Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A Dobay-ház
Keletkezés ideje
1901
Fejezet
28
Bekezdés
2086
Mondat
4817
Szó
43305
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Az Inci javaslata.
Bármennyire el voltak egymással telve a szerelmesek, altruisztikus lelkületük nem merült el végképpen az önfeledtség mámorában.
Hogyne gondoltak volna Sipiczkyre: arra az önfeláldozó barátra, a ki érettük oly nemes önzetlenséggel tette kockára életét !
És most éppen ez a nagylelkü lény okoz egymáshoz való kölcsönös viszonyukban oly kényelmetlenségeket, oly bonyodalmakat, a miknek elsimitása, mig egyrészről a hálaadástól való menekülés látszatát ébreszthetné, addig másrészről szinte kötelességük volt, Sipiczky akaratát véve elsősorban tekintetbe .
Ő ugy kivánta és sürgönye idegesen tartott szövegéből kitetszőleg sulyt helyezett arra, hogy végakarata és Incihez való szerelme titok maradjon előttük.
Ugy Kalvyl, mint Inci jól ismerték barátjuknak a cinizmus mezébe öltöztetett nagylelküségét, a mely óvatosan kerüli a tüntető nyilvánosságot ; tudták, hogy teljes életében alterálni fogná őt, hogy a véletlen igy leleplezte legbensőbb érzelmeit .
Arisztokratikus lelkületük sugta ezt nekik, a mely irtózik a hála provokálásától, sőt a hálaadást se kontemplálja szavakban: magába zárja ezt, hogy alkalomadtán tettekben juttassa kifejezésre.
( A hála kifejezésének egyedüli ildomos alakja a tett.)
Magukból indultak ki, a mikor Sipiczky helyzetét birálták .
Elhatározták hát, hogy lehetőleg igyekezni fognak barátjuk titkát vele szemben is megtartani.
Ugy vélték, hogy ugy reá, mint magukra nézve legjobb lenne viszonyuknak status quo ante föntartása, a mi a külszint illeti.
Mert bensőleg az már nem volt lehetséges.
Azt, a mit Sipiczky érettük tett, nem számolhatták el lelkükkel csak ugy; annak nyoma örökké ott marad, bárha eltemetve is .
Már most hogy oldják meg ezt a kérdést?
Hogy hitessék el Sipiczkyvel , hogy nem olvasták el levelét?
Hogy vezessék félre?
Félrevezessék -e egyáltalán?
Még ha lett volna támasztékuk!
Például, ha csak annyi is, hogy tudják vala, miként küldték el nekik ezt a levelet.
Kinek a meghagyásából és elhamarkodásából.
( Mert azt sejtették, hogy valakinek elhamarkodása folytán történt. )
Ha azt tudják, könnyebb lett volna Sipiczky ellen tervezett ártatlan összeesküvésüket megszőniök: összebeszélvén a könnyelmü levélküldővel.
De igy !
Egy dologgal voltak csak tisztában.
Azzal, hogy - miután fölbontották, hát vissza nem küldhették a sürgöny rendelkezése értelmében a levelet, - csak ugy érnek el pozitiv célt, ha letagadják a levél vételét .
Az ilyesmi azonban nem fért a jellemükhöz: egy valóságot letagadni !
Más megoldáson törték hát a fejüket.
De hiába!
Nem akadtak, - mert nem akadhattak a kérdés kulcsára .
Végre is egy fél megoldásban állapodtak meg...
( Ám segitségükre jöttek: a véletlen és Dezső ) .
Ilyeténképpen :
Egy sürgönyt fogalmazott Inci :
" Vettem sürgönyödet, kérek bővebbet levélben.
Jőjj már .
Kalvyl. "
- Lássa, ennek a táviratnak szövegéből csak azt sejtheti, hogy nem kaptuk meg levelét, - mondja Inci .
- De kérdezni fog, rájön; mert csak nem hazudhatunk .
- Kérdés, hogy fogja -e kutatni.
Az emberek legnagyobb része nem szereti bolygatni a reá nézve kellemetlen témákat .
- Ennyi élettapasztalat egy kis leánytól, édes, okos Incikém! - csodálkozik mosolyogva Kalvyl .
- Igen, azt hiszik maguk, hogy mi leányok nem gondolkozunk, - felelte kedvesen duzzogva a leányka .
- De ha mégis kérdőre von bennünket?
Vagy meggyőződik róla a postán , hogy nem ment vissza a levél ?
- Akkor, - felelt Inci, - hiába!
Vallanunk kell.
Ám addig bizzunk a véletlenben és - a szerencsénkben, - tevé hozzá.
De már szomoruan és keserüen hangzott el ez a szó: szerencsénkben.
( Hol van az ? )
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Dezső dr. bontotta s olvasta föl Sipiczkynek az Inci fogalmazta táviratot .
A beteg megörült .
- Ohó, elvégre nem adta föl a hordárod a levelet!
Milyen szerencse volna !
Dezső, barátja megnyugtatása végett, kapott ez eszmén .
- Az bizony meglehet, - válaszolá, - hogy forintot és levelet zsebrevágott abban a tudatban, hogy nem néztem a számát.
Igaz is, hogy vevényt nem hozott .
- Bravó!
Kutasd föl a derék embert és kérd vissza tőle levelemet , aztán jutalmazd meg egy ujabb forinttal, hogy oly pontosan nem teljesitette megbizásodat .
- Hogyan kutassam?
Nem hordárállomáson volt, ugy fogtam el.
Azt se tudom, milyen .
- Lám, milyen szerencse, doktorkám, hogy olyan szeles vagy!
Már ugy lesz, hogy zsebrevágta a hordár a levelet, megspórolván forintot, utat .
- Biztosan ugy lesz, - ravaszkodott Dezső.
- Bocsásd meg a könnyelmüségemet, de azt sem tudtam akkor, hogy hol áll a fejem .
- Nem hogy megbocsátanák, de teljesen értelek.
Éljen a haza!
És most tegyük föl a sürgönyt.
Irj !
Dezső irt, a mint diktáltatott :
" A bőrömet kilyukasztották, de csak a bőrömet.
Most foldozza a leibsuszterem, Dezső.
Három nap alatt kész a munka, akkor elindulhatok.
Ölel
Sipiczky. "
Ezenkivül még egy levelet is irt Dezső, Kalvyl Jánosnak a maga nevében.
Az volt benne, hogy kellemes lenne Sipiczkyre nézve, ha nem vennék tudomásul a tőle kapott levelet, ha megkapták.
Hagyják meg őt abban a jelenlegi hitében, ha lehet, hogy a levél föl sem adatott .
E hiedelmében meg is maradt Sipiczky.
A véletlen s egy kis ártatlan furfang kegyelméből.
Az igaz, hogy nem is igen firtatta a dolgot: igaza volt Incinek .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE