Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ábrai Károly
48-tól Világosig
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
29
Bekezdés
2318
Mondat
3928
Szó
45077
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
V.
Az áruló.
Augusztus -án érkezett Nagy Sándor tábornok hadteste Hadháaárólu Debrecenbe, amikor a tábornok azonnal gyors futárt küldött Görgőihez további utasítás végett.
Reggeli óra tájban érkezett meg Görgei következő parancsa :
— Az első hadtest jobbra-balra az Újvárosnak vezető utón álljon fel és ha ellenség mutatkozik, támadja meg és verje meg!
Nagy Sándor épen egy kémszemléről tért vissza, melyet lovasságának egy részével tett s még lóháton ült, midőn a fönnebbi parancsot vette, melyet Pongrácz ezredes olvasott föl tábornokának.
Kedvetlenül volt meglepetve, midőn ezt hallotta.
Ö, ki a hátvédet eddig is vezette, tudta, hogy az ellenséges fővezér egész seregével nyomban követi s oly nagyszámú sereggel, mely őt ellentállás esetén agyonnyomhatja.
De hát a parancs határozott volt, kifogással élni ellene nem lehetett.
Büszke lemondással válaszolt :
— Engedelmeskedni fogok !
Utána gondolta :
— Ö fővezér, bizonyosan jobban van értesülve az oroszok erejéről.
Ez elől kitérni nem lehet.
Több főrangú tiszt, közöttük Máriássy János ezredes, kikkel Nagy Sándor mindjárt ott helyben közölte a parancsot, ugyanazon nézetben voltak.
Megmérkőznek az oroszokkal.
Miután a kiállított előőrsöket az egész vonalon megszemlélte, visszatért a táborba, mely fölött a parancsnokságot ideiglenesen Bobics ezredesre ruházta át, mig maga Máriássy és Pongrácz ezredesekkel a városba lovagolt, hogy egy ottani vendéglőben megebédeljen.
A »Bika-szálló előtt megállották, s méneiket az őket követő lovászoknak adták át.
A szálló bejáratánál Radzivil hercegnő lépett Nagy Sándor elé.
— Tudom tábornok ur, hogy alkalmatlan időben jövök, mégis kémem kell, sürgős kihallgattatásomat.
Nagy Sándor is ismerte a hercegnőt, nem egyszer értekezett már vele.
Benyitott a legközelebbi szobába.
— Parancsoljon hercegnő !
— Görgeitől jövök.
— Annál nagyobb szerencse reám nézve.
— Vagy szerencsétlenség.
A tábornok kérdőleg tekintett a hercegnőre.
— nekem támadást parancsolt.
— Egy árulónak pokoli gondolata !
Megsemmisittetni a hadsereg egy részét, hogy a fegyverlerakás annál könnyebben keresztül vihető legyen !
— Hercegnő ! mondotta Nagy Sándor fölháborodva. ön egy magyar embert, egy fővezért vádol, ki magát nem védheti, vádol gyilkos bűnnel!
— Saját tettei beszélnek.
Már tisztjei között is akadnak, kik azt suttogják, hogy ő áruló.
— Figyelmeztetem hercegnő, hogy ilyen nyilatkozat könnyen haditörvényszékelé állíthatja, mely kénytelen lenne szigorúan eljárni.
— ön tábornok ur védelmére kél egy férfiúnak, kiről előzőleg maga is elitélőleg nyilatkozott.
— Fölháborodásomban mondottam talán hasonlót egy alkalommal.
— Iratok vannak kezeim között egy orosz főtiszttől, egy tábornoktól a cár főhadsegédétől.
Görgei Rüdiger tábornokkal titokban alkudozik a fegyverlerakás eshetőségére nézve.
— Mit a hercegnő állít, oly hihetetlen s oly végzetes merénylet lenne a nemzet ellen, mely a legsúlyosabb megtorlást követelné.
Mihelyt pár szabad napunk lesz, keressen föl hercegnő, mutassa föl előttem bizonyítványait s legyen meggyőződve, hogy ha egy áruló Cézárt találok, én fogok Brutusa lenni!
E pillanatban egy ágyulövés hallatszott.
Ez volt a Bóbicscsal megállapított riadó jel, ha a muszka közeledik.
Nagy Sándor felragadta letett csákóját.
— Isten velünk hercegnő !
Azt hiszem, hogy mi még találkozni fogunk !
Sebes léptekkel hagyta el a szobát.
A folyosón egy pincérgyerek vitt az étterembe tányéron zsemlyéket.
Ezekből egy párt nagy sietve fölvett a tábornok, egy bankót dobott a tányérra, aztán izgatottan kiáltott :
— Lovamat!
Már akkor hozta azt lovásza.
A tábornok kíséretével vágtatott Debrecennek egyik főutcáján, a Péterfián végig a csatatérre.
Az nap reggel Újvárostól Debrecen felé indult az orosz főhadsereg, két erős hadtest, nagyszámú lovassággal és tüzérséggél.
Egy erős hadosztály képezte az elővédet.
A város előtt elterülő síkságon ölmagas kukorica vetés volt, ennek közepén egy meglehetősen kiemelkedő halom, olyan kunhalom féle.
Erre volt négy ágyú fölvontatva, ezek egyike adta meg a riadó jelt.
A debreceni polgárság nagy része künn volt a táborban; mint szives házigazdák, mindenféle ételeket és italokat vittek ki az érettök harcoló katonáknak.
Bizonyára jól fog esni szeglényeknek.
A halmon pedig a tüzérek kiállítottak magok közül egy-egy őrszemet, ki tábori látcsővel kezében nézegette, hogy a messze terjedő síkságon nem tünnek -e föl az oroszok.
Tizenegy órától fogva egy darabig gyanúsat nem láttak.
Egyik tüzér a másiktól ragadta el a látcsövet az ő szeme jobb ; ő jobban meglátja az ellenséget.
Közben meg is ebédeltek.
Az a Miklós-utcai derék civis-polgár, akié a kukorica halmos föld volt, egy nagy szilke gulyás húst vitetett ki cselédjével, másik hasonló szilkével tejfölös, töpörtős túrós csuszát, mig ő maga két jó nagy kulacsot diószegi borral tele vitt a honvédek részére.
Bizonyosan jól fog esni a fáradt vitézeknek.
Utasították hogy a kukorica között vannak a honvédek.
— No akkor az ő kukoricásában is vannak, gondolta magában.
Az a messzelátó domb nagyon jó hely tüzérnek, gyalognak.
Oda viszi.
És talált is ott félüteg ágyút és tüzért.
— Hozta Isten őket!
Nem baj, hogy a kukoricát legázolták.
Csak úgy gázolnák le a muszkát is.
Ezt a csekélységet pedig fogadják tőle és feleségétől szívesen.
Talán jól fog esni valami kis meleg étel a vitéz uraknak.
Hej de volt is jó kelete mind a két szilkének.
Hát még a bornak !
Hogy a jó Isten tenné ezt a kulacsot a bibliai kegyes aszszony olajos korsójává, melyből soha nem fogyott ki a drága olaj.
Az ő egyik kulacsuk pedig csakhamar kiürült, a másik is erősen kotyog.
Amint polgártársunk fölvitte a kulacsot a dombon őrt álló tüzérnek s az fölemelve inni akart, egyszerre hirtelen lebocsátotta azt ajkáról, fölkapta a tábori látcsövet.
Azzal nézett a messze távolba.
Akkor aztán elkiáltotta magát, hogy ön a muszka !
A tüzérek erre a kiáltásra mindnyájan a dombtetőn termettek, egy hirtelen irányzott az ágyúval, másik az égő gyújtó kanóccal elsütötte azt.
Ez volt a riadó ágyulövés, mely az egész tábornak a muszkák érkezését jelezte.
Hogy az Isten akárhová tegye őket !
Hogy épen most kellett megérkezniök, midőn ebédelni akartak.
Hej, volt lótás-futás abban a pillanatban az egész táborban.
A künn levő polgárok és polgárnők siettek vissza a városba, hogy itt ne fogja az ellenség.
A gyalogosok doboltak, lovasok, tüzérség trombitáltak, tisztek siettek, nyargaltak osztályaikhoz, csapataikhoz, a vezér is megérkezett habzó paripáján, arca ki volt pirulva a jó ebédtől.
Két darab száraz zsemlyét evett meg az utón.
Az volt ebédje.
Gyorsan rendbe sorakoztak, várták az ellenséget, melynek mozgását, fejlődését távcsöveikkel láthatták;.
Hadd jöjjön közelebb.
Az pedig nem sokáig váratott magára.
Egyszerre megdördültek ágyúi.
Csak úgy találomra lőtt, miután a síkságon egyetlen lelket sem lehetett látni.
A honvédtüzérek hagyták őket lőni ; hadd pazarolják a puskaport.
Ök nem akarnak bizonytalanra puffogatni.
Hanem nemsokára aztán már jól kivehető volt a kifejlődött orosz sereg.
Gyalogság, lovasság és tüzérség.
Most már hajrá !
Neld !
Az egész hosszú vonalon a Nagyerdőtől a mike-pércsi szőlőkig megdördültek a honvéd ágyuk.
Mintegy ötven.
Jól kiszámított lövéseik romboló hatást okoztak az ellenségben.
Egy-egy támadó lovas ezredet vissza-visszaverve a rendes harcvonalba.
Paskievics fővezér hadsegéde Kuprianov tábornok csakhamar féllábát vesztette el.
A fővezér tábornok környezetében többen megsebesültek.
Konstantin nagyherceget egy szétpattant ürgolyó szilánkja horzsolta.
— Meg kell kerülni azt az erdőt! hangzott a fővezér parancsa, hátba kell fogni az ellent.
Egy muzulmán és kozák lovasezred indult a fővezér parancsát teljesíteni, keresni valamely átjárást rajta.
Azt az erdőt pedig nem lehet egy könynyen megkerülni, több mint kilométer hosszú s kilométer széles ; nincs rajta semmi átjáró, legfölebb gyalogösvény, hanem van a szélén egy mély és széles árok, mely védelem esetén kitűnő szolgálatot tehet.
Ebben volt egy zászlóalj lövész Korponay ezredes csapatjából elrejtve.
Majd megmutatják ezek a muszka lovasoknak, hogy merre van az ut visszafelé.
A császári lovas gárdaezred jött, a Nikolajev első lovas ezred.
A legpompásabb orosz lovasság gyönyörű kék posztó kabát és nadrág, ugyanilyen csákóval, fehér zsmórzattal és ezüstözöttgombokkal, mind egyenlő szinü fekete lovon.
Úgy néztek ki, mint valamely fejedelmi diszőrség.
Vidáman jöttek, harci dalokat zengedezve.
Az orosz seregben a dal rendesen tanittatik.
A jobb hanguakat kiválogatják s ezekből képeznek minden ezrednél s minden zászlóaljnál egy-egy énekkart.
Jöttek mind közelebb, közelebb az erdőhöz.
Az árkokban őrködő lövészek pedig nyugodtan várták.
Hadd jöjjenek még közelebb.
És azok mentek hívás nélkül is.
Egyszer aztán megálljt kiáltott nekik egy zászlóalj jól irányzott sortüze.
Haj, hogy hullottak azok a szépen fölszerelt katonák és pompás harcimének egymásra a porba ; az ezt követő második sortüzre hogy zavarodott meg, hogy nyargalt felbomolva vissza az egész ezred.
Most már nem ének kardala, hanem sebesültek és haldoklók jajgatása hallatszott.
Érzékeny veszteség volt ez az orosz lovasságra.
Hanem az orosz fővezérlet nem ütközik meg ilyen csekélységen, van katonája tulbőven.
Elő két gyalog ezreddel és két üteg ágyúval.
Majd megtisztítják ezek mindjárt az erdőt.
És jött a gyalogság ; raj vonalba föloszolva közeledett az erdőhöz.
Egynéhány elesett közülök.
Ez rendeltetésök.
Előre a többiek !
Két ezred gyalogság, egy honvédzászlóalj ellen.
Minden egy honvédre jut mintegy muszka.
Ha kell, még több.
És ezek elérték az erdő árkát.
Beleugráltak. összekeveredtek a honvédekkel.
Ember ember ellen.
A muszkák mindig többen, a honvédek mindig fogyatékosabban.
Utoljára is az oroszok lettek urai az erdőnek.
A honvédek rendetlen futásnak eredtek.
Egy zászlóalj honvéd volt egy rengeteg nagy erdőségnek egyetlen védője.
Nem tarthatta meg.
Más oldalon a Máriássy által vezényelt balszámyat, egy lovas hadosztály ütegei, egy osztrák röppentyű teleppel s nagyszámú gyalogsággal támadták meg.
Nagyon élénk ágyutüz fejlődött ki, melyben Máriássy kedvező helyen felállitott ütegei oly sikeresen működtek, hogy az orosz ütegeket érzékeny veszteséggél ethallgattatták; más részről a gyalogság sem állhatva ki a gyilkos tüzet, visszavonultak.
Az oroszok azonban uj ütegeket toltak előre.
Volt bőven a tartalékban, egy orosz tábornok pedig négy könnyű lovas ezreddel meg akarta Máriássyt kerülni és hátrálási vonalát elvágni, mi szintén nem sikerült.
Már óra volt délután és a csata még mindig nem volt eldöntve, midőn Paskievics egy hatalmas tüzértámadással akarta a diadalt kicsikarni.
Hat nehéz üteggel , ágyúval felvonulva oly gyilkos tüzelést kezdett, mely az öt órán át tartott véres csatát részére döntötte el.
A honvédsereg teljesen megzavarodva futni kezdett.
Ezt követőleg Bóbics hadosztálya is kifáradva és megtörve ott hagyta a csatatért.
Egyedül Máriássy vonult vissza rendben, közben meg-megállva s erélyes tüzeléssel utasítva vissza az oroszokat.
Ez nap déltájban egy könnyű kocsi állott meg Görgei főhadiszállása előtt Vámos-Pércsen, belőle Olga hercegnő lépett ki nagy sietve.
Bejelentés nélkül nyitott be Görgei szobájába.
— Az orosz fősereg, úgymond, talán már e pülanatban megtámadta Nagy Sándort.
Előcsapatai korán reggel elindultak.
Az Istenre kérem tábornok ur, siessen segítségére.
Görgei boszusan válaszolt.
— Már tegnap elmondtam okaimat, melyek folytán ezt nem tehetem.
— Az utolsó pillanatban kell, hogy hazafiui érzése jobb gondolatra bírja.
— Nagy Sándor önálló parancsnok, ő a körülményekhez képest, saját belátása szerint intézkedhetik.
A hercegnő véghetlen elkeseredéssel kiáltott föl:
— Akkor ön már elárulta hazáját, verje meg önt az örök Isten !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE