Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Piroska, Z.
Tökmag bandája
Keletkezés ideje
1934
Fejezet
23
Bekezdés
964
Mondat
2903
Szó
26026
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXII.
- Apu, hát igazán eljöttél? - üvöltötte Tökmag és leugrott a téglarakásról.
Szutyok utána.
De Vadasy igazgató úr most egyszerre nevetve hárította el fia ölelését.
- Azt akarod, hogy én is ilyen szép mészporos legyek?
Talán te építed a házat, pocok , mi?
Tökmag végignézett magán.
Hát igen.
A ruhájából nem sok látszott ki.
Ujjnyi vastagon födte a mész- és téglapor.
A fejét is.
Meg Szutyok nevű kutyáját is.
- Mackó se tisztább!
És segítünk, hidd el apu.
Még Keszeg is, pedig azt hittem eddig , hogy ő csak mesepalotát tud építeni.
- És mit segíttek, ha szabad kérdeznem?
Útban lenni?
Aztán kiderült, hogy Tökmag igazat mondott.
A pallér is bizonyította, meg Barics bácsi, aki - akár a gyerekek - kora hajnaltól késő estig ott ténfergett az épülő ház körül.
- Ennél okosabbat ki se gondolhatott volna ez a gyerek, - mondogatta.
Mert az egész házépítési ötlet - amint azt a "Csak azért is" banda két másik jelenlévő tagja akár esküvel is bizonyítja, - Tökmagtól származik.
Talán nem is a fejében született meg, hanem a szívében.
Abban a meleg, barátjáért mindenre kész kis diákszívben, mely látta, hogy a Hercegnek semmi örömet sem okoz a szép új lakás.
Nem csoda, hiszen az öreg telek, rozzant vityiló érlelte emberré, ott mutathatta meg, mit tud ő, meg a többi!
- Tessék elhinni, Bárdos bácsi, - magyarázta Tökmag legújabb "felnőtt" barátjuknak.
- Nem jól van így.
Mert ha a Herceg most megint olyan rendes is, mint egy igazi , mesebeli, de mégis búsúl.
És a Tarján néni is mindég arra sétál a régi házacska felé .
És ha én nagy volnék már és apu gyárába dolgoznék, vagy máskép tudnék sok pénzt keresni, hát ide építenék nekik egy rendes kis házat.
A régi kertjükbe.
- Gondolod, Tökmag?
- Gondolom.
Igazán!
- Hát akkor felépítjük nekik!
Tökmag először azt hitte, tréfa, aztán kicsit meg akart bolondulni az örömtől és úgy üvöltött végig az utcán, hogy majdnem bevitte egy rendőr.
És Mackónak előbb boxolni kellett, hogy értelmes beszédre kényszerítse.
De azután csakugyan megindult az építkezés és attól kezdve Tökmag csak aludni járt haza.
Egész nap ott segített , ugrált, örült az épülő kis villa körül, Mackóval meg Keszeggel együtt.
Aztán hazaérkezett a Herceg.
És mikor apával meg anyuval először sétáltak az öreg telek felé, mindenki őt nézte, hogy mit szól majd?
Hát egyet sem szólt...
Pár pillanatig némán bámulta a szép kis házat, aztán megfordult, rohant, futott, ahogy hosszú lába bírta és eltünt a sportpálya mögött.
- Mi baja van a gyereknek? - ijedezett apa.
- Majd én eléhozom! - szólt Barics bácsi és elbicegett, a régi földhányás felé.
Igen ott feküdt ifjú Hercegünk, szép új ruhájában a porban.
És úgy sírt, ahogy tán még soha.
Barics bácsi hagyta, aztán talpra segítette, leporolta a ruháját és visszaballagott vele.
A házavató ünnepélyen természetesen jelen volt Tökmag, meg a többi is.
Sőt a kutyatársaság minden tagja!
Barics bácsi és Kis rendőr uram azt állítják, hogy soha még ilyen szép ünnepélyt nem láttak, az se baj, hogy Szutyok beleesett a tejszínhabba, meg hogy Mackó a meghatottságtól csak nyolc darab kiflit tudott megenni, a kilencediket Tökmag gyönyörű ünnepi beszéde közben Miska kutya a kezéből lopta ki.
Az ünnepély fénypontja Keszeg harminckét versszakos felköszöntője volt , amin a jelenlévők hol sírtak, hol nevettek és amire Galambos tanár úr megjegyezte , hogy: "Nem is olyan szamárság".
- Persze, hogy nem, - szólt Tökmag - mert a Keszegből borzasztó híres költő lesz és a Mackó gépeket fog kitalálni és a Herceg, biztos az is nagy ember lesz, de akkor is jóba leszünk, csak azért is!
Majd meglátjuk, hogy Tökmag bandavezér úr jóslata, hogyan vált be.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE