Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A Dobay-ház
Keletkezés ideje
1901
Fejezet
28
Bekezdés
2086
Mondat
4817
Szó
43305
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Tiz év mulva.
Forró augusztusi nap.
A természet néma, mint a sir.
Nem mozdul falevél a fákon.
Csak az ember zajos: pöngeti kaszáját és szidja a forróságot .
Egy könnyű kocsi fordul be a lasnaki kastély udvarára.
A kocsison kivül négyen ültek benne .
A hátulsó ülésen egy tündöklő szép asszony, leánynak is beillett volna, olyan egyenesen és szendén ült a helyén.
Még mindig karcsu volt, mint a nádszál, csak arca telt meg egy kissé, ugy hogy gödröcskék képződtek benne .
Mellette egy fehér muszelin-ruhába öltözött kilenc éves leányka : csupa öröm és ragyogás az arca.
Nem volt olyan szép, mint anyja, de rendkívülien bájos az ő sötét, bámész szemeivel .
A kis ülésen egy férfi ült: egy szikár, boldogképü ember és mellette egy virgonc öt éves fiúcska, a kire nagyon kellett vigyázni; először azért, hogy ki ne essék a kocsiból, másodszor meg, hogy ki ne üsse ostorával valamelyiküknek a szemét .
Bizony egy kissé neveletlen volt az a kis fickó.
Nagyon kényeztette az apja, mert szakasztott az anyja mása volt .
Kalvylék voltak.
János Incijével és gyermekeik.
Látogatóba jöttek két hónapra - a "mamáékhoz " .
A mamáék a kapuban várták őket.
Már ott megállitották a fogatot, - nem győztek egy másodpercig várni, - leszedték tartalmát és jól össze-vissza nyaggatták csókjaikkal és ölelésükkel .
Ifjabb Kalvyl megsokalta a dolgot s a maltretirozás ellen ostorával védekezett.
De annál szivesebben vette Inci.
Alig birt leszakadni az édes jó anya kebléről.
Igy volt vele éppen Kalvyl is.
Az egy kopasz alakot fojtogatott és nem akarta, nem birta elereszteni.
A mama férje volt ez a kopasz alak: a "kis apa " .
Ugy hivták, hogy gróf Sipiczky Alfréd .
A gyermekek ügyet se vetettek - mert unták már - a nagy ölelkezésre , hanem azonmód hozzáfogtak mind a hatan a nemes "bujócska '" játékhoz .
Igaz is!
A hat közül négygyel nem számoltam még be.
Pedig szép gyermekek voltak a kis Sipiczky-fiuk: egyenesek, mint a fenyő, tekintetük villogó , merész!
De jól is voltak nevelve.
Ha hazudni mertek, irgalmatlanul elverte az apjuk .
Sipiczky tiz év alatt olyan talpas lett, mint a medve.
Magas , csontos, de szikár alakja valahogyan dús idomzatra és húsfélékre tett szert .
Fehér, halvány arca meg ugy megbarnult, mint egy cigányé .
- Hja, szorgalmatos gazda ám az én jó férjecském.
De kell is a gyermekekről gondoskodnunk.
Aztán a teher is sok.
Mert tudjátok, hogy megvettük a szomszéd négyezer holdas birtokot, még pedig csaknem egészen adósságra.
Hát ezt akarja Alfrédem kitisztázni...
Azért sült le ilyen feketére, mert reggeltől estig bujja a mezőket, - magyarázta Sipiczkyné a gyermekeknek, s azalatt annyi szeretettel, annyi bensőséggel nézett férjére, hogy szinte lehetetlen volt benne a régi Dobaynét fölismerni .
Csak szép arcéle maradt a régi.
Termete elhizott egy kissé, hiszen négy bimbót fakasztott azóta a szép, termékeny rózsatő, - hát nem csoda.
De csoda , ahogy az arckifejezése megváltozott.
Szilaj, akaratos, parancsoló tekintete megszelidült, ellágyult; ajakának élveteg vonalai teljesen elsimultak, nyugodt mosolygássá enyhültek.
Az anya és hitves volt immár: a nőiességnek igazi tipusa .
Ilyen csodás transzszubsztanciációkat visz végbe az emberben Isten örök költészete: a szerelem .
...A szerető nő Isten legnemesebb teremtménye.
S az a nő, a kinek szive nincs, vagy föl nem ébredt: torzképe annak az emberiségnek, a melyet Isten saját képére teremtett.
A nő-tigrisek a legvadabb, a legvérengzőbb emberi állatok ...
Hát Sipiczkyné megtanult szeretni.
Imádta családját.
Nagy, férjes leányától számtalanszor kért bocsánatot a multért .
- Nem tudhattam, mit csinálok.
Nem értem, hogy követhettem én el azt a vétket te ellenedben, a ki édes, jó gyermekem vagy és voltál mindig !
...Apró gyermekeit nagyon kényeztette a mama.
Sipiczky alig győzte helyrehozni, a mit felesége a fiain rontott .
Már ő szigoru volt hozzájuk nagyon.
Féltek is tőle a kis oroszlánfiókok.
És ha valaki azt kérdezte, hogy miért oly tulszigoru fiaihoz, igy felelt Sipiczky :
- Nem akarom, hogy olyan bitangokká nőjjenek föl, mint a milyen az apjuk volt harminchat esztendeig.
Ehhez pedig szigor kell.
Ismerem a fajtámat ...
Ezek legények lesznek, arról jótállok!
- És büszkén megvillant a jó lengyel szeme , a mint végignézett a négy szép fián .
Inci "apácskának" hivta Sipiczkyt és nem engedte el magának soha , hogy valahányszor üdvözölte, meg ne csókolja az "apácska" kezét.
Hiába haragudott érte az "öreg ", csak elkapta kezét: észre se vette és rajta volt a csók .
- Tudod, Incikém, hogy nem szeretem.
Nekem kellene a te kezedet csókolnom .
- Oh nem! - mondta ilyenkor komolyan a szép menyecske, - az életemet adtad vissza, általad születtem ujjá, nem mostohaatyám vagy te nekem, - a második atyám vagy .
Hiába dühösködött Sipiczky.
( Hogy képzelődés az ő érdeme, hogy egy szó sem igaz az egészből !)
Inci iránta való háláját nem birta magába fojtani .
...Kalvyl elismert festő lett a "Viszontlátás" óta.
Keveset festett már, mert érezte, hogy sokat ismétli képein magát, illetve Incijét; de mint mély tudományu művésznek nagy volt a hire és sokan voltak a tanitványai.
Különben, a milyen komolylyá lett a szeles Sipiczky, olyan viggá, jókedvüvé lett az azelőtt komoly, sőt szomoru Kalvyl .
Mintha szerepet cseréltek volna.
Azaz nem egészen, mert a Sipiczky komolyságába nem vegyült világfájdalom, csak gond és kötelességérzet.
A gyermekekért dolgoznia kellett.
A munka volt fő élvezete.
És ha jól kifáradva , pihenni tért egyszerü, sőt rideg hálószobájába, derült humorral igy szólott a pipájához :
- Na, most már csakugyan nem állithatom magam se, hogy nem vagyok becsületes ember...
Hej, de jó dolog is a becsület!...
De azért még nem akarok megőszülni benne, mert mit szólna hozzá a szép, fiatal menyecském ?!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE