IV.
Találkozás Görgeivel.
Az oroszok bej övetele bevégzett tény volt, az előkészületekhez azonban idő kellett.
És ezalatt a magyar hadsereg egymásután aratta a győzelmeket, a dicsőség babérjait.
Szolnoknál, Isaszegnél, Nagysarlónal a legfényesebb diadalok koszoruzták a magyar fegyvereket; az osztrák seregek futván futottak.
Alig mertek többé megáldani a hősies honvédek előtt.
Aztán Budavárát vették be. elkeseredett ostrom és bátor védelem után.
Ez volt az osztrák haderő utolsó ellent- állása.
Többé nem mert mérkőzni a magyarral.
Az orosz segélyre pedig oly égető szükség volt, hogy junius hó első napjaiban már egy hadosztályt vasúton kellett szállítani a meggyöngült és megrémült osztrák haderő segítségére.
És amint ez megérkezett, megváltozott a hadszerencse kockája is.
Radzivil Olga hercegnőre nézve e napok voltak a legkinosabbak.
A cár hadsegéde Labrof tábornok, az ő jegyese itt van a főseregnél, mint egy osztály parancsnoka.
És ők mindketten az ellenfél győzel-mét óhajtják.
Ott lobognak a szabadság zászlói !
A hercegnőnek eddigi öntudatos élete a népjogok és szabadság kivi vására volt szentelve, minden idejét, minden tehetségét, minden erejét erre áldozta.
Örömmel látta a magyar fegyverek diadalát, azt hitte, hogy ez egy lépéssel közelebb fogja vinni világbontó politikájának diadalra jutásához.
Magyar- és Lengyelország függetlenségének kivívásához.
E két ország ügyét egymástól elválhatlannak tartotta.
Hogy aztán jegyesével, az orosz tábornokkal mi történik, az mellék kérdés, habár szive szakadjon is meg érette.
Első a nagy eszme győzedelme !
Görgei főseregével Vámospércsre érkezett, Debrecen közelébe.
Főhadiszállása a város közepén volt egy földszinti házban, három szobával, melyből egyet magának tartott fönn, egyet irodának, egyet segédtisztjeinek rendeztek be.
Ez nap este későn névjegyet hozott be egyik segédtisztje Görgeinek, melyen e név volt olvasható : Radzivil Olga hercegnő.
Görgei egy perc alatt visszaemlékezett találkozásaira a hercegnővel.
Régi ismerős.
Jöhet!...
Olga hercegnő belépett.
Szép arcán aggály kimerültség és boszankodás kinyomata látszott.
Hidegen üdvözölte a tábornokot.
Görgei nem vette ezt észre, vagy legalább nem látszott észrevenni.
— Kérem hercegnő, mondotta, nyitott levelet véve föl íróasztaláról, szíveskedjék sürgősen elmondani, hogy mivel szolgálhatok.
Minden pillanat drága reám nézve.
— Jól tudom tábornok ur és épen ezért lehetőleg gyorsan és röviden fogom előterjesztésemet megtenni.
— Egyenesen Nagy Sándortól jövök Debrecen közeléből, folytatta.
— Bizonyosan érdekes hírekkel.
— Nem tagadom.
Paskievics mindenütt nyomában van s holnap találkozni fognak Debrecen alatt.
— Magam is meghagytam neki, hogy csak az utolsó esetben térjen ki előle.
— Nagy Sándor hadosztálya nem több mint fő, mig Paskievicsé épen tízszer annyi : nyolcvanezer.
Görgei boszusan vállat vont.
— Azt ő tudja, különben utasítottam, hogy ha túlnyomó erővel áll szemben, fedezze magát és vonuljon vissza.
— De ő egy iratot mutatott föl, mely világosan mondja, hogy támadja meg az ellenséget.
Görgei kedvetlenül válaszolt.
— Félreértés lehet.
A nagy sietség folytán csúszhatott be valamely hiba.
— Nagy Sándornak igen pontos értesülései vannak az ellenség haderejéről és további terveiről.
— És épen ezért általam kéreti tábornok urat mint fővezért, hogy ha lehet, még az éjjel egész seregével jöjjön vissza Debrecenbe s holnap közös erővel támadják meg és verjék szét az ellent.
Görgei dobbantott lábávol.
— Abrándkép.
Ha valaki, én ismerem az orosz hadsereget.
Többször találkoztam vele Perednél, Zsigárdnál mérkőztünk.
Mint vasszobor állja minden katona helyét.
Téves föltevésekre nem indulok el.
Most már a hercegnő kezdett bosszankodni.
— Nagy Sándor tábornok számításai, úgymond, igen helyesek.
A terepviszonyok egy csata megvívására lehetőleg kedvezők.
Kérem tábornok ur, ne hagyja az egyetlen kedvező alkalmat elszalasztani, hogy fényes győzelemmel biztosítsa Magyarország függetlenségét.
— Nem kezdhetek oly csatába, mely egész seregem megsemmisülését vonhatná maga után.
— így csak egy árulásra kész vezér beszélhet, kiáltott a hercegnő felindultan.
Görgei kardjához kapott, félig kirántva azt ," aztán indulatosan ismét visszacsapva, gunymosolylyal mondván :
— Ha más mondja ezt, szigorúan bűnhődnék rágalmazó szavaiért.
Nők ellen nem harcolok.
— Katlarov századost és Rüdiger tüzérhadnagyot, Ochrulov ezredes küldötteit nem utasította vissza tábornok ur ily ridegen, midőn pedig azok nem kívántak kevesebbet, mint fegyverletételt.
Ami pedig egy az árulással !
Görgei arcizmainak rángása mutatta ideges fölindulását, de azért válasz nélkül hagyta a hercegnő szavait.
— S az állítólagos két parlament őrnek volt ideje és bátorsága, hogy megpendítse a fegyverletétel eszméjét s az egész hadseregben és a tisztikarban azon föltevést hagyja lábra kapni, hogy az esetben orosz szolgálatba léphetnek.
Görgei villámló tekintetet vetett a hercegnőre.
— Küldjön százados ur egy futárt azonnal Debrecenbe, mondotta segédtisztjének.
Többé nem nézett a hercegnőre, ki aztán távozott.
Oda kívül mélyen elgondolkozva állott meg, tűnődve, hogy mit tegyen.
Tanácstalanul állott, körülzsongva a fővezér közelében sürgősködő katonaságtól.
Nem tudta, hogy most már mihez kezdjen.
Régi gyanúja, hogy Görgei árulást akar elkövetni, most már bizonyossá érlelődött lelkében.
— Miért nem vagyok férfi, kiáltott föl a hercegnő elkeseredetten, hogy lelőhetném ezt a hitvány embert, ki nemcsak hazájának, de Európa szabadságának is árulója lesz.