28.
Austin messziről észrevette a porfelhővel távolodó kovácsot, aki nagy tempóban igyekezett Kindlow felé.
Nem látta pontosan, hogy a másik ló nyerge üres.
A szürke távoli gomolyag csak azt jelezte, hogy arrafelé vágtat valaki...
Megsarkantyúzta a lovát, és sebes vágtába kezdett.
Már feltűntek a kisváros első házai, amikor beérte az álmos szemű küldöncöt.
Austin nem sokat vitázott.
Eléje ugrott, és megragadta a karját.
A "lótank " tulajdonosa kis híján lebukott a nyeregből.
Dühösen a pisztolyához kapott, de az idegen úgy kapta el a torkát, hogy menten kiszorult a lélegzete.
- Mit akar?... - kérdezte szelídebben, rövid köhécselés után.
- Hol loptad a két lovat?
- Nem loptam...
Eresszen el gyorsan, mert a két lovat...
- Csend!
Mondd el, ki bízta rád, és hogyan, de nagyon gyorsan!
A kovács nem sokáig habozott.
Az idegen zord egyéniségnek látszott, és tiszteletreméltó szorítása van.
Elmondta egyszerűen, sorjában a történetet, a nőről és a férfiról, akit különben jól ismer, sokszor járt nála mindenféle holmit venni, utána kártyáztak, és ha visszanyerte a vásárolt apróságok értékét , akkor elment.
Texas Bill néven, jónevű csavargó az Államokban, és nem hihető róla, hogy lótolvaj legyen, vagy ilyesféle...
- A levél nem önnek szól...
Egy hirtelen ráirányuló pisztoly csöve arra késztette, hogy mégis átnyújtsa a levelet.
Szomorúan látta, hogy az ismeretlen egyén felbontja, átfutja és zsebre teszi.
- Felesleges...
A két lovat az ismerősöd Connictedben lopta, és azért küldi veled Kindlowba, hogy tévútra vezesse az üldözőket...
További magyarázat nélkül megfordította a lovát, és elrúgtatott abba az irányba , amerről érkezett.
A kovács tanácstalanul állt.
Végül is úgy döntött, hogy elmegy Kindlowba, a seriffhez.
A Lord közben a nyomokat vizsgálta, de egyre zavarosabb lett, különösen miután Austin lova is közbenyargalt.
- Három ló ügetett arra, az világos... - mondta a "Púpos Henry" nevű rabló , akinek eltört valahol az egyik lapockája, és azóta torzan kidudorodott a fél válla.
Ezenfelül ijesztően kancsal volt, akkora mellkassal, mint valami rosszul kitömött bábu.
- Három ló... - sziszegte dühösen a Lord -, mert az a hülye Austin előttünk nyargal, és összezavarja a nyomokat...
- Kindlow-ig mindenesetre követni kell őket.
- Helyes is - jegyezte meg a púpos.
- Hiszen arra kell áthaladniuk.
- Túl egyszerű lenne - mondta a Lord, - a fickó nem olyan ostoba, hogy ilyen tiszta nyomon haladjon előttünk.
Alig nyargaltak egy mérföldet, amikor Gunner lovagolt szemben, három emberével .
Ezek elébük vágtak, mert nagy félkörben megkerülték a völgyét, lejtős terepen , nagyobb iramban.
- Vissza! - kiáltotta a kecskeszakállas.
- Az a gazember becsapott bennünket.
- Tudtam - mondta a Lord, és szitkozódott.
- Ki jár előttünk?
- Egy ostoba alak, akire rásózta a két lovat.
Austin utolérte, kivallatta és találkozott velünk.
Azt mondja, nem mer a szemed elé kerülni, pedig fontos közlendői vannak.
A Lord egy távoli facsoport felé fordult, ahol nem látszott senki.
- Gyere ide! - kiáltotta.
Austin kilépett a fák közül, és odament.
- Lord - mondta - a fickó nincs Kindlow-ban, legalábbis nem ezen az úton ment.
Elmesélt mindent.
Végül odaadta a levelet.
- Rendben van.
Visszafordulunk.
- Pedig, ha más úton is, de erre kellett jönniük...
- Akkor is meg kell találnunk először a nyomukat...
Austin állt.
Várta, hogy visszafogadják.
De a Lord röviden rárivallt.
A kis csapat elvágtatott, és Austin külön folytatta az útját a rablók nyomában.