Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rejtő Jenő
Texas Bill, a fenegyerek
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
47
Bekezdés
2194
Mondat
4606
Szó
30709
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
24.
Már virradt, amikor Edith gyenge érintésre ébredt.
- Megyünk... - mondta Bill.
A fekete kiégett préri még füstölgött a távolban.
Edith a folyóhoz ment, és megmosdott.
Mire visszatért, már ott állt felnyergelve a két ló.
Bill tisztára dörzsölte őket, mialatt aludt.
- Merre?
- Kindlow felé.
A nő sarkantyút adott, és megrántotta a szárat, de Bill melléje rúgtatott .
Elkapta a ló zabláját.
- Hová siet?
- Hát... menekülünk?
- Szó sincs róla!
Miért menekülnénk ?...
Szépen galoppozunk, mint amikor ebéd előtt kilovagol az ember.
Hogy tetszik a táj?
Szép, nem?
- Mondja meg, kérem, mit akar?
Van valami terve?
- Tervem nincs, de szerencsém van, és az új vasútvonal mentén lakik egy kitűnő , régi barátom aki elsőrangú összeköttetésekkel rendelkezik.
- Milyen összeköttetése van?
- Távíró.
Lopja a drótot, és Denverben eladja egy sodronykészítőnek, kilométerét száz dollárért...
Itt lakik ilyenkor nyár végén.
- Hol?
- Kindlow-tól Connictedig, a vasút mentén.
- De hát... a nyomunkban vannak.
- Majd becsapjuk őket.
És közben beszélünk a Vad Tülökkel.
Kedves fiú, kár, hogy mindig iszik...
Most letérünk az útról.
Bevágtak egy sziklás terepen, a hegyek irányába.
- De hiszen a vasút arra van.
- Az igaz.
De a nyomunk erre lesz.
Tíz perc múltán egy kis viskóhoz értek.
- Itt a "Lótank" - mondta Bill.
- Mi az?
- Kovácsműhely.
Itt tankolnak a lovak, friss patkót, szeget, meg ilyesmit...
Hé !
Ruff, te vén disznó!
Álmos szemű, bőrkötényes ember jött elő.
- Mit ordítsz?
- Akarsz tíz dollárt keresni?
- Hogy a fenébe ne?
- Ülj az egyik lóra, vedd kötélre a másikat.
Ha tíz órára elviszed őket Biggs doktorhoz, aki Keletre készül, akkor ad neked tíz dollárt.
De jó lovas kell ide.
- Nézd, Bill, én veled mindig jóba voltam, de ha csúfolódsz, hát megemlegeted.
- Majd bolond leszek beléd kötni, hogy megverj.
Hát itt a ló.
Szálljon le, Miss Edison - mondta Edithnek.
- A levél már nálam van...
Edith csodálkozva szállt le a nyeregből, és még jobban meglepte, hogy Bill egy levelet ad át az álmos szemű kovácsnak.
- Ezt add át a doktornak, és mondd, hogy Miss Edison tisztelteti, és kéri, hogy adjon neked két pár horgolt téliharisnyát.
De mozogj, különben nincs pénz.
Miután a kovács elvágtatott, Bill megfogta a lány kezét, és fütyörészve ment Edithel az ellenkező irányba.
- Istenem... maga miket csinál...
Hová küldte ezt a kovácsot?
- Biggs doktorhoz.
Igen derék ember.
Gyomorspecialista, és levélbélyegeket gyűjt .
Csak a felesége kiállhatatlan.
Sok nagy ékszert rak magára.
- És mit írt neki?
- Hogy ez a félhülye lóasztalos két lovat hoz, amit az éjjel Connictedben kölcsönöztem, kérem, juttassa őket vissza a küldött egyénnel, annál is inkább , mert az egyik állat a sheriff díszparipája.
A pasasnak, aki hozza, ajándékozzon egy inget, mert ezt már jövőre nem viselheti és valamit sürgősen tenni kell ...
Mit nevet ?...
Edith kacagása vidáman muzsikált a friss reggelben.
Nagyon távol, ködszerű húzódással oszlott a prériégés utolsó füstfoszlánya.
- És most sietünk...
Ne fogjam a csuklóját?
- De... - felelte olyan gyorsan, hogy zavarba jött, és hirtelen, ijedten nézett a fiúra, de az csak lépegetett vele mosolyogva, a töltést nézve mintha valami szerelmes regény hőse lenne, aki egy barátságos kertben andalog a "szíve hölgyével ".
- Látja...
Ott lakik a Vad Tülök - mondta, és egy tehervagonra mutatott, amelyik a töltés alján állt, fél oldalával egy dombnak dőlve.
- Hogy jutott egy vagonhoz?
- Csente...
Igen.
Ilyen fiú.
Lopott egy vagont.
Lekapcsolta egy vonatról, azután a magában robogó kocsit kisiklatta egy szikla segítségével.
A lassan guruló vagon legurult a töltésről...
Tülök jelentette a szerencsétlenséget Connictedben és kérte, hogy beköltözhessen az üres vagonba.
Ez esetben vigyáz, hogy éjszaka ne lopják a sürgönydrótot.
A vasút beleegyezett, és azóta itt rend van.
A Vad Tülök a szomszédba jár lopni.
A féloldalt dőlt vagonból füst szállt fel.
- Hm...
Pipázik vagy főz?
- Itt akar elbújni?
- Ugyan?
Maga nem lakhat együtt a Vad Tülökkel.
Csak beszélek vele.
Az embernek kevés az igazi bizalmas barátja manapság.
Várjon, kedveskedek neki valamivel ...
Ez az út még nem az ő körzete!
Felmászott egy sürgönypóznára.
A magasból körülnézett.
Hm...
A város felől minden irányban, mozgó pontok.
Mindenfelé keresik a nyomát ...
Rövidesen megtalálják, az bizonyos...
Sokkal nyomasztóbb érzés fogta el egy másik, jóval kisebb csoport miatt.
Ezek a dombon túl ügettek.
Tehát a táborhelyüket már megtalálták.
Bizonyára a rablók.
Még ilyen messziről is úgy vélte, hogy felismeri azt a gőgös tartású embert...
Úgy ül a nyeregben, mint egy Conquistador.
Még a fehér lova is a hódítókra emlékeztet.
De ki ez a magányos lovas?
Ott jön, már túl a folyón, jobbra-balra lehajol a nyeregből, és sebesen igyekszik a nyomok után...
Mintha piszkos kötés lenne a fején.
Austin!
Eleget látott.
Egy nyisszanás, a drót rezegve élesen zengve hullik, ő sebesen lemászik, közben összeszorítja a fogát, és meleg véráram tüzel az arcában...
Szegény Edith...
Istenem...
- Halló! - kiáltja vidáman a leány felé.
- Ez lesz az ajándék.
- Mit csinál, maga szörnyű ember...
- Nem illik egy szál drót nélkül úriházhoz vendégségbe menni.
Vad Tülök a jó társaságbeli formaságok rabja.
A másik póznánál is elvágta a drótot, és lassan feltekerte az alsókarjára.
- És most menjünk szépen... - kezdte, de nem fejezte be.
Edith halálos rémületére megragadta, és a földre rántotta, durván.
- De...
- Pszt...
Az úton patadobbanások hangzottak.
A fűszálak közein át megpillantották a jobbra-balra hajladozó, magányos lovast.
Most elkanyarodott a sziklák felé , amerre a "lótank" van.
Austin volt.
- Ez jó...
Így még jobban összezavarja a nyomokat, mert a kovács mögött lovagol.
- De ha utoléri a kovácsot.
- Nem hiszem...
Ha igen, ez legfeljebb egy óra múlva lehetséges...
Lábra álltak.
Bill lassú, szórakozott mozdulatával megfogta Edith csuklóját, és mentek...
Két ember, akiket e pillanatban sokféle okból élet-halálra kerestek.
És ők itt bandukoltak aránylag kellemes lelkiállapotban, egymást kézen fogva, a hajtóvadászat körének kellős közepén.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE