Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Piroska, Z.
Tökmag bandája
Keletkezés ideje
1934
Fejezet
23
Bekezdés
964
Mondat
2903
Szó
26026
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XIX.
Ki gondolta volna, hogy mégis Máli, a nyugodt, kitűnően fegyelmezett Máli csinál gondot és bajt?
Pedig úgy történt.
Egy napsütéses áprilisi napon, amíg a gyerekek iskolába jártak, anyu meg Vadasyéknál segített a még csak lábbadozó Ágnes néninek, Máli eltünt.
Nyomtalanul.
Mintha a föld nyelte volna el.
Katika, a kis szolgáló váltig esküdözött, hogy tízkor még látta , kicsit bágyadt volt a kutya, nem akart enni, csak vizet ivott.
És most nincs, sehol sincs.
Felkutatták érte a sportpályát, valamennyi ismerőst sorrajártak, Málit nem lelték.
És ami legkülönösebb, Szutyoknak, a Máli pajtásának most hasztalan mondták, hogy keresse, a kutyus csak pislogott, meg sem mozdult.
- Máli!
Édes Málikám! - zokogta Pista, most nem szégyelte a könnyeit.
Nem is közönséges bánat ez, mint a szekunda, vagy éhség, vagy ilyesmi, gyakrabban előforduló szomorúság.
A legszebb hívás, könny, jajveszékelés sem használt.
Máli nem került elő sem délután , sem este.
És másnap anyu megengedte, hogy Pista herceg tanítást mulasszon.
Ahelyett kirohant a filmgyárba és bejelentette a kutya eltűnését.
- Anyum, talán rossz voltam hozzá?
Szigorú?
- Nem, fiacskám, valaki elcsalhatta, elvihette!
- De mikor Katika azt mondja, hogy senki sem volt itt!
Talán az a csavargó, akit egyszer megharapott, lopózott be érte!
Istenem!
Szegény kutyám!!
- Ne sírj már annyit, egész dagadt a szemed!
Mindent megteszünk, hogy Máli megkerüljön.
Vértes úr már a rendőrségen is szólt.
- Hidd el anyum, sohasem látom már többé Málit!
Ha elvitték, nem is eresztik többet vissza.
Hiszen hozzánk is úgy került.
Talán a régi gazdája jött érte.
Tökmag még ennél sokkal fantasztikusabb dologra gondolt.
- Te Mackó! akármit mondasz, nekem van igazam.
Bizonyosan egy másik filmgyár lopatta el Málit.
És nem is fogjuk megtalálni, amíg mi magunk nem keressük.
Rendőrség !
Olvastál már detektívregényt, amiben a rendőr győz?
- Nem olvastam.
És nem is olvasok ilyen butaságokat.
Jobb volna, ha te se tennéd.
Azt pedig kikérem magamnak, hogy ezt a hülyeséget elmondd a Hercegnek.
Eléggé odavan, nem kell még jobban megvadítani.
Hallod?!
Tökmag sóhajtva hallgatott el.
Mackónak nem szokás ellentmondani.
Pedig biztos, hogy itt titkos bűnügy van jelen.
És ő, Tökmag, erős hivatást érez magában arra, hogy felderítse.
Jó lett volna, ha Mackó is segít, de ha nem akar, mit lehet tenni?
Keres az ember más társakat.
Ami a régi barátságon mitsem változtat!
Két napja volt már, hogy Málinak nyoma veszett.
Azalatt a többi állatot Tarjánné meg Bogár látta el, a Herceg se látott, se hallott a bánattól, még a Duna mellé is ki-kirohant, a lágymányosi tavat is bekószálta valami rozoga csónakon, hogy nem veti-e valahol fel a víz a Máli holttestét.
Tökmag pedig megszervezte a Máli felkutatására szánt detektívcsapatot, a vezér természetesen ő maga.
Keszeg a társa és még négy vállalkozó akadt, csupa jómódú fiú , akiknek a zsebpénzállománya megengedte a szükséges felszerelés beszerzését.
Mert ez nagyon fontos.
Volt abban riasztópisztolytól kezdve fekete álarcig minden.
És minden óraszünetben nagy tanácskozások folytak.
Tökmag igazán nem tehetett arról, hogy megszerezte ebben az évben immár a harmadik szekundáját is.
- Haszontalan, lelkiismeretlen fickó vagy, - szidta Farkas tanár úr, akinek eddig kedvence volt a gyerek.
Tökmag sóhajtott.
És úgy érezte magát, mint a világtörténelem bármelyik alaptalanul gyanusított hadvezére.
Csak az vígasztalta, hogy a "banda" többi tagja sem járt jobban.
- Ne búsúljatok, ha megkerítjük Málit, az olyan dicsőség lesz, de olyan!!
Már három, már négy napja, hogy Máli eltünt.
A Herceg valósággal belesoványodott a bánatba.
Nem a filmgyár ügye, nem a kereset esetleges elvesztése fájt neki, hanem aranyos, jó pajtását siratta.
Minden lépés Málira emlékeztette.
A derék kutya úgy belenőtt az életükbe, mint valami embertárs.
Szutyok, meg a filmkutyák sem pótolhatták.
A rendőrségtől igazi detektívek jöttek ki, a filmgyár jutalmat hirdetett, minden újság megemlékezett a kitűnő és nagyszerű Máli kutyáról, ami reklámnak jó lett volna, de a kitűnő Máli kutya sehol sem volt.
- Pista fiam, addig le nem fekszem, míg a vacsorádat meg nem etted, - mondta Tarjánné a fiának az ötödik nap estéjén.
A Herceg nem nézhette, hogy anyu egész éjjel mellette üljön, mit tehetett, nagy sóhajtozva enni kezdett.
De a legjobb falatot, egy csirkecombot titokban félrecsúsztatta.
Istenem, történnek csodák, hátha Máli mégis megkerül, lássa, hogy gondoltak rá.
Azt se nézhette, hogy anyu cipelje a nehéz öntözőkannát, nagyot sóhajtott és megöntözte kis gazdaságukat.
A leckéjét is sóhajtva nézte át.
Ha az embernek elvész a kedves kutya pajtása, akkor igazán nem érdekelhetik a buta egyenletek.
Végre eltelt ez a nap is.
Ágyba kerültek.
Pista herceg magához szólította Marci madarat és falnak fordult.
Anyu is eloltotta a lámpást, lefeküdt.
Egyszercsak halk kaparászás hallatszott az ajtón.
A Herceg felébredt rá és felült .
Éppen valami furcsát álmodott, nagyon vert még a szíve.
A kaparászás erősödött.
Most Szutyok ugatása hangzott.
Hát az hogy kerül ide ilyenkor?
- Anyum, valaki van az ajtónál, - mondta Pista, felugrott és kikémlelt a kis üvegablakon, amit az ajtóra Mackó csinált.
A következő percben vad indiánüvöltéssel vágta ki az ajtót és mezítláb, egy szál ingben kirohant rajta.
- Pista, megfázol, hűvös van! - hallatszott anyu hangja.
De a künti tombolás elnyomta a szavát.
Hamar fölkelt és kinézett.
Odakünn zűrzavaros hangok, egy óriási, hempergő gombolyag, közben a Herceg nehezen érthető szava:
- Megvan!!!
Anyu, Bogár, megvan!!
Itt van!!
Mire mindannyiszor hangos, kettős kutyaugatás felelt.
Bizony, Máli volt az éjjeli látogató.
És mint kiderült, nemcsak Szutyok kísérte .
Mikor Pista kitombolta magát, a kutya anyuhoz kúszott, meghempergett előtte, aztán elloholt és a gödör másik végéről egyenkint három darab, hozzá hasonló, de még vak , apró kutyakölyköt cipelt elő.
Olyan óvatosan rakta le anyu elé, mint aki féltett kincset, drága ajándékot ád.
Még Szutykot sem engedte hozzájuk nyúlni.
Anyu úgyis fogadta, behordta a kiskutyákat, kosarat bélelt nekik és belehelyezte valamennyit.
Máli pedig melléjük feküdt és megszoptatta őket.
Másnap valóságos népvándorlás volt Tarjánéknál.
Nemcsak az egész V. osztály jött el látogatóba, minden más osztály is elküldte képviselőit.
Tarjánnénak erélyesen közbe kellett lépni, különben Máli kutyát agyonetették volna.
Eljött a filmgyár megbízottja is, mindjárt hozott magával fényképész-riportert, aki jobbról, balról, minden oldalról levette Málit kicsinyeivel, Pista herceget a kutyával, kutya nélkül , kertben, házban, tudja Isten, hol mindenütt.
Megható cikket írnak majd a történetről és így biztos, hogy a Máli kutya közreműködésével készülő filmnek igen nagy közönsége lesz.
A Herceg mindezzel nem sokat törődött.
Örült a kutyájának, lelkesen mesélt mindenkinek az állat okosságáról, végre napok óta, először jóllakott.
De Szutyok is !
Mert kiderült, hogy a nehéz napokban ő hordott ennivalót Málinak.
Kapott is most érte kettős porciókat, majd megpukkadt bele.
Tökmag pedig először életében kipróbálta, milyen a teljes, tökéletes, baráti önzetlenség.
Mert Máli megkerülésével az egész regényes detektívtestület, a "Fekete álarc" bandája feleslegessé lett.
Azért mégsem oszlottak fel.
- Nem lehet tudni, mikor történik megint valami, - magyarázta Tökmag pajtásainak a banda létjogosultságát.
- Sokkal jobb, ha akkor készen állunk, - éppen ezért rendszeres gyakorlatokat fogunk tartani.
És mindenki kap megoldani való feladatot .
Így aztán nem történhetik semmi baj, mi őrködünk!!
Ami, tekintve, hogy Tökmag magánál nagyobb gyereket nemigen tűrt meg a bandában , nehogy vezéri tekintélyén csorba essék, igen megnyugtató ígéret.
A Máli kutya se hitte volna valamikor, hogy a kölykeiért ilyen versengés folyik majd .
Elsősorban a filmgyár akarta megvenni őket, a Herceg nem adta.
Azután idegenek , gazdag emberek jelentkeztek.
Pista udvariasan kitért előlük.
- Hát csak nem akarod valamennyit magadnak megtartani fiam? - kérdezte Tarjánné.
- Nem anyum, tudom, hogy nem lehet!
És nekem itt van a Máli.
Meg a filmgyári kutyanépek.
Hanem látod, úgy gondoltam a dolgot; a fiúk annyit tettek értem , segítettek, mindig segítettek és hoztak, amit lehetett.
Tökmagnak van kutyája.
De a többi!!
A Mackó mindig itt dolgozik.
Meg a Keszeg is.
Mennyi szépet olvasott nekünk , milyen szivesen hallgattad, úgy-e anyum?
Hidd el, abból még igazi író is lesz, olyan , akinek a könyveit kinyomtatják!
- Szóval a pajtásaidnak akarok adni a kis kutyákat?
- Nekik anyum!
Tarjánné megölelte a fiát, nagyon melegen.
Csak az ajtóban jutott eszébe: - Pista , hiszen három kis kutya van!
- Mi lesz a harmadikkal? megtartod?
- Nem anyum, azt is odaadom, a legszebbet, a Pajtást.
És legyél szives ma délutánra kivasalni a fekete ruhámat.
Mert elmegyek.
A Pajtást viszem el.
Galambos tanár úrékhoz.
Anyu már a küszöbön volt, nem láthatta, milyen szép pirosra vált ennél a kijelentésnél az úrfi képe.
Ami nem éppen Galambos tanár úr iránti nagy tiszteletből történt.
De aki megfigyeli, hogy ifju Hercegünk megjelenésére Galambos Klárika arca ugyanilyen piros színt öltött, az sokmindent kitalálhat a jelent illetőleg és talán a jövőre nézve is.
Miután pedig Pajkos jelenlététől a két piruló ifjú jókedvű, hancurozó gyermekké lesz , egyelőre elégedjünk meg a jelennel, amit Pista is nagyon szépnek érez.
Különösen , mikor az uzsonnánál Galambos tanár úr is megjelenik és olyan gyorsan barátságot köt Pajtással, mintha nemcsak a diák-, de a kutyaszívek minden titkát is ismerné.
- Hogy halad a munka, Pista? - érdeklődik a tanár úr.
A Herceg boldog, hogy a kutyáiról mesélhet.
A gyárban már megkezdték a felvételeket , a jövő héten a szabadban dolgoznak.
Ha a tanár úrnak kedve volna, megnézhetne egyik reggel, mikor Máli van műsoron.
- Tetszik tudni, nagyon érdekes dolog, van benne egy szegény diák is, egész rendes gyerek, de mégis csak a Máli a fő, mert még embert is ment.
A vízből húzza ki, aztán megvédi a rablóktól.
Ötvenszer is bele kellett neki ugrani a hideg vízbe, mert a Vértes rendező úr nagyon szigorú, azt mondja, tökéletes képet akar.
És mikor én mondom, a Máli ugrik is.
Csak a Miskával volt baj, mert az játsza a vezérfarkast , amelyiknek a falkája megtámadja a vándorló diákot.
És neki el kell futni a Máli elől , de a haszontalan nem akart, hanem mindig hanyattfeküdt a porba és játszott.
És mindenki nevetett.
De most már kezd ő is szót fogadni, tegnap meg is dicsért érte a Vértes úr.
A dolog igen érdekes, persze, hogy Klárika is látni szeretné és így megígérik neki , hogy a következő felvételnél, ha jó korán fölkel, ő is ott lehet.
A filmfelvétel minden közreműködőnek igen fárasztó dolog, de mégis csak szívesebben csinálja Pista, mint mikor négyszer hat emeleten kellett felhordani a kiflit meg tejet.
Különösen, mert itt az állataival lehet együtt és mindenki érezteti vele , mennyire fontos a szerepe.
Nagy segítsége a munkában Marci madár.
Amelyik kutya nem akarna engedelmeskedni, azt Marci éles csőre rendre tanítja.
A filmfelvételeknél idegeneket nem tűrnek meg, de Galambos tanár úr kivétel, neki köszönhetik a "kutyaidomító" gyerek jelenlétét is.
Előbb egyedül nézi végig a reggeli felvételeket és fejcsóválva jelenti ki, hogy könnyebb dolog lusta nebulók fejébe verni a tudományt.
Azért érdekes dolog ez is.
Egyik reggel Klárikát is magával hozta.
A kislány mindent olyan csodálkozó szemmel nézett, hogy ifjú Hercegünk nem tudott hová lenni a büszkeségtől.
Engedelmet kért , hogy ő mutogasson meg néki mindent.
A reflektorokat, amiket borús idő esetére kihoztak, a nagy filmgépet, az állványokat, amiken a rendező, megfigyelő, világosító ültek.
Bemutatta néki kutyáit és Máli azonnal barátságot kötött a kislánnyal, aminek jeléül szépen végignyalta a képét.
Azután a nézőknek félre kellett állani és megkezdték a felvételt.
Klárika csodálkozva látta, hogy nem úgy van ám, ahogy ő képzelte, nem egész mesét pergetnek végig, hanem össze-vissza, kiszakított, összefüggéstelen jeleneteket.
Először azt, ami tegnap valami okból nem sikerült, aminek a felvétele homályos, hibás stb.
- Dehát akkor, hogy lesz ebből olyan szép filmmese? - kérdezte.
- Úgy, hogy a filmszalagot, amire a képeket fényképezték, elvágják és a mese sorrendjében ragasztják össze.
Bizony néha összeállítás közben is változtatnak még a történeten.
Ma azt a részt akarták fényképezni, amelyikben Máli, a szegény diák kutyája - a filmen a diákot Péternek hívják - megküzd a vezérfarkassal és legyőzi úgy, hogy az világgá szalad.
Máli kitűnően végezte dolgát, a Herceg vezényszavára nekiugrott Miskának, az is állta a játékharcot, remekül hemperegtek, fogukat vicsorgatták.
Klárika érdeklődve nézte.
Egyszer, kétszer.
Aztán, mikor már vagy ötödször engedték egymásnak a két állatot, kicsit elfáradt, leült egy kőre és elővette a vajaskenyerét.
Megéhezett.
Most jobban érdekelte az evés, mint a két állat ádáz műháborúja.
Igen ám, de amint Miska meglátta a falatozó kislányt, minden vezényszót és szerepet felejtve, odarohant hozzá, nyakába ugrott és mindent megtett, hogy a jó falatot megkerítse.
Klárika sikoltott, Pista futva közeledett, de mire odaért, a vajaskenyér már eltünt Miska gyomrában, a kutya pedig hízelegve nyalogatta az ijedtségtől síró kislány képét.
Persze, hogy a dolognak nagy nevetés lett a vége.
Csak Vértes rendező úr sajnálkozott:
- Milyen kár, hogy ezt a jelenetet nem fényképeztük le, pompásan beleillett volna a filmbe.
- De bizony lefényképeztem, - mosolygott a fényképész -, magam sem tudom, hogyan fordítottam arra a gépet, aztán meg nagyon jónak találtam a jelenetet.
- Megengedné tanár úr, hogy a kislány benne maradjon a képben?
- Miért ne?
Többet úgyse lesz alkalma ilyen dicsőségre! - nevetett a tanár úr.
- Csak azt kötöm ki, hogy a neve ne szerepeljen.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE