azért helyben marad mindétig; azt és az aprópénzt a kun nem igen adja ki.
Nem tudta ezt Kati - nem is igen lehet a kun embert kiszámítani, - de mingyárt megtapasztalhatta .
- Hát most már lesz -e, ami lesz? - fordult kacéran a bíró felé és kezdte bekapcsolni ingvállát .
És legott lelohadt minden lelkesedés, akár az ökörhólyag, amibe tűt szúrtak .
- Lassan azokval a kapcsokval, - inti a kacér leányt bíró úr őkigyelme, - mert még semmi sincs .
Kati ajkába harapott.
( Se szépségem, se a pénz?
Megálljatok ! )
Indulattól vérvörös arccal odalépett a bíró elé, aztán - (mily finom nüansza az eredendő asszonyi kacérságnak !) - aztán szeme köze nevetvén, megsimogatta érdes, ráncos ábrázatját .
- Ne figurázzék, szentem, - mondta, ajakán legcsábosabb mosolyával, - kár lenne azt az öt csikót kiereszteni az ólból.
Inkább örüljön neki, hogy odakerült .
Kónya Máté, a gyalázatos vén kecske, fölszítta a föléje hajló szép leány haja illatát; pazar keblének havát fölitta szemével; csábos mosolyát is szívébe eresztette fenékig - és mégis így felelt az istentelen :
- Nem örülök, az Istennek se örülök !
- Nem örülünk, - zúgta utána a tiszteletes tanács .
De már erre csakugyan dühbe gurult Kati .
- Mi baja kendnek?
Megveszett kend? - rippent rá a bíróra , félredobva minden hivatalos tiszteletet .
Úgy látszik, őkigyelme most kivételképpen nem is reflektált rá , mert igen nyájas volt a felelete .
- Nem igen vesztem meg, csak amondó vónék, hogy tíz kún alá kevés öt csikó: tíz kék .
- Nincs, vén imposztor! - kiáltott föl Kati vérvörös arccal és önkénytelenül kebléhez kapott .
Bíró uramat még ez a titulus se bántotta most, egész mézédes lett a szava :
- Dejszen, hugám, - mondta, - van abban a ménesben, ahol ez az öt csikó termett, tíz is.
S ezzel otromba kezétől nem várható bravuros gyorsasággal kicsípte a másik zacskót a Kati kebeléből ...
Leány volt Kati: indulatos, szeszélyes, illogikus teremtése Istennek, ahelyett, hogy fokozódott volna dühe bíró uram eme csintalansága miatt - ellenkezőleg, mintha megcsiklandozták volna: elkezdett kacagni , kacagni, úgy kacagott a vén imposztor huncut szemén, amellyel fölfedezte a zacskót keble hófehérségén, hogy a könnye is kicsordult .
A bíró ellenben igen komoly és ünnepies arcot vágott, kifordította a zacskó bélését és kérges tenyerével kivasalván most már mind a tíz bankót , következőképpen szólt éhes, dülledtszemü falukormányzó társaihoz :
Éljen a kakasi tiszttartó ! "
Kati, aki még mindig nevetett, kijavította őkigyelmét :
- A báró vivát, a báró, nem a tiszttartó .
Kónya Máté gondolkozott egy pillanatig (mert igen szerette a lapidáris beszédet ), aztán, rájövén, hogy a "báró " -val sem esik nagyobb sérelem a kádenciában, megbiccentette fejét .
- Úgy is kigyün, - mondta ...
- De most már rangos legyen ám az ünnep! - figyelmeztette Kati a hiteseket .
- Ránk kell bízni, - mondta bíró uram kurtán, - mán most bízvást lehet kapcsolkodni is .
- Nem muszály, - süvítette a nótárius és utána a tiszteletes tanács, - nem muszály, most mán úgy is örülünk .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE