Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bársony István
A rab király szabadon : Fantasztikus állatregény
Keletkezés ideje
1903
Fejezet
15
Bekezdés
1094
Mondat
2875
Szó
30273
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Abdullah boszúja.
A Biscaya-cirkuszban két előadás volt s a személyzet alig várta, hogy a fáradságos nap után pihenni mehessen .
Felice Borghio, a főrendező, erélyes hangon szidta azokat, akik a rendezkedéssel nem tudtak hamar elkészülni.
A használatban volt felszerelést mérnöki pontossággal rakatta helyére, s jaj volt annak, aki csak egy hajszálnyira is eltévesztette feladatát.
Azt a dühös olasz mindjárt megöklözte .
A manégeben nem is volt hiba; hanem az állatsereglet tájékáról már másodízben hallotta Borghio azt a felhördűlést, amit Szultán, a vén hímoroszlán , olyankor hallatott, ha ingerkedtek vele .
A cirkusznak, minden kincse mellett is, az állatsereglet volt legnagyobb dísze s vonzó ereje.
És ebben is Szultán volt a kedvelt .
Páratlan szépség a maga nemében.
Igazi király, igazi férfiú, aminőt csak a szabadság szül s a veszély fejleszt.
Nem olyan satnya állatkerti szülött , aminőt annyit látni elgyávásodva, kutyaszelidséggel.
Hazája Afrika sivatagja, ahol halálmegvetést, rettenthetetlen bátorságot, zsarnoki akaratot égetett belé a tropikus nap.
Hatalmas fejét bozontos barna sörény körítette, amely már szinte a feketébe árnyalt; oszlop-lába irtózatos erőt sejttetett.
Nagyon szép volt .
Megmaradt vadnak, félelmesnek, rabságában is .
Gyűlölte az embert s jaj lett volna a vakmerőnek, aki a szelídítés szándékával közeledik hozzá.
De legjobban gyűlölte Abdullaht , a cirkusz szerecsen-szolgáját, aki az állatsereglethez volt beosztva ápolónak .
Ez a szerecsen ott volt, amikor Szultánt a neki ásott veremben elfogták .
Az állatszelídítő háromannyit adott a sivatag remek királyáért, mint bármely más bestiáért.
Abdullah majd megbolondúlt fájdalmában, amikor arról volt szó, hogy a fogoly királytól meg kell válnia.
Pedig a «király» borzasztóan haragudott rá.
Nem tudta elfeledni, hogy a dróthurkot ez a fekete ellenség dobta a nyakába, amikor a ketrecbe emelték.
De azért Abdullah ment vele, világgá, mint a szerelmes legény a kedvese után .
Ha Abdullah csak odaállt is a ketrec elé, Szultán dühbe borúlt s hörgött, hogy megrezdűlt bele az épület teteje.
Borghio azt hitte ilyenkor, hogy a szerecsen kötekedik a cirkusz díszével.
Szidta Abdullaht, mint a bokrot.
A szegény ördög hiába védekezett .
Talán most történt először, hogy csakugyan bántotta Szultánt.
A « király» ráfeküdt a ketrec tisztításakor használt rúdra s nem akart mozdúlni .
Abdullah egy vasbottal megpiszkálta.
Éppen erre rohant oda Borghio s úgy vágta pofon a szerecsent, hogy a Szahara minden homokja ott kavargott attól a szeme előtt .
Az olasz dühösen kiabált s tovább rohant .
Abdullah lassan tért magához .
Ez volt az első ilyen gyalázatos megszégyenülés, ami életében érte .
Nyögött, hörgött, vonaglott; de nem a testi fájdalomtól.
Belemarkolt göndörfekete üstökébe s vadúl tépte.
Szemgolyója csaknem kiugrott üregéből.
Fehér fogsorát ijesztő módon csikorgatta .
- Láttátok?
Láttátok? - kérdezte a vadállatokat, és halk, elfojtott hangon üvöltött, mint a sakál a kezdődő éjben .
Ott volt az egyik ketrecben Zulejka , a bengáliai nősténytigris.
Vénusz a tigrisek között.
Csikos testét csúsztatva lendítette tovább, amint meggondoltan sétált le s föl a vasrács mögött .
Az egér nem léphet nesztelenebbül .
A sarokban egy még erősebb vasléccel körülvett ketrec rúdjait rázta valaki, némán.
Egy pár merev szem kandikált ki a rács mögül, sötéten, kíváncsian .
Az volt Cézár, a nagy gorilla, amely a tigrist is megfojtotta volna roppant öklével.
Embermagasságra nyújtózkodva kapaszkodott a lécekbe s néha-néha rántott rajtok egyet.
Most Abdullaht bámulta s összecsattogtatta szörnyű állkapcsát .
A többi állat nyugodtabb volt.
A medvék összegomolyodva aludtak; az elefánt feldobta orrmányát a nyakára, úgy szunyókált .
Abdullah tajtékzott.
Körme belemélyedt a tenyerébe, úgy összeszorította az öklét.
Rohant a ketrecek mellett le s fel, mint a megvadult jaguár.
Sötét feje zúgott a még sötétebb gondolattól, amely most hirtelen megfogamzott benne .
Megállott, hallgatódzott.
A cirkuszban lassan elcsöndesűlt minden.
A Borghio recsegő, kiállhatatlan hangját már nem lehetett hallani.
Bizonyosan lefeküdt az ügyeletes szobában.
Most éppen ő volt soros .
Abdullah odasompolygott a deszkabódéhoz, ahol az «inspekciós» vacka volt.
Belülről egyenletes, nehéz lélekzést hallott.
Már aludt az, aki bent volt .
Csak Borghio lehetett.
A szerecsen visszafutott az állatsereglethez, mint az árnyék.
Lassan kúszott egy üvegszekrényhez, amelyet erős dróthálóval borítottak le.
Benézett a szekrénybe.
Ott egy különös, mozdúlatlan tekercs volt, puha széna között.
A tekercs vörösesen fénylett a szerecsen tolvajlámpájának a világításától .
Az a tekercs volt a « Vörös ördög ».
Egy délamerikai korallkígyó.
A legszörnyűbb bestiák egyike , amelynek a marása másodpercek alatt halált okoz .
Abdullah felemelte az üvegszekrényről a dróthálót, a szekrénykét átnyalábolta s macskalépésekkel vitte az ügyeletes-szoba felé .
A kígyó felébredt s ámbár helyzetén nem igen változtatott, mégis kíváncsiságot árúlt el.
Szeme élénken csillogott, amint a szerecsenre szögezte ; fejét néhány újjnyira felemelte, nyelve idegesen villant ki szájából: aközben sziszegett .
*
Abdullah megállott az ajtó előtt.
Gondolkodott .
Borghio is olyan volt, mint minden hirtelen haragú ember.
Az egyik pillanatban majd hogy szét nem robbant, a másikban meg akár táncra perdült volna .
Azóta, hogy a szerecsent megbüntette, azt is elfeledte, hogy van a világon egy Abdullah nevű oroszlánetető.
Lefeküdt s nyomban elaludt.
Ugyancsak jóízűen horkolt .
Abdullahnak úgy kimeredt a szeme, hogy a «Vörös ördög» (a korallkígyó) hipnotizálva bámúlt rá .
A szerecsen lassan fújt és lihegett, s némán, csak a tekintetével mondott a kígyónak valamit .
Azután az üvegszekrény fedelét hirtelen lekapta s a drótkosarat borította rá, nagyon könnyedén .
A Vörös ördögöt ez a gyors mozdúlat magához térítette.
Dühösen csapott fejével a drótfalhoz, oda, ahol az Abdullah keze motoszkált.
Villámgyors volt a vágás és ha a szerecsent a drót nem védi, öt perc múlva nincs az élők között.
De így a kígyó csalódva húzódott vissza, s gyanakodó, élénk tekintettel várta, hogy hol kaphatna rést, ahol támadását sikeresebben ismételhetné .
Abdullah letette a szekrénykét az ügyeletes-szoba ajtaja elé.
Ha valaki azon az ajtón sebtiben kirohan, akkor rá kell lépnie, vagy félre kell rúgnia a drótkosarat.
Egy ilyen mozdúlat éppen elég arra, hogy a Vörös ördög megtegye szörnyű kötelességét, amit a bosszúszomjas szerecsen várt tőle .
Nesz nélkül csúszott vissza Abdullah ezután a cirkusz belsejébe.
Még folyvást csikorgatta a fogát s amint Cézár ketrece mellett elsuhant, a vaslécet rázogató óriási majomnak a szemébe kacagott .
- Ne busulj mpungu * Mpungu, a gorilla neve szerecsen nyelven .
, ne busulj.
Mindjárt lesz, ami lesz.
Készűlj barátom, mpungu !
Mindjárt vége az éjszakának; kisüt a nap! vigyázz !!...
Azzal csöndesen, gyakorlott kézzel nyitotta ki a nagy majom ketrecét .
A gorilla halk, örvendő röfögéssel szökött ki a vaslécek közül s egy pillanat alatt felkapaszkodott a cirkuszt tartó gerendaoszlopon a nyitva hagyott szelelő lyukhoz, ahonnan a csillagos éj világossága áradt be gyéren a fenevadak közé .
Cézár megérezte a szabad levegőt s rögtön annak a forrását kereste.
A szelelőlyuk tulajdonképen egy ajtónagyságú ablak volt.
Azon a fekete rém úgy surrant ki, mintha maga is tudná, hogy most nem szabad lármát ütnie .
Bengália disze, a nősténytigris, elfojtott, nyávogó bőgéssel nézett a majom után s farkavége idegesen mozgott aközben, mint a leselkedő házimacskáé .
Az elefánt még jobban hátracsapta nagy lebbencsfülét s úgy bámulta , hogy itt mi történik.
De egyébiránt nyugodtan maradt .
Abdullah körülfutotta az állatseregletet.
Vigyorgó pofáján düh és elszántság volt.
Minden ketrec ajtaját kikulcsolta, de még nem nyitotta ki .
Gyorsan dolgozott és gyakorlott kézzel.
A vadállatok legtöbbje csöndesen pihent .
Csak Szultán érdeklődött némileg az iránt, hogy mit keres itt megint az ápoló .
Méltósággal nézett vele szemközt egy pillanatig; de Abdullah elugrott.
A királlyal nem mert szóba állani.
Hátha dühös lesz s ordításával korábban ébreszti fel az olasz főrendezőt, semmint kellene .
Inkább Zulejkához fordúlt.
Elkezdett neki halkan, titkosan, gonoszúl hizelegni .
- Te legszebb, te legkegyetlenebb, ha szereted a vért, nemsokára ihatsz.
Élesítsd a fogadat; nyújtsd ki karmaidat és reszkess a gyönyörtől!
Te benned bízik Abdullah legjobban.
Szultán lomha és kényelmes; Szultán csak a menydörgés!
« Esszed » ő, a csendháborító!
De te, te magad a menykő vagy!
A te ugrásod a villám!... a te ugrásod s ütésed a halál !...
Zulejka odasompolygott és sunyi tekintettel dörzsölte fejét a vasrácshoz .
A szerecsen már tovább sietett.
Óvatosan nézett körűl, azután felragadott egy bádogkannát.
Abban olaj volt .
Rohant vele a manége felé, ahol egy sarokban néhány porció széna volt.
Csak éppen a legszükségesebb, mert a cirkuszban semmiféle könnyen égő anyagot sem volt szabad felhalmozni .
A szénát leöntötte, meglocsolta az olajjal; azután hirtelen meggyújtott egy csomag gyufát s a széna közé dobta .
A pirosló tűz mohón szaladt át az olajos szénára s halk sercegéssel kígyódzott rajta feljebb-feljebb .
Abdullah hangtalanúl, borzasztó arccal kacagott.
De nem időzött itt tovább.
Gazella-szökésekkel futott vissza, a nagy állatokhoz.
Mire az oroszlán ketrecéhez ért, már hallotta, hogy odaát a lovak rémülten kezdenek nyeríteni.
A cirkusz hátterében mintha kivilágítást rendeztek volna .
Mohamed, a vén elefánt, idegesen emelte fel orrmányát, szaglászott s izgatott trombitálást hallatott .
Éppen ekkor tárta ki a szerecsen a berber oroszlán ajtaját .
Szultán a szokatlan zajtól s egyre növekvő fénytől megriadva felugrott fektéből s merőn bámúlt.
Még nem értette meg, hogy a szabadságot kínálják neki .
A szerecsen már nem törődött vele.
Sietnie kellett .
Az ébredező lovászok vészkiáltását hallotta.
Csak pillanatai voltak .
Igaz, hogy miután mindent előkészített, most csak az volt hátra, hogy a vadállatok ajtait kitárja.
Pokoli boszúterve az volt, hogy szabadon ereszti a nagy haramiákat, hadd legyen a tűzokozta zavar még borzasztóbb .
A bengáliai nősténytigris ketrece volt soron.
Hörögve terve sikerének a gyönyörétől, rántotta fel Abdullah a ketrec ajtaját.
Már nem bírt magával; - hisz odaát mind nagyobb lett a lárma.
Már égett a cirkusz és csak az isten olthatta volna el, váratlan, özönvízszerű felhőszakadással .
- Jöjj ki Zulejka, jöjj! üvöltötte.
Látod, a «király» gyáva!
Gyere és boszúlj meg te; tépj szét minden élőt.
A szabadságot adja érte teneked Abdullah !...
A tigris nem kérette magát.
Egyetlen szökéssel kint termett.
Még hamarább is, mint a szerecsen kívánta .
A gyönyörü bestia ijedt és mégis kéjes, kurrogó morgást hallatott, s félig a tűzlármára figyelve, Abdullaht leste, aki annyit játszott volt vele , annyit símogatta a fejét a rácson át .
Abdullah rohant a párduc ketrecéhez, hogy azt is kinyissa.
Elvakúlt , eszelős dühvel akarta megsemmisíteni a világot, ha maga belepusztúl is .
Iszonyú ordításra fordúlt vissza.
Szultán éppen kilépni készült ketrecéből .
Zulejka ellenben nem bánta most, hogy mit csinál a «király ».
Csak egy futó alakot látott, aki a vérszomját, gyilkolási vágyát fölkeltette.
Elnyujtózva , félig leguggolva, ugrásra készűlt .
Abdullah megértette a tigris szándékát s elsápadt.
De már nem volt ideje, hogy kiáltson.
Különben is, kinek kiáltott volna?
A lárma egyre nőtt; - a vadállatok már régóta érezték a füst szagát s nagyon nyugtalanok voltak .
Egy sötét tömeg röpült át a levegőn s rázuhant egész súlyával a szerecsenre.
A tigris volt .
- Tűz van!
Tűz van! ordították az emberek odakint.
Eszeveszett futkosás, dübörgés, nyerítés töltötte be a cirkuszt .
Borghio felriadt s álomittasan indúlt ki fülkéjéből.
Megbotlott valamiben s rögtön rá nyilaló, éles fájdalmat érzett, mintha hegyes, finom szögbe lépett volna.
Nem törődött vele.
A feléje áradó fény kétségbeeséssel töltötte el .
Megértette a veszedelmet .
Amint csak bírt, futott a manége felé .
Egyszerre borzadva hőkölt vissza .
Előtte, alig tíz lépésnyire, a bengáliai tigris hasalt a földön ; alatta feküdt, - immár mozdúlatlanúl, - a szerecsen.
A tigris kéjesen nyalogatta az Abdullah szétmarcangolt arcát.
Az embervér édességétől úgy megrészegűlt, hogy még a tűzlárma elől sem sietett menekülni .
Borghio felkiáltott.
Vissza akart fordúlni, hogy fegyvert hozzon az ügyeletes szobából.
Emlékezett rá, hogy az állatszelídítő, az óriás Wasziljew, ott szokott tartani egy pár revolvert, amivel a vadállatokat a lövéshez szoktatja .
Amint éppen hátrálni kezdett, borzongó nyilalás szaladt végig a testén.
Tüzet érzett a tagjaiban és összeszorúlt a torka.
Szeme elhomályosodott .
- Szent isten, mi ez? - gondolta.
De már nem ért rá, hogy állapota okáról tanakodjék.
Iszonyú, kínos görcs szaladt a szivére; nem bírt lélekzeni , fuladás fenyegette.
Összeroskadt .
- Vizet, hörögte, vizet !
Egy lovász szaladt erre, a veszedelem gócpontja felől.
Valószinűleg az ügyeletest akarta értesíteni.
Meglátta a tigrist, amint éppen felemelkedett a szerecsenről; azután Borghiot, aki tehetetlenűl vonaglott a földön.
Az iszonyat kiáltásával menekült vissza és sorsára hagyta a két szerencsétlent .
A lárma ezalatt tetőpontját érte el.
Fejszecsapások zuhataga omlott a cirkusz deszkafalára.
Igy akartak az emberek uj utakat nyitni, ahol menteni lehessen .
A lángok már a tetőt nyaldosták.
Ropogva, vörös lobogással kergették egymást, mind feljebb.
Pattogás, zúgás, vadállatok bőgése, üvöltése keveredett össze .
A cirkusz deszkafala három helyen is beomlott egyszerre.
Az egyik ponton Wasziljew, a góliát, ugrott be .
Meglátta a sarokban Szultánt és Zulejkát, amint a bősz lármától megzavarodva, egymással mit sem törődve, lesték, hogy merre találhatnak egérutat .
- Vissza emberek! ordította a toronyember, a fenevadak elszabadúltak , vissza !
A halálfélelem zavarával robbant szét a tömeg a nyílás elől .
Wasziljew egymaga rohant a két szörnyetegnek.
Befelé!
Rabszolgák! vissza a ketrecbe! üvöltötte, s szekérrúdnak beillő dorongjával közéjök sujtott .
A két hatalmas barom felhördült s megriadva ugrott félre.
Elosont mindakettő a szelídítő mellett, akit nem mertek megtámadni; de nem a ketrecbe siettek, hanem a résen beömlő szabad levegő felé .
Egy pillanat alatt kint voltak a szabadban s az ordítozó emberek közt vaktában futottak bele a sötét éjszakába.
Wasziljew nem bírta őket utólérni .
A cirkusz borzalmasan égett és olyan hőséget terjesztett, hogy csak a legbátrabbak és legelszántabbak maradtak helyökön az oltás és mentés nehéz munkájánál .
A mentők közt Wasziljewre várt a vezérszerep, mert ő volt az egyetlen, akinek legalább a ketrecben maradt vadállatok engedelmeskedtek .
Az orosz Góliát maga is tudta ezt és csakhamar felhagyott a két főbestia hiábavaló üldözésével.
Visszatért a katasztrófa szinhelyére és a ledöntött deszkafalak mögűl emberfölötti erővel vonszolta ki a ragadozók ketreceit .
Az elefánt kürtölve, harsogva, ingerűlten és izgatottan segített neki ebben a sürgős, veszélyes munkában.
Szörnyű volt a ropogás, pattogás, zúgás , ordítás, bőgés és jajgatás keveréke.
Aki tanúja volt, elképzelhette, hogy milyen lehet majdan az itélet napja .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE