Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Piroska, Z.
Tökmag bandája
Keletkezés ideje
1934
Fejezet
23
Bekezdés
964
Mondat
2903
Szó
26026
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXI.
- És mi lesz a kutyámmal?
Meg az egész kerttel?
Ki fogja meglocsolni? - sírt a Herceg mérgében.
- Pista! ne kiabálj!
Talán nem örülsz, hogy hazajöttem?
- Ilyesmit nem is szabad kérdezni.
Vagyis - igen, de látod apa, olyan jó volt itt és a kertet magunk csináltuk, meg a házhoz is hozzáépítettünk.
Igazán nem férnénk el tovább?
Szivesen odaadom neked az ágyamat és másik asztalt is be lehet állítani...
- Gyere ide, te nagy kölyök.
Hadd beszéljek okosan a fejeddel.
Te vagy a legderekabb gyerek, akit valaha ismertem.
Büszke vagyok rád, hogy a fiam vagy!
És mindig drága lesz nekem ez a hely, ahol ezt a keserves esztendőt átkínlódtátok.
Mindig... meg a barátaidat is szeretem.
Az öreg Barics pompás ember!!
- Nohát akkor?!
- De nézd csak.
A Bárdos bácsi állást adott nekem.
Igen szép, rendes fizetésű állást .
Aminek szívből örülök és igyekszem majd megérdemelni.
- Már megérdemelted!
Aki annyit szenvedett!
- Ne kotyogj közbe.
Idehallgass!
Azt akarod, hogy anyu ezután is annyit dolgozzék ?
Hogy ne legyen cselédje?
És maga főzzön? mosson? meg mindent?
- Nem akarom.
Eddig sem akartam.
Én mindent megtettem, apa hidd el!
- Tudom fiam, nem azért mondom.
Hanem azért, hogy megértsd: rendes lakás kell, ahol rendesen élhetünk.
Mint azelőtt.
Nem örülsz neki?
- I-igen.
Örülök.
Csak nem nagyon.
Anyu sokkal okosabb nálam úgy-e és mégis azt mondta tegnap, hogy nagyon fáj a szíve.
Mert ennél kedvesebb helye soha se lesz.
És milyen kár, hogy nem nagyobb a ház, soha-soha el nem menne innét.
És...
- Igazán azt mondta? - kérdezte Tarján elgondolkozva.
- Bizony.
De azért ne búsulj apa, az a fontos, hogy te itthon vagy!
És veled mindenütt jó lesz, csak - csak a kutyákat sajnálom, tudod...
- A kutyákat ne sajnáld, Barics bácsi megígérte, hogy beköltözik ide a kis házba , vigyáz rájuk, az egész kis gazdaságra és te is eljöhetsz, amikor akarsz.
Nyaralni úgysem megyünk az idén, sok dolgom lesz!!
Ez már biztatóbban hangzott.
Rá is fért Pista hercegre a biztatás, mert igen nehéz napokat élt.
Nemcsak az egész élete változott meg, hanem a csökkenő munkát is nehezen bírta.
Eddig, legalább is ebben az esztendőben, minden percre jutott valami dolog, az egész nap rövid volt, hogy valamennyit elvégezhesse, egészen felnőttnek érezhette magát, mert egy igazi, komoly felnőtt felelősségét viselte.
Most megint vissza kellett térnie a gyermekszobába.
Hiába biztatta magát, hogy így jobb, gondtalanabb lesz az élete, megint jut játékra is idő, többet lehet pajtásaival , cserkésztársaival.
Hiába.
Az iskolát is nagyon szerette.
Ott nem is volt semmi baj.
De apa nem töltötte velük ezt az évet, ha el is mondták néki mit tett, hogyan dolgozott a gyerek , igazában nem tudta komolyan venni a fiát.
Bizony megesett, hogy úgy szólt rá, mint valami kisgyerekre.
Mikor például a fiú nem evett elég szépen, vagy nem ült rendesen a széken.
Pista ilyenkor összerezzent, de nem szólt.
Csak anyura nézett.
És ahogyan az első napokban el nem maradt volna apától, később már kerülte.
Félt.
Nem attól , hogy apa összeszidja, hanem hogy ő felel valami illetlent, dacosat!
Persze, hogy megint anyu segített a dolgon.
Ő belelátott mindkettőjük szívébe és a maga szívét tette hídnak kettőjük közé.
Nem volt könnyű dolog.
Ha a magukban töltött nehéz esztendőről beszélt, ha Pista érdemeit, derekasságát emlegette, ezt úgy kellett tennie, nehogy az ura szemrehányásnak érezze, amiért magukra hagyta őket, mert ez kimélyítette volna a szakadékot.
Ha meg a gyerekkel beszélt az édesanya, az apa jóságát, kitartását, hősi tűrését emlegette, hogy milyen nagy öröm a hazatérése.
De azért Pista is fontos ám!
Ezentúl is éppen úgy szükség van az ő munkájára!
Hiszen apa nem is bírná magában a gondokat .
Milyen jó, hogy ilyen nagy gyereket talált itthon, aki segít neki.
Persze, Pistának okosnak, ügyesnek kell lenni.
Apa sokat szenvedett, az idegei is megromlottak.
- Anyum, te egyetlen, te vagy a legokosabb a földön és én olyan buta vagyok - hogy igaza van apának...
Majd vigyázok a villával.
És a széken nem illik táncolni, az is igaz.
Csak te szeress és mondd meg, ha valamit nem jól csinálok.
Meg is pofozhatsz .
Ezzel a csepp kezeddel ni!
Te meg!!
Anyu keze, az a csepp, agyondolgozott kéz, - simogatva csúszik végig a fia fején és lelkébe nagy megnyugvás költözik.
- Nem lesz itt semmi baj, hiszen szívből szeretik egymást.
* * *
Megtörtént a költözés.
Anyu kicsit sápadt volt és keveset beszélt, de nem sírt.
Bogár örvendezett az új lakásnak és buzgón segített.
Pista herceg pedig századszor sorolta el Barics bácsinak, hogy mit és hogyan csináljon az állatokkal.
- És úgyis mindennap eljövök majd!
El is jött.
Jóformán mindig a régi tanyán ült.
A fiúkkal, pajtásaival együtt.
Tökmag kikönyörögte az édesapjától, hogy az idén csak igen rövid időre küldjék a birtokra , Mackó úgysem ment volna sehová, nyárra egy lakatosműhelybe állt be inasnak, mert mennél több mesterséget akart alaposan tudni, mielőtt Angliába megy.
Keszeg itt, a kis kertben irogathatott, mindjárt közönsége is akadt, akinek felolvassa.
Augusztus elején aztán Pistának is el kellett utazni.
A filmgyár ragaszkodott a megkötött szerződéshez, anyu is azt mondta, hogy nem szabad cserbenhagyni őket, jók voltak hozzájuk a szükség idején - anyu mindent ebből a szemszögből nézett - így hát ifjú hercegünk útra készülődött.
- Mondd, ha már a Balaton mellé mentek, te kutyapásztor, nem mehetne anyu meg Bogár is veletek?
Nem lehetne ott nekik valami jó helyet keresni?
Nekem is utazgatnom kell mostanában, meg anyura is ráférne a pihenés.
Persze, hogy Pista buzgón helyeselte a dolgot és apával leutaztak Badacsonyba, hogy lakást keressenek.
- Barics bácsi lelkem, nagyon-nagyon vigyázzon mindenre, - könyörgött a Herceg, - nehogy valami baja essék a kertnek!
A Mackó is megígérte, hogy segít.
- Vigyázunk, csak menj Pista nyugodtan, csak te is vigyázz magadra!
Amit Pista meg is ígért.
Csend borult a kis tanyára, melyben Földetlakóék olyan sok mindent éltek meg .
Elhagyatva állott a kert, a ház, az egész telek.
Legalább is Pista herceg azt hitte!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE