Tanácskozás az ünnepi műsor körül.
Kati ekként elvégezvén dolgát a tiszteletes tanáccsal, még félrehívta egy szóra a lelkes nótáriust, hogy az áldozatökrök és borok irányában világosságot árasszon a fejébe és hogy némi tudnivalóval szolgáljon a báró természetét és szokásait illetőleg is, aztán csakugyan bekapcsolta ingvállát és feltüzvén haját is: felszökött bricskájára és - gyí te! - hazarepült két kosorru táltosán .
Bíró uraimék ellenben - minekutána elintézték volna a falu ügyeit , - testvériesen megosztozkodtak az ezer forinton, elhatározván, hogy a báró ünneplése közköltségen megyen.
Azzal bíró uram, more patrio (csak úgy találomra) belemarkolván a községi bírságalapba, fogta méltósága jelvényét, a rézveretü tölgyfabotot és elindula az alvégi vendégfogadóba, az úgynevezett Csudakántorba, ahol is az élelmes zsidó egy tiszta szobát tartogat vala a magisztrátus részére, amellyel jóban lenni már akkoron is tanácsos dolog vala .
Bíró uramat hallgatagon és méltóságosan követték tiszteletes hitestársai, mert közgyülés után a bírságalap terhére nekik is kidukált az ital, de mert külön is fölszólíttattak erre érdemes fejük által .
- A Csudakántorba, - mondta ez nekik, - eligazítsuk az ünnepség sorját.
Mi aggyuk az észt, a falu a pénzt .
Nohát az eszüket nem is sajnálták az ünnepségtől hites uraimék .
Annyi jóféle eszme és ötlet kerekedett fejükből a bor folyamán, hogy azt mind leírni nem is lehet.
De nem is szükséges, mert a történetbe csak az tartozik bele, ami határozatra vergődött .
A határozatokat a bíró mondta tollba és a jegyző firkantotta le , de csak plajbásszal, egy cukorsüvegpapír szürke oldalára, szóról-szóra ilyeténképpen :
1. Tsinálógygyék egy díszkapu a falu végin petrencerudakból és cserfagajjakból .
. A díszkapu tetejébe hétfejü sárkánt tsinájjon a Mócsi nevü lakatos, de tsak papirosból.
( A veres nyelvek lehetnek pákfungból is. )
. A báró úr úri tisztességgel megvendégeltessék.
( Jó lesz nekie kuni tokán is, hagy emlegesse meg a kunok Istenit. )
. A báró úrnak emlék adassék ajándékba a község költségin .
. A báró urat ősi szokás szerint egy nagy pajsra kell hagyintani és háromszor fölemelni a levegőbe, de nem kell elejteni .
. A báró urat a pajson a nótárius idvezli palléros orációval .
. A báró urat a község a madarasi király címmel tisztöli meg .
. A báró úr reggel felé kétórás vákánciát kap, mert meg akarja nézni a kakasi pusztáját .
9. A báró urat Kuti Pétör viszi ki Kakasra a hirös négy (4) sárgáján és vissza is hozza egészben .
. Akinek puskája, vagy püstölye vagyon, az lüjjön vele, akinek nincs, az ordíjjon, ahogy bír, egész a vendégségig .
. A házakra mindenféle zászlók és cifraságok akasztassanak .
Stb .
. Az egész ökrök a nagy piarcon sütőggyenek, a tokán a kicsin .
. A muzsika is a kis piarcon lészen, mert a nagy piarcot telimuzsikálni nem lehet ...
Hát most már el lehet képzelni (annak, akinek van esze ), hogy együttvéve milyen dáridót igér ez a 13 kemény pontozat, ha pontosan végrehajtják .
Már pedig pontosan végrehajtódott mind a tizenhárom, ami hitesuraiméknak nem kis fejtörésébe került, mert egynémely pontozat végrehajtása elé szívós akadályok tornyosultak, amiknek lebírása nem volt kicsi dolog .
Például mingyárt a pajzs irányában az a nehézség merült föl, hogy a falusi hites kovácsnak éppen kifogyott a vasa.
Ezt a nehézséget úgy hárították el hites uraimék, hogy a cigánykovácshoz folyamodtak, aki is a község érdekében vállalkozott rá, hogy ellopja a söjtöri kastély vaskapuját : lesz abba annyi vas, amennyi egy pajzsra elég.
Hites uraimék megdicsérvén a cigány okosságát, neki adták a megbízást .
A másik nehézség az adandó ajándék tekintetében merült föl.
Mit adjanak egy hárommázsás korhelynek?
Virágot csak nem adhatnak neki, mert van -e olyan korhely a világon, aki eltürje a virágnak csak a szagát is !
- Mánpedig - jelentette ki Csór Tamás, - olyat köll neki anni , amit szeret, úgy kévánja a falu böcsülete .
- Igaz a fene, de hát mit?! - küzködik bíró uram.
- Jánt csak nem adhatunk neki !
- Mérne? - kap az eszmén Csór Tamás.
- Ott van mingyá a Csula Boris.
Az úgyis olyan senkié-mindenkié jószág, osztán szép is a veszettadta : azt oda löhet neki anni .
Az eszme igen tetszetősnek látszott, helyeselték is a hitesek , maga a bíró se vallott ellene, de a jegyzőnek, Kolbász Mártonnak csudálatosképpen erkölcsi skrupulusai támadtak, pedig másformán nem volt ő ilyen finnyás .
- Az nem lehet, hites uraimék, - mondta, - hogy jányt adjunk neki ajándékba.
Először is mert az nem ajándék, ami magától is elajándékozódik , másodszor is hévatalos lévén az ajándék, nézni köll a tisztességre is .
- Hát agygyuk neki a törpénköt, a Gingallót, - javasolja Pócsi András, - jó lesz az neki .
- A Gingallót? - kiált föl bíró uram örvendezve.
- Az bárhanem igen okos dolog lönne, mert ugyis a község tartja a Gingallót .
És azonmód határozattá emelték a zseniális eszmét, még éltették is érte Pócsi Andrást.
Hogyne!
Olyan ajándékot, ami annak is ajándék, aki adja , annak is, aki kapja, még talán nem is talált ki senki, amióta világ a világ .
Kun ész kell ahhoz .
...
Aztán a királyi címnél is okvetetlenkedett ismét ama Kolbász , a nótárius.
Hogy egy bárónak vélte, mégis csak sok lesz a királyi cím, antul inkább, hogy már van egy királyuk: a Ferdinánd.
De ezen a ponton már egyszerűen lehurrogták a hitesek Kolbászt .
- Azt igazítsa ü el a Ferdinánddal, - mondta a bíró, - ű tán tud németü .
És Kolbász Márton meghajtotta fejét a közakarat előtt .
Ez a három nehézség tehát fényes megoldást nyert.
Ezt annyival is inkább el lehet mondani, mert a cigánykovácsnak se fizettek hites uraimék a pajzsért egy petákot sem, azzal kergették el, hogy becsukatják lopásért, ha igen kiabál .
Azonban hátra volt még a legnagyobb akadály.
Kuti Pétör ugyanis megbicsakolta magát és kijelentette, hogy ő bizony nem fog be senkinek, magának a francia császárnak se, mert hogy ő a Kuten király ivadéka .
- Hű, biz igaz a! - sóhajtott föl a bíró.
- Ezt majdhogy el nem felejtettük .
És tanácstalanul maga elé bámult.
Igen, mert a Kuti Pétör argumentuma ellen nem tehetett ellenvetést.
A Kuten király ivadéka: a Kuten király ivadéka, szó sem lehet róla, hogy az ilyen befogjon egy bárónak, ha király is.
Azt úgysem engedné a kun becsület.
Ez pedig nagy baj volt, mert senkinek sem volt olyan nyalka egypengésü négy lova, mint épen Kuti Pétörnek, szégyent vallani pedig nem akart a község, mert neki is van becsülete, ha nem is akkora, mint Kuten királynak .
Nagyban törték fejüket az atyafiak, hogy mi legyen hát most .
A leleményes Pócsi András megint előállott egy eszmével .
- Fogja be kend, Kuti Pétör a gebéköt, oszt majd elhajtom ükét én la, - ajánlkozott készségesen .
- Nem löhet - makacskodott Pétör .
- Mérmer?
Hisz a lú csak lú, a nem származ'Kuten királytúl .
- Nem azér, - mondta Pétör .
- Csak mer az én lovamat nem adom senki fia keze alá, még ha a római császár kéri se: a pápa .
- Nem -e? - szólt örvendezve (hogy rajtacsípte Pétört) a leleményes Pócsi András.
- Nem -e?
Hát nem láttam velik a Pétör gyereköt tegnap is ?
- A Pétör gyerök? - méltatlankodott Kuti Pétör.
- Hisz az a fiam ; az csak oan, mintha magam vónék .
- Hát akkor vigye ű a bárót, - okvetetlenkedett Pócsi makacsul, - ű még gyerök, hát uccse számítódik a böcsülete .
Kuti Pétör meglóbálta üstökét, de már látszott rajta, hogy puhul a kemény feje .
- Nem számítódik, az igaz, de ...
- Ne huncutkodjék hát, komé...
A falu kedvéé ' ...
- De mit szól majd hozzá Kuten király ?
- Ejno, gyerök, hát gyerök.
Mit szólhat Kuten király ?
- Jól van no, - adta meg magát (igaz, elég drágán) Kuti Pétör - elerisztöm a gyereköt száz forinté ' .
- Nem bánom hát, de bakterpénzt akkor nem fizetök ...
Bíró uram hamarosan tenyerébe csapott a komának, hogy meg ne bánja a vásárt s ezzel elhárult minden akadály az ünnep elől; jöhetett Lamberti.
Nem hiába jött .