Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rejtő Jenő
Az előretolt helyőrség
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
29
Bekezdés
2394
Mondat
6116
Szó
46706
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
Huszonkilencedik fejezet
1
- Most adja át a karórát, közlegény.
Mondja meg, mit kér érte, és Magde Russel is beleszólhat az alkuba - mondta Yves őrnagy.
- Elég messzemenő felhatalmazásom van.
- Sajnos, az óra elveszett - felelte Galamb.
Rémülten néztek rá.
- Mit mond? - kérdezte Delahay, a könyökére támaszkodva.
- Ez az állítását ... jól... fontolja meg.
- Az óra elveszett, de nyomban megkerül - folytatta Galamb -, ha engem általános testi gyengeséggel kiszuperálnak, hogy részint a régi famíliámat eltartsam, részint újat alapítsak.
Ha ezt nem teljesítik, akkor az óra sohasem kerül elő, olyan jól elrejtettem.
Yves a homlokát ráncolta.
Minden katonai elképzelést meghalad, amit Harrincourt kért.
- Rendben van - mondta végül.
- Mást nem kíván?
- De igen.
Troppauer Hümér költeményeit.
Ehhez ragaszkodom!
- Ezt vártam tőled - rebegte a költő.
- Troppauer közlegény külön kitüntetésben is fog részesülni a zendülés leverése körül szerzett érdemeiért - szólt közbe Delahay.
- Azután, ha tőlem megkapják az órát, természetesen Magde Russeltól kell megvásárolni.
Én csak mint izgatott megtaláló érdemlek jutalmat.
- Minden rendben lesz - mondta Yves - jegyzőkönyvbe vesszük a feltételeket , és korlátlan felhatalmazásom alapján módomban áll a szokatlan kívánságot teljesíteni.
Elkészült a jegyzőkönyv.
A tisztek aláírták, hogy Yves őrnagy a vezérkar D. osztálya nevében a fenti kívánság teljesítésére ígéretet tett.
- És most mondja meg, hol a karóra - sürgette Yves.
- Hol legyen egy karóra? - csodálkozott Galamb.
- A karon!
- Felhúzta a zubbonya ujját, és a csuklóján ott volt az óra.
2
Pencroftot egy hajnalon az oráni haditörvényszék udvarán Kobienszkivel együtt kivégezték.
Macquart és Lorsakoff ítéletét életfogytiglanra változtatták, és Gardone, rangjától megfosztva, két év múlva szabadult.
Ezzel a dráma befejeződött.
Mielőtt Galamb és a menyasszonya elhagyták Orant, még egyszer felkeresték az elátkozott Brétail-villát, és szorongó érzéssel járták végig a poros , elhagyatott, sírszagú szobákat...
- Az olyan volt, mint egy lift - felelte mosolyogva Magde.
- Tessék?
- Egy gramofon működött a szobában, villany szerkezettel.
A tű karját egy kis készülék állandóan ismét a lemez elejére tette.
Ha a hallban égett a villany, akkor bekapcsolódott a gramofon, és ha lecsavarták , elhallgatott.
- De ha benyitottam ?...
- Ez a lift-rendszer!
Az ajtón éppúgy, mint a felvonónál: érintkezett a két drót!
Ha kinyitotta valaki az ajtót, akkor megszakadt az áramkör.
Ha becsukta, akkor újra kapcsolt a két drót, és működött a gramofon.
Azért csináltattam ezt a szerkezetet, mert előre látható volt, hogy a gyilkosok visszatérnek a villába, kutatni a terv után.
A lemezről szegény anyám énekelt, és azt hittem, hogy a gyilkos bizonyára rémülten menekül majd a kísértet elől, amely eltűnik, ha rányitják az ajtót.
De éppen az egyik gyilkosnak - Grison volt ez - elárultam, amikor odaköltözött...
- És még egy...
A sivatagban, amikor eltűnt a lábad nyoma...
Az, hogy lehet?
A lány nevetett.
- Ó, te gyerek!
Hát egyszerűen port merítettem a sisakomba, és szépen hátrafelé lépve behintettem a lábam nyomát.
Galamb a földet nézte.
- Mégsem leszek nyomozó... - mondta ezután csendesen.
A villát lezárták, és elutaztak Oranból.
De még hosszú ideig nem akadt lakója annak a háznak...
3
Miután hazatértek Párizsba, és Galamb a kívánt feltételeken kívül megkapta a légió becsületrendjét is, így kiáltott fel:
- Ezentúl vigyázok az egészségemre.
Nem akarok beteg lenni!
...Az esküvőt két héttel el kellett halasztani, mert Galamb súlyos influenzába esett.
Először volt beteg, amióta elment Párizsból!
A halál mosolyogva figyelmeztette, hogy nem szereti a tréfákat.
De Harrincourt természete végül győzött, meggyógyult, és elvette Magde Russelt.
Esküvő után a kis család együtt lakott a régi családi házban.
A Russel-tervért Magde annyit kapott, hogy nemcsak a házat, hanem a jövőjüket is tehermentesítették.
Sokat járt hozzájuk Latouret, a nyugállományú alhadnagy, harcias, lepörkölt bajuszával, és Troppauer Hümér, a költő, aki saját verseit olvasgatta a türelmes családnak.
Harrincourt néhány hold szőlőt vásárolt Párizs környékén, ahová az unalmas , előkelő, úri ismerősök nem jártak.
Furcsa társaság jött össze a szőlőben , elég sűrűn.
Például: egy grófi külsejű hóhér, Hlavács "őrnagy ", a vén Pilotte, Minkusz, az óriás Nadov, Latouret alhadnagy, Battista őrmester, és valahányszor Párizsban tartózkodott: Yves őrnagy.
A házigazda ilyenkor szájharmonikázott, a felesége jóféle vörös chablis-val kínált mindenkit, és a zümmögő "filharmonikus" vidám muzsikájára Yves rákezd, a többi meg fújja , mint amikor még ott meneteltek a gyilkos, sárga, szaharai porban, a "régi jó időkben ":
" Le sac, ma foi, toujours au dos ... "
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE