Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rejtő Jenő
Az előretolt helyőrség
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
29
Bekezdés
2394
Mondat
6116
Szó
46706
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
Huszadik fejezet
1
Reggel ötkor sorakozó.
Latouret kijelölte az őrséget, beosztotta az embereket szolgálattételre, és összeállította a corvée-t.
Ez volt a legrosszabb szolgálat.
Az őserdei műút kezdeténél őrizni a rabokat...
A corvée, ötven ember, teljes harci felszereléssel.
Három szakasz, nyolc óránként váltja egymást.
Elfoglalnak egy pozíciót a műút kezdeténél, a sivatag és az őserdő között, szemmel tartják a rabokat, és a parancsuk úgy szól, hogy: a legcsekélyebb zavar esetén lőni.
Ők vigyáznak, hogy a rabok nyolc kiküldöttje átvegye az ellátást és egyéb holmit.
Ha nyolcnál több rab közeledik a corvée-hoz: lőni.
A leapadt létszám mellett valamennyi altiszt és közlegény (nem több húsz embernél) a corvée-hoz volt beosztva.
Az igazi őrség mégiscsak a víz és az élelem volt, amelyből a rabok nem tartalékolhattak.
Mert az őrségtől távol , benn az erdőben azt csináltak a foglyok, amit akartak.
Ha légionistát avval büntettek, hogy a rabok közé küldték, ez egyértelmű volt a halálos ítélettel, mert ha eltűnt a corvée szeme elől, a foglyok agyonverték.
Ezt jól tudták itt a katonák, és ha valakit mondjuk egy hét travaux forcés-val büntettek, visszatartották az azonossági plakettjét.
Ha lejárt a büntetése, akkor beírták a helyőrség naplójában, hogy az ilyen és ilyen számú közlegényt elhalálozása miatt törölték a század létszámából.
A corvée fásultan üldögélt teljes felszereléssel az udvaron, amikor felharsant az olasz Battista káplár hangja:
- Debout!
En route!
En avant, marche!
Vonult az ötven ember.
Az egyik hadnagy, Hilliers a rabok közé ment.
Az útépítéshez hozták, műszaki tiszt volt.
Delahay figyelmeztette, hogy legyen kedves a rabokhoz és igyekezzék jóba lenni velük.
Mert a mérnököt nem ölik meg.
Arra szükség van az építéshez, de azért őt sem védheti meg más, mint a rabok jóindulata.
A corvée átadja a reggelit.
Nyolc rab mogorván tolja el a kiskocsin , tisztelgés nincs.
Ellenséges pillantások.
A forró napon embertelenül szenved az őrség.
A dzsungelből millió szúnyog jön ki, és legyek raja zsong az ételmaradékok között.
Elviselhetetlen.
Mindenki vérzik a moszkitók csípésétől.
Kinint osztanak.
Galamb titokban kiköpi.
Így biztosan maláriás lesz.
Örömmel tűri a szúnyogcsípéseket.
Kizárt dolog, hogy ne legyen közöttük maláriaterjesztő.
A büdösség szörnyű.
A rabok felől pestises szag árad.
Rongyokba burkolt csontvázak ténferegnek, kopácsolnak a táborban.
Most itt elöl kezdenek működni.
Nézd csak...
A kabátujjakból fehér sétapálcák lógnak ki kar helyett és a pofacsontjuk úgy kiszögell, mintha át akarná döfni a puszta bőrt, ami még rajtuk maradt...
Galamb mellett Kréta állt.
Sárgán és hülyén, de nyugodtan.
Őt irigylik a katonák, mert a paralitikus elhalt idegrendszere nagymértékben érzéketlen a testi kínokkal szemben...
- Vedd be a kinined! - kiabál rá Kobienszki káplár a hülyére.
- Köszönöm, nem fáj a fejem...
Kobienszki belevág Kréta arcába.
Galambnak ökölbe szorul a keze...
- Vedd be, mert széttöröm a fejedet!
- Akkor fájni fog - vigyorog a hülye, vérző orral.
Galamb kilép a sorból , feszesen.
- Alázatosan jelentem, a bajtárs gyengeelméjű.
- Mi?!
Te jelentesz?!...
Te... kiállsz a corvée-ból?
- A káplár felemelte az öklét, de Galamb keze kissé lecsúszik a puskaszíjon, mintha súlyba készülne a fegyverével.
Kobienszki jó emberismerő, tudja, hogy ha üt, akkor ez a puska lerepül a vállról, és beléje szalad a szurony...
- Már bevettem a kinint... - jelenti Kréta vigyorogva.
De Kobienszki elordítja magát:
- Gamberics!
Pelli!
Hammer és Bouillon!
A moi!
- Négy régi ember volt .
Nyomban odajöttek egy altiszttel.
- Lefegyverezni ezt a közlegényt és gúzsba kötni!
Galamb nyugodtan tűrte mindezt.
Odadobták a porba.
Leesett a kepije, de nem tette fel senki.
Úgy feküdt, fedetlen fővel a perzselő napon.
- Négy ember vigye az erődbe!
Egy óra kikötés... - mondta keményen. - jelenteni az őrmesternek, hogy elhagyta a corvée-t!
2
A legénység undorral nézte az ablakból a megszokott látványt.
Az udvar közepén a napon, derékig levetkőztetve, egy oszlophoz kötötték Galambot .
Hátul összehurkolt csuklóinál fogva felhúzták, hogy éppen csak lábhegye érintette a földet, azután megerősítették a kötelet.
Tizenöt perc múlva elájult.
Akkor leoldozták, végigöntötték.
Egy óra alatt négyszer ájult el, és négyszer kezdték elölről az egészet.
Azután felvitték a szobájába, és az ágyra dobták.
Latouret kemény arckifejezéssel nézte végig a büntetést.
Most fekhet félholtan a pimasz.
Majd ha estig nem tér magához , egy napra a gyengélkedőbe mehet...
Nem hitt a szemének, amikor tizenöt perc múlva bement a kantinba, és ott ült Galamb egy üveg bor előtt, vidáman szájharmonikázva...
- Közlegény! - ordította Latouret.
Felugrott.
Az őrmester csendesen folytatta:
- Ide hallgasson, közlegény.
Magát Kobienszki feljelentésére két nap pelote-ra terjesztettem fel, de a kapitány úr hozzácsapott még három napot , dupla megterheléssel és két óra futólépéssel...
Ilyen büntetés nem létezett.
Ezt senki sem bírhatta ki.
Eredetileg a pelote naponta egyszer víz és kenyér, délben egy órát futni, húsz kiló kővel a hátizsákban.
Gardone azonban, aki Galambot mint gyanús embert el akarta pusztítani, negyven kiló követ, öt napot és két óra futást rótt ki.
Latouret várta, hogy a közlegény vidám arca megrándul.
Tévedett.
A csodába!
Hiszen felragyog a szeme, és vigyorog.
- Mit röhög!
Ember!
Ettől elpatkol!
- Alázatosan jelentem, köszönöm a büntetést.
Belökték a cellule-be, egy piszkos, nedves verembe.
Pad nincs a cellule-ben .
Most csakugyan el fog patkolni, és megszabadul ettől a homályos mesétől .
Végre is mi köze egy halott embernek ilyen szövevényes svindler históriákhoz?
Ő azért jött ide, hogy a tízezer dolláros kötvényt hozzátartozói örököljék.
Ez meg fog történni azon nyomban, ahogy agyvérzést vagy tüdőembóliát kap a napon, és kész.
Hála a kapitánynak, megoldotta a problémát.
Azért a profosz által hozott kininadagot ismét eldobta.
Pedig most már nem is szükséges maláriát kapni.
A pelote is elég lesz.
De ami biztos, az biztos!
Kinin nem kell!
Délben ötven fok volt, amikor Battista tizedes elharsogta:
- Pas de gymnastique... en avant... marche!
Futott a napon.
Egész könnyen ment.
A legénység elszörnyedve látta az ablakból, hogy teljes háromnegyed órát fut, és csak akkor esik össze.
De már tíz perc múlva fut tovább.
Uramisten: teljes félórát.
Azután háromszor tizenöt percet.
Latouret valahol a raktárban ült ezalatt, és komoran pipázott.
Hogy mit gondolt közben, azt nem lehet tudni.
Két legény mint valami rongyot vitte be az egyesbe, és odadobta a piszkos földre a csuromvizes, ájult embert.
Latouret látta másnap, amikor elővezették.
Most végre letört a fiú!
Az arca beesett, a szeme fáradt, és rekedten jelentkezik...
- Hé!
Maga hencegő alak! - szólt oda neki.
- Egy napra kérheti a büntetés felfüggesztését, ha vallásos ember: holnap áldozócsütörtök van.
- Köszönöm, mon chef!
Nem kérem a büntetés megszakítását, a cellámban fogok imádkozni.
- Hát akkor... pas de gymnastique!
Maga!...
Maga... ilyen alak gebedjen meg ! - mormolta dühösen, és lesietett a raktárba pipázni.
- Hát ez nem törik meg soha... ez a... ez a...
Két nap múlva már ötpercenként elájult, és érezte, hogy a szíve, az érrendszere, a tüdeje teljesen kimerült.
Holnapra vége a heccnek...
Anette húga és az édesanyja ezután nyugodtan élhetnek.
Forró, büdös éjszaka volt.
Aléltan hevert a piszkos kövön.
Egy patkány rágcsált valahol.
Isten veled, te szép kis rejtély...
Hogy is van?
A halott ember körül eloltogatja egy tiszt a villanyt...
Lambertier a szökőkútnál várja, és Macquart ugyan nem jött el... de sebaj!
Csak a nőt látná még egyszer...
Ez a nő, ez más, ez... ez szép!
Legalább énekelne még egyszer...
Ekkor kinyílt a börtönajtó, és Galamb örömmel konstatálta, hogy íme, megőrült, és nyomban vége, mert az ajtón az arab kávéfőzőt látta belépni...
Abu el Kebirt, aki meghalt!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE