Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ábrai Károly
48-tól Világosig
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
29
Bekezdés
2318
Mondat
3928
Szó
45077
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
III.
Radzivil Olga hercegnő.
Többször találkoztunk nár Radzivil Olga hercegnővel ott, hol a szabadság zászlói lobogtak.
És minthogy valószínűleg még többször is fogunk e szerencsében részesülni: szabad legyen őt a következőkben bemutatni.
Néhány év előtt a szentpétervári főúri köröknek egyik legünnepeltebb hölgye volt Radzivil Olga hercegnő.
Fiatal, alig éves dúsgazdag árva volt.
Több mint százezer jobbágya s egy fejedelemséggel fölérő óriás birtoka volt.
Atyja tábornok, a cár első hadsegéde, egy éve hogy elesett valahol Asztrakán környékén.
Abban az időben a minden oroszok hatalmas cárjának ezzel a birodalommal volt valamely fegyveres elintézni valója, ami különben óriás birodalmában hol itt, hol amott minden évben előfordul.
Radzivil tábornok már babórain nyugodott valahol Asztrakánban.
Nője a hercegnő otthon Szent-Pétervárott évek óta beteg lóvén, alig fél év múlva meghalt, itt hagyta fejedelmi nagy birtokát, s ennek egyetlen örökösét, Olga leányát.
Nagybátyja Usokov herceg lett az árva gyámja.
Hetven éven felül levő agg diplomata, ki még sem tudta azt megtanulni, hogy könnyebb egy országot idegen befolyástól megvédeni, mint egy ifjú, szép, gazdag és szellemes leányt.A herceg ismerősei ajánlották, hogy küldje Olga hercegnőt valamely párisi nevelőintézetbe, nem fogadta el.
Nem jó véleményben volt Párisról, inkább neveltette otthon.
Legalább nem feledi el hazáját és nemzetét.
Olyan nevelést ad neki, amilyen egy orosz hercegnőt megillet.
Az otthoni nevelés érvényesítésére a legkitűnőbb erőket válogatta: angol nevelőnőt melléje, a szent-pétervári egyetem elsőrangú tanárait, kik az ifjú hercegnőnek órákat adtak mindenféle hasznos és szükséges tantárgyakból ; zongoramesternek elsőrangú zongora virtuózt vett föl, a festészetre akadémiai festőművész tanította, szóval mindent megtett, hogy gyámleánya a legjobb főúri nevelésben részesüljön.
Hanem a magára hagyatott ifjú hercegnő olyanokat is tanult aztán, amiket neki épen nem tanítottak. így például, mikor egyszer nagytudományu tanárja a történelemből tartott neki előadást, azt kérdezte tőle, hogy ki volt az a Hercen ur ?
Sok szépet hallott felőle.
Hercen pedig volt abban az időben Európában az első rangú hírhedt forradalmár, a népjogok és népszabadság fő-fő szellemi harcosa, nagyhatalom, kit a cári kormány halálra keresett.
Szörnyen megijedt erre az illető tanár.
Hol hallott erről a közveszélyes órjöngőről ez a gyermekleány ?
Ha ezt valaki megtudná ? !
Maga sem tudván aztán, hogy most már ennyi tudással mihez kezdjen, bejelentette a gyámnak, Usukov hercegnek.
Ez méltó felháborodással hallotta a kedvetlen hirt s erősen kérdőre vonta érette a hercegnőt.
Az pedig dehogy mondotta volna ezt meg, sőt annyira eltitkolta , hogy Sent-Pétervár összes detektivjei sem lettek volna képesek ezt tőle kicsikarni, különben úgyemlékezett, hogy egyszer gyámatyja könyvtárában keresvén valamely könjyret: ott talált egy »Narodnoje djzlo« (Népügyek) cimü újságot, hogy valószínűleg ebből olvasott felőle valamit.
Nem kért aztán a gyámapa semmi más fölvilágositást.
Elég volt neki ennyi.
Hallhatott pedig erről a derék úrról, ki ez idő szerint Angliában lakott, még többet is saját nevelőnőjétől, ki mint angol nő semmi politikai nézetet nem tartott veszélyesnek az államra nézve.
Az ő hazajók, minden európai forradalmároknak találkozó helye és még sem okoz semmi bajt.
A népszabadság talaján nem lehet dudvát tenyészteni.
A nevelőnő jól ismerte Mazzinit, Hercent, Bakunint s bizalmasan nem egyszer ismertette a fiatal hercegnővel ezek tanait.
Így történt aztán, hogy a fiatal hercegnő ábrándos lelkében épen ezek vertek gyökeret legerősebben.
Oroszországban pénzen mindent meg lehet szerezni.
Olga hercegnő ezzel bőven rendelkezett.
Gyámatyjától apróbb szükségletek fedezésére évenként egy negyed millió rubelt kapott.
Az orosz herceg azt hitte, hogy Olga hercegnő szent misékre, szülői lelkiüdveért költi el ezt a sok pénzt, van Szent-Pétervárnak vagy temploma, mindezekben naponként misét szolgáltat elhunyt szülői lelkiüdveért.
Hát biz ez sokba kerülhet !
De bizony erre legkevesebbet költött a hercegnő, hanem megszerezte magának a legveszélyesebb könyveket: egy orosz dekobrista emlékiratait, Puskint és Rilejev eltiltott költeményeit, melyek tulajdonképen közkézen forogtak, tetemes segélyösszeget adott évenként az »Egyesült ntlávok« titkos társulatának, megszerezte Górbasevszki emlékiratait az északi és délszláv egyesület összeolvadásáról« stb., minek eredménye aztán az lett, hogy ezekben sokkal nagyobb előmenetelt tett mint a többi tantárgyakban, levelezésben állott Akszakovval és Chomakovval, kik külföldről terjesztették Oroszországban veszélyes tanaikat.
Egyszer aztán mindezeknek a rendőrség is neszét vette és csak roppant pénzáldozatokkal sikerült keresztülvinni, hogy ez ügyben a nyomozás a legnagyobb szigorral meg nem kezdetett, belekerült a gyámnak közel egy miliő rubeljébe.
És még maga is majdnem kompromittálva lett volna !
Mitől hogy jövőben ment legyen a gyám, a főtörvényszékhez folyamodott gyámleánya nagykorusitásáért.
Amit csakhamar meg is nyert.
Most már szabad ura volt tetteinek s első volt ezek között, hogy beszerzett egy csomó forradalmi könyvet és pedig St. Simon, Jawriers Louis Blanc, Prudhon, Kven és több akkori nevezetes forradalmároknak müveit, volt jól szervezett titkos nyomdája, melyben izgató röpiratokat és füzeteket nyomatott és terjesztett.
Tanitók, tanárok, nevelők, nevelőnők, miniszteri hivatalnokok, sőt gárdatisztek is működtek érdekében, ez utóbbiak kiválóan nagy számban, különösen amióta megtudták, hogy védnöknőjök egy fiatal és dúsgazdag orosz hercegnő.
Radzivil Olga hercegnő aztán beutazta egész Európát, mindenütt ismeretséget kötött a forradalmi egyesületek vezéreivel, tevékeny részt vett ügyeik sikeres fejlesztésében, a francia »örök köztársasága, az »unita Itahan egyesült Olaszország társulata vezetőivel ; sokat tanulván tolok, mit az iskolákban nem tanitanak.
A hercegnő eképen éves koráig a legélénkebb és legizgalmasabb politikaiműködést fejtette ki a szabadság, emberi jogok eszméinek terjesztésében nemcsak hazájában, de egész Európában.
Egy újkori próféta nő szerepét vitte annyi önfeláldozással és erélylyel, mint senki nem, sem előtte, sem utána.
Lelke átalános szeretettel volt eltelve az emberiség iránt.
Minden más érzelem szunnyadott abban.
Ismeretlen titok volt előtte a szerelem szent tüze, mely a SZÍV oltárán ég, ma még azonban nincs fölgyujtva.
Eljött azonban az idők teljessége, midőn ezt neki is meg kellett ismerni.
A cári gárda tisztjei csaknem mindnyájan az uj világot teremtő eszmék hívei voltak s mint ezeknek főpapnéját, mint eszményképet tisztelték Olga hercegnőt, készek érette meghalni.
Egy napon Labrof ezredes a cári első gárdaezrednél, tisztelgett Olga hercegnőnél bizonyos politikai ügy megbeszélése végett.
Labrof soha azelőtt nem látta a hercegnét.
Egy tapasztalatokban gazdag, idős úrnőnek képzelte.
Midőn az elfogadó terembe lepett, fiatal, ragyogó szépségű hölgy fogadta, kinek arcán annyi bübáj, szemeiben annyi varázs volt, mely egészen elragadta.
Alig tudta a tárgyat előadni, amiért jött.
A hercegnő nem kisebb zavarban volt.
Soha férfi még reá ily hatást nem gyakorolt.
Fölgyuladt szűz lelkében a szent tűz eddig elzárt lángja s most egész erővel tört ki az, hogy megvilágítsa azt az uj országot, melynek napja soha le nem megy : a szerelem tündérországát.
Elfeledték a politikát, egy uj tudományt tanultak, melyre senki nem tanította őket, melynek minden lapja uj élet, uj világ, a szerelem üdvözítő világa.
Egy édes paradicsom, melybe mindketten vá-gyakozva, örömmel kívánnak belépni.
Lángoló szenvedélyt érzett mindkettő szivében, lelkében ; sóvárgó vágyat egymás behatásáért.
Az idők azonban erre épen nem voltak kedvezők.
Láz futott végig egész Európán, mely elzárt a szívtől minden más érzelmet a haza és szabadság szeretetén kívül.
Az ezredes egy istennői alaktól vonult vissza, kinek gyönyörű idomai a legmagasztosabb tökélyre vallottak, kit égető szenvedéllyel óhajt, ki előtt tárva van a tündérparacsom mámoritó varázsával, észbontó gyönyöreivel és mégsem léphet be abba, mert egy szent parancsolat, mely egyenesen a sinai. hegyen adatott ki, azt mondja, hogy most telkednek minden gondolatát, szivednek minden érzését, minden tudásodat, erődet és tehetségedet egyedül hazádnak kell szentelni.
És várták a jobb, a boldog napokat, melyek azonban most nagyon késtek.
A szentpétervári körökben sokan tudták ezt s akadtak jó barátok és barátnők, kik azt suttogták az epedő szűznek, hogy létezett szerelmi boldogság, mielőtt templom és papok lettek volna, miért tagadnák meg magoktól a természet örök törvényének nem jogos, de erőteljes követelését ?
A hercegnő ilyenkor szomorúan rázta fejét.
— Mielőtt, úgymond, fogalmam lett volna a földi szerelemről, megesküdtem a szent istenanyának, hogy szűzi énemmel egyedül csak az nap fogom boldogítani a szeretett férfiút, midőn ő isten és emberek előtt férjem lesz és ezt meg is fogom tartani, boldogságom, sőt életem árán is.
Kölcsönös esküvel pecsételt fogadást tettek, hogy egymást soha el nem hagyják.
Pedig a szerelemnek üdvözítő megnyilatkozását sovárgó vágygyal várták mindketten.
Ki tudja, el fog -e ez és mikor jönni.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE