Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A Dobay-ház
Keletkezés ideje
1901
Fejezet
28
Bekezdés
2086
Mondat
4817
Szó
43305
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Sipiczky terve.
Nemsokára megtalálta az őrült fráter a szerelmeseket: a kocsiszinben voltak.
De miután az öreg Dobay is velük volt, természetesen csak kezével és arcával rángatózott az öreg ur háta mögött - mint egy néma bolond - ugy magyarázta volna az eseményeket .
Természetesen ezt nem lehetett megérteni.
Pedig sugni se lehetett , mert a papa éppen a kocsikat magyarázta, hát oda kellett figyelni mindenkinek .
- Csak meg ne pukkadjak, - gondolá Sipiczky, - mig végére ér az öreg .
Addig, mit volt tennie, ő is beállt a hallgatóság sorába .
- Látjátok, gyerekek, ez a "táltos ".
Azért neveztem el igy, mert két első kereke jóval nagyobb, mint a hátulsók.
Nincs ilyen több a kontinensen.
Egy őrült kocsigyártó csinálta, illetve alakitotta át ilyenre azzal a megokolással , hogy lejtnek lefelé nem kell majd a kereket megkötni: az edénye vizszintes marad , hát orra nem bukhatik az ember benne...
Ez a "köpőláda ".
Egyszer kiröpültem belőle, azóta penzióban van.
Különben pompás kis kocsi volna, ha föl nem dülne mindig...
Ez az "erdei lak ", ez a cséza.
Még a nagyapám vette ezelőtt százkilenc esztendővel, azért lóg szijjon.
Ma már ló nem birja megmozditani, de hat ökör igen.
No látjátok: ebben szoktam én lakni cséplés idején, a mikor is a tanyáról nem járok éjjelre haza.
Kivontatom egyszerüen ezt a kocsit az erdő szélére és belekvártélyozom magamat.
Azért neveztem el "erdei lak " -nak.
Különben fájn szerszám ez; pompás lakás esik benne.
Nézzétek: kidobattam belőle az üléseket s egy vaságyat tétettem helyébe, meg egy mosdóasztalt...
Ez a "várkastély ", ezt már magyaráztam .
Az öreg végre elkészült a kocsikkal, mert befelé terelte vendégeit :
- Sötét van, gyerekek.
De meg az uzsonna ideje is itt lenne már, vagy mi. Gyerünk be .
Mialatt Dobay feldörömbölte Jancsi bácsit, azalatt Sipiczky megsughatta Incinek :
- Nem váltunk jegyet, Incikém.
El van intézve .
A leányka csudálkozó tekintete folytán kétszer becsületszavát adta és háromszor megesküdött Sipiczky.
És mikor az se használt, szivére tette kezét, ugy mondta :
- Kérdezze meg a mamától, ha nekem nem hisz .
Inci fölsikoltott.
Ugy elfutott, mint a nyílvessző, be, egyenesen az anyjához .
- Hova szalad a gyerek?
Inci! - hivta az apja, de miután nem jött , maga ment utána, majd egyet gondolt, visszatért a küszöbről, eszébe jutott valami dolga .
- Mit mondtál neki? - kérdé Kalvyl barátját .
- Mit, te fülesbagoly, te őrült köszörüs?!
És nem találod ki?
Hát ügyetek rendben van: azt mondtam neki.
Nincs jegyváltás!
Nem hallod, te siket, te vak, te pupos! - lármázott a lengyel és megragadva jóbarátját, erővel megpolkáztatta, hogy csak ugy lihegett belé .
- Hogy csináltad? - kérdi Kalvyl, a mint lélegzethez birt jutni a nagy örömtől.
- Te drága, te egyetlen barátom ?
- Komiszsággal, de az mindegy: a cél szentesiti az eszközt ...
Különben nem mondhatom meg az eszközöket.
Soha se is kérdezd, hallod?
Inci se kérdezze soha: mondd meg neki.
Sikerült - vége!
( Hát nem is kérdezte Inci, de nem is sejtette soha.)
- És most legott megrendeled a gyürüket, érted? - hadarta örömében a lengyel .
- Értem, - felelte a festő egyszerüen és boldogan .
- Kertésznek nem szólsz semmit, a mamának sem.
A magatartásod olyan , mint eddig.
A továbbiak felől még gondolkoznom kell, még egyszer meg kell beszélnem a mamával az ügyet.
Kertész most biztosan a szobájában lesz, Inci meg az anyjánál.
Ezeket szétrebbentem és ideterelem az Incidet.
Örüljetek egymásnak.
Jó ? - beszélt összefüggés nélkül Sipiczky, aztán elszelelt, magában hagyva Kalvylt .
De csak egy pillanatra maradt magában a festő, a másik pillanatban már ott volt Inci is mellette, azaz nem is mellette: ott csüngött a nyakán és sirt, zokogott a boldogságtól .
S az ifju átkarolta a leányka vállát és egy csókot lehelt fehér homlokára ...
*
...A mikor Inci berontott anyjához, - mint egy nyári forgószél, - az éppen imádkozott.
Legalább ugy nézett ki, mintha imádkoznék, mert össze voltak kulcsolva a kezei .
Dobayné csakugyan imádkozott - a boldogságáért.
Bensőséggel kért Istentől bünbocsánatot; azt kérte tőle, hogy szentesitse bünét: a házasságtörést !
Még nem volt ép erkölcsi érzéke, hogy ilyet mert kérni az egek urától.
Csak azt érezte, hogy ő most jobb, tisztább lelkü, mint volt büne előtt.
Ez a tudat tévesztette meg .
A leányka meglátva anyját, - ahogy még sohase látta, - leborult előtte, mint egy szent előtt s átkulcsolta térdeit: ugy kérdezte tőle, onnan a földről, - nem szavakkal, csak a szemével, - hogy igaz -e a mit Sipiczky mondott ?
Az anya lehajlott leányához és fölemelte őt.
Csókolgatta is , simogatta is, aztán azt mondta neki :
- Szeresd Sipiczkyt, neki köszönhetsz mindent .
Ebben a pillanatban jelent meg az ajtóban Sipiczky, hogy a festőhöz " terelje" Incit.
Csak ennyit mondott a leánykának :
- Az ebédlőben van .
Inci megértette.
Kezet csókolt anyjának hálás szeretettel és kiszaladt - jegyeséhez .
Sipiczky pedig átkarolta a mamáját és megcsókolta forrón, hosszasan .
Aztán mélyen a szemébe nézett és igaz szeretettel sugta :
- Oh, hogy szeretlek én!
Minden órával csak nő szerelmem...
Miért hogy nem lehetsz az én feleségem?!
Miért kellett egy bün árán szivedhez jutnom ?!
Hát már én örökké csak a bün kenyerén éljek?
A jót is bün árán gyakorolhassam csupán ?!
Most - hogy már boldognak érezte magát Sipiczky - kezdett csak igazán ébredni a lelkiismerete.
Már átlátta tettének aljasságát, már alig mentegette magát annak motivumával.
Keserü önvád kínozta .
Az asszonyt nem.
Neki más volt a - még nem tisztult - fölfogása .
- A bün sulyát én nem érzem, Alfréd, - mondotta, - nem vétkezünk mi - én nem hiszem.
Sőt ugy érzem, hogy csak most ébredt föl bennem a nőiesség; érzem , hogy jobb vagyok, ugy mint nő, ugy mint anya.
Anyává tettél.
Anyává tett a szerelem.
Megnemesitett a szerelem...
Nem lehet az bün, Alfréd !
- De az: nagy bün.
Ám viseld sulyát.
Én is viselem, igen , viselem .
- Boldogtalan, boldogtalan leszel, ha igy gondolkozol, - aggódott a szerelmes asszony.
- Ne feledd el a bünt!
Ne lásd, csak a szerelmünket!
Kérlek !
Oh, légy boldog!
Mit tegyek, hogy boldog légy ?
Sipiczkyt meghatotta ez a nagy, igaz részvét .
- Az vagyok, - mondta, - igazán.
Hogy árnya van a boldogságomnak, az még nem azt jelenti, hogy boldogtalan vagyok.
Éretted vétkezem: ez a tudat már magában boldogit és talán majd teljesen elfelejteti velem idővel, hogy - hogy igy bántunk azzal a jó öreg emberrel...
Igy kellett annak megesnie, - zárta be szavait bánatosan .
- Igen, másképp nem lehetett, édes szerelmem, drága mindenségem ...
Az asszony a férfi vállára hajtotta fejét és behunyta szemeit.
Az meg cirógatta a szép arcát.
Nem volt forró, már nem ütött ki rajta a démoni láng.
A bün révén tisztult ez a nő ...
Sokáig tartották átölelve egymást, boldogan, szelid gyönyörben .
Érzéki vágy most már egyikükben sem ébredt.
Az igazi, tiszta szerelem lángja megtisztitotta vérüket a salaktól.
Igen, Sipiczky most már biztosan tudta, hogy szeret, a mint - mindenről megfeledkezve - nézte azt a bágyadtan, de nőies bájjal mosolygó arcot a kebelén.
Mint egy szerelmes leány, olyan volt a harmincöt éves asszony.
Sipiczky összes érzékeivel élvezte szépségeit, csak nézte, nézte...
Nem is hallották, nem látták, hogy hirtelen nyilik az ajtó s egy ősz, pirosképü alak jelenik meg annak küszöbén: ugy el voltak egymásba merülve .
Egy pirosképü alak jelent meg az ajtóban, de egyszeribe fehér alak lett belőle.
Avagy csak egy szellem volt talán?
Hiszen oly hirtelen eltünt ujra , óvatosan téve be az ajtót maga mögött .
...Nem szellem volt ...
Alfrédnak csak jó későn jutott eszébe, hogy a másik szerelmes pár ügyét is el kell intéznie kedvesével .
- Mit csináljunk Kertészszel, édesem? - kérdezte tőle .
- Elhalasztjuk a jegyváltást valami ürügy alatt s aztán levélben adunk neki bővebb magyarázatot.
Elvégre is, nem lehet vele kiméletlenül bánnom .
Ismerd be, szerelmem és egyezz bele .
- Jó.
Minden marad a réginél, forma tekintetében.
A halasztást pedig te adod tudtára .
- Igen, a hogy parancsolod .
- És beavassuk az öreg urat ?
- Talán egyelőre nem.
Zavart csinálhatna .
- Helyes...
Körülbelül igy informáltam én is a fiatalokat .
- A fiatalokat!? - kérdezte mosolyogva az asszony.
- Mi az öregek vagyunk!
Hány éves vagy te, kedves ?
- Harmincöt .
- Olyan idős, mint én .
- De te szép vagy és üde, mint egy fiatal leányka, én meg már kopasz vagyok ...
Az asszony keblére vonta kedvese kopasz fejét s ott csókolta meg, a hol a legkopaszabb volt .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE