Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rejtő Jenő
Texas Bill, a fenegyerek
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
47
Bekezdés
2194
Mondat
4606
Szó
30709
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
23.
- Ki látta?
- Egy távolabbi ablakból a kovács segédje.
- Hogy történt?
- Hát - kezdte habozva Austin, mert mindig zavarban volt, ha a Lord kérdéseket intézett hozzá - együtt ment az a fickó Petével.
Ahogy a ház mögé értek , egymással szembefordulva hátráltak, vagy húsz lépést tehettek, amikor Pete pisztolyt rántott, és lőtt.
A lakatos azt mondja, hogy tisztán látta Texas Bill kezét, közel sem volt a revolverövéhez, és mégis mintha egy gondolattal előbb tüzelt volna.
Pete lezuhant, a fickó a vállához kapott.
Azután magához vette Pete holmiját, megemelte a sombreróját és elment.
- Te, miért nem voltál ott? - kérdezte a Lord, egyenesen feléje fordulva, de a pillantása valahol Austin feje felett kalandozott.
- Az a fenegyerek, az ördög tudja hogy, maga mellé állította az összes vendéget .
Ezt csinálta Bulkinnal is.
Rám uszított mindenkit, és tízen fogtak közre, amíg ő Petével távozott...
- Azután?
- Azután én lázítottam ellene az embereket.
Mert egy kis pisztoly is volt nála .
Olyan, amilyent elraboltak... amikor az autót a sziklával...
Szóval...
- Szóval, ki követte el azt a rablógyilkosságot?
Hallgatás.
- Felelj!
- Én...
- Tudod a szabályt?
- Tudom...
- Aki hozzám tartozik, az nem "dolgozhat" az én engedélyem nélkül.
Tudod, vagy nem?
Felelj!
- Tudom.
- Elmész.
Ne is lássalak többé a Pokolkő várában.
Nem tartozol az embereim közé .
Pusztulj a közelemből.
Értetted?
Az óriás, akinek ősemberi durva arca mintha nyers kőből lenne faragva, úgy állt lehajtott fejjel, mint egy gyerek, akit megvesszőztek.
És félt.
- Mit állsz itt?
- Mondhatok... valamit?
- Gyorsan...
- Nekem számolnivalóm van azzal a fickóval.
Azonkívül én vagyok az egyetlen az emberek között, aki arcról ismeri.
Téged nem számítalak a fiúk közé, mert te...
- Mondd ki röviden, hogy mit akarsz - vezényelte rekedtes, suttogó hangján a Lord.
- Azt akarom, hogy ha egyedül is, de utána eredhessek...
És tudni szeretném, hogy megkapom ‑ e a pénzt, ha végzek vele...
- Megkapod.
Austin elindult.
- Megállj!
Csak arra figyelmeztetlek, hogy az asszonyra nagyon ügyelj.
Ha a legkisebb baj történik a feleségemmel, akkor lelőlek, mint a kutyát.
- Vigyázni fogok.
- Mehetsz.
A többiek szótlanul hallgatták végig a jelenetet.
Gunner a szakállával játszott , és Gorilla a földet bámulta.
Furcsán érezték magukat ilyenkor.
- Ezt mindenki jól jegyezze meg: aki velem "dolgozik ", az nélkülem nem dolgozhat.
Ott álltak a kis erdőségben, ahol a prériégés befejeződött, miután néhány fát kikezdett, és a megszenesedett törzseken elhalt a tűz.
Lódobogás hallatszott.
Görény Bob ugrott le egy félvad musztángról.
Ezt az állatot felnőtt emberek és kitűnő lovasok is nehezen ülték volna meg.
A vízfejű kamasz is úgy nyargalt vele, mintha öreg, nyereg alá tört lovon ülne.
- Merre szöktek? - kérdezte a Lord enyhültebb hangon.
Ez a torz gyerek az egyetlen ember volt, aki bizonyos fokig közel férkőzött hozzá.
- A fogyó túlsó partyán, egy dombon boltak!
Láttam a tábortüzet...
Észak felé bettek tobább, lobon...
- Utánuk megyünk.
Gunner négy emberrel a hegyi ösvényeken keresi.
Gorilla és ti hárman a pusztát kutatjátok át, hogy nem tértek -e el Grivon felé, a többi velem jön Kindlow-ig.
Bob, te a városba lovagolsz, és meghallgatod a híreket, azután , amilyen iramban csak lehetséges, szétviszed mindenfelé ezt.
Egy hatalmas csomagra mutatott, a földön.
- De előbb visszajövök bagához Kindlow felé, hogy begbodjab, bit hallottabb...
- Valamennyien elvágtattak.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE