Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ábrai Károly
48-tól Világosig
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
29
Bekezdés
2318
Mondat
3928
Szó
45077
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Unita Italian
(Egyesült Olaszország)
Messze és közel nem lehetett annyi papot látni az időben és épen azon a napon, mint Olaszországban.
Szerzetesek, világi papok, apátok, püspökök, érsekek, öregek és ifjak mind nagy sietségben voltak.
Minden házhoz bementek Milanóban, vigasztalást öntöttek a szivekbe, ujult erőt és bátorságot a lelkekbe.
Ma az utolsó nap !
Ezek az utolsó órák !
A holnap talán a győzelem dicsőségfényét ragyogtatja reájok, vagy meglehet, hogy hamvaikat fogja arany sugarakból szőtt halotti lepellel borítani.
Lehet, hogy patakokban fog a vér folyni.
A szabadság soha nincs elég drágán megvásárolva.
A lelkészek minden háznál megadták az absoluciót : a föloldást minden bűnből.
Senki nem tudja, hogy mikor hal meg ? ki hazájáért hull el a nagy küzdelemben, tisztán száll lelke Istenéhez !
A legerősebb küzdelem Milanóban vár az olasz nemzetre.
Itt van összpontosítva Radeczki osztrák tá-bornagynak főhadereje.
Ezt megtörni, elpusztítani a kétfejű sas uralmát, megalkotni az Alpesektől kezdve a tengerig az »Unita Italia« uralmát: ez lesz a legnehezebb feladat.
S mint megzavart hangyaboj járt-kelt Ábrái a nép az egész napon az utcákon és tereken, nehezen várva a pillanatot , fmely elhozza a szabadságot vagy a halált.
Mikor az éjféli misére szólnak a tornyokban a harangok . . .
Akkor mindenki készen legyen, kiki olyan fegyverrel, amilyet szerezni tud.
Karddal, puskával, lándzsával, kaszával, cséphadaróval és mindennel, amivel csak árthat az ellenségnek ! . . .
— Jó gyülekezési hely a dóm tere, Isten hajlékának udvara !
Onnan fognak a csapatok külön rendeltetési helyökre menni.
Csak jönne már az a nagy óra !
Már , már — óra !
Immáron csak rövid egy órai időköz választ el a nagy pülanattól.
A Casati-palota előtt két vágtató huszár áll meg, mindketten leszállanák a lóról, egyik tiszt, másik közvitéz, ez utóbbi tartja a lovakat.
A főtiszt belép a kapun.
A lódobogásra egy ablak nyilik meg az első emeleten, Angela tekint ki.
Ijedten sikolt föl, midőn a két huszárt meglátja.
— Kázmér ! kiáltja öröm és fájdalomteljes meglepetéssel.
A következő pillanatban belép a huszártiszt.
Angela önfeledten borul karjai közé, domború mellére.
Hallgatja a deli huszár szivének dobogását.
Csaták viharában, ellenséggel szemben nyugton maradt az, mig most majd kiszakítja aranyzsinóros attiláját.
— Nem mehettem el, hogy búcsút ne vegyek tőled.
Itt az óra, az élet vagy halál válság órája.
A hölgy esdve, kérdőleg emelte föl reá könytől ázott szemeit.
— Mindent megtettem éretted és szerelmedért, suttogta a tiszt, mindent elkészítettem, hogy készen találjon mindnyájunkat.
A lovak fölnyergeive és kantározva teljes fölszereléssel várnak.
A harang első kongására itt leszünk : tisztek és közvitézek, hogy együtt győzzünk vagy haljunk meg.
Isten veled egyetlen örök drága szerelmem, a mielőbbi viszontlátásig !
A grófhölgy térdei roskadoztak, reszketett.
Alig bírta magát fönntartani.
— Isten veled !
Isten veled !
E pülanatban a dóm harangjai megkondultak, melyet következő pillanatban a többi összes tornyok harangjai visszhangoztak !
Nem Isten házába hívogató csöndes hangok voltak ezek, hanem félelmes, felriasztó zugások.
— Bim-ban !
Drim-drum !
Közben egy-egy vészjelt adó ágyú dörgése !
— Fegyverre !
Fegyverre !
— Halál a németre ! zúgott minden oldalról.
Majd dobpörgés, trombita harsogás, apró fegyverek ropogása hallatszottak, amikor egy-egy ellenséges csapat, egy vagy másik utcában találkozott egymással.
A szabadságharcosok egyelőre csak önvédelemre szorítkoztak.
A főbb utcákat eltorlaszolták : kövekkel, fa- és bútordarabokkal.
Egy pár ágyút is szereztek valamely raktárból, volt hozzá lőporjuk, de hiányzott a golyó ; e helyett megtöltötték szegekkel és vasdarabokkal.
Szükség esetén ez is kitűnő szolgálatot tehet.
A katonaság nagyobb csapatokban nyomult egyszerre több oldalon előre, megostromolták a torlaszokat, széthányták a földsáncokat, benyomultak a házakba, betörtek a termekbe, a szobákba, elpusztítvánmindent, mi ellentállásra fölhasználható volt.
Az utcai harc általános volt, a puskák mindenütt ropogtak, itt-ott az ágyuk dörgöttek, az Havivá !« és »lmrráli !« csatakiáltások hallatszottak.
A Firenze felé vezető utón leghevesebb a viadal, innen várnak a milánóiak segélyt, ezt támadják a legerősebben az osztrákok, s ostromolják szuronynyal Radeczki legvitézebb harcosai a gránátosok.
Ha ezeknek hátok mögé kerülhetnének a fölkelők, ők lennének urai a helyzetnek.
Egy osztály magyar huszár mindenestől a fölkelőkhöz ment át s most a fölkelők számát szaporítja, mind régi harcos vitézek, évek óta fraternizáltak az olaszokkal.
Jó fiuk ezek, csak néha hevesek.
A szabadságot szeretik.
A magyar huszár él-hal ezért.
Most már együtt harcolnak.
Épen az előnyomuló gránátosokkal , néznek farkasszemet.
Mindkettő vitéz katona.
A csata hevében nem fogják egymást kímélni.
A huszár büszke világhírű nevére és dicsőségére, a gránátos a legújabb hadjáratokban szerzett babérokat.
A tapasztalt öreg hadvezér rég tisztában volt a helyzettel, tudta, hogy egy átalános szervezett forradalommal van dolga, melyet könnyen legyőzni nem lehet; ez nem egyszerű lázadás, ha néhány hencegőt közülök elpusztítanak : vége van.
Ez forradalom.
Az egész nép fölkelése a közrend ellen.
Tudta, hogy egy ily szervezetnek is kell központjának lenni és hogy személyeket és a helyzetet ismerve, ennek feje nem lehet más, mint Casati gróf, Itáliának legnépszerűbb podestája.
Ezt kell, ha lehet első helyen hatalmába keríteni.
Ha a fő elvesz : elpusztulnak utána a többi tagok.
A kaszárnya legfölebb némi ideiglenes védelmet nyújt.
Ezt pedig némi kisebb helyőrség is megteheti.
Ily föltevéssel a nagy kaszárnya védelmére egy őrnagyot hagyva hátra, maga a dóm-téren ütötte föl főhidaszállását.
Innen kell megnyitni az utakat a szomszédos utcákba.
Itt van első helyen a nagy és hatalmas torlasz, mely a »Via Veronat« tartja elzárva a dóm felől, ezt kell első helyen megnyitni, a hatalmas torlaszt a milánói atléták lövészei tartják elfoglalva, kik minden ellene intézett támadást sürü golyózáporral vernek vissza, ennek hátába kell valamely mellékutcából támadást intézni.
Két tűz között nem harcolhatnak.
Föl kell adniok a védelmet.
Erkölcsi haszon belőle a védők elcsüggedése.
Gyors intézkedést tett a fővezér erre nézve.
Hanem sajnos, egy osztály huszár a fölkelőkhöz pártolt, ezek mint futárok a szomszédos utcákon lévén elhelyezve, azonnal értesitik a fölkelőket, kik aztán mint méhraj nyomulnak a gránátosok felé, s meg-kezdődik az ádáz harc : ember ember ellen !
Szurony, lándzsa és kard egymás ellen.
A német katonaságnak nagy hátránya, hogy nincs lovassága a hirbeszerzésre, vagy vett parancsok átadására, de előnyük, hogy van vitéz, tapasztalt s utcai harcokban is nagy jártassággal biró hadvezérük, Radeczki tábornagy, az európai hadvezérek nesztora, kinek kis ujjábán van az összes hadi tudomány, melylyel a fölkelők nem vehetik föl a harcot a győzelem reményével.
A szűnni nem akaró puskaropogás tanúsítja, hogy a harc folyton folyik.
A gránátosok már több sikertelen rohamot kísérlettek meg a torlasz ellen.
Mindannyiszor nagy veszteséggel voltak kénytelenek visszafordulni.
A körülte levő tér és utcatorkolatok halottakkal és sebesültekkel vannak fedve.
A medvebőr csákók vérrel festve vannak szétszórva.
A torlasz tetején egy nő áll, egy ujabbkori Orleánsi szűz, kezében az olasz trikolorral, a szurokserpenyők tüze, melyeket az éj beálltával mindkét fél meggy ujtott : megvilágítja a hölgy gyönyörű arcát s arany övvel szorított karcsú derekát.
Száz golyó röpül feléje és süvölt körülötte, s ő mint a regebeli tündérnő sértetlenül áll, parancsokat osztogatva, bátorító szavakat intézve a védőkhöz, a huszár csapat parancsnoka, ragyogó szemmel és kivont karddal üdvözli, mit ez zászlója meghajtásával viszonoz.
Ez a rövid néma jelbeszéd Angela és vőlegénye között, mely után megy ismét kiki helyére, hogy meghaljon a hazáért és szabadságáért : az egyesült Olaszorrzágért !
Most már a fölkelők intéznek háttámadást a császári seregek ellen ; számra nézve ők sokkal többen vannak, az egész Müanó lakossága.
Minden pontot, melyet a katonaság tart megszállva, megkerülnek, körülvesznek, nyugtalanítják, támadják, ostromolják, nem adnak neki pillanatnyi nyugtot, helyzetét tarthatatlanná teszik.
Egymásután hagyják el védhelyeiket!
Egész éjjel folyt a harc, ropogtak a puskák, dörögtek az ágyuk.
Mikor a késő január végi szürke reggel kezdett derengeni : a császári sereg már teljes visszavonulóban volt.
A vezénylő agg tábornagy látta, hogy itt számtalan ellensége van, a fa, a viz, a kő, a levegő, a ház, az üres tér, az ablak, a háztető, mindennünen, minden helyről golyózáporral fogadják.
Helyzete tarthatatlan.
Megkezdte a kivonulást Milá-nóból.
Emberi számítás szerint mást nem tehetett.
Kivonult a nyílt térre.
Ide jertek, ittverekedjünk.
Itt lássuk, hogy ki ér többet, nem a falak között, a házak és torlaszok mellett elbújva.
Ezért nem hagyta el a várost, hanem előtte ütött tábort, hogy elzárja a külvilággal való érintkezéstől.
Kiéheztesse !
Ha ez nem tetszik : jöjjön ki verekedni.
Az egyik kapun vijongva röpült ki a kétfejű sas, a másikon fölemeÜkedett a fehér kereszt.
A kereszt!
Isten fiának, megváltó Ur Jézusunknak szent jelvénye !
Reményünk minden bajunkban, vigasztalónk minden viszontagságunkban, üdvösségünk a túlvilágon !
Mikor az itáliai szép kék ég földerült, a kétfejű sasok már elszáUottak a városból, mind lehányták őket a házak homlokzatáról, helyette mindenütt ott lobogott az olasz trikolor, házakon, ablakokban, erkélyeken, templomokon, tornyokon, egy és ugyan-azon kiáltás hallatszott minden utcán, minden ajakról : éljen a szabadság ! éljen az egyesült Olaszország !
A székesegyházban ünnepélyes istenitiszteletet tartottak, melyen maga a milánói érsek pontifikáit.
Az oltárok mind trikolorral voltak bevonva, s száz és száz apró zászlócskák, mint szárnyas angyalok röpködtek körülötte, hogy égbe kiáltsák az olasz nép hálaimáját a legnagyobb és legdicsőségesebb szabaditó Ur Istenhez.
És mindenki kérte, és mindenki örvendezett, hogy ez már igy marad a jövőben is.
Bevégeztetett.
Pedig sok megpróbáltatáson kell még a szegény olasz nemzetnek átmenni, sok jó honfivérnek kell még addig kifolyni, mig ez valóban igy és nem másképen lesz !
Reggeli órakor minden toronyban áhítatra hivólag zúgtak a harangok, jötteka lelkészek hálamisét szolgáltatni Istennek, az erősnek, a hatalmasnak, a seregek leglegfőbb urának : ki megszabadította népét az osztrák fogságból, a szolgaságnak házából, kinek örökkön szent .nevére térjen a dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás !
Alleluja !
Alleluja !
— Eviva Italia !
Éljen Olaszország !
Egy osztály magyar huszár ott volt fölállítva a dóm előtt, azok az eviva Italia ! elhangzása után egyhangúlag dörgötték :
— Éljen Magyarország !
S a föllelkesült, mámorittas olasz nép velők harsogta :
— Éljen Magyarország !
A Casati-palotában negyvennyolc óra óta senki nem hunyta be szemeit, az idős podestától fogva az utolsó inasig.
Angela Korniss kapitány karjain ragyogó arccal jött a palotába.
És ott állott föl a palota előtt az egész huszár csapat.
Egy sem esett el közülök.
Legfölebb egy pár sebesült lett.
Katona dolog, oda sem néznek neki.
Holmi apró »plezurért« hogy maradna el a huszár ilyen ünnepélyről.
Hogy érzelmeiket kimutassák, csákóikra mindannyian olasz nemzeti szalagokat bogoztak.
Az olasz nép el volt ragadtatva !
— Gróf ur, atyám ! szólott a huszárkapitány a podestához, — a német elfutott, szabadságunk kiviva !
Szabad -e Ígéretére emlékeztetve, Angela kezéért esedezni ?
A podesta szomorúan ingatta fejét.
— A szabadság, melyről ti álmodtok, még igen messze van.
És Isten tudja, ha váljon megnyerjük -e ezt mi valaha !
Ez még csak a harc kezdete !
Reméljünk !
Isten adjon hazánknak boldog jövőt!
Ti pedig fogadjátok áldásomat!
Az ifjú pár leborulva csókolta meg a gróf kezét.
A gróf a mély meggyőződés hangján mondotta :
— A boldogság mindenütt megvan, ha önszivünkben hordozzuk azt !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE