ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Rejtő Jenő

Texas Bill, a fenegyerek

Keletkezés ideje
1939
Fejezet
47
Bekezdés
2194
Mondat
4606
Szó
30709
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
  • 45
  • 46
  • 47

28.

Austin messziről észrevette a porfelhővel távolodó kovácsot, aki nagy tempóban igyekezett Kindlow felé.
Nem látta pontosan, hogy a másik ló nyerge üres.
A szürke távoli gomolyag csak azt jelezte, hogy arrafelé vágtat valaki...

Megsarkantyúzta a lovát, és sebes vágtába kezdett.
Már feltűntek a kisváros első házai, amikor beérte az álmos szemű küldöncöt.

- Állj!

- Nem lehet...
Sürgős...

Austin nem sokat vitázott.
Eléje ugrott, és megragadta a karját.
A "lótank " tulajdonosa kis híján lebukott a nyeregből.
Dühösen a pisztolyához kapott, de az idegen úgy kapta el a torkát, hogy menten kiszorult a lélegzete.

- Kutya!
Megfojtsalak?!

- Mit akar?... - kérdezte szelídebben, rövid köhécselés után.

- Hol loptad a két lovat?

- Nem loptam...
Eresszen el gyorsan, mert a két lovat...

- Csend!
Mondd el, ki bízta rád, és hogyan, de nagyon gyorsan!

A kovács nem sokáig habozott.
Az idegen zord egyéniségnek látszott, és tiszteletreméltó szorítása van.
Elmondta egyszerűen, sorjában a történetet, a nőről és a férfiról, akit különben jól ismer, sokszor járt nála mindenféle holmit venni, utána kártyáztak, és ha visszanyerte a vásárolt apróságok értékét , akkor elment.
Texas Bill néven, jónevű csavargó az Államokban, és nem hihető róla, hogy lótolvaj legyen, vagy ilyesféle...

- Add ide a levelet...

- A levél nem önnek szól...

Egy hirtelen ráirányuló pisztoly csöve arra késztette, hogy mégis átnyújtsa a levelet.
Szomorúan látta, hogy az ismeretlen egyén felbontja, átfutja és zsebre teszi.

- Adja vissza...

- Felesleges...
A két lovat az ismerősöd Connictedben lopta, és azért küldi veled Kindlowba, hogy tévútra vezesse az üldözőket...

További magyarázat nélkül megfordította a lovát, és elrúgtatott abba az irányba , amerről érkezett.

A kovács tanácstalanul állt.
Végül is úgy döntött, hogy elmegy Kindlowba, a seriffhez.

A Lord közben a nyomokat vizsgálta, de egyre zavarosabb lett, különösen miután Austin lova is közbenyargalt.

- Három ló ügetett arra, az világos... - mondta a "Púpos Henry" nevű rabló , akinek eltört valahol az egyik lapockája, és azóta torzan kidudorodott a fél válla.
Ezenfelül ijesztően kancsal volt, akkora mellkassal, mint valami rosszul kitömött bábu.

- Három ló... - sziszegte dühösen a Lord -, mert az a hülye Austin előttünk nyargal, és összezavarja a nyomokat...

- Kindlow-ig mindenesetre követni kell őket.

- Helyes is - jegyezte meg a púpos.
- Hiszen arra kell áthaladniuk.

- Túl egyszerű lenne - mondta a Lord, - a fickó nem olyan ostoba, hogy ilyen tiszta nyomon haladjon előttünk.

- De a két ló...

- Meglátjuk...
Előre!

Alig nyargaltak egy mérföldet, amikor Gunner lovagolt szemben, három emberével .
Ezek elébük vágtak, mert nagy félkörben megkerülték a völgyét, lejtős terepen , nagyobb iramban.

- Vissza! - kiáltotta a kecskeszakállas.
- Az a gazember becsapott bennünket.

- Tudtam - mondta a Lord, és szitkozódott.
- Ki jár előttünk?

- Egy ostoba alak, akire rásózta a két lovat.
Austin utolérte, kivallatta és találkozott velünk.
Azt mondja, nem mer a szemed elé kerülni, pedig fontos közlendői vannak.

A Lord egy távoli facsoport felé fordult, ahol nem látszott senki.

- Gyere ide! - kiáltotta.

Austin kilépett a fák közül, és odament.

- Lord - mondta - a fickó nincs Kindlow-ban, legalábbis nem ezen az úton ment.

- Beszélj!

Elmesélt mindent.
Végül odaadta a levelet.

A rablóvezér átfutotta.

- Rendben van.
Visszafordulunk.

- Pedig, ha más úton is, de erre kellett jönniük...

- Akkor is meg kell találnunk először a nyomukat...

Austin állt.
Várta, hogy visszafogadják.
De a Lord röviden rárivallt.

- Takarodj!

A kis csapat elvágtatott, és Austin külön folytatta az útját a rablók nyomában.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
  • 45
  • 46
  • 47
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE